Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-14 / 23. szám

2 DELMAGYARORSZAG 1925 junius 21. eskü alól való felmentéséi. (Nagy zaj jobbról.) Az elnök figyelmeztetőjére sem fejezi be Szilágyi a beszédét, mire az elnök megvonja tőle a szót. VŰSS József helyeties minTszterelr,ök : Arról van szó, hogy öt évvel ezelőtt el­követett és mindenki által elitéli gyil­kosság tetteseit kiderítsük. Természetes­nek találja, hogy a szoci Idemokrata párt ezt a kérdést napirenden tartja, meri valamennyien ki akarjuk deríteni az igazságot s amig az ki ne n derült, addig természetes, hogy ér­deklődünk a dolgok iránt. Érihetet­len azonban, hogy olyan szen­vedélyességgel tárgyalják ezt az ügyet. A kormány leghatározottabban ki akarja derieni az igazságot. A re­vízió el van rendelve, minden be­folyástól mentesen fog lefolyni a tár­gyalás. Az egész dolog letárgyalása már folyamatba van véve. Ami Szilá­gyinak azt a kijelentését illeti, hogy a minisz erelnöknek volna egyedül haszna a dologból, ez egyenesen bámulatra­méttó logikai salto-mortale volt a ré­széről. Csodálkozik, hogy 12 nap óta a Somogyi—Bacsó-gyí kosság a köz­vélemény előtt forog s a végén oda­állítják Beih'en István grófot, mint az egyet len bűnöst ebben az ügyben. A miga részéről egész pontosan tudja, hogy téved Szilágyi, amikor ezen a nyomon halad, amelynek nyilvánvaló politikai ciljai vannak. Szilágyi: Kár, hogy beUnk fojtották a szó'. Az elnök Szilágyit rendreutasít] *. Vass: Ni játszunk a szavakkal. A parlament munkaképességévei pedig egyálalán ne játszuak. (Helyeslés a kormánypárton.) A többség elfogadta az elnöki napi­rendet. Eiu'án Zsilinszky Endre személyes kérdésben szólal fel. Fébián Bélát a Szózat ban megtámadta, mire Fábián pjriamenti felszólalásban válaszolt. An­nak elienére. h:g/ az ügy bitói útra terelődött Fábiin őt mégis provokál* tatta. Az ügy ilyen stád urnában nen lett volna kötelessége lovagias elég­tételt adni, amig az ügy letárgyalva nincs. Amig a lovagias ügy elintézve nincs, Fábián felszólalására nem óhajt válaszolni. Lendvai Islván ugyancsak szeméi/es kérdésben szólal fii. Fábián azt álli totta tegnap, hogy ö Bethlen litván grófról azt Mi, hogy ő Kopinics István gróf. Kijelenti, hogy Fábián valótlant állit. A Somogyi—Bacsó-Ügy körül. Peyer Károly ugyanctak személyes kérdésben szólal fe1. Azzal, hogy a miniszterelnök helyettes a szjciál­denokra pártot felszólítja, adja be adatait a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ügyében, a kormány mellékvágányra akarja terelni a kérdést s azirt nem adják ki adataikat, mett a gyilkosság kl van derítve. A gyilkosok neveit is­merik s őket hamis tanúvallomásokkal szabadították tel tettük következményei alól. Először meg akarták őket szök­tetni, később hozták őket vissza a fővezérség utasítására. Gróf Csáky miniszter: Nem igail Peyer: B:nne van az iratokban, hogv letartóztatták őket és becukták. Csáky: Ei már más! Peyer Kíroty: Ezután a tárgyaláson igyekeztek őket tisztára mosni. Nem hajhndók adatokkal hozzájárulni az ügy tisztázásához A kormány neki* felajánlotta a multbin, hogy hajlandó az egyesülési és a gyülekezési jog te­rén bizonyos