Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-29 / 72. szám

Egyes szám ára 3000 k Szerkesztőség: Deák Ferenc­utca 2 (F {.reáliskolára! szem­ben). Telefon 13-33. Kiadó­hivatal, UlcsOnkOnyvtár ás legyiroda: Dugonics-tér U. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. Telefon 15-34. ElOllzetési árak: Egy hdaapra helyben 40000, Buda­psstea ás vidéken 48000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 ram. 500, I hasábon 1000 kor. SzOvegkOzt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tia szóig 2000, jeligés 3000Í kor. SzOvegkOzti közlemények soronként 10.000, családmérte­sités 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100 0/,-ai drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 29, VASÁRNAP. 72-ik szám. Elsőrendű polgárok. Az egyiégespárt levizsgázott és a miniszter­elnök, aki titokban egyutul bizonyára vizsga­elnök is volt, meg lehet elégedve az eredmény­nyel. Az egységespárii bonatyák a választójogi bizottságban jelesen tudák a leckéjüket. Di­cséretére legyen mondva az elöltünk ismeretlen, de nagyérdemű tanitú bácsinak, annyira jelesen, hogy jobban igazán nem lehetett volna elő­készíteni a vita végén rendezett aranyközéputas miniszterelnöki tablót. A kormány megint hivat­kozha ott arra a nagy érdemére, hogy ime veszély­telen vizek csendes medrén viszi előre az ország bajóját. Elfelejtette azonban megmondani, hogy az aranyközéputra v«ló hivatkozást ez alka­lommal kifejezetten a kormány pártjának szó­nokai készítették elö és tették lehetővé, amikor a titkos szavazás erkölcsi veszélyéről, a váro­sokban való visszafejlesztéséről, a szavazati jognak a javaslatban kontemplálnál is nagjobb megszükitéséről, a nők szavazati jogának hely­lelentégéröl és más hasonló korszerű követel­ményről beszéltek. Egészen a kormány dolga, hogy célszerű­nek tart-e a maga pártja részéről egy ilyen szélső jobboldali attakot. Pillanatnyilag ürü­gyet szolgáltatnak ezek BZ erős reakciós ki­lengések annak az ismert kijelentésnek ismé­telt hangoztatására, hogy a beterjesztet javas­lat a két szélsőséges álláspont között áll. Akad-e azonb n annak hivője, hogy egy javas­lat jó csak azért, mert balról is ostromolják, jobbról is ? Nincsenek-e nagy túlsúlyban, akik mosolyognak azon az egységespárti szónokon, aki legfelsőbb elégedetlenségét lejezte ki Európa valamennyi országával szemben, mert azokban titkoian szavaznak? No dehát mindez a kor­mány dolga. Az orsiág szemén régóta nincs hályog és aki meg meri mondani az igazat, nem habozik kijelenteni, hogy bizony itt is két dolog lehetséges. Vagy átlátnak azon a politi­kai kártyakeverésen, amely a titkosság és az egész valasztójog körül az egységes pártban fo yik, vagy — ha föl ételezik és elhiszik a ko­molyságot és jóhiszeműséget — megdöbbenve tapasztalják, hogy az egységes pártban a reak­ciónak milyen jol szervezett csapata á l min­dig készen, hogy védje elszántan a régi jogot, amely mindig jogfosztássá deformálódik, ha az idő és a viszonyok túlélték. Az oiszágnak a választójogi javas'at szom­baton megkezdődött ré.zletes vitája sem hoz­hat természetesen semmi jót. Meddő erőlködés lenne a demokratizmus és liberá izmus min­den további knérlete is. Mi ugyanis azon az állásponton vagyunk, hogy az egységespárt tömör jobbszárnya, mely számbelileg jóval erő­sebb, mint amibőnek hitték, taktikából szaba­dittatott ugyan rá a választójogi vitára, amit azonban mondott, azt szive és legbensőbb meggyőződése szerint mondta. Miben bízzék tehát a demokratikus közvélemény, mikor e tartalékcsapat egyik vitába küldött portyázója csak annak adna választójogot, akit az állam megbizbatónak tart? Hogy kit tart az állam megbízhatónak, tudjuk. Aki a kormányt támo­gatja. És ki az állam? A kormány. Ez csak elég egyszerű, világcs és liberális. A