Szeged, 1925. április (6. évfolyam, 74-77. szám)

1925-04-03 / 76. szám

694 SZEGED 1925 április 2. mert ö sokkil autokratább, semhogy bibáit beismerné. De mi sem várható tölr, hogy az általa is elismert elvből levonná a követ­keztetést és ö maga is távozna a politikai életből, amelybea a középutas pslitikának ko­moly tzerepe nem lehet, a Jobb- éi baloldali pártok kflzdelne fogja eldönteni a sorsát A mezőgazdasági hiteljavaslat. Sürgős Interpelláció a kisgazdák hitele érdekében. Budapest, április 2. A nemzetgyűlés mai ülését 11 órakor után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Bejelenti, hogy Görgey István az OKH által a szőlősgazdáknak nyuj andó hi el ügyében sürgős interpeliác óra kért és kapott engedélyt. Naphend előtt gróf Klebelsberg Kunó kulmsz­miniszter szólalt fel. Bej-lenti, nogy ismét egy nagy nemzeti ereklye került vissza az országba és egyúttal a nemzet tulajdonába az Apponyi­könyvtár és az Ehrenfeld-kódex megszerzése után. A harmadik olyan esemény ez nemzeti kulturális ér ékállományunk történelmében, ame y felemel, nemzeni létünk súlyos küzdelmei közt vigaszta', II. Rákóczi Ferenc fejedelemnek Mdnyokt Ádám áltat festett arcképit, amely a szász királyt család tulajdona volt, szerezte meg is ajdndikozta a Szépművészeti Muzeumnak jánoshalmi Nemes Marcel kir. tanácsos, hírneves műértő és gyűjtő, a Nemzett Muzeum régi és nagyérdemű adományozója. M íny okinak ez a képe az, amely II. Rákóczi Ferenc arcvonásait a nemzet köztudatába bevitte. Erről ismerik öt magyarjaink és népünk, amelynek szivét Rá kóczi meghódította. A történelmi nagyértékén és ereklyeszerü becsén kivQl a magyar művé­szet történelmi szempontjából is elsőrangú f >n tosságu ez a kép, amey Mányokinak legjobb alkotása. A kép eddig a Drezda melleti Tassen­burgban rejtőzött és nálunk csak reprodukciói terjedtek el, amelyek szintén másolatról készül­tek. Azzal, hogy Nemes Marcel ezen képet megszerezte hazájának, elévülhete len érdemeket szerzet és kiérdemelte a nemzet hálás köszö netét, amelyet a nemzetgyűlésből meleg köszö­nettel kQldünk neki. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezután harmadszori olvasásban is elfogadták a fővárosi túrvény kiegészítéséről szóló javas­latot, majd áttértek a mezőgazdasági hitelről fzóló törvényjavaslat tárgyalására, amelynél Neu­bauer Ferenc szólalt fel. Mindenekelőtt meg­állapítja, hogy a törvényjavaslat egyá talában nem étini lényegében a földreform végrehaj­tását. mert itt külön fórum intézkedik a törvény végrehajtásinál, amely a földreformot, inézi. Csak aton tekintetben van aggálya, hogy nagy tömegben fognak majd a kérelmek megindulni a földbirlokrendezö bírósághoz, amely megint csak lassítani és hosszabbítani fogja a föld birtokrendező biróság működését. Ezutáii Beck Lajos szólalt fel. Ráxuat a mezőgazdasági hitel nigy fontosságára és bi­>v>% báztatjí, hogy a kormány mostanáig halasztotta ennek a kérdésnek megoldását. Kijelenti, hogy a magyar nagy- és középbirtok felélt! és el­spekulálta az utolsó 10 év nagy konjunkturális hasznait és birtokába alig fektetett be valamit. Véleménye szerint a kormánynak gazdasági és beruházási programmal elejét kellett volna venni ennek a pusztulásnak. Felhívja a kormányt, erősítse meg az altruista