Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-11 / 21. szám

4 DELMAGYARORSZÁQ 1925 Junius 11. Szülőkhöz. irta: Vicsay Lajos tanár. KOzeledik a Péter Pál. A kis és nagy iskolák kis rajokat bocsátanak ki kapuikon, kiknek utja már az élet iskolájába vezet. Kedves szorongással várja ezt a boldog napot a szorgalmas diák, de riadó álmok között retteg tőle az egész éven át henyélő gyermek. Ilyenkor a vizsgák előtt mást se hallani, csak azt, hogy be kellene már menni a tanárokhoz, mert jó ilyenkor, a vizsga előtt megtudni, nincs-e baj? Szomorú, de nálunk, ugy látszik, már megrögzött szokás, hogy a szülök egy része — tisztelet a másik résznek — csak ilyenkor, a vizsga előtt tartja szükségesnek felkeresni a tanárokat. Ennek a látogatásnak nem az a célja, hogy felvilágosítást adjon a gyermek otthoni szorgalmáról és felvilágosítást kérjen iskolai munkásságáról. A legkülönfélébb okokra való hivatkozással igyekszik mentegetni az egész éven át szorgalmatlan, hanyag gyermekét s mint végső nagyágyút sütik el az érvet, hogy az elbuktatással nem a gyermeket büntetik, hanem a szülőt, kinek ez jelentékeny kiadást jelent. Közelítsük meg az igazságot ebben a dologban s nézzük, hogy mennyiben felel meg a valóságnak ez az érvelés. A nevelés célja a jócselekedetre való nevelés, a tanításé pedig bizonyos ismeretek megszerzése, melyekre a gyakorlati életben, vagy a társadalmi érintkezésben szükség van. Már most nézzük meg, hogy az a gyermek, akit evvel az előbb említett érvvel áthúznak a felsőbb osztályba, hasznát veszi-e annak? Régi német mondás, hogy amit Jánoska nem tanult meg, azt János se tudja. A gyermek, aki még nem érett meg a következő évi anyagra, nemcsak hogy nem érti meg, de egyenesen elrémül, utóbb megutálja az anyagot, majd az iskolát. Mi lesz a vége ? Valamelyik feisöbb osztálynál végleg elakad > ahelyett, hogy igyekeztünk volna arra, hogy gyermekünk előrehaladjon az ismeretszerzésben, a jócselekedetek felé való haladásban, kétségbeejtjük, sőt a bűnök légióját kényszeritjük reá. De nézzük a dolgot más oldalról is. Mondjuk sikerült a taktika, Jánoska átment, — bár a szülő is elismeri magában, hogy tényleg érdemtelenül. Jánoska észreveszi, hogy nem is kell dolgoznia, ugy ia átmegy. Evvel látszólag az iskolát csapják be, tényleg pedig önmagukat. Mert a gyermek nem fogadja ám el azt az elvet, hogy csak az iskolát szabad és lehet becsapni, hanem a legközelebbi alkalommal ugyanezt szülein próbálja ki, azután másokon s nem borzasztó e az, hogy a nekünk legdrágábbat, életünk folytatását saját magunk tesszük hibás; bűnös lelkűvé, minden jó, szép, sőt még a szülői tisztelet ellen is. Meggondolták e jól ezek a szülők azt, hogy melyik a nagyobb veszteség, az anyagi, ami a kiadásokra vonatkozik, vagy az a lelki, erkölcsi, amit gyermekük szenved s amelynek kárát a szülők is megérzik gyermekükben. Ujiáépitésről beszélünk, területi integritásról és saját gyermekeink lelki integritását veszélyeztetjük. Legyünk igazságosak gyermekeinkkel szemben, ha azt akarjuk, hogy ők is azok legyenek velünk. Ha elégtelen akad a bizonyítványban, az nem azt jelenti, hogy Jánoska belehal a tiz hónapi tétlenség után való két havi tanulásba, hanem azt, hogy minden értékért, amit az élet ad, meg kell dolgoznunk. Ez a kell a legridegebb imperativus, az élet szava. Ez a munkakötelességre való nevelés fogja visszaszerezni Nagy- Magyarországot. Barbara la Marr nagy attrakciója A nőstény sátán péntektől a Belvárosiban. MEGNYÍLT! MEGNYÍLT! Első Szegedi Bélyegkereskeáés Kelemen-utca 2. szám (Hági sörcsarnokkal szemben). 313 Ven, oterél ét elad mindenféle használt és uj, bet-és külföldi bélyeget Forgalomban levő bélyegek vétele Varga Mihályi Szeged, Rrad!