Délmagyarország, 1925. június (1. évfolyam, 14-35. szám)

1925-06-17 / 25. szám

I>«ir JUIilvk<J Xí « Magyar nyugdijasok ügye a kisántánt államaiban. Budopest, junius 16. Ennek az évnek a ttvaszán már hirt adtunk azokról a tárgyalásokról, amelyeket a magyar kormány az uódálamok megbízottival az elszakított területeken maradt állami nyugdijasok érdekében folytatott. Ebben az ügyben most ille tékes helyen a kővetkezőket mondották : — Az állatni nyugdijasok ügyében a kisántánttal megkezdett tárgyalások egyidőre abbamaradtak. Ugya is sz utódáilfmok bekapcsolják ebbe az ügybe a közös vagyrn felosztását is és oyan hítalmas köve elésekkel s igényekkel lép ek fel, hogy azokat sem józan ésszel, sem egy parányi önérzettel e fogadni nem lehe'ett. Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia elvileg nem zárkóztak cl ug an a magyar nyugdijasok el'á ása elől, de ennek ellenéb n hihetetlen engedményeket akartak belőlünk kipréselni a közös vagyon felosztása terén. Főként effektív anyagi ellenszolgáltatásról beszéltek a tanácskozások során, ame'yet tu'nyomórészt újból a MÁV kocsiparkja sinylene meg. Ugy látszik, a román megszállás eredményét nem találják e'éggé kielégítőnek. — Olyan érvelések is hangzottak el a kormányközi konferencián, hogy miután a'magyar tisztviselők fizetésétől annak idején a msgyar kincs ár eszközölt levonásokat nyugdíjjárulék cimén és gardagodjit ily medon, azért a magyar kormány vegye megdra a terheket is és fizesse a nyugdijasokat. Ha azonban erre Magyarország nem vállalkozni, akkor vá'na esedékessé a | MMMMMMMMMMMWMWMMN fentebb jelzett különös engedményes kikötése. A nyugdijkérdésben megke*delt tárgyalásokat <ehát a közös vagyon 1 kvidálásának végrehajtása után lehet ujbíl folyta'ni. — A megszállt területeken levő magyar születésű nyugdijasok ellátása terén különben a legteljesebb anarchia uralkodik. A helyzet talán Ronániá ban a legrosszabb. Jugoszláviából és Csehszlovákiából keves bb panasz érkezik. A nyugdijak kiulalványozása a 'egrendszertelenebbül folyik, söt több izben hónapokig teljesen elmarad. Igy e'őfordult, hogy a mu t év juniusá űl ez év februárjáig egy fillért sem kaptak a nyugdijasok. Ekkor azután megkapták a január és február hónapi illetményeket azzal a biztatássa1, hogy a közbenesö hónapok elmaradt járu lékait is ki fogják utalványozni visszamenőleg, de ez a mai napig sem történ? meg. De még ennél is sokkal különösebb és érthetetleni bb Románia eljáása, ahol egyik megyében, város ban fizetik a nyugdíjasokat, a mási* szomszédos megyében, vagy városban pedig már nem Ugy tűnik fel a dolog, mintha nem egy kermány egy öntetü -in ézkedései volnának a mérték adók, hanetn rt indsn hatóság a sajá hatáskörén belül, a saját in ciativájára fi e ne asze int, hogy szimpátikus a nyugdíjas arc-», vagy sem. A magyar kormány pedig tehetetlen e;zel az érthete len és egyben sérelmes eljárással szemben, m:rt nincsen hnalma és be folyása arra. hogy az utódállamok kormányait pontcssagra és emberies gon dolkodásra kényszeri'hesse. Lassan-lassan tisztázódik a Belvárosi Bank ügye. Az igazgatóság eddig félmilliárdot helyezett letétbe a Pénzintézeti Központnál. Több mint két hónap telt el azóta, hogy nyilvánosságra került a Belvárosi Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság összeomlása. Azóta a legkülönbözőbb ügyek, komplikációk és mellékvágányok merültek föl, valamint a bank ezer hitelezője teljesen bizonytaianiágban volt abban az irányban, hogy milyen formában és mikor kapja vissza betétjét. Mint a DélmagyarorszCg munkatársa értesül, az összeomlott Belvárosi Bank ügye végre két hónap után lassan-lasstn tisztázódni kezd. Napokkil ezelőtt beszámoltunk már arról, hjgy a