alapjn szervezett hi­telszövetkezeteket. Végül annak a nétetének ai kifejezést, ho.jy a javaslatban tervezett hitel­ügyletek nem egyebek a pénzügyi szindikátus­nak adott monopóliumnál és ezért a javaslatot nem fogadja el. Pallavicini Qyörgy őrgróf örömmel üdvözli a javaslatot és azi e fogadja, bir a jelzáiog­leve'ek biztosításáról szóló rendelIsezésekel nem tartja helyesnek. A részletes tárgyalás során az elsö szakasz törlését fogja indítványozni. Kiss Menyhért azt állítja, hogy a törvény elfogad isa eseién a földreform eljárása meg fog akadni. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök ezulán félbeszakítja a vitát és napi­rendi javaslatot tesz. A legközelebbi ülés péntek délelőtt lesz a m&i napirenddel. Etuláa Görgey István terjeszti elő aürgős Interpellációját, amelyben kérdezi, hogy hajlandó-e a pénzügy­miniszter az OKH-nál odabatni, hogy a szőlős­gazdáknak a kilátásba helyezett szőlő megmunká­lási hitelt alacsonyabb kamatláb mellett folyó­sítsa. Bud János .pénzügyminiszter azonnal válaszol az interpellációra. — A mai beszédekből — mondotta — ki­csendül az az észrevétel, mintha a kormány a mezőgazdasági hitellel kapcsolatban nem tö­rddnék a kisexistenciákkal. Tiltakozik ez ellen a beállítás elten. Mindig örömmel sietett a kis­gazdatársadalom segi ségére és meg fogja ezt tenni a jövőben is Nem tudja, hogy történhet meg, mikor az OKH a kormány utján jut hozzá ilyen pénzekhez, hogy a pénzt ilyen magas kamatláb mellett továbbítja, mikor épp n a szőlőbirtokosok vannak a leglehetetlenebb helyzetben. A maga rés érői a legmesszebb­menő befolyást, fogja érvényesíteni e tekin­tetben, mert itt rendet kell teremteni akárme­lyik irányban, mert ma a gazdasági élet nem bírja ezt a túlzott kamatot. (Taps és éljen­zés.) Az interpelláló képvise'ő és a Ház a vá­laszt tudomásul veszi és ezzel az ülés fél­három órakor véget ért. A dorozsmai főszolgabíró egynapi elzárást igért Szeged város tanácsának. Szeged, április 2. (Saját tadósitónktól.) Nem­régen történt, hogy a tanács megneheztelt néhány szegedi hivatalra, mert azok átirataiból elmaradt a szokásos és kötelező hivatalos udvariasság. A tanács észrevette ezt a hiányt és udvarias formák között, de teljes komolysággal felkérte az udva­riatlan közhivatalokat, hogy a jövőben lehetőleg tartsák be a régi formákat és ne ugy érintkezze­nek a város tanácsával, mintha alájuk rendelt végrehajtó szervükkel érintkeznének. A tanácsnak minden bizonnyal igazsága volt, hiszen szüksé­ges, kell, hogy a város érdekében a tekintélyt minden vonalon megőrizze és biztosítsa. A dorozsmai főszolgabíró most ismét alkalmat adott a város hatóságának arra, hogy tekintélyé­nek védelméért sikraszálljon, még pedig sokkal komolyabb alkalmat, amennyiben még az udva­riatlanság kereteit is túllépte. Az eset mögött szán­dékosságot nem lehet föltételezni, sokkal való szinübb, hogy félreértésről van szó, olyan félre­értésről, amelynek szülőoka a blankettázó bürok­ratizmus. A város hatósága azonban nem veheti jigyelembe ezeket a föltevéseket, amelyek a meg­történt furcsaságot legfeljebb magyarázzák és eny­hítik, de meg nem történtté semmiesetre sem te­hetik. A dorozsmai főszolgabíró, helyesebben a fő­szolgabíró hivatala, amelynek működéséért azon­ban kifelé még is