könnyítést adni, ha eláll­nak a Somogyi—Bacsó gyilkosság ügyé­nek feszegetésétől. Nagy zaj a bJoláalon: Ki volt az ? Ki volt az a miniszter? Vass József mini.zterelnökhelyettes: Nem nyilalkozhitik arról, hogy a kor­mány egy tagja tárgyalt-e a szociál demokratákkal, mert 6 nem tárgyalt, másról pedig nincs tudomása. A kor­mány nem aztkiránja a szociáldemok­rata párttól, h )gy az ügyész, a biró és a kormány h lyet végizze el a nyo­mozást és tárgyalja le az ügyet, hanem mirel a szociáldemokrata párt mindig fél őglával verte a mellét s azt mondta, hogy zsebében vannak a bizonyítékok, azt kívánja a kor.nány, hogy álljanak elő ezekkel a bizonyítékokkal. Tanú­vallomása miatt senkinek sem lest bán­tódása. Szilágyi: Ezt a kérdést csak ugy lehet a pirlamemből kiküszöbölni, ha * szociáldemokrata pártot megnyugtat­ják. Csodálja, hogy a miniszterelnök­nek eddig még egy szava sem volt ebben az ügyben. Kérd', miért nem küld a miniszterelnök nyilatkozatot. Gyanúhogy nem nyilatkozik Bethlen, aki minden eszközzel a kormányzói székbe akar ülni. (Nagy zaj a jobb­old ílon.) Klebelsberg cáfolja, hogy a Somogyi-ügyről tárgyalt volna. Gróf Klebelsberg Kunó reflektál Peyer Károly felszólalására. Peyer azt moj­dota, hogy a Somogyi—Bacsó-ügy­ben a hallgatás jutalmakép valamit felajánlottak volna. Ez a kijelentés nem felel meg a valóságnak. A szoci i­lista képvi előikel nem egyszer tár­gyalt. Rendes körülmények közi né­gyen voltak jelen a tárgyaláson: gróf Beihlen István, Hegyeshalmy L3jos, Tomcsányi Vilmos és ő. Négyszem­közt csak egyszer beszélt a szociál­demokratákkal, amikor o?yan hirek voltak elterjedve, hogy nagyszabású mozgalom készül a fővárosban. Ekkor ő figyelmeztette őket, hogy a kormány mindent megtesz a rend biztosítására. Olyan megbeszélés, amilyenről Peyer tesz emiitest, nem történt. Peyer Károly fenntart]« mindazt, amit mondott s hajtandó azt bizonyítani is. A beszélgetésről feljegyzés készült. Klebelsberg Kunó gróf a fentiekre válaszolva kijelenti, hogy bármiféle fel­jegyzés készült is, az nem lehet bizo­nyíték. Igen jól emlékszik arra, ami történt. Ezután áüérnek az interpellációkra. Interpelláció az Arbeiler Zeitung kitiiátáról. Rothensleii Mór a Bécsben megje­lenő Arbeiter Zeitung ügyében inter­pellál. Kéri a lapra vonatkozó kitiltás hatálytalanítását. Rakovszky Iván belügyminiszter: Áí­nézte az Arbeiter Zeitung legutóbbi számait s megállapította, hogy azokban is olyan közlemények vannak, amilye­neket egyetlen józanul gondolkodó, haza­fias érzelmű magyar enber sem helye­selhet és igy a kormány felelőssége tu­datában nincs abban a helyzetben, hogy az annak idején kibocsáj o't és a lap postai szállításának jogát megvonó ren­deletet vsszavonja. Rothenstein felszólalása után a Ház a választ tudom sul veszi A többi inte<pellációt elhalasztották. Az ülés 8 órakor ért véget. A debreceni fő spáni titkár gyilkoiát öt évi fegyházra Ítélték. Debrecen, junius 13. Fábry Kálmán m gántisztviselő Debrecenben a jogász­körben február 15 én kányázás közben keletkezett szóváltás miatt lelőtte Szath• máry Tihamér volt főispáni titkárt, — aki belehalt sérüléseibe. Ma vo.t a fő­tárgyalás a