-N. 4. Tilőfen 46i. Mindennemű kötéláru, zsincv, zsák, ponyva, sxöiők3tőz6 fonalak cs háló gyári áro;n kapható. A Délmagyarország támogatja a munkásságot, a munkásság támogassa a Délmagyarországot. u ÍM -ír —tu- -1U it. -»- -iu ib -n- n. ibH Veszedelmes robbanás négy sebesülttel. Önfeláldozó életmentő. Budapest, junius 10. Ma este 7 óra 55 perctor kit hatalmas detonáció is egy kisebb robbanás zaja rázkódtatta meg az egyibkint csendes Garat-utcát. Az első pillanatban az utcán járókelők csak azt látlák, hogy a Garat-utca 14. számú ház egyik üzletinek cigtáblája leválik is átcsapódik az utca szemben livö oldalára. Ijesztő csörömpölés hangzott és utána óriási lángok törlek elő, amelyekből egy pillanatra ugy látszott, mintha az egész ház lángban állna. Emberi segélykiáltások és a lángnyelvek süstörgéie töltötték be a levegőt. A robbanás pillanatában az üzlet előtt ha'adt Blaskó József napszámos, aki ilete kockáztatásával a redőnyt egy kissi felhúzta is bemászott az üzletbe, ame'y Gutsteln Salamon norinbergi áiutereskedő tulajd ma. Blaskó egymaga kihozta as utcára a súlyosan sirült Gutsteint, felesigit és fiát. A mentők ezután a három sebesültet és Blaskót, aki maga is megsérült, kórházba vitték. Gustein Salamon, a Garai-utca 14. számú házban lévő „Hindenburg-bazár" tulajdonosa, amikor az üzletbSI kihozták, eszméletnél volt és elmondotta, hogy nagyobb mennyiségű celluloidárut kaptak. A több Iádéban érkezett árut, amelyben riasztó-patronok is voltak, este 6 óra ulán Ozleíüket magukra zárva, akarták feleségével és fiávtl kicsomagolni. Az egú* rtaszló-patroHos skatulya leesett, felrobbant s a robbanás lángjától a közelben álló, mintegy 60—80 kgrm celluloid árut tartalmazó láda felrobbant. A robbanás oly nagyerejü volt, hogy a szomszédos cipőüzlet falát bedöniötte. A bazárban keletkezett tüz átcsapott a cipőüzletbe is ennek áruraktárát sem sikerült megmenteni. A bazár mellett lévő szappanüzlet falát a robbanás szintén megrepesztette, a fal mellett álló faállványt ledöntötte s az azon volt áruk mind tönkrementek. Az üzlet redőnyeit a tűzoltóknak pár perc alatt sikerült leverniük és ugy a bazárban, mint a cipészüzletben keletkezett tüzet eloltották. A 39 esztendős Guts'ein Salamon o'yan sérüléseket szenvedett, hogv életbenmaradásához nincs remény. Egész teste a szószoros értelmében összeégett, szemei kifolytak. A Rókus kórházban mindkét karját amputálták és az egyik lábát is, de az orvosok szerint megmenteni igy sem igen lehet. Felesége sérülései könnyebb természetűek, azonban égési sebeinek gyógyulása hosszabb időt fog igénybe venni. Az ifjabb Gutstein ugyancsak égési sebeket szenvedett, de állapota nem súlyos. A robbanás negyedik sérültje az életmentő Blaskó József kezén és karján szenvedett sérüléseket. Nincs restanciásakta a Nagytata hagyatékában. A jelentékenyebb emberekről — akik a nagy nyilvánosság előtt élik le élesüket — szokszor furcsa, sokszor érthetett n legendák szeletnek és vésődnek be a köz'udatba annyira, hogy a vé gén bizonyossággá fejődnek és mindenki megesküszik rájuk. A vé etlen, a lá szit, az általános emberi felüle esség kel i életre ezeket a legendákat. Apró, jeltntéktelen motívumodból szövődnek össze határozott stilusu mozaikká, de egyszer — valami más, ellenkező irányú vé'etlen kirobbantja a valóságot és akkor ez a látszatmozaik, mintegy varázsütésre, elemeire bomlik szét és megsemmisül, min ha sohasem létezett volna. Balogh Károlyt például, amíg éli és amíg dörgő basszusa betöltötte a városi közigazgatást és közéletet, úgyszólván mindenH nyers, sziv-és érzésnélküli embernek tarló fa. Azok a kevesek, akik köze'ebb jutottak hozzá és jobban megismerték, tudták, hogy