Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-17 / 25. szám

25 DELMAGYARORSZAG 1925 junius 21. nát takarítanánk meg, amely természet­szerűleg további intézkedésekkel még fokozható. — Ezek alapján azzal a kéréssel fordul­tunk a Népszövetséghez, hogy most már elvi hozzájárulását adja meg ahhoz, hogy a tisztviselők fizetésemelése ke­resztülvitessék, még pedig tekintettel a fizetésemelés kapcsolatos státuszren­dezésre, egy 20 százalékos fizetéseme­léshez való hozzájárulást kértünk, melyből 15 száza'ék lineáris fizetéseme­lésre, 5 szátálék pedig státuszrende­zésre fordittassék. Sok a felsőosztályu tisztviselő. — Tudvalévő, hogy 1918-ban a for­radalmi kormányok ugy összezavarták a tisztviselők s átu'zá', hogy ma való­ban a felső fizetési osztályokban arány­talanul sok a tisztviselő. A kormány feladata, hogy ebben a tekintetben a normális állapot helyrcállittassék. Annak jelentősége a tisztviszlői kar szempont­jából, hogy a Népsiövetség hozzájáru­lását sikerült megnyerni, sokkal na­gyobb, mint ezelőtt néhány hónappal rs ha összehasonlítjuk, milyen helyzetbe jutnak a tisztviselők ezzel a fizetésse1, a sianálás megkezdésekori állapotokkal szemben megállapi hatjuk, hogy ez a 15 százalékos fizeiésemeéi tulajdon­képe a 32 százalékos fizetésemelésiek felel meg. A magyar kormány a Nípszövetség előtt is rámutatott arra, hogy a magyar tisztviselői kar jogos igényeinek kielégítése szempont­jából nem 15, vagy 20, hanem legalább 40 százalékos emelés volna szükséges, e;t a'ónban a magyar kormány csak fokozato­san akarja keresztülvinni és azontúl is kö;ele sígének tartja, hogy amint lehetőség nyílik, megtaka­rítások és bevételek révén a magyar is iviselői kari olyan helyzetbe juttatni, melyre becsü'etes munkája révén rá­szolgál. (Felkiáltások: Mi van a nyug­dijasokkal ?) A nyugdíjasok. Bethlen István miniszterelnök: A nyugdija ok kérdése szorosan össze­függ a mai problémával, amit a Nép­szövetség előtt egyidejűleg felvete'tünk, hogy mily mértékben terheli a menekült lisztviselők nyugdija a magyar budget. 68.000 olyan tisztviselőnek fizetünk nyugdijat, akinek tulajdonképpen az utódállamok részéről kellene nyugdijat kapni — Emellett mindig fenyegetett az a veszély is, hogy a tőlünk lecsatolt te­rületekről ezentúl ts tömegesen jöhet­nek be tisztviselők. A Népzövetség elölt rámutattunk ennek vészé yére, a budget jövőbeli a'akulása szempont­jából. A Népszövetség ebben a kérdés­oen nem hozott döntést, de maga az a tény, bogy odafordultunk, lehetővé fogja tenni, hogy uj tárgyalásokat in­dítsunk e kérdés dűlőre juttatása érde­kében. A berubázáiok kérdése. — Ezután a beruházások kérdésével foglalkozik a miniszterelnök. Rimulat arra, hogy milyen okok következtében vesztette el az ország forgótőkéjét; megemlíti a háborút, az idegen meg­siállást, a forradalmakat, a pínz deval­válódását, amihez hozz'járult még az is, bogy épp a magyar kormány ii kényteen volt a mult évben 700 mil­liárd korona erejéig kénysierkölcsön formájában igénybe ve mi a magyar tökéi. Tizenegy év óta úgyszólván egy­általán nem történt beruházás és ennek megfelelően a kormány 100 milliós be­ruházási programot dolgozott ki. — Ennek megfeleölen azt kérle a Népszövetségtől, bogy a beruházási program megvalósítása érd:kében első­torban azoknak az összegeknek felét tegye szabaddá, amelyeket a deficit fedezésére költhetett volna el a kor­nány, de amelyekre nem volt szükség. Ez az összeg kb. 50 millió koronát tesz ki. Ezenkívül kérte, hogy járuljon hozzá a Nipszö/elség ahhoz, hogy a mult évi költségvetési feleslegeket is teljes összegükben beruházásra hasz­nálhassák fel. A Népszövetség hozzá­jirult