debreceni kir. törvényszé­ken. A bíróság Fábry Kálmánt szán­dékos emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek s ezért 5 évi fegyházra és 5 évi hivatalvesztésre Ítélte. A bálügym nlszternek sincs Joga a r«ndőr«eg intézkedéseivel szembe­szállni. Rakovszky I/án belflgy rinisz­er kijelentette a kerepesi temeiőbei történt incidensről, hogy azt sajnála­tosnak tsrtji, azjnban nyugodtan ál­lítja, hogy ezt a szociáldemokraták pro­totálták ki. A rendőrség intézkedései­vel senkinek, igy tehát neki sincs joga szembeszállni. mert Schlachta Margit is, Kéhly Anna is működésével határozottan eny­hítette a politikai élet durvaságait és barbárságait. Hegymegi-Kiss Pál: Mivel a kérdí­ses szakaszt nem tartji a'kalmasnik a demokratikus haladásra, ezt nem fogadja el éB csatlakozik a kisebbségi indít­ványhoz. Horvá h Zoltán, Györki lm e, Rupert Rezső, Szabó Imre, Saly Endre, Rothen­stein Mór, Kn ller Győző és Jiszai Samu hssonló értelmű felszólalásai után Szilágyi Lajos szólalt fel. Szilágyi: Megállapítja, hogy az ösz­szes felszólalások a demokratikus pár­tok soraiból hangzottak e'. Az elnök ezu án a vitát lé beszakítja. Javasolja, hogy a legközelebbi ülést kedden délelőtt 10 órakor tartják a mai nipirenddel. Propper Síndor inditványozza, hogy a legközelebbi ülést hétfőn déleött tarisák és annak e ső pontji Nagy Vince iditványa legyen a parlamenti bizottság kiküldése targyában, második pont gyanánt az államtanács siervezé­séről szóló indítványt, harmadik pont gyanánt pedig a választójogi jtvas'a lot tűzzék ki. A felhozott vádak benne élnek a közvéleményben. A Somogyi­ügy csak akkor c endesedhet el, ha a nemzetgyűlés hozzájárul a parlamenti bizotság kiküldéséhez. Elnök figyelmezte i Propperl, hogy beszédideje lejárt. Propper kéri a Házat, hogy beszé­dét tovább is folytathassa. Mikor az elnök szavazásra teszi fel a kérdést, gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István az ellenzékkel együtt szavaznak, mire a kormánypárt tünte­tőleg tapsol. Rakovszky feláll és megfenyegetve a jobboldalt, ezt kiáltja feléjük: Majd még mi is jogunk btszllni\ Erre nagy zaj támadt. Propper to­vább beszél, de a nagy zajban egy szavát sem lehet hallani. A szociál­demokraták kórusban kiáltják a kor­mánypárt felé: Pfujl PJujl Ptoppír még egy ideig besztl a nagy zajban, majd leül. Az elnök ezután Szakáts Józsefet hívja fel szólásra. Szakáts azt fejtegeti, hogy a So­mogyi -Bacíó-ügy politikai része le van zárvá. A legszíícsebb körű nyil­vánosság mel ett fog lefolyni a főtár­gyalás. A szociá demokraták ellenőriz­hetik a tárgyalás menetét. Az elnöki n.'pirendi indi vány fogadja el. Szilágyi: A Somogyi-gyilkosság a béketárgyalás a'att történt és hatással volt Magyarország határainak meg­állapítására. Azz3l vádolja a miniszter­elnököt, hogy tudomása volt arról, mi lesz Beniczky valonoása s ezérl erő­szakolta ki B.niczkynek a hivatalos A duce tréfája. Irta: Mára Ferenc. Azt sillabizálom ki a L'Illustrazione Italtana valamelyik számából, hogy Ferra­rában Gonella-köt alakul. Sajnos, nem terjed annyira az olasz tudományom, hogy azt is ki tudnám sütni, kik csinálják és milyen célzattal csinálják