Pénzintézeti Központ leiratban értesítette a szegedi rendőrséget arról, hogy a bank könyveinek átvizsgálásakor nem fedezett jól semmi szabálytalanságot, véleménye szerint rendesen és pontosan vezették a könyveket. A P. K. véleménye u'án igy a rendőrség egyelőre felfüggesztene a bűnvádi eljárást azokban az ügyekben, amelyeket néhány hitelezi indított sikkasztás és cialái miatt az igazgatóság ellen. Beavatott körök ebből a véleményből már akkor azt a következtetést vonták le, hogy a Pénzintézeti Központ tekintet nélkül a Vörös István-fele kétmilliárdos tartozásra, szanálni jogja a bankot, ha az igazgatóság lefizet a P. K.-nál bizonyos nagyobb összeget. Most azután a tiszlázódási folyamat azzal indult meg, hogy a bank igazgatósága — értesülésünk szerint — eddig ötszázmillió koronát fizetett be a P. K.-nál. Ei a félmilliárd korona azonban nem elegendő a szanálás megkezdéséhez. Igy a lervek szerinl az igazgatóság még legalább ötszázmilliói fog letétbe helyezni. Ezzel kapcsolatban fölmerül itt az ömeomlás másik része, az a csődmegnyitási kérelem, amit a hitelezők egyrésze nyújtott be a törvényszékhez. A törvényszék ugyanis hatvannapi haladékot adott, mig a P. K. elkészíti teljes jelentését. A törvényszék igy esik a 60 nap letelte után határoz a csőd megnyitása ügyében. Ez a határidő jullus kilencedikén jár le. Eddig az időig el kell döiíeni azt, hogy a P. K. vállalja-e a szanálást és eddig természetesen a banknak be kell fizetni a máiik félmilliárdot is. Azoknak a hitelezőknek képviselője, akik csődöt kértek a bank ellen, dr. Sebők Ferenc egyébként szerdán Budapestre utazik és a Pénzin'ézeti Központnál személyesen informálódik a Dank ügyé. öl. Igy most már rövid időn belül teljesen tisztázódik az össze omlo't bank ügye. Művésztelep létesül Makón. Rudnay Gyula lesz a telep vezetője. Több alkalommal foglalkozott már a Délmagyarország a szegedi művésztelep kérdésével. Mig Nagybányán, Szolnokon, Miskolcon, Kec^emeten, Pécsett évek óta eiismerésteméltó eredményeket érnek el a mii vészt tleptk, Ónálló iskoék alakulnak ki, úddg Szegeden minden kísérlet meddő maradt, umely arra irányúit, h*gy itt, az Atjöld szivében mü*ssztekp télesPIjön. Ní gybánya, Szotnok, Miskolc Pécí, annak dlenere, hog; nem re delkeiik egyik sem h 'alma? ivgy birtokkal, örömmel ál o t a müvés/ie.ep eszméje mell4; Szeg'd sz oad királyi városnak mindössze helvenkttezc holtíja van és mégis elzárkózik mindenféle művésztelep ejzmje elől azzal, hogy nincs pén.e. Művészkörödben azt hangoztatják, hogy i városnak csak erre nincs penze. / 7 r holdas Szegednek, az ország le?Mefeyob'j vidéki városának nincsen müvésztelepe és most a szegény kisbirtokos Makó város áll — a jelek szerint — Szolnok, Nagybánya, Miskolc, Kecskemtl és Pécs mellé. A Délmagyarorszög nunka'ársa ugy éltesül, h.gy lelkes -Bakói m^úttolók már régebben fdveteilík a művésztelep gondolalát, mig most Ia-s^n-lass n a m g?aJó u'ís i-dé ktzeledik ei a mígyar kut urát és értéket fejlesztő gondol't. 1 leiékes körök ugyanis tárgyalásokat folytattsk a város hatóságéval és rövid tanécskczis ü'ín u vdro:, készségesen álhit n PcnddfÜt n.rllé. Mikó városának nincsen 72 ezer holdjv, meais örömmel állott a te~v me lé és erején belül anyagi támeg tást is kilátásoa helyezeti. r n<al>ói müvcsztelrp vezetőjének az f?y;k legnigyobii mapyar festőt, a markáns, sgyedol álló lehsleágű wágsikereket elírt Rudnay Oyulá kélték fel a lelkes műpártolók, aki készségesen víllalkczott is a tisztség ellátására. Erfe8ülésünk sierínt Rudnay már lent is járt Makón, áttanulmányozta az eddigi ferveket és művészi szempontból kijelölte, hogy melyik he'y volna a legalkalmasabb a művésztelep céljaira. Most a7u'án a