a nyerseség csak külső máz és érző, de nehezei nyilatkozó emberszivet takar. Amikor aztán, talán éppen ma van az ehő évforduló]*, meghall és halálával legádázabb ellenségeit is elcsendesítette, kirajzolódott az igazi portréja. Kiderült, hogy ez a közismert, szinte legendás hirü egoista, egé zen önzetlen cselédje veit városának.' Csak egy hibája vo!t, a természete. Nem ludo't az emberekkel bánni, nem értett hozzájuk. Pedig az emberek nevetségesen kényesek ebben a tekintetben. Az ü'ést hamarabb elfelej ik, mint a kemény hangot. Balogh Káro'y halála mégis elfújta' Balogh Károly köztudatba vísődött hamis képét. Tatchler Endré', Balogh Károly barátját ős pendeles gyerekkorától való kenyeres pajtását hasonló sora érle. A Nagytata portréja ugy rajzolódott bele a közíud.tba, hogy kedve ebb, békeszeretöbb, tréfásabb és higgadtabb öreg ur nem sok akadt rajta kívül a Tisza szögletéten. Voltak, akik naryleíküen el.srerték páratlan okostágát, bölcs i élőképességet éi m'ly intelligenciáját, de abban mindenki megegyezett, hogy komótosabban nem rendezte be nálánál srnki sem az életé*. Nem láttái sohasem sietni, hát kimondták rá, hogy snvből undorodik a munkától és róla akarlák megmintázni ann k ÍZ életművésznrk a siobrit, aki ugy tudja csoport >si*ani a semmi te vési, hogy az csakugyan semmitevésnek lássék. Anekdoták keltek róla, komótosságaról szárnyra és olyin lá'szat támadt körülötte, amely nemcsak igazolta, h nem erősítette is a köztudatot. Azt beszélték és beszélik ma is, hogy 0 volt az úgynevezett közigazgatási nagytemető flegmatikus tirátója ét csősze. Hivitalszobájának egyik siekrényében őrizte azokat az aktákat, ame< lyek hosszú, évtizedek óta vártak sürgős elintézésre és|hiibi, a föltámadás reménye nélkül vártak. Beszélték azt is, hojty a város hatósága, ha valami olyan kérdésben kellett történetesen intézkednie, vagy állást foglalnia, amelytől idegenkedett, — kirdta az iratokat véleményezés végett a főjegyzőnek úgyis, mint képesített aktasülyesztőnek. Egy szép napon aztán csősz és sirásó nélkül maradt ama titokzatos közigazgatási nagytemetö. A Nagytata szép komótosan elköltözött oda, ahol bizonyára szállást csinált már számára Balogh Károly. Itthagyla gazdátlanul a hivatalszobáját, a könyveit, írásait és árván a szép, pirosra szivo'.t tajtékpipákat. A temetés után a közigazgatás élénk érdeklődéssel várta a közigazgatási nagytemetö ismeretlen halottainak ekszhumálásá*. A fantáziák fölszabadullak és elszárnyaltak a végtelen lehetőségek felé. Titkok megfejtését, rejtelmek megoldását, válasz nélkü i kérdések megválaszolását várta mindenki a nagy'emető föltárásától. Pozitivuuot senki sem tudott, de éppen ezért voltak olyan káprázatosak, olyan szuggesztív erejűek a feltevések. A Nagytata városházi szobája sokáig érinletlenol ál t. A finom nyári por, amely a bezárt ablaktáblák hajszálnyi hasadékain keresztül belopózott a szobába, szürke zománcot vont a bútorokra, a p pákra, az Írásokra. Végre a hozzátartozók megjelentek és elvitték a Nagytata személyi hagyatéké*, a pipákat, a könyveket, a sárgult levelezést (s leszerelték az ajtóra erösitet sárgaréz névtáblát is. Ezután történt meg az elhunyt főjegyző közigazgatási hagyatékának leltározása, amely — riporternyelven szólva — szenzációs és nem várt eredméiynyel végződött. Kiderül', h?gy a Nagytata mintakipe volt a pedáns, lelkiismeretes tisztviselőknek. Bizonyára sokan hihetetlenül csóválják meg erre a megállapításra a fejüket, ami ér hető is, hirzen az évtizedek óta iztosodó köafelíevés megdOntísét jelenti. Pedig ugy van. A Nagytaü köxA"azgaldsi hagya ékában a szó legstorosabb, betűszerinti értelmében restanciáii derobot r.ern Háltak. Minden aktáját, minden