Délmagyarország, 1925. május (1. évfolyam, 1-13. szám)

1925-05-28 / 10. szám

2 DELMAOYARORSZÁG 1925 mijas 28. Amundsen felkutatására expedíció Indul. Osló, május 27. Abban as esetben. b.i Amundsen ms sem érkeiik vissza, a norvég kormány elfogadja ax amerikai és angol ajánlatokat, hoey expedíciót kü djenek Amundsen feliutitására. Hága, május 27. Washingtonból jelintik : Coo idge elnök hajlandónak nyilatkozott hozzájáiulni ahhoz, hogy a norvég kormány kérésére az egyik Zeppelint h északi sark vidékére küldjék ki. Kopenhága, május 27. OAóból jelenük: Amundsen visszatérésének lehetőségéről még mindig megoszlanak a vélemények. Az optimisták szerinl még a mai nap lefolyását be kell várni végleges ítélet előtt. Hangsúlyozz Ik, hogy oz időjárás javulása, melyet a meteorológusok konstatálnak, éppm ma megkönnyítheti a visszarepilést. Sokak szerint Amundsen a két elmúlt »iható« napol a sarkvidéken töltötte és a mos ani tiszta időt használja fel vissza térésére. Osló, május 27. A Spitzbeigákról érkezett rádióláviral szerint az időjárás javult. A levegő olyan thzla, hogy Amundsen el'évedése, ha repülőgépen jön vissza, teljesen lehetetlen. A segélyhajók fedélzetén lévők remélik, hogy a kedvező időjárásra való tekintettel ma Amundsen és kísérete még visszatérhet Szocialista szónokok választási javaslat ellen. Budapest, május 27. A nemzetgyűlés mai ülését féltizenegykor nyitotta meg Scltovszky Béla e'nök. A választójog folytatólagos vitájának mai e'ső szénoka CsUc József: A választójogi javasla'ot a demokrácia rneghurcolásának tartja. Klárik Ferenc: Tökéletesen igaz. Szeder Ferenc: Amolyan kisga dademokrácia. Csík József: A nők választójogát teljesen egyenlővé keH tenni a férfiak választójogává*. Az indokolás önmagával jut ellentétbe, amikor a városban a titkos, a falun pedig a nyiH szavazás melle t dönt Mit stól sz indokolásnak a lebecsüléséhez a kisgszdscsztály? A függőségi v'szcnyban lévő szavazókat presszionálhatják alkotmányos joguk gyakorlásánál. Mesko Zoltán: Jellemtelen embereket neveltekl Csik József: Választási b:róságot kellene felállítani a vitszaélésekkel szemben. A javaslatban nem látja a demokratikus szellem megnyilvánulását. A javaslatot nem fogadja el Várnai Dáaiel a következő szónok: A kormány a legkeservesebb cuüódást idézte elő, amikor a háború tanulságai u'án e javaslattal a nemzetgyűlés elé lépett. Ez a kormány folytatja a háborús poliikát, a poliika háborúját a mapyar nép ellen, még csak fegyverszünetet sem akar adni, mint ahogy ez a törvényjavaslat mutatja. Sokat beszélnek nálunk s felelősség kérdéséről. 1918 óta egyebet sem látunk, mint azt, hogy éppen a legtelelősebb személyek bajnak ki állandóan a felelősség alól. Az 1917-iki trónbeszéd választójogi igéretét teljeien megvalósította az ugyrk."Ciett Vázsonyi-léle választójogi javaslat. Ez a java lat v Jt az első, mely a nőkre is kiierjesztette a választójogot, körülbelül mintegy 260000 nőre. Tudjuk, hogy a munkapárt megbuktatta a Vázsonyi lile javislatot, már a választójogi bizottságban, amikor a nőknek egyáltalában nem adták meg a választójogot és a férfi választók számát is erősen lecsökkentették. Azután jött a másik választójogi tervezet, est elsöpörie a forradalom, akárcsak az 1913-iU törvényt. Bethlen István gról miniszterelnök ur a válasitójogi bizottságban a legkülönfélébb képtelenségekre ragadtatta magát, bogy valamiképpen megnagyarázia választójogi javaslatát. Annytra ment, hogy valósággal nemzetgyalázásra ragadtatta magát és az ügyészség az 1921. évi Hl. törvénycikk alapján akár perbe is foghatod. Azt mondte a miniszterelnök ur, bogy Magyarország más, önálló