Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-21 / 29. szám

DELMAGYARORSZAG V * 1925 junius 21. Painlevé a kommunisták ellen. Százhúsz kommunistát tartóztattak le Párisban. trnics utál magához kérette a rendőrség föprefekíusát és megbízta, hogy rendezzei sürgősen razziát a kommunisták után. Ennek eredményeképsn még me éjszaka ugy Párisban, mint franci i vidéki városokban razziát tartottak a kommunisták után és ma délelőtt a rendőrprefektura azt jelentette a kormányelnöknek, hogy több mint százhúsz kommunistát sikerűit letartóztatásba helyezni. Ezeket gyanúsítja a rendőrség azzal, hogy intézői és réiztvívői annak sz agitációnik, amely a marokkói háború ellen van folyamatban. A kormány a legszigorúbban akar ezekkel szettben eljárni, akik között állítólag kit magyar kommunista is van. Páris, junius 20. A francia kormány megmenekült tegnap este a bukástól azáltal, hogy a pénzügyi kérdéseket egyáltalán nem tűzette napirendre, a marokkói kirdisben pedig a döntő szavazást elhalasztotta kedd estire, amikor interpellálni fognak, ame'yre Pain levé megadja résile'es válaszát. Addig a politikai helyzetben erős fordulat állhat be, mert Patnlevi merisz fordulattal előtérbe tolta a kommunista-kérdést. A minisz'ertanfcs behatóan megtárgyalta a kommunista propaganda ügyét, mely főleg abban nyilvánul, hogy tömegesen terjesztenek kommunista röpiratokat és összeköttetést tartanak fenn Abd el Krímmel és biztatják őt arra, hogy folytassa csak a háborút. A miniszterelnök az éjjeli minisz'erDr. Széli János elveszett tizenhárom hónapja. Az iskolai olvasókönyvek, amelyek tele vannak erkölcsös tartalommal, elmondják szépen sorjaban, hogy mi lesz az engedetlen gyerekkel; szivettépő mesét tudnak arról, hogy aki szánalmat érez, azt mint segiti meg az Isten; a borivók it rendesen az árokban hemperegnek, a hazugok elvesztik nyelvük forgatási képességét, de mindent felülmúl az a lanulsag, hogy a szorgalom, az igyekezet föltétlenül elnyeri jutalmát. — Forgasd, fiam, a könyveket, tanulj és tudj többet, mint mások, igy emelkedsz ki az átlagból. Mondom, vilahogy ebben a stílusban készülnek az olvasókönyvek, amiket hozzáértő pedagógusok írnak és szerkesztenek. A mnnkákat előkelő szakférfiakkal nézeti át a kultuszminiszter, azután nincs más hátra, minthogy elt: rjedjenek és megteremjél a gyümölcsöt. A valóság már egészen más. Ha olvasókönyvet szerkesztene Széli János szegedi jogász, dr. Széli Gyula ügyvédi kamarai elnök fia, akit szombaton avattak doktorrá, ő ryilván más erkölcsi tanúságot vonna le, mondván : — Gyermekem, kár az a nagy igyekezet, amely elébe akar kerülni másoknak, szorgalmasabb és lelkiismeretesebb mindenkinél, mert elvesztesz az életedből tizenhárom hónapot, akíf. csak én. Olyan példa nfltf,' áll a magyar éleben Szélig,ós esete, (már p:dig történt Veretett hazánkban elég sok íaíácts'ég), hogy nem lehet elhallgatni akkor sem, ha megelégszünk pusztán a tények regisztrálásává!. Ez a kivételes talentumu ifjú, aki mintaképe komolyságbin, tudásban, müvei ségben sok előtte levő és utána következő generációnak, — legjobb diákja volt a szegedi piaristagimnáziumnak, ahol Kiss litván k'gyesrendi tanár, a hivatott pedagógus, vezette vígig az eltő gimnáziumtól kezdve a nyolcadikig. A hazulról magával hozott erényeket megtartotta később is, a budapesti tudományegyetem jogi.'szakára iratkozott be, valame nyi vizsgáját kitüntetéssel tette le, épp ugy 1924 május 27-én a harmadik szigorlatát is A szigorlati értekezését elfogadták, a jogi kar és az egyetemi tanács első helyen minősítette éi érdemesnek tartotta arra, hogy sub auspiciis gubernatoris avattassék doktorrá. Ha immel-ámmil végzi a jogot, protekcióval, vagy szerencsével egyszerűen átcsúszik, meg a mult esztendő májusában felavatják a többiek sorában, hazajön S egedre, bejegyez eti magát az ügyvédi kamarába és segítségére van édesapjának, aki