Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-26 / 33. szám

—r—r­V 1925 junius 28. DELMAGYARORSZAG Kádár Lehelt pénzbüntetésre Ítélték Héjjas bűncselekményeinek földicséréseért. Tényként állapította meg a biróság, hogy Héjjas parancsára gyilkosságokat követtek el. — A kegyelem csupán a büntethető­séget zárja kf, de a bűncselekmény jellegét meg nem szünteti. Budapest, junius 25. A budapesti büntetötörvényszék Schadl-ianácsa előtt azért állt ma vádlottként Kádár Lehel, mert Héjjas Ivánt dicsérte vezércikké­ben. Bűntett is büntető feldicsérésének vétsége elmén fogta pörbe a királyi ügyészség. Mint ismerete*, Zbona János 1919 november 17 é^, a Duna—Tisza közi atrocitások véres napokban, betört éj­szaka Pdnczél Zoltán, Beck Sándor éi Schmidt Árpád izsáki lakotok lakására, a lakásokat kirabolta és azután a há­rom kereskedőt Orgoványra hurcolta s az ottani erdőben felakasztotta és elásta őket. A katonai biróság elölt Zöona János és lársai azzal védekeztek, hogy a bűncselekmények elkövetésére parancs­nokuk, Héjfas Iván bujtotta fel őket, megparancsolván nekik a három Izsáki kereskedő elhurcolását és felakasziását. A tárgyalás után 1922 julius 8 án a Szdzű/-b;n ,Héjfas Iván' cimmel ve­zércikk jelent meg Kádár Lebel tollá­ból. Kádár felhasználta az alkalmat, hogy Héjjas Ivánt és tet'eit feldics ír|e. — A Zbona Jínoi és társai által elkövelett bűncselekményeket, mondja az Ogyészség vádirata, — amelyekkel három ártatlan embert ételétől fosztot­tak meg, egy történelmi folyamat kez­- delének és jellemzésének minősii Kádár és Héjjas Ivánt ugy jellemzi, mint a nemzeti élet, a keresztény gondolat megmentőjét. Kádár Líhel védekezését azztl kezdi, hogy nem érzi magát bflnösnek. — A Zbona-pör tárgyalisakor — úgymond — és az itélet kihirdetése után támadták Héjjas Iván barátomat. Erkölcsi és baráti kötelességem volt vé­delmére kelni. En ismerem Héjjas Iván szerepét, ismerem eselekedetének rugó­ját, tudom, bogy miért cselektdetL Eliépzelhitetlen az, hogy a maga el­határozásából vállalta volna azt a sze­repet, amelyet betöltött. — Héjfas Iván — folytatja Kádár — egy katonai alakulatnak volt a tagja és utasításra cselekedett. Minden tetteért vállalja a felelősséget. Többször „meg­amnesztiázm" akarták, de ő kijelentette, hogy az amnesztiát nem fogadja el és amennyiben btlnös, á litsák biróság elé. — Tizenkét nBpp.l ezelőtt újból ta­lálkoztam vele, akkor elmondotta, hogy megint akartak neki kézbesíteni vala­milyen amnesztiát, de ő széttépte az irdst és a kézbesítő lába elé vágta azzal, hogy ő nem fogad el semmiféle am­nesztiát, tessék ellene megindítani az eljárást. Az amnesztiákkal abba a lát­szatba kerülne, hogy ő bűnös és bűn­tevő. Birói szó ezt nem mondotta ki és én a büntetőket nem dicsértem — jelentette ki Kádár Lehel. Zbondékkal semmi közösséget nem vállalok, mert rabollak, de akik nem raboltak, azokkal kö­zösséget vállalok, mert a nemzeti ösztön életakarata dolgozott ezek­ben az emberekben. Ezután arra tér rá, hogy Héjjas nem a sajat tlhatáio.ásából cselekedett, ha­nem generális utasítást kapott mtörti• netmi" szenpének vállalására. A vádit képviselő Moldoványi Géza Ügyész kéii a csendőrfe űgyelőség ügyé­szének a Héj is Iván elleni bünügyben hozott megszüntető határozatának fel­olvasását, a Zbona-ügyben tett Héjjas­vallo íiás ismertetését, valamint a Zbona­Pör törvén, száki i éittének ismertetését. A biróság helyt adott az ügyész in­dítványának és ismertette Héjjas vallo­mását, amelyben beismerte, hogy ő cdoti a gyilkosságokra utasítást Zbo­nátknak. Most mkdenki azt várja, hogy Ulaln a blzonyitásra vonatkozó inai. ványat ;erjtszi eiö. Uluin néhány pillanatig , " J.e í;> azutá.1 a kővetkező »érein, <v .Jíelö! — Miután nekem r. bizoryuás szem­pontjából tbvid beszugtiésem volna Kádár Lehtllei, kérem u tárgyalásnak két-háio>i PW való felfüggesztését. A biróság lel ti függeszd a tárgyalást. Szünet alatt Kádür Lehel és Ulaln Ferenc a törvényszéki folyosón egyik ab­lak é'yedésben izgstot'an vitatkoznak. Mikor féllizenkeitő után Schadl e'­nök újból megnyitotta a tárgyalást, Kádár Lehel odaállott a biróság elé. — Ennek az ügynek az első tár­gyalásán zárt tárgyalást kértem hogy ott bizonyítást kérjek arra vonatko­zóan, hogy önhatalmúlag járt-e el Héjjas Iván, volt-e fölhatalmazása a kivégzésekre és atra, hogy parancso­kat adjon ? Akkor az ügyész ur ha­zafiasságomra apellált és kért, hogy állj ->k el a bizonyítástól. Én azt vála­szolta n, hogy nem vagyok hajlandó a nyakamat oda'arlani a hurokba. Ma is ez volt az álláspontom. Szilárd elhatá­rolásom volt, hogy kérni fogom a bi­zonyítást arra, hogy mely tényezöktői, kiktől kapott Héjjas felhatalmazási, hogy az Alföldön rendet teremtsen. — Tudom ait, hogy Héjfas Iván olyan széleskörű felhatalmazást kopott, amilyen senki magyarnak nem volt, de nem is leheett, felhatalmazása volt arra, h gy szó nélkül, minden felelősség nélkül, bárkit főbelövethet, vagy fel­akasztathat Tisztán személyes elbírálására volt ez bízva Héjjasnak. — Most eálloltam ujtfl a bizonyí­tástól. Védőm ugyanis, Ulain Ferenc barátom kért arra, hogy ne jöjjek elő a bizonyítékokkal. Neki én hálával tar tozom és baráti kötelességemnek is tartom, hogy hajoljak szavára. Moldoványi Qéza királyi ügyész állott fel a vádbeszéd megtartására. Azzal kezdte, hogy a beszerzett h ;d­birósági iratokból megállapítható tény­állásképpen, hogy 1919 november 17-én Zbona János és társai, Pánczil Zoltán, Beck Sándor és Schmidt Árpád izsáki lakosokat elfogták, kirabolták, kivitték a tolvajosi erdőbe, fölakasztották és azu'án elásták őket. Tényként állapit­ható meg, hogy Zbona és társat ezt a gyilkosságot azért követték el. mert erre Héjjastól határozott parancsot kaptak. Tényként állapítható meg az ís, hogy Héjjas Iván ellen, mint felbujtó ellen folytattak eljárást, d: Héjfas közkegye­lemben részesült. — A cikk — folytatja az ügyész — ái adózó hangon dicséri ezt az egész dolgot, magasztalja a gyilkosságokat is földicséri Héjjas Ivánt. Hogy Héjjas akkor, amikor ei a cikk megjelent, már amnesztiában részesült, nem menteiiti Kádárt a büntetéstől. Az amnesztia Héjjas Iván büntethetőségét szüntette meg, ds ezt a három szerencsétlen sorsú embert föltámasztani már nem lehet és azt sem lehet letagadni, hogy Zbondik Héjfas Iván felbuftásdra meg­gyilkolták ezt a három ártatlan embert. Héjjas Iván bűncselekménye és bű­nössége az amnesztia dacára is továbbra is fennforog. — Rcf ektálnom keil most arra, amit Kádár Lehel vádiolt ide bedobott. Az egész dolog, amivel 0 it előáll, a Zoona-ügyben nem sierepel. — A katonai ügyész kikutatta volna ezt, ba ez igaz lenne. Héjjas Iván arra, hogy ezzel a három izsáki emberrel végezzen, nem kaphatott parancsot, mert ezek ártatlan emberek voltak. — Ártatlan emberek kivégzésére ilyen felhatalmazást senki sem adhat; hogy ilyen felhatalmazás létezett volna, az lebetel l:n. Amit Kádár felhozott, az ki­kapcsolandó ebből a bün ügyből. Ha van ilyen dolog, tették újra felvételt kérni a katonai bíróságnál. Ulaln Ferenc áll most fel és azial kezdi védöbeszédét, hogy kötelességének tartotta, hogy ebben a pörben ne fog­1 lkoizek azokkal a kérdésekkel, ame­Itik * nemzet njugilnát felborítanák. — Héjjas Ivánnak — folytatta Ulain — tokkal nagyobb fe dicsérői vannak, mint Kádár Lehel, hiszen ennek a bűntettesnek a családfánál a magyar államfő látogatásokat Ml, megtisztelte őt és családját legmagasabb látogatá­sával. — Hát er nem sokkn! nagyobb és méreti e iencub fcldicserétc Héjjts Ivá..