elintézésre váró aktáját elintézve, alapos tudással és hozzáértéssel elintézve hagyta örökül jövendőbeli utódjára. Kiderült, hrgy a közigazgatási nagy'emető föltárásához fűzött remények teljesen alaptalanok, mert ekszhumálni való halott nem nyugszik benne. De azért a közigazgatási nagytemetö meglevő valóság és a temető elnémított halottai ék?s szóval bizonyítják a Nagytata előrelátó bnicseségét. Mert hát sírásó volt Taschler Endre és kérlelhetetlen temetöcsŐ6z, de nagyon megválogatta, hogy minek ásson sirt a nagytemetöben és aminek sirt ásott, annak eltemetése nagyon kívánatos, elnémitása nagyon közérdekű vott. A halottak legnagyobb része politikai vonatkozása. Bizalmi indítványok, pártpolitikai köriratok, fölirati Javaslatok, tiltakozások és helyeslések,^mennydörgő frázisokkal és handabandázó hányivetiséggel telítve. — Mi köre hozzájuk a város törvényhatósájának — gondolta m»gában a Nagytata —• és mi haszna belőle az országnak, ha mi is beállunk az orditozók falkájába. Kár lenne a békességért, mert csak arra való az ilyesmi, hogy háborúságot keltsen olt is, ahol nincs szükség háborúságra. Aztán eldugta szép csendesen az írást oda, a többi köz*, had érjen addig, amíg fordul az élet szekérrudja és elveszti aktualitását. I'yenkor nyugodt lelkiismerettel lehet levéltárba sülyeszteni mindent, talán az örül neki legjobban, aki annak idején beadta, de most bizonyára letagadná az idők változása miatt. A város pedig megkiméltete't a fölösleges háborúságoktól. Korai lenne még a közigazgatási nagytemetö nyilvános feltárása, vannak, akik nagyon megneheztelnének érte, akik mosakodnának, akik magyaráznának és akik fogadnának. Ezért Jellemzésképen csak egy esetet em'itünk meg. A fővárosi választások idején, amikor legjobban dühöngött a kor ézia, valamelyik törvényhatóság nagyon felbuzdult ugy — mocsai módra. Ékesszavu köriratot intézett a társtörvényhatóságokhoz, hogy men'sük meg a hazát. írjunk fel ahová csak lehet, hogy akadályozzák meg az ország urai a demokratikus blokk uralomrajutását, amely a haza vesztét Jelentené. A körirat a Nagytatához kerfl't, aki csendes pipaszó mellett átböngészte, talán szelíden mosolygott is rajta a bajusza alatt, aztán nem szólt róla senkinek egy szót sem, hanem annak rendje és módja szerint betette a száritóba — had érjen. Gondolta magában, Jobb helye van ott, mint a közgyűlés előtt, ahol föltétlenül fölösleges viharokat és komikus határozatokat provokálhat, majd ha elmúlik a választás és elcsendesednek a kedélyek — végleg el lehet sülyeszteni a levéltárba. Meri hát mi köze van hozzá Szeged város parlamentjének, hogy a főváros népe milyen szívű parlamentre bízza ügyeinek intézését? Volt még a nagytemetöben egy egész família is: A különböző szabályrendeletmódosítások rengetege 1903 óta. Át kellett volna vezetni a régi szabályrendeleteken valamennyit De Taschler Endre nem vehette át, ráérönek minősítette ezt a munkát — és igazat adott neki az idő. A dolog ugyanis ugy áll, hogy 1900 óta beszélnek már a közigazgatás reformjáról, ami az tsszes szabályrendeletek átdolgozását jelenti, vagy jelentheti. Mi az ördögnek lenne Jó, ha fölösleges munkával és költséggel terhelné meg a várost a fölösleges munka elrendelésével. Most, ha igaz, rövidesen meglesz a reform és a torony alatt örülnek a Nagyiata előrelátó bö cieségének. A nagytemető halottait most ismét kiterítették és ezek a halottak elpusztítják azt a csalóka képe*, amely a köztudatban keletkezett a Nagy'atáról, akinek — akár hiszik, akár nem —, komoly restanc ája nem maradt. Magyar Lásiló. „KÉZIMUNKHHflZ" Szeged, Kölcsey-utca 10. szám. Telefon: 13—50. Ajánlja gyapjú-és selyemfonalait a lég méltányosabb árakban. riSCHER IZSÓ.