ahhoz, hogy az összes feles­legeket használja fel a kormány beru­hizásra és amennyiben decemberben a tényleges eredmény azt fogja iga­olni, hogy a budget megfelel a vára­kozásoknak, akkor a Népszövetség a kölcsön további összegét ts rendelkezésre bocsájtja. Tehát kb. 70 millió arany­korona áll majd beruházási célokra rendelkezésre. A kísántánt kritikája. Végül megemlékezett még arról a kedvezőtlen kritikáról, amelyet a kisin­tánt gyakorol Magyarország költségve­tésével szemben, amely a kiiántánt bu­karesti konf renciáján is kifejezésre ju­tott. At egyik vád az volt, hogy Ma­gyarország pazarló költségvetést állított < ssze. A másik vád az volt, hogy a költségvetésben olyan tételek szerepel­nek, a nelyeket nem valódi célra, ha­nem titkos katonai f'gyverkezésre for­dítanak. K fejtették a Népszöv tség előtt, hogy Magyarország az ellenőrzést bi­zonyos ha árokon be ül fogadta el és ezt kizárólag a Népszövetség főtanácsa gyakorolja. A főbiz'os felel a tanács­nak és el is mozdiiható, de a főtanács direkt ellenőrzést nem gyakorolhat, eb­A választójog Erután folytatták a választójogi vitát. Kéthly Anna: A korhatárt a vá asztó­jognál ugy a férfiakra, mint a nőkre rézve magasra tartja és indítványozza annak leszállítását. Létay Ernő: A nők választójogánál követeli, hogy a 30 esztendős korhatdrt 24 esztendőre, a képzettség feltétele pedig 6 elemiről 4 elemire száilittas­£ék le. Negyedórai szünet u án Szakáts An­dor javasolja, hogy az anyaság révén adandó választójogot ne három, hanem két gyermekhez kössék és hogy ne te­gyenek különbséget az élő és elhalt gyermekek közölt. Rupert Rezső hozzájátul Szakáts in­dítványához. Indítványozz?, hogy a ja­vaslat ne tegyen különbséget az anya­ság jogán megadandó választójognál a törvényes házasságból született gyerme­kek és a törvénytelen gyermek anyja / özött. Propper Sándor: A törvénytelen gyet- j mekket biró anyáknak is választójogot I bői az következik, hogy a Népszövet­ség kritika tárgyává teheti mindazt, mi a főbiztos magatartására vonatko­zik, azonban ezen mlmenőeg Magyar­crszág szuverén jogait nem érintheti. Arra kértük a Nép zövetsége*, hogy ez­által az egész világ előtt beigazolhassa Magyarország a maga igazát. Magyar­ország elégtételt kapott a nagyvilág előtt azokkal a kii íkákk 1 szemben, a melyet vele szemben gyakoroltak és erre szüksége volt az országnak, mert az ország hírneve nagymérvben függ attól, hogy milyen híreket te jesztenek róla. A minisiterelnököt beszéde befejez­tével a kormánypárt feláll/a, hosszasan ünnepli. további vitája. kell adni. Csatlakozik Kéthly Anna in­dítványához. Hegymegl Kiss Pá!: A jobbo'dalon •zi mondák, hogy a rői nem akar­jak válasz ójogof. Vanczák János: Nen csak, hogy nem akarnak, hanem szidták azt is, aki Kitalálta a nők választó jogá'. Hegymegl Kiss Pál: Jivasolji, hogy a nők is igazolhassák a négy eleaii osztállyal egyenlő értékű műveltség iregszerzésé>. És ennek igrzolása sze­lint azohnak is lesyen szsviz ti jo;uk, akik cem végeztek bat elemit. Plkler Emil hasonló értelemben szó­ul fel. Nagy Vir.C:: Amennyiben Kéih'y Anna indítványát nem fogadják e', javasolja, hogy a két gyermekes a y&mak is le­gyen választójoguk. Györki Imre és Szakáts Andor fel­szólalása után az elnök a vitát félbe­szakítja. Hedry Lőrinc belerjeszti a mentelmi bizollság előerjesztését Peidl Gyula és társainak mentelmi ügyében. ülést holnap délelőtt 10 órakor (ártsák a mai napirenddel. A napirendhez Várnai DJhiel szólalt fel és azt indítványozta, hogy a hol­napi ülésre tű izék ki Nagy Vincinek a Somogyi—Bacsó ügyében parlamenti bizottság kiküldésére vonatkozó indít­ványát és az államtanács szervezéséről