Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-08 / 55. szám

2 SZEGED 1918 március 3. teni, vagy elfogadni tilos Az ilye 1 köve'elések, vagy tartozások átruházása, vagy ezt célzó jogi ügyletek tilosak. E tilalom ellenére kötött jogüzletek semmisek. A tiNom megszegőire a pénzügyminiszter a követelések, vagy tartozások összegének 50 százalékig terjedő rendbírságot vethet [ki. A bejelentés csak íz arra a célra kitdott űrlapok állal törléahelik. Ilyen űrlapok bármilyen pénzintézetnél kaphatók, amelyek a Pénzintézeti Központ, vagy az OKH tagjai. Eien intézetek a bejelentési kötelezettségre és a bejelentés módozataira is hivatalos felvilágosítással szolgáln'k. Ettől a bejelentéstől függetlenül az érdekeltek jogaikat minden irányban megvédeni kívánják, miért is a csehszlovák adósokkal szemben 1919. évi március 1-én fennálló régi osztrák és magyar koronára szóló pénzkövetelések külön is bejelentendők, mert a Öt póknak hány lába van? Irta: Móra Ferenc. Az olvasó, akitől jelen lelkiállapotomban nincs lelkem azt kivánni, hogy nyájas legyen, azt hiszi, hogy én most valami tréfásat kérdezek. Valami olyant, mint az a szép találós mese, — hogy „ipadnak, napadnak, három papnak, hat kappannak hány körme van ?" Hát pedig ennek az én kérdésemnek a fele se tréfa, mert ez nem csongrádi bombamerénylet. Ez a kérdés egy sötét családi tragédra magvát hordja magában, — ahogy a Teleki-pályázat tettesei felelt Ítélkező bírák mondani szokták az Akadémiában. • Tegnap délben ahogy savanyu ábrázatomat, mint megszanált tisztviselő odatartom a kis rokonlány elé, aki erre a tanévre apául fogadott, nem az életet megédesítő gyermeki csók talál homlokon, hanem ez a kérdés: — Feri apa, hány lába van a póknak? — Mi közöd hozzá, — bujtattam tudatlanságomat a tekintély hangjába. (Gondolom, ezt én nálam nagyobb urak is meg szokták tenni.) Dicséretemre legyen mondva, hvili nincs hozzászokva ehhez a hanghoz, azért lenvirágszin szeme egyszerre könnybe borult. Pityeregve nyújtotta ide a számtankönyvet. (Most már igy nevezi: ha elsős volna, bizonyosan számtand ot mondana.) — Tessék megnézni. Ebben van a kérdés. Megnéztem a könyvet. Schulz Imre követte el az elemi második osztály számára, aki nyilván a másvilágon felel érte, mert az is rajta van a címlapon, hogy „a szerző hátrahagyott jegyzetei szerint áldolgozta Klinda Károly". Hát érdemes kellő időben be nem jelenlett ilyen követelések a csehszlovák köztársaság rendelete értelmében a szehszlovák államra szállnak át. A bejelentés végső határideje 1925 áp iiis 30. és a b-jelentés céljaira szolgáló vörösszinű bejelentőOriaD ugyancsak a Pénzintézeti Központ és az OKH tagjainál kapható. Felhívjuk a közönség figyelmét arra is, hogy a m»gyar tulajdonban levő és Magyarország íerüle én adózott cseh értékpapírok felülbélyegzési határideje szintén 1925. évi április 30-án jár le. Ilyen ériékpapir tulajdonosai saját érdekükben járnak el, ha a lebélyegzést nem mulasztják el A lebélyegzést a csehsz'ovák köz ársaság követsége vét>zi Budapesten, ahol bőveob telvilágositás' lehet i yerni a csehszlovák papirokon alapuló követe ések érvényesi lésére. volt átdolgozni, mert nagyon szép könyv. Domino kockák is vannak belerajzolva. És benne van az a kérdés is, hogy „öt póknak hány lába van?" — Hm, hm, — vett erőt rajtam a köhögés, — aztán ez leckére van? ^ — Dehogy, —.sütött ki Évili arcára a mosoly, — csak azért kérdeztem, hogy majd tudjam, ha odaérünk. Már most mit mondjon erre az ember, ha valaha pedagógusnak indult, de útközben meggondolta magát és jobb útra tért? Rer.des apa azt mondaná, hogy: várj sorodra, kislányom, majd a tanitó néni megmondja, ha odaértek. De hát a pedagógia eltörölhetetien jegyet nyom az ember lelkébe, mint a vöiös bor a fehér abroszba. Eszembe jutott Pestulozzi és a tapasztalati uton való ismeretszerzés. — Olvassuk meg! — mondtam meggondolatlanul a gyermeknek és ezzel fölbillentettem az európai egyensúlyt. Megolvasnánk ám a pók lábát, de hát hol veszünk pókot. Megálljunk csak! A pók házi-állat. Akkor tehát a ház úrnőjének impériuma alá tartozik. — Anya, adjál