technikai kérdések | vannak hű'ra, rövidesen kijelölik a legalkalmasabb telket és a jelek szerin', ősszel már megkezdik a telep épi'ését. Makó városának nincsen 72 ezer hold földje, de tavasszal talán már magyar festők kezdik meg a munkát a makói müvésztelepen Rudnay Gyula vezetése mellett. Az egyetemi tanárok a Tábor-utcai lakbérek leszállítását kérik. Több izben foglalkozott már a Délmagyarország azokkal a horribilis lakbérekkel, amelyeket a tanács állapított meg a most épülő uj városi bérházak lakásaira. Kifejtettük — és következtetésünk helyességét a gyakorlat már azóta igazolta —, hogy a tulmagas lakbérek nagyon elhomályosítják a városi lakásépítésnek a lakásínség enyhítését célzó szociális jellegét, mivel az uj városi bérházakban éppen azok nem bére hetnek lakást, akiknek lakásszüksége a legnagyobb, akik nincsenek olyan anyagi viszonyok között, hogy a drága lakásokat megfizet hessék. A város uj lakásait leginkább olyanok foglalják el, akiknél nem nagyon játszik szerepet a tizenöt—húszmillió koronás évi iakbér, akik igy lelépéssel másutt is vásárolhattak volna maguknak lakást, vagy olyanok, akik abban reménykednek, hogy a város hatósága belátva az önkényesen teremtett heyzet tarthatatlanságát, mérsékelni fogja a tulmagas lakbéreket. Hogy mennyiben alapos az utóbbiak reménysége, azt nem tudjuk, de hogy kívánságuk indokolt, az biztos. Az érdekeltek csupán azért nem állnak még elő indokolt kívánságukkal, mert joggal, vagy jog nélkül attól félnek, hogy a város olyan lakókat keresne és bizonyára találna is he'yettük, akik nem sokailnák a lakbéreket. Da a kívánság megvan és az érdekeltek, ha majd birtokon belül lesznek, minden bizonnyal igyekeznek annak érvényesítésére is éppen ugy, mint a Tábor-utcai uj bérházban lakó egyetemi tanárok már lépéseket tettek a tulmagasnak talált lakbérek leszállitása ér dekében. Ismeretes, hogy a Tábor-utcai bérházban, amely márciusban vált beköltözhetövé, a szegedi egyetem nyolc tanára kapott nagyobb, három- és négyszobás lakást. Ezek a lakások lényegesen olcsóbbak, mint akár a Templom-téren, akár a Gyertyámos-utcában épülő bérházak lakásai. Egy négyszobás lakás lakbérét a Tábor-utcában ezernégyszáz aranykoronára szabta meg a tanács, ezzel szemben egy Templom-téri négyszobás lakásért kétezer aranykoronát kér, ami papirkoronában több mint tízmillió koronás évi differenciát jelent. Hasonló az arány a Tábor utcai és a Gyertyámosutcai lakások bére között is, pedig a Tábor utcai bérház lakásai lényegesen jobbak, modernebbek, mint a Gyertyámosutcaiak. Elsősorban a bérház a város legszebb helyeinek egyikén fekszik, valamennyi lakásnak utcára néző frontja van és valamennyi lakás parkettes. ezzel szemben a Gyertyámos utcai béiház lakásai csupán padozottak, legnagyobb részük udvari lakás, ezenkívül a hely is lényegesen rosszabb, mint a Tábor utca. Az egyetemi tanárok még is sokallják és teljes joggal sokallják a lényegesen alacsonyabb lakbéreket is. Értesülésünk szerint a lakbérek redukálását célzó kívánságukat rövidesen írásban közlik a város tanácsával, miután szóbelileg már az illetékesek tudomására hozták. A két uj városi bérház jövendőbeli lakói pedig élénk érdeklődéssel várjak a tanács döntését, amely — szerintük — honorálni fogja az egyetemi professzorok kívánságát. Minisztertanács elé kerül a leszámoló hivatal tisztviselőinek és a hivatal épületének sorsa. A szegedi vasúti leszámoló hivatal fölött, amely negyven éves múltjával mélyen b elegyökerezett Szeged társadalmi éleiébe, e hónap végeztével végleg meghúzzák a lélekharangot. A még nemrégiben ötszáz főnyi tisztviselői létszámmal dolgozó hivatalt is feleslegessé (etie az ország terűle i megcsonkítás*. Nemrég elhatározták