­n»k, rii.nt Kidúr Lehel ártatlan cikve? Egy ilyen bűntettes, aki amnsez'iában részesült, megjelenhet az államfőnél, órákon keresztül bizalmas, sőt baráti beszélgetésbe merülhet vele. Ha a tör* vényszék kimondj*, hozy Héjjas bűn­tettes volt és öt nem szabad d csérni, akkor ez nagyon furcsa lenne, mert Héjjas Ivánnak az államfőig bejárása VJn és nemesik az államfő, hanem a nemzet milliói tekintenek rajongással erre a fiatilemberre. — Héjjas I/án állítólagos bür.cte­lekményét az amnesztia kiradiroztr, őt dicsérni igenis lebe'. Ulaln Ferenc védőbeszéde végén fel­mentő ítéletet kért, arra apellál, bogy e mansztaló itélet hipokrizis volna, mert hiszen senki sem hiszi el ebben az országban, hogy Héjjas Iván gyilkos, legfeljibb meg nem engedett dolgot követett el, de működése indokolt volt. Moldoványi Qéza királyi ügyész ál­lott fel ezután, hogy reflektáljon Ulain szavaira. — Példákat hozott fel a védő ur — kezdte — és belevonta ide a kor­mányzó ur öfőméltóságának szemé yét is azzal, hogy az egyik tiszt a kor­mányzó ur védelmében levágott valakit. En nem akarok karddal, de még sza­vakkal sem vagdalózni, de azon be­állítás ellen, ahogyan a kormányzó- ur személyét idehozták, tiltakoznom kell és ezt ízléstelenségnek kell minősítenem. Uiain pattan fel most helyéről. — Én nem vagyok hajlandó — mondja — az ügyész urat az Ízlés­telenségek terén követni, de engedje meg, hogy figyelmeztessem ... Moldoványi (ügyész): Nincs foga engem figyelmeztetni! — Ö.inek kötelessége a kötelességét teljesi eni — folytatja Ulain —, de en­gedje meg, hogy figyel meztes em, hogy az, aki bizonyos tényezőknek, bizonyos időkben szolgálatot tett, az én voltam és nem ön. Kádár Lehel jelentette ki ezután, hogy a marasztaló itélet nem öt itélne el, de Héj|as Iván presztízsén ej'ené súlyos csorbát. A biróság ezután ítélethozatalra vonult vissza. A biróság hossias tanácskozás után hirdette ki i életé', amelyben bűnösnek mondja ki Kádár Lehelt a vddbeli bűncselekményben és ezért 500.000 ko­rona pénzbüntetésre ítéli. Tényként állapítja meg a biróság, hogy Héjjas Iván parancsára Zbona és társai gyilkosságokat követtek eL Tényként megállapítja a bíróság azt is, hogy Héjjas Iván e cselekményei miatt közkegyelemben részesült. A köz­kegyelem csupán a büntethetőséget zárja ki, de a bűncselekmény jellegét meg nem szünteti. Síiilői gyilkolták tneg a Tiszából kifogott kis leánygyermeket? Nyomon vannak a csendőrök. Jelentettük tegnap, hogy a tiszai csóna­kázók tegnapelőtt délután közvetlen Tápé előtt egy borzalmasan összeszurkált kis­leány holttestét fogták ki a Tiszából. A nyomozás azonnal megindult, de tegnap a késő esti órákban meg semmi konkrét adat nem állott a nyomozó csendörök rendelkezésére. Ma délelőtt azután megtartották a tör­vényszéki boncolást. Kétségtelenül meg­állapították, hogy a kisleányt először meg­gyilkolták, valószínűleg zsebkéssel szúr kálták össze, azután pedig beledobták a Tiszába. A boncolás során az is kiderült, hogy a kis'eány holtteste alig lehetett a vizben másfél—két órát, igy köz­vetlen az előtt dobhatták be a folyóba, mielőtt a csónakázók megtalálták. Ebből pedig az következik, hogy Tápé határában dobták a vízbe a holttestet, mivel a rövid idő alatt a viz sodra alig vihette néhány méterre a kis hullát. A csendőrök ezután elsősorban abban az irányban nyomoztak, hogy megállapít­sák a szerencsétlen kisleány személy­azonosságát. A Délmagyarország munka­társa ugy értesül, hogy a csendöröknek most már pozitív adataik vannak arra, hogy ki volt a kisleány, azonban a nyo­mozás érdekében most még a nyomozó hatóságok nem közölnek erről semmit a nyilvánossággal. Tápén