ugyancsak elfoglalt ügyvéd, pláne hogy sok a teendője díszes állasával kapcsolatban is. Széli Jánost azonban nem vehette föl a kamarába, illetve az ügyvédietek lajstromába Széli O-aVeinöki mivel az „1912 e'ví VII. tc. egyes igazsógögv'aíervezeti és eljárási szabályok .JRlílositisárór szóló in'ézkedés I. f jezetenek 2. §-a kimondja, hogy „az ügyvédjelöltek lajstromába való felvételhez a jogtudori oklevél megszerzése szükséges". Kitűnő volt Széli Jánosnak a szigorlali értekezése, az egyetemi tanácsnak annyira megtetszett, hogy áttette egy Apponyi Albert gróf elnöklete alatt működő bizottsághoz, amely magasabb tanulmányokat végző tehetségekkel foglalkozik s ez nyomban kiutalt érte egymillió korona jutalmat, — Széli János még sem lehetett ügyvédjelölt, mert nem avatták fel s igy hiányzóit a jogtudori oklevele. Arra neki várnia keilett, hiszen kormányzói gyűrűt kap, vagy m»gától a kormányzótól, vagy a helyettesétől. Hát vári, végtére ezérl érdemes, még az iskolai olvasó könyvek tanulsága szerint is Egy el're i t volt a vakáció, jutalmat kapott, elment pihenni, — értve alatta azt, hogy tovább képezte magát. Mint a Bethlen Gábor egyetemi hallgatókat segéyző ejiyesület egyik népszerű vezére, főleg Svájcban szerzett sok és értékes összeköttetést, —• nyár végén hazajött és kezdett utána nézni, mi is van azzal az avatással? Hát ősszel el is indult az ügy, hónapokba tellett, amig az egyeiemi tanács felterjesztette a ku'tuszminiszté riumba, onnan elmászott a minisztertanácsba, 1924 december 10 én már a kormányzóhoz ért, a kabinetirodába. Ne merjen senki rosszat gondolni, vagy pláne tréfálkozni hivatalos bürokratizmusról. Az egész hosszú és érthetetlen huzavonában, amely ezt az ügyet jllemzi, a kabinetiroda volt az egyetlen pontos, szinte azt mondba'ni, hagy soronkivüli. December 18-án, ugyanis, azaz nyolc nappal a beérkezés után, már megtörtént a kormányzó hozzájárulása, hogy Széli János sub. auspiciis gubernatoris avattassék doktorrá. Aki ismeri a hivatalos eljárást, az joggal mondhatja ezt mintaszerű, tüneményes elintézésnek, psldát is vehet a lelkiismeretes pontosságról mindenki. Ha igy intéznék az ország sorsát, az emberek dolgait, mennyire előbbre lehetnénk már. Szóval megtörtént az utolsó fórum beleegyezés;, ami valamikor hosszabb ideig tartott. A Habsburgok életében ugyanis Bécibe lette meg ezt az utat az akta s ha ott nem tartották a sok más melleit sürgősnek, hát késelt — mondjuk — nénány hetet. Most azonban még Karácsony előtt visszament az ügy a kultuszminiszté.-riíMiír a" azjóta S;élI János egyebet se tett, mint sürgette. — Micsoda akadályokba kell ütköznöm, mikor/nem követtem el m^ -Mit, mint hogy *jelső erai/wv vagyok ? Mi kor leszek mér doktor ? Mindig kapott valamilyen feleletet, — oh, hiszen nálunk felelet, magyarázat állandóan van, sokkal több is, mint amennyi kellene, ciak legyen aki megértse. * Elmúlt Karácsony, elmúlt újesztendő, az egyik hónap kergette a másikat, Széli Gyula kamarai elnök csak a fejét vakargatta s hithű kálvinista léttére a predestinációba takarta a nyugalmát. — Ebbe már bele kell nyugodni, meri igy rendeltetett. Itt van a fiam, aki legjobban állhalna a segítségemre, helyettesíthetne a tárgyalásokon, mikoi a kamarában vagyok elfoglalva, aztán nem használhatom, mert nincs diplomája. Kitün etéssel végzett, akik gyen gébbek voltak nálánál, azok áll) esztendeje jelöltek, már jogászi sikerekkel is dicsekedhetnek, elteiben a Jancsi életéből elveszelt 13 hónap, mer: ugyancsak az említett 2. §. mondja ki azt is, hogy ügyvédi vizsgára való bocsátáshoz az ügyvédjelöltek lajstromába való felvételtől számított három évi joggyakorlat szükséges. Lehet, hogy másnak gyorsan lelt az id5, Széli Jánosnak nagyon lassan. Hogy egészen el ne unja magát, beiratkozott a szegedi egyetemen c történet fdozoflal szakra, jövőre ebből is doktorátust szerez. Elmozdu ni nem