a hivatal feloszlatását. Az ellő tervek szerint a hivatalt en block beolvaiztották volna a Máv. budapesti igazgatóságába 8 a tisztviselők, akiknek száma közben 180 főre olvadt le, tömeges áthelyezéssel, ez év juniusával el is foglalták volna bud-pesti beosztásukat. A tervek azonban, amiket az államvasutak igazgatóságánál megállapítottak, csak tervek maradtak, mert közvetlenül a kivitel eőlt kifünt, hogy a 180 főnyi szegedi tisztviselői létszámból alig 80—90 főre van csak szüksége a Máv. igazgatóságának. A lecsökkent vaiufi forgalom kevesebb adminisztrációt és ellenőrzési rcuikát igényel, ugy hojy a tömeges áthelyezés nem valósulhat meg. Sikertelenek maradlak a vidéki üzletvezetőBégekhez való áthelyezési lehetőségek is, mert amint kitűnt, a miskolci, debreceni és szombathelyi űzletvezeiőségek alig néhány embert igényeltek létszámuk teljessége "miatt. A hivatal tisztviselőinek utolsó elhelyezkedési lehetősége a szegedi üzletvezetőség marad*, ahová azonban alig négy-öt tisztviselőnek és srgéd isztnek síkérólI az elhelyezkedés. A Budapes're áthelyezett tisrtviseiők közül p'd g eddig csak a legminimálisabb szám foglalta el az állásá', mivel Budapesten lakást csak a legnagyobb annyagi áldozatokkal lehet kopni. A fiatal, nőtlen tisz vise őknek nem okozott nagyobb nehéz? íget az áthelyezés, dc a cs ládos, többgyermekes tisztviselők az á helyezési okmánnyal kezükben a legnagyobb bizonytalansággal néznek a budapes i iakásnékí*. i á'helyezéa elé. A hivatal feloszlatását végző központi igazgatóság ugyanis csak a hivatalnokok áthelyezésit határozta el, anélkül, hogy gondoskodott volna a tlszlviieiők budapesti elhelyezéséről és azok hivatali beosztásáról. Junius végeztével kell a hi/atalnak véglegesen megszűnnie, ugy hogy leszámolási kimutatások vasutak, állomások számadásai már junius hónapban be sem érkeztek a szegedi hivatalhoz. A szegedi elhelyezkedésért — mondanunk sem kell — óriást protekciózás folyt le. Akinek csak egy kis összeköttetése volt, az igyekezett azt kihasználni, hogy Szegeden maradjon, ami azonban csak néhány „szerencsés" kiválasz ottnak .sikerült". Nyolcvankilencven tisztviselő maradt igy teljes bizony alanságban a hivatal feloszlása miatt s főképen azért, mert szolgálati beosztásuk tekintetében a mai napig sem történt intézkedés. B lista, vagy szerencsés esetben átmeneti szabadságolás vár 80—90 életerős, munkaképes hivatalnokra. A tisztviselők egyrészének egy éven át, amióta a hivatal feloszlásának hirét hivatalosan is megerősítették, módjában lett volna más elhelyezkedést keresni. Ez azonban nem történt meg, mivel a budapesti áthelyezés tényét a központ bejelentette. A bizonytalanság, a máról-holnapra é és keserű csöndessége végighúzódik a hata'mas hivatal-palota folyosóin, szobáin egyará it. A kevés munka folytán a tisztviselők már alig dolgoznak. Mindenki a ho rap lehe őségéiről beszél és mindenki elkeseredve gondol egy esetleges áthelyezésre, vagy a bizonyt; 1 n kenyerű B lis'ára. A káoszból, a ni rázudult a nagymulu hivatalra, a hivatal főnöke, Viltax Béla miniszteri tanácsos sem tud kivezető utat találni. — Talin né ány hát múlva már tudunk valtmi pozitívumot a hivatal, de főképpen a tis>tvisclő« tor ára vjnatkotchg. A (ervek nem váltak be, mert a közpon nak, vtlamint az üzletvezeő-ég .knek nincs annyi emSerre szükségük, mint ahogy előzőleg számi o ták. Nem tudni azonkívül a hatalmas hivatal palota sorsát sem. A MÁV egykönnyen nem engedi át a lakott helyiségeket más célokra, mivel az tekintélyas összegei biztosit a MÁV háztartásának. A leszámoló hivatal épületiről és a tiszt viselői sorsíről egy .'"gközelebbi rohisz ertaiics dönt b 3ddig kár is minden eiő^tei kombináció. (—)