ezt a Gonella­kört.de fölteszem, hogy Gonella patronátusa alatt politikusok csoportosulnak. Tudniillik Gonella udvari bolond volt Ferrarában a tizenötödik században s az udvari bolon­dok abban a szép romantikus világban körülbelül azt a szerepet vitték, amit ké­sőbb az a latere miniszterek, amivel ter­mészetesen nem akarom megbántani az udvari bolondokat, mert azok nem igen tettek semmi kárt, többnyire igen ckos emberek is voltak, éppen azért tetették magukat bolondoknak. (Persze, amint reális lett a világ, ez a divat is megfor­dult és nagy urak felhagytak az okos bolondok tartásával. Azóta azoknak a bolondoknak virradt fel, akik ugy tudják forgatni magukat, hogy okos ember hirébe kerülnek.) Gonella tehát államférfi volt, de azért nem politikai ftudiumokból ismerkedtem meg vele, hanem az öreg Fiögel révén, aki százötven évvel ezelőtt a filozófia professzora volt a liegnitzi lovagakadé­mián, ennélfogva hivatásának tartotta meg­írni az udvari bolondok történetét. Ma már nagy könyvészeti ritkaság ez a rend­kívül érdekes kulim históriai adatgyűjte­mény, amely talán nem is egészen vélet­lenül jelent meg éppen a francia forradalom esztendejében. Ha én valamilyen hátra­nnzditója volnék a Népszövetségnek, ak­ko ezt a könyvet minden nyelven kiad ná n és kötelező diplomáciai olvasmánnyá tenném. Több gyakorlati haszonnal lehetne forgatni, mint a különben szintén nagyon tiszteletreméltó Résümé-ket. Hát Flögel mestertől tudom, hogy Go­nella körülbelül a Mátyás király kortársa volt, amikor Olaszország annyi államból állt, ahány városból s minden kis liliputi államnak megvolt a maga törvényes zsar­noka. Ferrara zsarnokai az Este k voltak, akiket egyszer Milano zsarnoka, Francesco Sforza kergetett világgá. SlorzánaK az első dolga volt a meg­szállt városban magához parancsolni Go­nellát, a borbélyt, aki hires férfi volt he­tedhét ország ellen. (Már ugy értendő, hogy Sienától PáduáigJ Hires volt pedig arról, hogy akiket nappal megborotvált, azokról éjszaka mindenféle figurás stanzákat szer­kesztett. — No mester — parancsolta a Sforza a dupla művésznek —, te most engem meg fog-ÍZ borotválni, ami neked nagy tisztességedre válik. Vigyázz azonban, hog< meg ne vágj valahogy, mert akkor én nyomban a lábadhoz teteiein a feje­det s akkor aztán majd iihatsz madrigá­lokat a fejetlen borbélyokról. A Sforza uraságot pedig nem gyerek­játék volt megborotválni, mert olyan szép varacskos, szemörcsögö3 ábrázata volt, mint a kantaloup dinnye. Gonella azon­ban legalább is olyan jó borbély lehetett, mint amilyen jó költő, mert olyan simára borotválta a kantaloup dinnyét, hogy el­mehetett volna tojástöknek. — Na mester — enyhült meg a kész munka után a zsarnok —, most már megvallhatod, hogy sohase reszkettél még ugy az élete­dért, mint ameddig engem borotváltál. — Nem én, uram — csukta össze a borotvát a borbély —, mert őszintén szólva el voltam rászánva, hogy ha meg­találom karcolni kegyelmességedet, ugy elkanyaritom a nyakát, hagy nem lesz ideje a fejemet el üttetni. Már most a Sforza, ha modern ember lett volna, pörbe fogatta volna a borbélyt gondolat utján elkövetett merényletért. Mivel azonban