mert Szegedről, legföljebb Budapestre szaladt sürge'ni, kapott megint válaszokat, magyarázatokat, mig végre abbahagyta csigautját az ügy és junius 20 án, szombaton megtörtént a kormányzó gyűrűjével való doktorráavatása. Ez mi d nagyon szép dolog és csáb örvendeni lehet rajta, hogy nem húzódott el még tovább is, amikoron Széli János ifjú jogász a tehetsége miatt még tovább bűn ettetik és még távolabbra esik attól a természe'es álmától, hogy ügyvéd lehessen, — szonban föl kell vetni a kérdést, hogy szibad-e bárkinek bárki életéből elvenni tizenhárom hónapot? Kit terhel itt a mulasztás, micsoda láthatatlan okok játszo'tak közre, hogy az ügy, folytonos sürgetések me lett is, ennyire elhúzódott s hol marad az elégtétel a tizenhárom hónapért? Mi gondolunk a jövőre is, mást is érhet hasonló baleset, amelyet rajta kivül álló körülmények idéznek elő, — szeretnénk a tehetséges, szorgalmas ifjúság megnyugtatására választ kapni arra, hogy akik elkövették a hibát, megtalálják-e a reparálás máfbfcis, Nemzetk/li" mezőgazdasági kongresszus Varsóban. Budopest, junius 20. A 12. nemzetközi mezőgazdasági kongresszut vasárnap nyi ják meg Varsóban. A kongressuson, amelynek tanácskozásai öt napot vesznek igénybe, a magyar kormányt Schandl Károly földmivelésügyi államtitkár vezetése alatt álló delegáció képviseli. A delegáció tagjai: Blaskovich Sándor volt országgyűlési képviselő, Erdélyi Aladár, Horánszky Dezső és Rubinek István nemzetgyűlési képviselők, valamint Hutyra Ferenc főiskolai rektor. A delegátusok junius 29-én érkeznek vissza a fővárosba. A pokol torkából. Irta: Móra Ferenc. Pár nappal ezelőtt jelenti valamelyik muzeumi szolgám, hogy keresett egy ur, adni akar valamit, amit ő Jává-ból, vagy honnan kapott, be is hozta volna, de nem akart vele cipekedni, még meg nem tudja, vehetjük-e hasznát a muzeumban. Arra bér tehát, legyek szives átfáradni hozzá a kincs föltekintése végett, ha ráérek. Persze hogy ráérek. Ha malacot Ígérnek a házunknak, akkor mindig ráérünk zsákkal forgolódni. Különösen ha az a malac Jávából érkezett. Éppen mostanában olvastam, hogy Jáva szigetén valami nagy aranymezőre bukkantak, hát bizonyosan onnan küldött valami jótét-lélek egy két göröngyöt Szegedre. Hogy aztán az arany-göröngyöt ide akarják gurítani hozzánk, az már igazán nem lep meg. Nagyon hozzá vagyok mostanában szokva, hogy aki nem tud az aranyával mit csinálni, megkéri a muzeumot, hogy legyen szives tö!e elfogadni. No hit gyerünk a jávai kincsért. Pár száz lépésre van innen a tetthely s addig éppen annyi helyet találtam az aranynak. Megcsináltatjuk belőle a kultúrpalota ajtaját, hogy be ne dudáljon rajta a szél. Megcsináltatjuk a kultúrpalota tetejét, hogy be ne essen rajta az eső. Megcsináltatjuk a kultúrpalota oroszlánjait, hogy szét ne hulljanak egészen, mert akkor mire másznak fel a kedves kis gyermekek, akik itt készülnek az oroszlánszeliditói pályára. BeüvegeztetjQk a kultúrpalota behajigált ablakait, hogy ugyanazon kedves kis gyermekek föl ne jelentsenek fölöttes hatóságaimnál, amiért nincs már nekik mit beparittyázni. (Ugyan ez igen kedvelt sportja ma a bajuszos, sőt a kopasz gyermekeknek is: a följelentés is, meg a kavicsokkal való hajigálás is.) Mindezek a megcsináltatások kiteinek körülbelül egy kiló aranyból. Remélhetőleg érkezett Jávából egy másik kiló is, amiből egy Kis fizetésrendezé3t eszközlünk, beleértve azt a tanár urat is, aki itt rendben tartja az ásványokat, madarakat és szárított parajokat éa kap érte a váro3 kasszájából minden hónapban háromszáz puha koronákat. Hit ezt a jávai aranyból fölemeljük négyszázra, h jgy ezzel is növeljük a tanár ur ambícióját, aki ugyan — a szó köztünk maradjon — háromszázzal is éppen eléggé meg van fizetve, mert csak döglött madarakra, kövekre és parajokra visel gondot. Egészen más volna, ha egy eleven csikót, vagy malacot kellene neki terelgetni, mert