glóbusz, külön világ, bogy ilt nsgyon sokan vinnak olyanok, akik nem érdemlik meg a választójogot. Három ilyen ka'egóriát állapított meg a miniszterelnök ur. Szerinte nem érdemlik meg a választójogot az ipirl munkások, mert — mint mondolta — narxis'ák és nem köve ik a nemseti ideálokat, másodtzor a mezőgazdasági munkások, mert — mint mondotts — alacsony fokén állnak a kul urának, hirmadszor pedig a polgárság, mert — mint mondotts — nagy számban vannak a polgárságban olyan elemek, amelyek nem rendelkeznek kellő érett•éggel. Nézsűk meg ezt a javaslatot, miképpen védi benne a népet a kormány. A 24 éven felüli irni-olva>ni tudó lakosság száms Budapesten 527.000, ebbSl a javaslat csak 325.480 nak ad választójogot. De ilt vsn a .bűnös Budapest' jelszava és bizonyos slupidilátsil és korlátoltsággal kivánják megértetni, hogy egy ilyen várost meg kell büntetni azáltal is, bogy a választójogra még a kormin/ szempontjából is alkalmas népesség leiétől megvonjuk a választójogot. Érthetetlen azonban, hogy miérl é'vényesiti est s politikát s javaslat a tősgyökeres magyart ággal szemben is. Ebb:n a jávasialbin a kisgazdapártnak nemcsak politikai megbízhatósága, hanem polilikal becsülete Is el van temetve. Bethlen süketen és vakon tör előre a kstasztrófi utján és ujabb végzetes eseményeket kén t elő a nemset számára. Az ulolsó pillanatokat éljük, amikor még vissta lehet fordu'ni, be lehet lá'nl a tévedést, mikor még meg !eh:t változtatni a kormány erkölcsi és po'itikai felfogásit A javaslatot nem fogadj! eL Kélhly Anni: A kormánynak az útját, amely a katasztrófák alja, nemesik ai orsságbtn figyelik, hsnem Európában is figyelemmel kísérik. A nitalom a válantójogot még mindig mint privilégiumot keseil, nem pedig mint közjogot. (Lendval Lehner Islván közben össtetfli a szocialistákkal. Azl kiáltja a szélsőbaloldal leié, bogy a munkásvezérek nem szoktak éheobalni.) Oyörkl Icra így válasiol neki: Pálinkás jóreggelt kívánok. Kélhly Anna: Részletesen indokolja határ és a képzettség szempontjából is. Nem kell félni a nők polilikal urat. mától, amíg a nő hivatása végeridményben mégis csak oz anyasig. A mezőgazdasági ál ipari prolctáriátus asszonyait ki akarják sárni a magytr választójogból. A javaslatot nem f> gad|s eL Pikler Emil: A nemietgffl'és több. ségi pártja nem tanult Tisztában vagyunk azzal, b'gy a töbMgl pártot nem lehet meggyőzni, mert nagyon jót tudják, hogy nekünk van Igazunk. Ai indokol la szerint szél tői égek ellen hoz•ák ezt a törvény,'avaslatot. Erre vo. natkozóan már siámtalan cáfolatot felrorakoztatlunk. Az általfnos titkos választójogot a nyugati áiiamokbia éppen a legkonzervatívabb államférfiak csinálták meg. Sohne lelej lék el azt, aogy a szervezett munkásság nyiH szsvazás mellett is leizavaz a maga jelőlijére. Ezután a szavazás rendjét tifogásolja. A javaslatot nem fogadja «'. Lendval István: Az a nézete, hogy a szccáldemokraták nem akarják ko> molyan a tikosságot, hi komolya akarnák a titkos saavazást, akkor nem éptek volna psasiivitásba akkor, amikor keHe t éa leheteti volna harcolni a titkosságért. A javallatot nem f> gadja eL Az elnök ezután a vitát félbeszakítja, majd |avaslslára kimondja i Ház, hogy legközelebbi Illését holnap délelölt 10 órakor tartja a mti napirenddel. Végűi felolvassák az in'erpetlációi könyvet, ame'ybe Kiss Menyhért és Eöry Szabi D:zső legyzett be interpellációt Ezzel az Ölés hat órakor véget étt A fajvédők zavargásai a bécsi főiskolákon. Bazárták a világkereskedelmi főiskolát. Bécs, május 27. Mi reggel ez egyetemen nyugalomban indu't meg a mutka. Tii óra tájban azonban verekedések támadtak, mire a