nem volt modern ember, nevetve hátbavágta a borbélyt, adott neki egy marék dukátot és másnap elhurcol­kodott Ferrarából, mert arra a belátásra jutott, hogy nem jó alvás esik ott, ahol még a borbélyok is őszinték. Mi igaz ebből, mi se, azt most már nem lehet tudni, de az bizonyos, hogy Gonella még híresebb ember lett, mint azelőtt volt, a történetbelekerült az olasz renaissance facetia-iba, azokból pedig a nemzetközi anekdota-kincsbe. A visszatérő Estei Borso herceg pedig nagyon ke­gyébe fogadta a borbélyt, nemcsak vele borotváltatta magit, hanem a köppölyö zést is mindig vele végeztette, meg a csillagokból is vele mondatott jöven­dőt, amiben akkoriban éppen olyan jára­tosnak kellett lenni minden jóravaló bor­bélynak, mint minden jóravaló egyetemi tanárnak. (Tulajdonkép a borbély volt fölényben, mert ő borotválni is tudott.) Természetesen ezeknek a tudományoknak a révén állami ügyekben is intimusa lett a borbély a duce- nak s a ferrariak azt mondták, soha olyan kíméletesen nem nyirták őket, mint mikor a borbély kezé­ben volt az állami olló. Szegény Gonellának azonban éppen ez a nagy barátság szolgált vesztére. Az történt ugyanis, hogy Borso herceg egyszer harmadnapos hideglelésbe esett, ami ellen az orvosok, nem ismervén még a paprikás pálinkát, akkor se tudtak job bat a levegőváltozásnál. El is utazott a duce a PJ parijára nyaralni s magával vitte az udvari mulattóját is, hogy a reg­geli sétáin kísérője tegyen. De hiába es­tek a nagy séták, a ducen nem fogott a kúra s a kövér ember egyre fogyott, mint a megszegett kenyér. Gonellának, aki őszintén szerette a gazdáját, ekkor eszébe jutott, hogy ő azt hallotta valaha, a hideg­lelést legbiztosabban meggyógyítja az ijedtség, ennélfogva elhatározta, hogy alaposan ráijeszt a ducera. Meg is tette olyanfarmán, hogy egyszer sétaközben belelökte a folyóba. Persze mindjárt utána ugrott maga is és kiúszott vele a partra. Az ijedtség-kúrával sikerült is elijeszteni a hideglelést, hanem aztán minél tovább gondolkozott a herceg, annál inkább ugy érezte, hogy ővele a borbély tiszteletle­nül bánt, amikor bejelentés nélkül bele merte taszítani a vízbe. Mire hazaértek, akkorra Gonella sorsa meg volt pecsételve. A herceg lefogatta eleié megmentőjét, törvényszék elé állít­tatta s az természetesen halálra is ítélte a „gonosztevőt". Siralomházba tették a mestert, gyóntatót is küldtek hozzá s a szemeláttára ácsolták meg a vérpadot. A hóhér azonban azt a parancsot kapta, hogy amikor beköti a bűnös szemét s lenyomja a fejét a tökére, akkor ne a pallossal csapjon le rá, htnem — öntse nyakon egy vödör hideg vizzei. A hóhér igy is tett, — csakhogy a hi­deg vizet már halott emberre öntötte. Mikor Gonella ráhajtotta a fejét a tö­kére, szörnyethalt az ijedtségtől. Egész Ferrara megsiratta a fejedelmi tréfa halottját, a duce pedig sirkövet állít­tatott neki a következő felírással: Fürtöket ollózott: az övét múzsák koszorúzták Mit másnak javasolt: félelem ölte meg ót. Borso herceg mégis ravasz ember volt. A bolondja révén az ő neve is lenn­maradt. Ez volt a derék uralkodónak a legnevezetesebb tette egész életében.

Next

/
Thumbnails
Contents