másik helyteleníti a nők szavazati jogát, mert nem akarja őket berántani a politika piszkos mo­csarába. TeEsék a politika piszkos mocsarát lecsapolni, ettől függetlenül a;ónban föl lehetne emelni a cőt sok minden más mocsárból, amelyekbe a lovagi erényekkel kérkedő férfi betaszította és o t fogva tartja. Bekoronázta ezeket és a hasonló kijelentéseket az az örök­életű r xioma, amely szerint „azok az elsőrendű polgárok, akik eléggé méltók és függetlenek arra, hogy nyiltan fejezhetik ki politikai véle­ményüket." Mokcsay Zoltán révre hallgat ama uj, de ezennel bíróilag halhatatlannak nyilvánított társadalomfilozófus, aki a nigy eszmét kimondta. Szó se férhet hozzá, hogy ezidő*zerin» az ország lakosságának túlnyomó része részint[nem eléggé méltó, részint nem eléggé független ahhoz, bogy nyirian fejezhesse ki politikai véleményét. Arról most h.Ugatunk, hogy Mok­csay ur beszéde foyamán nem ment tovább a tmadalomfilozófálásban, hogy tehát nem vonta le megállapításának azt az egyedül 1 hehéges konzekvenciáját, mely szerint a szavazás pedig titkos legyen mindaddig, amig emberi méltóság és ál>ampoIgari függetl ns'g tekintetében el nem érkezik az a hőn óhajtott paradicsomi állapot, amelyről Mokcsay ur szónokolt. Mélyen meg­rendülve azonban a titkosság föütfierére mért e hatalmas kardcsapásiól, alázattal esedezünk egy mentögondolatunk figyelembevételéért. Itt megint két szélsőség áll egymással szemben. Mi s gilene hát más, mint az isteni arany­középut? Ne választasson a kormány se titko­san, se nyiltan. Hogy ti-kosan miért ne, azt megmond ák az egységesek. Nyiltan meg azért ne, mert az meg a másik szélsőség. Minthogy azonban mégis nyillan akar választatni, mint­hogy továbbá ahhoz kétség sem fér, hogy ma még részint nem eléggé méltók, részint nem eléggé függetlenek vagyunk a nyilt szavazás­hoz, halassza el a választást arra az időre, mig ez az álUpot bekövetkezik. Igy meghosszab­bítja az életét nem a politikai, hanem az emberi kor legvégső haáráij. Húsvéti tojásban szállít­hat jt a honatyáknak az élethossziglan való man­dátumot. A nemzetet pedig megkíméli a fölö leges választási izgalmaktól, no meg a költségektől. Igaz, hogy a másodrendű polgárok száma, legalább átmenetileg, hihetetlenül fel fog szökkenni. De ez a kormánytól nyert rehabili­tálása lesz a zsidóknak, az eddigi másodren* düeknek. S ez se utolsó politikai sakkhúzás. Azonkívül kialakul végre az elsőrendű polgárok liszte t fs büszke rendje, a méltókból és füg­getlenekből, tehát a kormány főtanáciosokból és tartozékaikból. Ennél különb vívmányról és de­mokráciáról aztán a legnaivabb fantaszták sem 8zöhetik bolond álmaikat. Ellenforradalom Második közlemény Irta: Szabó Dezső. Mielőtt az olvasó elé vetitnök az ellenforra­dalom sajnálatra méltó, szomorú, vagy öiült és gonosz figuráit: lássuk mik a lelki aLpai ennek az ellenforradalomnak ? Részletezve, meg keil keresnünk magyarázatát a következő, cscdaizámba mehető ter "£s*etrsjbi perverzitás- . nak: 1. Hogy az idegen tíinasziíától négyszáz1 éven át kizsákmányolt, elnyomott s végül majdnem halálba tasziott magyarságban még lehet a hazafiság és jó magyarság nevű alatt e dinasztia uralmát visszahangoskodni. 2. Hogy a magyar középosztály, mely leginkább lát­hatta a nemzetközi magyarországi arisztok­rácia s a nemzetközi magas klérus végzetes hatását az ország ezeréves életére, láthatta saját bőrén, eltaposott öntudatában, nyomorult gazdasági helyzetében, napjai vereségében és éjszakája gondjaiban: ma mégis ugy érzi hazafinak és jó magyarnak magát, ha e kit érdekinternacionalé védelmében jár tábort a munkássággal és a magyar paraszttal szemben. 