Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-20 / 28. szám

Ára 2000 korona. DELMAGYARORSZAG Szerkesztőség: Deák Ferenc-u. 2. Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 3f)6. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. szám. Telefonszám 16 34. Szeged, 1925 junius 20, SZOMBAT Előfizetési árak: Egy hónapra helyben 40.000 kor, Budapesten és vidéken 45.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor., vasár- és ünnepnap 3000 korona. I. évfolyam, 28. szám. Nemo propheta . . . Mindnyájan büszkék lehetünk arra, hogy László Fülöp magyar származású és hogy világhírének visszfénye reánk is vetődik, szegény és árva magyarokra. Jól tudjuk, hogy ö a magyar Lenbach és ha nem is értékeljük tul művészetét, amelyben mindig volt okos és óvatos koncesszió a felsőbb tizezer ízlése éi kor divata számára és amelyben mély­ség és igazság helyett igen gyakran bravúr és hízelgés csillogott, elismer­jük, hogy a pápák és királyok, a mon­s'gnorék és lordok festője valóban je­lentékeny művész a magi nemében és dicsősége és sikerei nem csupán vélet­lenek és nem egészen efemer értékcev. A világ művészi piacán ma ő első­rangú márka és ha a .hálás utókor" nem is fogja valorizálni ezeket az ér­tékeket, a jelennek is megvan a maga igaza és elsősorban tendesen annak van igaza, aki él. Már pedig László Fülöp hazánkfia ugyancsak él, főúri kényelemben, grandseigneuri fényűzés­sel, akár egy Tizian, akinek ötödik Károly császár, a világ ura vette M el­ejtett ecsetét Igaz, bogy mai napság meglehető­sen bealkonyodott a császároknak, alig akad mutatóba egy-kettő közülük, az is inkább fát víg és emlékiratokat szerkeszt, ami — valljuk be őszintén — szintén elég favágó munka. No de azért László Fülöpnek még mindig maradt egypár nsgy ur és nagy dáma a si­ralomnak e völgyében, akiknek csodás tflzfl szemeit és brilliániait megörökíti az eciet nyelvén. Már most László Fülöp, aki nagy idők óta elkerült tőlünk es legutóbb Londonban ülötte föl aranyos és már­ványos sátorfáját és a háború alatt angol állampolgár is lett, tehát szeg­ről-végről hivatalos ellenségünk, most ellátogatott Budapestre ér őt, aki faji­ság szempontjából is idegen elem lenne a kurzus hangadói számára, különösen a kurzuslapok fogadták olyan meleg szeretettel, amely már a szerelemmel határos, nagynevű hazánkfiát üdvözöl­ték benne, áradozva a boldogságtól. Az ország nagyjai sietve siettek meg­hívni öt dezsőnére, löncsre, fájó o klok tére és a magyaros vendéglátás egyéb alkalmatosságaira. Ha szegeny László Fülöpnek családi ügyben hirtelen el nem kell utaznia, meg gyomorrontási kapott volna a sok invitálás elfogadása után és az a lömjénezés, amellyel bizo­nyos oldalról elárasztották olyan tollak, ameljek a fajvédelem terén semmiféle sarat se sajnáltak bizonyos „idegen" elemekre hányni, még a fejébe száll­hatott volna neki, aki pedig eléggé edzett az ilyesmikkel izemben. Már most az ember egy kissé tanács­talanul állana ezelőtt a hirtelen jóindu­lat és váratlan fölkarolás előtt, miután jól tudjuk, hogy nálunk a Liliom és egy sereg világhirü és méltán világhitü színjáték szeizöjét egyszerűen és köz­vetlenül per Neumann titulálják azok­ban a lapokban és körökben, amelyek most egyszerre olyan