nekünk egy pókot tanulmányi célokra! Nem bánjuk mink, ha akkora lesz is, mint egy kétfelé tört mákszem, csak pók legyen! Anyu olyan nagy mester, hogy az esthajnalcsillagot is megvenné lámpának részletfizetésre, de pókot nem tudott keríteni sehol sem. Pedig szegény, majd sirva fakadt a nagy igyekezetben. — Édes lelkeim, hol vegyek én nektek pókot ? — Talán kérhetnénk a szomszédból, Klein néniéktől, — kockáztatta meg Évili a kérdést. — No persze, — utasította rendre a feleségem szigorúan a kis könnyelműt, — még azt mondaszolgáló regattaházak felépítése, vagy átalakítása állami támogatás igénybevételével történjék, akkor már tudomást kell vennünk róluk. Szegeden, nagyon helyesen, több egyesület kultiválja intenziven a sportot és biztos tudomásunk van róla, hogy aránylag erősen magukrahagyottan és hogy például a SzAK, amelynek kilenc szakosztályában művelik a sport legkülönbözőbb ágait, legutóbb kért és nem kapott támogatást az Országos Testnevelési Tanácstól. Mindehhez hozzájárul még az, hogy a csónakázó sportot a legpuritánabb egyszerűségű csónakház fenntartásával is a legsikeresebben lehet művelni, a kényelmi berendezkedés tehát a Tiszán való kellemes tartózkodás és társas érintkezés céljait szolgálja. Erre a célra pedig, a mi felfogásunk szerint, nem lehet adni az Országos Testnevelési Tanács pénzéből. Mi az ország mai helyzetéhez mért közérdekű célokat tartottunk szem előtt és akartunk szolgálni. Eszünk ágában sem volt a Csónakázó Egyletet .támadni" és egyetlen csónakázó egylet belső életét sem fogjuk a nyilvánosság elé feltárni, ha — mint legutóbb is történt — alapítók, vezetőség és tagok a saját pénzükből épilkeznek. Kerstens ismét Budapesten van. Nem hiszi, hogy Leirer a leányának gyilkosa. Budapest, március 7. Dr. Mészner István, a holland Kerstens Tódornak, a meggyilkolt L'ier Amá ia barátjának ügyvédje ma reggel fél 10 órakor telefonon felhívta a főkapitányságot és bejelentette, hogy Kerstens reggel megérkezett. Kerstens megkérte ügyvédjét eszközölje ki neki a főkapitányságon, hogy még ma délelöit kihallgassák. A főkapitányságon közöl.ék, hogy a kihallgatásnak semmi akadálya sincs és egy fél óra múlva Kerstens ügyvédje társaságában felsietett Vogel rendőrkapitány szobájába, ahol mindjárt megkezdődött a kihallgatás. Délelőtt 10 órától háromnegyed 12 óráig tartott Kerstens Tódor kihallgatása. Tarozása alkalmával megostromolták &z újságírók, de Kerstens minden kérdezősködés elöl kitárt. Megkérdezték azt is, lehetségesnek tartja-e, hogy a gyilkosságot Leirer Lőrinc követte el. Kerstens felhúzta a vállait és két tenyerét kifelé fordítva percekig gondolkozott, majd igy szólt: „Nem hiszem, bár inkább nem tudom. Kére n erről az ügyről ne kérdezzenek, én ebbe az Ogybe egészen véletenüi cseppenem bele, már végét akarom látni a dolognak." A rendőrségen Kerstens kihallgatásáról azt mondotiák, hogy uj adatot, vagy bjzonyi ékot nem tudott felhozni Leiier bűnösségéhez és csak azokat ismételte, amiket korátibi kihallgatása alkalmával elmondo t. A rendőrségen a kihallgatás rövid iieig tartott és nem is fogják többet kihillgatnj. y A SZEGED telefonszámai: Szerkesztőség;. . . ,. 13-33 Kiadóhivatal és jegyiroda. 306. Nyomda 16-34. nák, hogy nekünk pókunk sincs. Hát nincs is, no, akárhogy cifrázom a dolgot, a pincétől a padlásig mindent összeforgattunk: nincs pók sehol. Kiforditottuk a papírkosarat, fölhánytuk az összes spórkasszákat, amikbe tiz esztendő óta senki sem tett krajcárt, megmotoztuk a frakkomat: nincs egy fia pók se. Még az ószövetségi szentírásból is kifogytunk, pedig abban nagyon biztam. Hanem találtam a sifonér sarkában egy ici-pici kis skatulyát. Arany a teteje, bársony a bélése, az ördög találgassa, mi volt benne, mig el nem adtuk, az bizonyos, hogy az Isten is pókistállónak teremtette. — Nézd-e, — tartom oda az Évili kisirt szeme elé, — ebben tartjuk a pókunkat, ha lesz. — Nem ér az semmit, — ered el a könnye megint a drágának, — nem lesz már nekünk pókunk ebben az életben. Soha meg nem tudhassuk, öt póknak hány lába van. De már erre magamon is erőt vett a keserűség s alighanem