zóló indi ványát. Az igazság érdekében — mondotta — formai jogszabályokon it fu' kell tenni magúikat. Erődl Harrach Tihamér kijelenti, hogy a kormánypárti szintén az igaz­ságot akarja, azonban a f jrmii jogsza­bályokon nen tehetik tul magukat. Sok­kal eredményeiebben szolgáljuk az igazságot akkor, ha az ügyet a bíró­ságra bízzuk és nem parlamenti bizott­ságra. A pari iménti bizottságnak ninci juris dikciója és igy nem tuljs az igaz­ságot szolgálni. Felszólítja a szociálde­mokratákat, hi vannak bizonyítékaik, álljanak elő azokkal. Rupert: Vár»ay Dániel indítványát fogadja el, hozzátéve azt, hogy a napi­rend harmadik pon'jául tűzzék ki a miniszterelnök keddi beszédének a megvitatását. Napirendi vita. Az elnök ezután napirendi javaslatot i tesz. Javasolja, hogy a legközelebbi A miniszterelnök * patlamen i bizottság kiküldése ellen. Ezután Bethlen István gróf minisz­terelnök szólal fel: Rapert Rezső indít­ványával kapcsolatban, amely ugy szól, hogy tűzzék napirendre azt a bejelen­tést is, amelyet a genfi lárgya'ásokról kedden tett a nemzetgyűlésen, kéri a Házat, hogy azt ?z indeonitás tárgya­lásával kapcsolatban tegyék meg, ami néhány nap múlva, reméli, bekövet­kezik* — A pirlamen i bizottság kiküldésé­hez nem jtrulfnt hozzá. E tek ntetb;n ahhoz, amit Erődi Hirnch Tihamér mondott, nincs hozzátenni valója. Nem volna helyes parlamenti prukszis, ha a bíró tág elé tartozó ü*yiket parlamenti bizottságok utján akarnánk elintézni. Ha a nemzetgyűlés azt t pasztalja, hogy a bíróságok nem ál nak a hely­zet magsslatán, akkor a törvényhozás kötelessége a jogrend helyreállítására alkalmas eszközöket igénybevenn'. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ille­tékes bíróságoktól elvonjanak olyan ügyeket, amelyek hozzájut tartoznak. — Beniczky vallomása két részből áll Az egyik pertld támadás a kormányzó ellen, a másik pedig a tanúvallomás, amely azonban senmiujit nem mond. Telj sen helyesli azokat az intézkedé­reket, amelyeket dr. Vass József tett, kijelenti, hogy a magyar kormány a végsőkig el van szánva a legszigorúbb eszközök igénybevételére is, hogy a kor­mányzó tekintélyét megvédje. (E szavak­nál a kormánypárt feláll s hosszas taps­sal tüntet a kormányó sze melye mellett. Válasz Benlczkynek. Válaszol e után Beniczky val'omá­sának arra a részére is, amely az ő személyére vonatkozik. Tény, hogy Andrássy Gyula gróffal lement Siófokra, felhívni a kormányzó figyelmét arra, hogy az ellenforradalmi cselekmények nogy részét a közvélemény bizonyos katonai különítményeknek tulajdonítja és bogy a kormányzó szigoiu fellépését kérje, ha ez bebizonyosodik. Oi év múlva ö természetesen minden egyes szóra, amit mondott s amit mások mondtak, neníemlékszik. De egyre igenis emlékszik: A kormányzó semmi olyant nem mondott, amiből csak a legtávolabbról is arra lehetett volna következtetni, hogy ezeket a cselekede­teket helybenhagyja s igy ezekre a maga léstéről Indítékot ad. A kormányzó kétségbevonta, hogy a cselekede eket katonai személyek haj'ották végre s szigorú rregtorlást igért, ha ezet a katonai különítménye* bebuonyosod­nának. — A kormánygaranciát vállalt, hogy mií.den nyomot, amelyre őt rávezeik, a végsőkig kivizsgál. Azok a képvise­lők, akik azt állítják, hogy az ügyben bizonyos titkok birtokában vannak és nem tesznek vallomást a biróság előtt, bünpaldstolókká válna*. Rukkoljanak elő ezek az urak a biróság előtt bizo­nyítékaikkal, mert különben ugy fog eljárni velük szemben, mint bűnpalás­tolókka — Beniczkynek a titoktartás alóli föl­mentet megadta a kormány a kor­mányzó sürgetésére és éppen a szocia­lis'ák kérték a fölmentést. Álljanak e'ő tehát most