ájult elragadta­tássá és elismeréssel hódoltak be a messzitől jött László Fülöp, az egy­szeri fotografus-segéd elölt. De hál: nemo propheta in palria sua. Azonban ez a régi magyar közmondás magyarí­tott és modernizált kiadásban valahogv ugy hangzik, hogy senki se próféta a tulajdon hazájában, ameddig a tulaj­don hazájában élt Ha azonban Londonban él ez a pró­féta, még ha nem is próféta, sőt ellen­kezőleg, akkor már bizonyos jo£clme van arra, hogy hazai illetékesek és hi vatalosak ezeressík, megbecsüljék, érté­kén felül is méltányolják, vendégeljék és mii denképpen szívesen fogadják öt. Ha László Fülöp történetesen szülötte földjén marad és — mit mondjunk töb­bet ? — akár Velasquez lángeszét Lio­nardo 41a Vinci zsenijével egyesiive — nem .pápák és nem császárok, nem monsignorék és nem lordok és nem ladyk és nem comtessek arcmásait fes­tegeti — a fotográfiái hűség mellé a hangulati előkelőséget adván —, ha­nem — mit mondjunk többet? — szegÉny proletáranyák és proletárgyer­mekek nyomorúságát és szomorúsá­gát ábrázolja az igazság és részvét, a jóság és szolidaritás színeivel és ere jével, hitével és reménységével, mint ama nagy Rembrandt olykor és mint az a nagy Miilet igen gyakran, hogy Israelsröl és Fény es Adolftél ne is beszéljünk, vájjon akkor is ilyen hűhó és ennyi szoáré és dezsöné és lötics é£ vezércikk várta volna László Fülöpöt a magyar ugaron, mint amennyi igy várta öt? Hány nagy, igaz, komoly, hatalmas magyar tehetség, sőt zseni hiábi akar itt valamit csinálni, hány Zaratusztrá­nak kell itt szűz lelkét sutba dobnia Ady Endre szerint, csak azért, mert próféta a saját hazájában, csak azért, mert nem akar más lenni, nem akar íöbb lenni, mint szegény magyarok csillaga, vigasza, a gonoszság és os­tobaság csillagtalan és reménytelen éjjelében 1 László Fülöp hazánkfia nagyszerű művész, de hány nálánál nagyobb, külömb, valakibb magyar élt és él ezen az elátkozott fö dön, akinek csak a halála után adnának, ha le­helne, méltó dezsönét és szoarétl A miniszterelnök hirtelen megbetegedett. Vakbélgyulladás miatt megtperálták. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Qróf Bethlen István miniszterelnököt ma déután hirtelen rosszullét fogta el, melyhez heves görcsök járultak. A mi­niszterelnök háziorvosa, Dlevalle Géza egyetemi magántanár szükségesnek látta dr. Ádám Lajos egyetemi magántanár sebészorvos azonnali meghívását is. A két egyetemi orvostanár esle 8 ónkor konzíliumot tartván, vakbél­gyulladást állopitott meg és szükségesnek tartotta azt, hogy a minisztereinők sürgős vakbéloperációnak vesse magát alá. Gróf Bethlen István miniszterelnök erre felesége, Bethlen Margit grófnő a két orvostanár kíséretében gépkocsin esle íél 10 órakor a Vilma királyné-uton levő Fasor-szanatóriumba hajtatolt. A miniszterelnök megbetegedéséről Bárczy István miniszterelnökségi helyel­les államtitkár utján telefon jelentést I étetett a kormányzónak és egyben azonnal telefonon előterjesztést tétetett arról, hogy a betegsége tartamára a miniszter­elnöki teendők ellátásával dr. Vass József népjóléti és -munkaügyi miniszter bizassék meg. A szanatóriumban dr. Ádám Lajos tanár állal végrehajtott műtét három­negyed óráig tartott A miniszterelnököt nem altatlák