csak a főszolgabíró a felelős, azzal fenyegette meg a város tanácsát, hogy ab­ban az esetben, ha bizonyos rendelkezését záros határiáőn belül nem hajtja végre, egynapi elzá­rással fogja megbüntetni. A szabadságvesztés ter­mészetesen megfelelő pénzbirsággal is megváliható. Az eset egyébként a legbürokratikusabb esetek közé tartozik. Dorozsma község elöljárósága valami mezőrendöri kihágás miatt pénzbirsággal sújtott egy Farkas András nevü szegedi gazdát, aki azon­ban elmulasztotta a birság megfizetését. A fő­szolgabíróhoz kerültek igy az iratok, aki annak idején szabályszerű átiratban felkérte Szeged vá­ros hatóságát, hogy hajtsa be Farkas Andrástól a bírságot. A város hatósága a dorozsmai főszolga­bíró kivánságát eddig még nem teljesíthette. Hogy miért nem, az nem tartozik a kérdéshez, való­színűleg komoly akadályok merültek fel. Dorozsma község elöljárósága érdeklődhetett a behajtási folyamat stádiuma iránt a főszolgabírónál, aki most elküldte a tanácsnak nevezetes átiratát. Bokor Pál polgármesterhelyettes a csütörtöki tanácsülésen tett jelentést a főszolgabíró fenye­gető felhívásáról. A tanács nem vette tragikusan a dolgot, sőt a bejelentés meglehetős áerüs vitát keltett. — Már most ki üli le ezt az egy napot ? — kérdezte Bokor Pál. — En ugy vélem, hogy a tanács legfiatalabb tagját illeti ez a megtisztelte­tés. Mi, öregek, ültünk már eleget. Szendrey Jenő, úgyis mint legfiatalabb, hevesen tiltakozott a kitüntetés ellen. — Az öregek közül ülje le inkább valaki — mondotta — mi, fiatalok, még nem vágyunk pihenésre, az öregek ugy is sokat dolgoztak már, rájuk fér az egynapi szieszta. — Ülje le a polgármester — ajánlotta valaki —, ő a város feje, aztán most ugy sincs itthon, majd csak akkor veszi észre, amikor érte jönnek a fő­szolgabíró ur csendőrei. — Ne bántsuk! — védelmezte gazdáját Rack Lipót —, nagyon szivére venné szegény. Ruház­zuk át a megtiszteltetést inkább Scultéty Sán­dor főszámvevőre, ő a legerősebb köztünk, meg se látszik majd rajta. Legalább kialussza magát egy­szer, nem kell már négy órakor a husszékben lennie. A tanács végül is ugy határozott, hogy meg­várja a polgármestert ezzel a kényes kérdéssel. Kialakult egyébként az a föltevés, hogy a város olyan blankettát kapott, amellyel a főszolgabíró gyorsabb ügy intézésre szokta serkenteni az alája rendelt községi jegyzőket. Szeged város hatósá­gának a dorozsmai főszolgabíró nem fölöttes ha­tósága, így nem utasíthatja semmire, legfeljebb megkérheti és ha nincs megelégedve valamivel, a belügyminiszterhez fordulhat panaszával, de saját hatáskörében soha semcsukhatja le, de még meg sem fenyegetheti a lecsukással. A tanácsülés után felkerestük Tsachler Endre főjegyzőt, a régi „esetek" ismerőjét, hogy megtu­dakoljuk tőle — van e precedens a dorozsmai főszolgabíró eljárására ? — Hasonló eset — tudomásom szerint — még sohasem fordult elő, mondotta a főjegyző, de az megtörtént már többször, hogy a várost megbír­ságolták, de jog- és szabályszerűen bírságolták meg. Az öreg Pálfy Ferenc polgármestert sokszor citálta maga elé Koczor János és hiába tiltakozott teljes hivatalfőnöki tekintéllyel a .kíméletlen és illetlen eljárás ellen*, Koczor biró szabályosan ki­rótta rá az egy és két forintos bírságokat. Lehet, hogy ezzel