rektor bezáratta az egyetem épületét Tizenegy óra felé la|védő diákok jöttek az egyeemre, megszállónál a lépcsőt és a leijárót. A szociáldemokraták meg akarták ostromolni a lel járót de az őrség ebben megakadályozta őket. A azcc áldemokraták és kommunisták erre a szemközti latorban állottak fel. Egy óra tájban a f.jvédő diákok zári menetben elhtgyiák as egyetem előtti teret. Erre eltávozlak a siociá'demokra* fák is Ugyanezen időtéjt a Mensa Acadenica elő.t nagy dulakodás támadt. Bécs, május 27. A szövetségi kancellári hivatalban a közoktatási miniszter jelenlétében valamennyi bécsi főiskolai rektor részvételével értekezlet volt, amelyen a legutóbbi napok incidenseiről tárgyaltak. A kancel ár azt a felhívást intézte a rektorokhoz, hogy a főiskolákon semmi körülmények között se Ismétlődjenek m-g arenlzavarások. A rektorok elhatárolták, hogy Aa bármelyik főiskolán ujabb zavargások történőinek, mindegyik bécsi főiskolát bezárják. Az értekezlet közben a világkereskedelmi főiskola rektorát telefonon a főiskolára hívták, mert ott zivargások törtek ki. A rektor nyomban elrendelte hogy a főiskolát zárják be s ott az előadásokat, valamint a vizsgákat fűggeszszék fel. Ez az intézkedés ezúttal ciak az említett egy főiskolába vonatkozik. Bécs, május 27. Seiff polgármester ms inézkede.1 a rendőrségen, hogy a horogkeresztesek ellen éi a za*30kl diákok elten a legszigorúbb in fórjának el. I . A Délm agyarország' vánatra házhoz küldi á szín! ket Dugonics-tér 11. Telefon egy®" / a Két falu leánya. Irta Curty Mihály. IL Néhány pohár gezsgő után megint megeredt Tar Gerő vallomása. — Tudod üjzkár, megnősültem. — Nos? — És szerencsétlen lettem. — Hogy hogy? — A családi fészket egy huszonnégy óra alatt fellökte a feleségem. — Hűtlen lettr — Nem... Becsületes ssszony minden porcikájában. — Nem értem. — Figyelj... Tizenkét éves volt s leányunk, a ni drága Margitunk, amikor bizalmas beszédre hivott be az asszony az irodámba. O t leültetett az íróasztalom e'é és azt mondta, vegyek elő egy ív pjpirost és írjam, amit ö tollba mond. Lsssan beszélt, de nyugodtan... Írjim — mondta szeliden, minden fölindulás nélkül —, hogy közös beleegyezéssel kérjük a törvényes elválásunkat. — Megöiültél Irmai? — ugrottam töl a helyemről, — vagy izléste.en tréfát akarsz velem üzní ? — Nem, — lelelte az asszony. — Eddi« a percig szerettelek, hűséges voltam fc-.zzád, de racst már ez az érzés eltűnt a szivemből, mert elém hozta a végzet ¿ti z lérlit, akit 15 év előtt szereltem s akinek esküszóval tettem igVetet, hogy felesége leszek. Letompítottam az idegeimet és mint e^y lázbeteg suttogtam neki: — Irma, megölöm azt az embert!... Nem engedlek leszakítani a szivemről... Szeretlek, imádlak... Az életem teljesen a szi.edhez van fjrrva... Megőruök. — Nézd, mondta Irma, ne legyél igazságtalan és ne ragadtasd magad örült dolgokra. Ha lelövöd, megsemmisítesz három életet... Nem háromat — négyet t... A kislányunkét isi — Néhány percre olyan lettem, mint aki a kifeszített kötélen magával cipel valakit Nem a magam életére goodoltam, hanem annak az életééit reszkettem, akit most lelkem tükrében Ossctelt kezekkel láttam esdöieg reám tekinteni s akinek könyOrgö. siró, reszkető hangját érezlem felém szállni — apám I — Hallatlan! — jegyezte meg tágranyitott szemekkel Oszkár. — Mit gondolsz, mit csináltsm ? — Nem tudok elgondolni semmit. — Leültem újra, fölvettem a tollat és megírtam a kérvényt házasságunk fölbontásához és aláirta Irma is, én is. — Szerencsétlen ember. — Az vagyok... Es ezt mind Irénnek köszönhetem. — Talán magadnak? — Vagy magamnak — felelte Tar Gerő elernyedve. — De Irénnek