3. Hogy a magyar középosztály, mely a háború és a két forradalom alatt a magyarság nagy tragédiájának megmutatásában letagad­hatatlanul, minegy a történelem irtózatos kiáltá­saiban hallotta megnevezni a mult minden bűnét: most hazafiságból, magyarságból segít visszahozni összes és felfokozott bűneivel e multat. Az örömkinzó, mazochisztikus őrület egy óriási tönegjelenségével ál unk-é szem­ben? Vagy, amint a megbomloit világtörténet belerúgott az idegekbe, a párálizis progresz­szivának egy gigászi járványa vágja az agy­velőket ? Az okok megmutatásában benne van a ma­gyarság fájdalmas elhagyatottsága, egész tör­ténelmi csődje. Mert az egyes táborok: jobb oldal, bal oldal, arany középút mind részleges érdekek. Azok még akkor is, mikor a felfujt kis érdek-békák világnézet-ökörnek ku­ruttyolják magukat. És ezek az é dek k külön­külön és együttvéve mind idegenek a magyar­ság negy tömegének testi és lelki érdekeitől. A vizsgálódásnál egy tényt mindenekelőtt le keli szögeznünk: A világháború uolsó hónap­jaiban a magyar középosztályban és általábm a magyarság egyetemes tömegében a folyton gyűlő és rég exedékes magyar forradalom tel­jesre érett. Az irtózatos szenvedések, a magyar vér bűnös pazarlása, az egyetemes nyomorúság majdnem minden lélekben kiterme ték a kővetkező meggyőződéseket: 1. Az a dinasztia, amelyért éa azok az elemek, smelyek belevitüék a magyarságot a világháborúba, többé nem lehetnek a magyar élet tényezői. Nem: mett ez a háború a tuda­tos gyilkosság ténye volt mindenképen a ma­gyarság ellen. Ha veszt: elveszti ezeréves földje legdrágább darabjait. Ha nyer: gyalázatosan s a feltámadás minden reménye nélkül tűnik el bnldog Qer mánia véres étvágyában. 2. A világ­háborúban minden kiváltság, az úgynevezett történelmi és uralkodó osztályok csődje, anakró­nizmusa, érdemtelentége az élet minden terén abszolút megvilágításban, iskolai példákban lát­szott meg. Vitathatatlan ténnyé mutálódott, hogy szellemileg és.fizikailag bonvédelmet, az orsiág fentutáíáí csakis a földműves nép, a munkás­ság és a szellemi munkások jelentenek. 3. Ebből 'ogikusin következett, hogy elértünk ahhoz a történelmi fordulóhoz, amikor jogfolytonos­ságról, az ősi alkotmány érin thetetlenségéről beszélni gyilkos merénylet a magyarság élete ellen. Hogy a magyar fejlődésnek egy gyöke­reiben u| alkotmányra van szüksége, mely min­den kiváltságot s a bűnös anakrónizmussá lett osztályokat in ézményesen megszűnteti s az álla­mot átalakítja a három dolgozó osztály termelő, védő és hatalmi szervévé. Máshol lesz a helye: megrajzolni annak a magyar demokráciának széles vonalait, melynek a természet rendje s a történelem minden igazsága szerint meg kellett volna valósulnia az összeomlás után. Itt egy dolgot kell még egyszer hangsúlyoznom: igenis, a magyarság nagy tömegei, sőt a középosztály túlnyomó része is lelkileg meg volt érve erre a változásra. Cs itt egy markolásbin kapjuk t, 0 mind* azokat az okokat, melyek annyi vft u"<in annyi pocsolyát tettek lehetővé. Itt kapc«< .uu.j be a tények összefüggésébe az októberi forradalom bírálata, melytől a jobb- és baloldalon szerve­zett érdekcsoportok egyaránt annyi valótlansá­got, annyi vak érvet dobnak világgá. Ha az októberi forradalmat és annak vezéreit azzal vádolják egyes csoportok, hogy ők az okai az ország szétdarabolásának, belső lezűl­lésének: a felelősség- és bünátháritás Iegbecs­telenebb esetével állunk szemben, Ez az ordí­tás csak azért történik, hogy a közvélemény ne kutasson felelelet a következő kérdésekre: Kik kötötték a kizsákmányolt magyarság sorsát a d nasztiához és a németséghez? Kik vitték bele a magyarságot minden lehető remény nélkül a világháborúba, mikor a magyar vér makacs spórolásával s egy okos semlegességgel óriási eiedményeket érhettünk volna el? Kik csinál­ták a háború előtt azt a politikát, mely a ma­gyar középorzlályt gazdtságihg és szellemileg

Next

/
Thumbnails
Contents