megkérem a jó Istent, változtasson pókká, ha vissza nem tart az a meggondolás, hogy ki győz meg engem akkor cipővel ? — Megállj, Évili, — vettem erőt magamon, — majd mindjárt kerítek én olyan okos emberi, — aki megmondja, hány lába van a póknak? Azzal nekivágtam a világnak — s tegnap dél óta nem kerültem haza. Azóta nem találtam embert, aki bizonyosan meg tudta volna mondani, hány lába van a póknak. Pedig beszéltem borbéllyal, huszárkapitánnyal, levélhordóval, apátplébánossal, egyetemi dékánnal, — mindnyájával hiába. Attól félek, sohase látom többé a famíliámat. A Korzó Mozi helyett az Ipartestületben tartják meg nagygyűlésüket a szegedi kereskedők és iparosok. Szeged, márciuj 7. (Saját tudósítónktól.) Jelentettük, hogy a szegedi cipészek, csizmadiák és pnpucsosok kezdeményezésére a szegedi iparosok és kereskedők nagygyűlésen kiváltak tiltakozni a forgalmi adó ellen, valamint a munkásbiztositó pénztár reformja érdekében. A nagygyüésre meghívták a kamarát, a ipartestületet és a kereskedők szövetségét. Hogy minél impozánsabb keretek között follyon le a nagygyűlés, a kereskedők és iparosok a Korzó Moziban kívánták megrendezni a gyűlést. A rendőrség azonban nem találta alkalmasnak a raoa helyiségét és igy most az ipartestület nagytermében tartják azt meg. A gyűlés vasárnap délelőtt tiz órakor kezdődik és a jelek szerint nagy érdeklődés közepette fog lezajlani. A Szegedi Csónakázó-Egylet uj csónakháza Szegeá, március 7. (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Csónakázó Egylet uj csónakházával kapcsolatosan szombati számunkban irt cikkünk alkalmat adott két félreértésre. Ezeket el kell oszlatnunk, amivel kapcsolatos, hogy e nyilvánosság elé került ügyben preclzirozzuk álláspontunkat, most már félremagyarázást nem tűrő szabatossággal. Az egyik félreértés abból származott, hogy nem tartottuk szükségesnek a csónakház építése, illetőleg a Testnevelési Tanács segélye ügyében a történteket a ltgaprólékosabb részletességgel elmondani. Ezt most pótoljuk. A Csónakázó Egylet uj csónakháza tudvalévően egymilliárd koronába kerül, ha az egyesület vezetősége megmarad az eredeti terv szerint való átakitás mellett. Ehhez az egymilliárdhoz kértek hozzájárulást az Országos Testnevelési Tanácstól, még pedig nem számszerűsített hozzájárulást. Az Országos Testnevelési Tanács felajánlott húszmillió koronát, amit azonban a Csónakázó Egylet veze'.ősége — minthogy tulkevésnek találta — nem fogadott el. Ezzel egyelőre lekerült a napirendről az a terv, hogy a Csónakázó Egylet állami hozzájárulással építsen csónakházat. Nekünk mégis fel kellett ebben az ügyben emelni szavunkat, annál is inkább, mivel — úrlesülésünk szerint — évekkel ezelőtt egy másik szegedi regatta kapott, ugyancsak átalakítási munkálatokra, állami támogatást és mi ezt a közérdek szempontjából — aminek szolgálatától el nem térhetünk — megengedhetetlennek tartjuk. Ide kapcsolódik be a másik félreértés, amire cikkünk, bizonyára az érdekeltek túlzott érzékenysége miatt is, okot szolgáltatott. Azt mondják, hogy a Szeged „támadta" a Szegedi Csónakázó Egyletet. Ez a cikk tendenciájának sajnálatos félreértése. Nagyon jól tudjuk természetesen, hogy a Szegedi Csónakázó Egylet élén a szegedi köz- és társadalmi élet igen illusztris férfiai állanak. Ezzel szemben áll azonban az ország mai sanyarú helyzete és az a szilárd meggyőződésünk, hogy ma jobban kell megnéznünk, mint valaha, hogy mire költ el az állam egyetlen garast is. Azt, amit a Csónakázó Egylet beléletéről irtunk, természetesen nem szántuk sem támadásnak, sem leleplezésnek. Városszerte köztudomásu, hogy vala • mennyi szegedi regattában milyen mértékben folyik sportélet és milyen mértékben folyik társadalmi élet. Nem akarunk ez alkalommal részletekbe bele • merülni, mégis meg kell említenünk, hogy a re gatták a tagfelvételeknél kaszinószerfi szempontokat alkalmaznak, hogy a regattaházakban vacso rákat rendeznek, állandó kártyapartik vannak és hasonlók. Mindezekhez a mi felfogásunk szerint a nyilvánosságnak semmi köze, amint azonban arról van szó, hogy a nagyobbrészt ilyen célokat