valószínűbb kádakkal, mint azzal, hogy a kormány titkolja az ügyet. — Épp ily alaptalan az a vid is, hogy egy bizonyos levél rejtőzik egy állitó- , lagos zsebben, vahmi Ponsohn-féle levél, amely szerint ő, — Betölen — olyasvalamit igért volna, hogy a ma­gyar kormányzót aisalmas időben el­távolítja és maga ül a helféoe. Pon s hn urat ö sohasem látta, c«k a kultuszminisztériumban világosították fei, hogy az az ur valamikor alkirály volt — Egyptomban. (Derültség a jobb­oldalon.) Ez a metódus csak arra vezet, hogy a magyar közvélemény, amely utálja most már a forradalmi és ellenforra­dalmi cselíkményeket egyaránt, rácsap­jon az asztalra s azt mondja: elég volt! Ennek a nemzetnek élnie kell és élni fog, ha az urak nem is akarják. (He­lyeslés jobbról.) Etfogad.ák az elnök napirendi javaslatát. Urbanits Kálmán csatlakozik az el­nök napirendi javaslatához, amelyet a Ház többsége el is fogad. Huszár Károly: Szilágyi annak ide­jén azt mondotta, hogy a Huizár-kor­mánynak is része van a Somogyi-ügy eltussulásában. Kéri Szilágyit, ha tud valamit, ami őt, vagy minisztei társait bármilyen irányban terheli, hozta elő. ügy láji, hogy itt nsm annyira abfln­ény kinyomosásiról, mint inkább po­litikai gyűmölcsözietéséről voll sző. Mondjanak le azonban arról a remény­ről, hogy a magyar közvélemény pa­rancsszóra a H jrthy Miklós fejit szál­lítja netík. Az interpellációs könyv felolvasása u'ái, amelybe nyolc interpellációt je­gyeztek be, az ülés 8 órakor véget ért. A szociáldemokrata képviselők men­telmi sérelmét nem látja a bizottság. (Budapesti tudósítónk telefonjeleitése.) Ismeretes, hogy Somogyi és Bacsó sír­jára koszorút akartak helyezni a szociá­list a képviselők, a re.időrság azonban ebben erőhatalommal megakadályozta őket. Ezért a kép/iselők meiitelmi jo­guk megsértését jeientelték be. Ma tár­gyalta az ügyet a mentelmi bizottság. A bizottság javasolni fogja a Háznak, mondja ki, hogy a képviselők mentelmi jogán nem ese t sérelem, me t ellen­szegültek a rendőröknek. Rupert Rezső és Horváth Zoltán kisebbségi vé'eményt nyuj anak b:. 1U-IU Amundssn sorsa. Budapest, juiius 16. 0 iob5", Nor­végia fővárosából jelentik, hogy Schultz­Frohltngen Henrik, a pisai Dornier­müvek igazgatója, aki elkísérte Amund­sent a Spitzbergákra, viiszaérkszett Osi­oba és a hírlapírók azonnal megoBtio­rnolták, hogy mondjon véleményt Amundsen sorsáról. As igazga'ó nyilat­kozott is, de amit ő mondott, ai nem nagyon vigasztaló. Elmondotta ugyanis, hogy as exped ció két repülő­gépét az ő igazgatási alatt lévő vál­lalat készítette, de csak 2500 kilo­gram megterheléséri válMt jótállás'. Már pedig annak ellenire, hogy Amund­sen a túlterhelés elkerülése céljáoól rádiókészüléket sem vitt magával, m 'gTs annyi mindenféle holmit rakott fel a repülőgépekre, hogy tulerhelte azokat. Ai igazgató siámitása sze int Amund­ten repülőgépe a benzintartalékkal együtt háromezerötven kilogram t ulyu teherrel volt megrakva, sőt a Dietricbsohn által kormányzott másik repülőgép még ennél jobban tul volt terhelve. Ami a két pilóta ügyességét illeti, althoz semmiféle kétség sem fér és Kingsbayból való fölszállásuk feled­hetetlen iá vány volt. Az igazgató ki­zártnak tartja, bogy a repül 5gép kon­strukciójában hiba lett volna, ő maga, úgyszintén a többi kisérö, jóidéig figyelte a repülést, amedd g csak a szem elláttatott és megállapították, hogy a készülékek teljesen bibiiltnul működ­tek. Ha a gépekben hiba történt volna, kkor az expedíció tagjai vagy az Amsterdam-sziget mellett, vagy nyilt tengeren szálltak volna le. Hi cr xpadiciót ba| érte, akkor az ciakis a leszállásnál történhetett

Next

/
Thumbnails
Contents