egyébként a csendörök razzia­szerű nyomozást rendeztek, végigjártak szinte minden gyanúsnak feltűnhető házat és már Igen sok adat van a bestiális tettesek személyére. A gyanuokok amellett szólnak, hogy a szerencsétlen kisleányt szülői gyilkolták meg. Péntekre virradó éjszaka különben a csendörök ujabb energikus nyomozást vezettek le és most már alapos remény van arra, hogy pénte­ken a délelőtti órákban sikerül megtalálni a szerencsétlen kisleány gyilkosait. „A hirdetési vállalat visszásságain — sajnos — nem lehet már segiteni.a A közgyűlés hódoló feliratot intéz a kormányzóhoz és a Bástya-, valam nt a Petófí-utcákat vitéz Horthy Miklós-utcának nevezi el. A juiíusi közgyűlés folytatása iránt alig nyilvánult meg vxlami érdeklődés. A bizottsági teremben a folytatólagos közgyűlés megnyitásakor a tiutiiselő­kön kivSl pontosan tizenhat városatya tartózkodott ét ez a létsiám megma­radt az ülés végéig. Az érdeklődés megcsapptnási csakis aizil magya­rázható, nogy a tárgysorozat érdeke­sebb pontjait mér szerdán letárgyalták. Szerdán döntött a közgyűlés a tizen­négymilliárd koronás kövezés és a gáz­gyár meg/áltása ügyében. Csütörtökre alig maradt valami. Vita égy özvegyi kegydij körűi. A közgyfl'éít négy óra u'án néhiny percctl nyitotta meg Aigner Károly főispán. Mindjárt az ülés elején szen­ved ilyes vita támadt egy városi iisel­viselő özvegyének kügydij-k'rvénye kö­rűi. A kérdéses tisztvise ő hosszú év­tizedekig állt a várót szolgálatában, a háború előtt vonult nyugdijb*, de a háború alatt, mint írnok, ismét aktív szolgálatot teljesített. Első felesége már régebben meghat, nemrégen nő ült másodszor és második feleségétől kit gyermeke született. Mi tel második fele­ségé íel váratlanul bekövetkezett halála ml itt nem élt annyi ideig együtt, mint amennyit a nyugdijizabályrendalet mi­nimális együttélésként mrghitároz, az özvegy és a két árva nem kaphatnak nyugdijat a várostól. Az özvegy ezirt keg,dljirt folyamodott a tanácshoz, de a tanács a kérelmet elutasította. Feleb­beiés folytán a kérelem a közgyűlés elé kerül*. A ünács afelebbezés eluta­sítását javasolta. Kormányos Benő és Magyar József szólaltak fel a tanács jívas »ta e len. Hivjtkoitak arra, hogy az özvegy törvényes felesége volt annak a várost tisztviselőnek, aki több mint nigy évtizedig szolgálta becsülettel a várost. Ha nyugdíjra nincs ii joga, de kegydijai, illetve a kiskorú árváknak nevelési Járulékot méltányosságból adni kell a városnak. A polgármester reflektált a felszóla­lásokra. Kijelentette, hogy az elhang­zott fölszóiilásokmk valami jótikony egyesület közgyűlésén nagy sikerük lett voln*, a város azonban nem jótékony intézmény, a kegydij megszavazása ve­szedelmes precedens lenne. Hajlandó az ár fik és az özvegy jótékony segé­lyezésére, de nem a város kasszájából. Szivtsen ketdi meg ő maga az adako­zást, hi arra kerül a sor. Kíri a Ll;b bezés elutasítását. Kormányos Benő és Magyar József felszólalása uUn a főispán e'rendJi a szavszást. A többség (tisztviselőkkel) a tanács javaslatát fogadta el is a felebbezést elutasította. A hirdetési vállalat ügye. Néh*ny hasonló jellegű kérdés letár­gyalása után a tárgysoioiat 27. pont­jára került a sor, a hirdetési villalat ügyére, amellyel annak idrjén a Dil­magyarorszdg többször foglalkozott é<$ a mult közgyűlésen e*y indit;ány kap­csán is sióör került. A köigyü'éj ak­kor ugy haiározott, hegy vmzaadja az ügyet a tanácsnak azial, noge a kérdé. rő! a juniuú közgyűlésen részletes jeleatést tegyen. A tsnács most bfjelenti, hogy Január elsejétől kezdve a ta;.ács adta á! a hir­detési vá lelátót BírJois B«a«jlt •} tud imáiul vetie ait f, adminisztrálást Bárdo s Béla át. dta a

Next

/
Thumbnails
Contents