akarta dokumentálni birói pártatlansá­gát és hogy mindegy neki, ki követte el a kihá­gást, még ha saját hivatali gazdája, a polgármester, illetve a város követte is el. Ezek a bírságok rend­szerint a város ház-, vagy telektulajdonosi mivol­tából származtak. Koczor biró jelentést kapott, hogy ebben az utcában, ilyen számú ház előtt nem takarította el a tulajdonos a havat, vagy nem javíttatta ki a járdát. — Meg köll idézni a kihágó háziurat — adta ki a szigorú parancsot. — Az irnok kinyomozta, hogy ki a kérdéses ház tulajdonosa. Ha a város volt, akkor a polgár­mester kapott idézőt a tárgyalásra. Az itélet ki­hirdetése után már aprehendálhatott, de akárho­gyan aprehendált is, a bírságot le kellett szurkolni. Furcsának, elég furcsa volt ez is, hiszen a várost egy városi hivatalnok itélte el, de legalább szabályosan, mert joga volt hozzá, magától a várostól kapta a jogot, de a dorozsmai főszolgabíró eljárása sokkal furcsább. A tanács a polgármester hazaérkezése után való­színűleg udvarias átiratban figyelmezteti majd a főszolgabírót, hogy meddig tart és kikre terjed ki bírságoló hatásköre és hogy a város tanácsa kivül esik már ezen a körön. m. L JVUWW^^^W^^^M^W Fölmentették a >Világ* két munkatársát a Bársony-klinikai kaland ügyében. Budapest, április 2. A mult év szeptemberében a Világ három munkatársa megjelent a Bársony-klinikán, ahol az egyik tanársegéddel akarlak beszélni. Az újság­írók engedély nélkül bementek a szülészeti klinika egyik termébe és ugyancsak engedély nélkül hallgattak ki egyes betegeket. A rektori hivatal ezért a kultusz­minisztérium utján magánlaksértés miatt telt feljelen­tést a Világ munkatársai ellen. Az ügyet csütörtök dél­előtt tárgyalták a budapesti büntető járásbíróságon dr. Csépay biró előtt s vádlottakként a Világ két munka­társa : Lövik Károly és Rab Gusztáv szerepeltek. A biróság előbb Lövik Károlyt hallgatta ki, aki elmondta, hogy öt annak idején Zalán Rezső magánhivatalnok felkereste, aki előadta, hogy felesége a klinikán fekszik betegen s kezelőorvosa, Gombos tanársegéd oly durván lépte ki kezéből egy izben a Világ egy példányát, hogy az asszony állapota olyannyira súlyosbodott, hogy a klinikáról el kellett távolítani. Ezután Rab Gusztáv kihallgatása következett, aki ugyanilyen értelemben tett vallomást. Az ugyancsak ki­hallgatott dr. Raisz Dezső és dr. Gombos Béla tanár­segédek megerősítették a vádnak azt a pontját, hogy Lövik detektivnek adta ki magát. Bársony professzor megjegyezte, hogy nem engedhette meg, hogy a szülő nők újságot olvassanak. Sándor László védőbeszéde után Bársony professzor kér szót és utal arra, hogy a följelentést megelőzően a tudományegyetem büntetőjogi professzorával, dr. Doleschal Alfréddal e tárgyban több izben folytatott értekezést és éppen az ő tinácsára adták be magán­laksértés cimén a följelentést. Ezután a vádlottak utaltak arra, hogy ha Bársony professzor ellenük sajtópört indit, most is hajlandók vállalni a felelősséget. Dr. Csépay büntetőbiró kihirdette a járásbíróság Íté­letét, amely szerint a vádlottakat a vád és következmé­nyei alól fölmenti azzal az Indokolással, hogy a klinika épülete nem tekinthető helyiségnek, amelyet a törvény a vádbeli paragrafussal védeni akar.

Next

/
Thumbnails
Contents