az után szaladni is kellene. Ja igaz, az aranygöröngyökből egy morzsát az ásványtárba is be kell tennünk. Ne mondhassa a jávai magyar, ha valamikor haza talál jönni, hogy hűtlen sáfárai voltunk a közvagyonnak: legalább a leltári számot megmutatjuk neki. Idáig jutottam a tervezgetésben, mikor elértem a tetthelyet és rögtön revideáltam az egész szánálási akciót, elhatározván, hogy az egész jivai küldeményt az ásványtárban-helyezzük el. Tudniillik kiderült, hogy nem Jává-ról van itt szó, hanem Iává ról. Nem is a keletindiai szigetekről származik az, hanem Nápolyból. Nem a Krakatau termelte, hanem a Vezúv. Van benne por, hamu, bomba, lapilli, rapilli, szóval minden, amit a tűzokádó termelt, mikor mi kis gimnazisták voltunk. Ugyan ugy látszik, a Vezúv nagyon konzervatív üzem, mert még most is azl termi, amit Pompeji idejében. Ként találtam a skatulyában, de aranyat nem. No mindegy, ajándék tűzokádó-himmihumminak nem nézzük a fogát, jó lesz ez az ásványtárnak igy is. A tanár ur is jobban fog neki örülni, mintha száz koronával fölemeltük volna a havi fizetését. Olyan ember az, hogy még ez is kitelik tőle. Hát gyere láva, hadd viszlek 1 — Jaj, — azt mondja a rauzeumbarát polgártárs — csakhogy ebbe még másnak is van beleszólása. — Kinek ? Megnevezett még három urat, személy szerint is nagyrabecsült polgártársakat. — Hát mi közük nekik hozzá ? — Tetszik tudni, együtt segítjük azt a nápolyi festőt, aki emlékbe küldte ezeket a köveket. — Nápolyi festő ? Hogy hivják ? — Erdélyi Mihály. A név olyan ismerősnek tetszett, mintha hallottam volna már. Erdélyi Mihály, Erdélyi Mihály... Persze, egy pár évvel ezelőtt lelkes szegedi mübarátok kértek, hogy segitsem nyilvánosságra Erdélyi Mihályt. Szegedi fiu, parasztgyerekből serdült festő, sokat igírő tehetség, megéideinelné a támogatást. Miért, miért se, akkor elmaradt a dolog. Nem láttam semmi munkáját a fiatalembernek s vaktában nem vállalom a felelősséget. Nem kifelé, hanem befelé. Nyomja már a lelkem fiatal koromból egy-két elpattant buborék, akinek megártott a korai nyilvánosság. Nagyon becsületes szappan lett volna belőle, de űvegalmának nem vált be. Azóta azonban láttam egy-két képét a fiatal Erdélyinek s igazat adok azoknak a jó embereknek, akik kisegítették a festők nagy Iskolájába, Olaszországba. Ebből bizony még is csak üvegalma le3z, ha az l3ten élteü, aki becsületére válik a szegedi művészet kertjének. Ugy látom, nemcsak őstehetség van benne, hanem sziklakemény akarat is. Nemcsak a képtárak iskoláját járja, hanem a természetét is. Témákért, hangulatokért lemegy akár a pokol torkába is. Ez pedig nem frázis, hanem ig z valóság. A lávadarabokat, amik most hozzánk kerültek, a Vezúv kráterében gyűjtötte Erdélyi Mihály, ahol tiz napig dolgozott Alessandro Mailadrinak, a vezuvi obszervatórium igazgatójának a megbizásából. Egy nagy képet festett az obszervatórium számára és sok vázlatot készített magának. Vezuvimádó angoloktól, amerikaiaktól, németektől kapott megrendeléseket,— sajnos, előleget nem s a szegény ember élete odakint sem fenékig telfel. Különösen a fiatal magyar festőé nem, akinek hátán háza, kebelén kenyere s akinek nagyon sokat kellemetlenkedik a bennszülött kollégák Irigysége. De azért Erdélyi Mihály, ahogy a leveléből látom, amit a jótevőihez irt. nem sokba veszi a maga baját. Most Rómában tanul, aztán Velencében akar körülnézni s a legközelebbi prog'amja Német- , ország. Sokkal jobban bántja a maga dolgánál a hazájáé. — Sirni szeretnék, mikor hazagondolok — irja —, de már olyan régen elfogytak a könnyeim. Hiszen tiz esztendős korom óta nincs senkim a világon, — azaz hogy most már van, a művészetem, amely, ugy érzem, soh3e hágy el többet. Isten adja, hogy ugy legyen. Talán mire az ismeretlenség Kásahegyein keresztűlráeja magát Erdélyi Mihály, olyan boldog Magyarországot talál itthon, hogy rá te ismernek egymásra. i