el, csupán parciálisan érzeketlenitették. Az operáció — az orvosprofesszorok megállapítása szerint — nagyszerűen stkerütt. A beteg közérzete jó, csekély bőemelkedéie van ugyan, de ez az operáció ulán mindenkinél előfordul. A műtét után a miniszterelnököt külön szobába vitték, ahol felesége, Bethlen Marcit grófnő állandóan vele van. Az orvostanárok bíznak abban, hogy Belblen I«lván, aki hirtelen megbetegedése következtében a mai minisztertanácson sem vehetett már részt, rövidesen felépül betegségéből. Prénay lemondott az Ébredő-Egyesület elnökségéről. (Budapesti tudósítónk telefonjelentise.) Az Ébredő Magyarok Egyesületének országos választmánya ma ülést tartott, amelyen Prónay Pál mondott hosszabb beszédet. Figyelmeztette a választmányt, hogy ö állandóan hangoztatta, hogy az egyesület tartsa magát távol a napi­politikától és kizárólag a keresztény kisemberek flgyévei foglalkozzék. Ez­zel szemben azonban az történt, hogy az egyesületet állandóan kivitték az ut­cára. Határozottan ellene volt a kor­mányzó melletti tüntetésnek akkor, ami­kor az egyesület a kormányt abcugolja. Ahhoz, hogy ez a tüntetés ne történ­jék meg, az állását köötte. A tűnte és megtörtént, ő levonja a konzekvenciá­kat, lemond elnöki tisztségéről és be­jelenti, hogy kilép az egyesületből. Ez­után vette a kalapját és eltávozott. A szociáldemokraták egyelőre „lábhoz tett fegyverrel" várják a Somogyi-ügy elintézését Az ellenzék folytatja harcát a választójogi javaslat ellen. Badapest, junius 19. A nemzetgyűlés mai ülését tiienegy órakor nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Napirend sze­rint következik a választójogi javaslat részletes vitájának folytatása. A 10. szakasznál Szabó Imre szólal fel. Fejtegeti, hogy a szakasz legfőkép­pen a szocialisták ellen irányul. Ha a munkásság vezetői tiltakoznak a munka­adók lelketlensége elten, nyomban Iz­gatást pör Indul ellenük. A szakasz szerint, aki beleesik ebbe a csapdába, az nem lehet képviselő. Ez a sza­kasz nem maradhat meg igy. Rothenstein Mór: A szakasz ikerteitvére a 7. szakasznak. Ez a ja­vaslat a szociáldemokrata párt ellen irányul. Csodálkozik, hogy a direktó­rium volt tagjait nem rekesztették ki a választhatóságból, talán azért, mert az egységespárt soraiban is több volt di­rektóriumi tag is volt direktóriumi elnök il. Nem fogadja el a szakaszt. Kiss Menyhért: Ugy látja, hogy ez a szakasz a migyariujságiró-iársadalom el­len irányul. Javasolja, hogy a sajtó utján elkövetett becsületsértés és rágal­mazás tekintetében enyhítéseket tegye­nek és erre vonatkozóan módosító in­dítványt nyújt be. .Csak egy pártra Propper Sándor: Az egységespárt tegnapi értekezletén elhangzott egy ki­jelentés, amely szerint „csak egy pártra van szükség". Most már megérti a ja­vaslat intencióit. Ilyen kijelentést csak a szovjet, vagy a fasiszták engedhettek maguknak. Itt a személyes szabadságot senki sem tiszteli. (Helyeslés a balol­dalon.) Vass Józstf népjóiéi miniszter: Ezt van szükség." már még sem lehet mondani, ez nem igaz. Felkiáltások a jobboldalon: Rerdre | Rendre I Barla Szabó József (Propper Sándor felé): Perfidül hazudik. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Propper Sándor: Még mindig a há­borús kivételes törvények alapján kor­mányoznak. Esztergályos János Pécsett beszámolót akart tartani, a hatóságok azonban csak Esztergályos beszédét engedték meg, más szocialista képvi­selőnek nem volt szabid felszólalnia. A hstóaágok pártállás szerint Ítélik meg a képviselőket. Hl ez nem fascista módszer, akkor nem tudja, bogy mi az. Méltóztassék tudomásul venni, hogy ezekkel az eszközökkel a társadalmi ellentéteket áthidalni nem lehet. A klotűrlámpa ebben a pillanatban kigyullad és Huszár Károly elnök figyelmezteti a szónokot, hogy már csak egy perce van hátra a beszédidőből. Propper Sándor kéri a Ház engedé­lyét, hogy tovább beszélhessen. Rakovszky Iván belügyminiszter int, hogy az engedélyt ne adják meg. Propper be sem fejezve beszédét,, leül. Farkas Tibor: Nem kéri beszédide­jének meghosszabbítását, mert ugy látja, hogy a többség türelmetlen és ugy sem adja meg. Helyteleníti a sza­kaszt és indítványozza, mondják ki, hogy azok sem lehetnek választók, akik a vörös hadseregben tiszti minőségben szolgáltak. Erre vonatkozólag módosító indítványt nyujl be. „JHtsztériáa fiielem kodifikálta a szakaszt." Pakots József: Ugy látszik, mintha ezt a szakaszt hisztériás félelem kodi­fikálta volna. Ha vizsgáljuk, hogy mitől félnek, csak azt állapíthatjuk meg, hogy saját hatalmát jélti a többség a véle­ménynyilvánítástól. Újságírók, szerkesz­tők, publicisták sokkal többet tettek a magyar knlturáért, mint sok kultusz­miniszter, akinek már a nevére sem emlékszünk. Mándy Samu: Ilyet ne mondjon. Kiss Menyhért (Mándy felé): Mit ért maga ehhez? Igaza van Pakotsnak. Pakots József: Ez a pont a Javalat legvégzetesebb risze s éppen ezért aat nem fogadja el, hanem hozzájárul Kiss Menyhért módosításához. Miután a k otürlámpa kigyullad, nz elnök figyelmezteti Pakots Józiefel, hogy beszédideje lejárt Pakots azzal fejezi be beszédé*, hogy mutasson rá a belügyminiszter még egy olyan országra, ahol ilyen tör­vény van. Dines István: Hono!ulul Szilágyi nagy beszéd* Szilágyi Lajos arra utal, hogy az el­lenzéki képviselőket a beszéd letelte után nem engedik tovább beszélni. Legutóbb az engem támadó Huszár Károly egy óra hosszat beszélhetett, nekem pedig, nem engedték meg, hogy az uj házszabályok szerint megenge­dett tizenöt percnil is tovább beszél­hessek. Rakovszky István (Huszárra célozva): De a Katolikus Népszövetséget a Nem­zeti Tanáci elé vezette I Szilágyi Lajos: Ha am gondolunk, hogy a régi képviselőházban kik voltak a Károlyi-párt tagjai és kik lettek ké­sőbb ai tagjai, megállapíthatjuk, hogy az utóbbiakfelelőssége sokkal nagyobb. Az önök magatartásáról azt mondottam, hogy a szocialisták malmára hojtja a vizet. Most már azt kell mondanom, hogy sokkal balfelébb, mint khol a szo­cialisták állanak, a kommunisták felé hajtják önök a politikát. A kormány­hoz csatlakozott volt Károlyi-képviielö­ket nem hibáztatják, a saját páitjakbeU Károlyi-képviselőkkel nem foglalkoznak. Huszár Károly hányszor mondotta el, hogy gyűjtőfogházban Olt. Rakovszky István: Az jól kama­tozott I Zslrkay János: Azért lehetett bankár I (Derültség. Az elnöki székben ülő Huszár Károly is mosolyog.) Akik Uváazynak: udvaroltak. . Szilágyi Lajos: Én is voltam a gyűjtőfogházban és Iá tam, hogy a

Next

/
Thumbnails
Contents