is. — Miért? — Mert megátkozott... Keserű átkot mondott a szemembe... A szemembe I — ismételte késóbb lendülettel. — Nos és hogy végződött a házasságod? — Elváltunk... De szerződésbe vettük, hogy a leány kettőnké marad. A leányt nem tépjük le a szivünkről soha. Mind a ketten gondoskodunk róla, mind a ketten neveltetjük és ha eljön az idő, kettőnk akarata szerint megy férjhez. Szóval egy közös kincsünk marad Margitka, kiről nem lehet, nem szabad s nem is f w egyikünk se lemondani, vagy a másikát lemondatni. — Sajnállak Gerő... Ez őrület!... — Azóta három év mult el. Irma férjhez ment, boldog. En egyedül maradtam és boldogtalan vagyok. Csak akkor élek boldog perceket, ha a kisleányom velem van. Mert ugy állapodtunk meg, hogy egyik hónapban én nálam van Margitka, a másik hónapban az anyjánál... Oszkár meredt szemmel nézett Tar Gerőre. aki tovább folytatta: — Nézd, most félegy, fél óra múlva itt leszek a leányommal, kettő előtt indul a vonatunk. Bezörgetek az anyja lakásán és Margitka jön, mert jönnie kell. És vidoran eltávozott. A nagy parasztváros döglött utcáin ugy meni, mint egy holdkóros. Nem figyelt semmire. Nem nézett semmit. A légszeszvezeték útban álló oszlopalt is szinte ösztönből kerülte ki. A gyalogjáró szegélyköveinél mintha valaki megemelgette volna a lábait, olyan gépiesen haladt utcáról utcára. Egyszer csak mellen lökle valami. Egy érzés. Egy éles hallucináció, ami a szép magas földszintes ház ablakán klszüremlö fénysáv hatása alatt villant át a lelkén. Itt van... Megérkezett ... Ebben a szép házban van az ö eltemetett boldogsága, az ő reménységének fesledező, illatozó, lehér virágszála. Ez az ö kettészakított életének ideg/»ágában két elgondolt tündér, akik közül az egyik édesen mosolyog reá és azt suttogja csetesznyeajkával: édesapám ; a másik pedig szomorúan erőltetett arccal néz ki az ablak tükörüvegén ős egy tövis-koszorúra gondol, amit ez a borongós arcú ember hord magával a szive közepére akasztva. Fél óra múlva, mint egy megnyirbált szárnyú tündér lépett a terembe egy tüneményes szépségű szőke leány. Tar Gerővel jött, az apjával. E «yenesen Oszkár asztalához mentek, ott bemutatta barátjának a szép, szőke leányt: — Margilkám. Meghatóan szelíd csönd következel. Az urak le voltak nyűgözve és tekintetükkel a szép, lehér archoz tapadtan nézték a kék gyermekszemet, mely mosolygott, mint a hajnal párázatából kiemelkedő májusi nap. Oizkár megilletődve, üvegszemekkel bámult maga elé. ahol tarka szemeivel raüvészkezekko látta megfestve az élet nagy tragédiáját lelölelő mestermüvet. Csupán Tar Geró arcán röpdösött fáradtan az öröm aranytollú madara. Negyed óra múlva szétoszlott a társaság. Az ügyvéd karoa lógta a két falu leányát és vigyázott minden lépésére, mint a boldogság üreghegyei fölött járó vándor, ki félve, temegve és az agalomtól ziháló mellel óvatosan lépked célja leié. A vonatnál megcsókolta Oszkár a leány kezét, régi barátjától pedig héwd búcsúzott el. ö.elés közben a fülébe súgta: — Kegyetlen emberek vagytok I — Miért? — A Golgothán jártok és magatokkal vonszoljátok ezt az ártatlan lelket, bűneiteknek ezt a megsebzett szívű galambfiókját... — Mit tegyünk, mondd ? — Egyiktek legyen erős és egy elhatározó pillanatban tépje ki helyéből a» immár nem szerelő, hanem érzékenykedő, dacoskodó szivet. Mert ha ed nem teszitek, föláldozzátok azt, akit közös kincsnek tartotok. A leány mosolyogva fog elvérezni. Margitka a vicinális elnyűtt, öreg koraijában valóban olyan volt, mint egy nagy« fehértollú madár, aki mosolyogva tekint vissza okos és kék szemeivel, a mellé«1 pedig nagy csöppekben lull a forró, piros vér...