Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-24 / 68. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőség: Deák Ferencit tea 2 (Föreáliakolával szemben). Telefon 13-33. Kiadóhivatal, kölcsönkönyvtár és Jegyiroda: Dugonics-tér 11. Telefon 306. Nyomda: Petőfi Sándor-sugárut 1. Telefon 16-34. Elöf lzetésl árak: Egy khapra helyben 40000, Budapesten és vidéken 45000 kot. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 500, t hasábon 1COO kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 30001 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100<>/(-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 március 24, KEDD. 68-ik szám. A kereskedelem válsága. A kereskedelem váltágáról beszéllek Sándor Pál s más hozzáértők a kereskedők országos egyssületénak jubileumán. Nem ui és iimeretlen panaszokkal hozakodtak elö. Nagyon elöltünk állnak még a hosszú kálváriának azok a stációi, amelyekt e Sándor Pál ráitutalóit. A kormány ugyan rgyre hangoztatja, bogy legjobb akarattal támogatja a kereskedelmet, de ennek, sajnos, nem igen van eddig látszata. Az agrikultura a kedvetce s ez ellen nem is eshetik kifogás, mert mindenki rég kivölrfl és folyékonyan tudja, még ba nem is ismételnék unos-untalan, hogy az ország gazdaságának alapja a föld. De a kedvenc dédelgesse a kereskedelem rovására már nagyon szélsőséges és káros túlzás. Káros magára a kényeztetett gyerekre is, mert hisz az el sem lehet a kereskedelem nélkül, amelyet magára hagyottan sorvasztanak. Nem a maga CÍ űrjeinek, pincéinek termel a termelő, a kereskedő srgiti pénzhez, ba magvan rá a módja, de éppen ettől fosztják meg, amikor minden terhet rányomnak. Pedig ez történik, mert a gazdáké minden kedvezés. Kereskedelmet, ipart rettentő adók ter~ beinek, bele is bénultak a hordozásukba 8 nagyon kevés élet mozog már bennük. Üresek a boltok, soknak érkezett el végső zárórája. Virágzó gyáraknak kellett annyira lecsökkenteni az Szemeiket, bogy éppen csak lézengenek. De a gazdák sem elégedettek a maguk sorsával, belőlük is dől a sok keserű panasz. Nem ctoda, mert ba például most nálunk, Szegeden is jőv*l olcsóbb rozszsal fizetik , is a búzabért, azt se győzik, mikor nem vesz tőlük az ő .javukra' és mente8itéiükre sokkalta súlyosabban elnyomasztatott kereskedő. A kereskedőre nemcsak a közlerhek nehezednek hssonlithatatlsnul nyomasztóbban, mint a gazdákra, hanem társadalmiak is. Elmultak ugyan a szép idők, amikor őket sok hangzatos nevü társadalmi ideálokért adóztatták, söt zsarolták; de azok az idők még igen élénk emlékezetben vannak. A legkülönfélébb egyesületek, szövetségek és szövetkezetek, álnemzeti célok támogatására szinte naptól-napra megrohanták a kereskedőket hivatalos protekcióval is, nem szólva a zsarolóktól, akik fenyegetésekkel kényszeritetfék sz üzlettulajdonosokig, vállalkozókat a válogatottan nemes célokra való adakozásokra. Elmultak ugyan ezek a jóidők, de azért ba valami közérdek pumpolást kiván, sohasem fordulnak a gazdák hazafias és áldozatkész jószivéhez, mert ők akkor is hazafiak és áldozatrakészek, ha nem is mutatják, — hanem mindig a kereskedőkhöz és az iparosokhoz. Et nemcsak Szegelen van igy, hanem mindenütt az országban. Pedig a kereskedők a legkisebb pretszió nélkül is szívesen adnak jótékonyságra, kulturára, ha van miből. De azt a mit, a lehetőséget ne vegyék el tőlük I Bűn volna, söt rosszabb: ostobaság volna rosszakarattal lekisebbileni a gazdák, főleg a kisgazdák osztályát; mert semmi bizonyítékra sem szorul, bogy ez az osztály az ország legnagyobb ereje, amelynek csorbulását tűrni, gyarapodását minden igyekezettel elö nem mozdítani — a keserves tapasztalások után — bűne és meg nem bocsájtható élhetetlengége volna a kormánynak. De ha Magyarország még agrárabb agráromág volna is, mint amilyen, akkor is esztelenség az agrárpolitika „javára" a kereskedelmet tönkretenni az adók súlyosabb részének rájuk hárításával és nyilvánvalóan kereskedelemellenes intézkedésekkel. Átn dédelgessék a falut, de ne vessék meg a várost sem, amelynek a kereskedelem és az ipar az éltetői. Kultura is kell s annak a tanya meg a falu sohasem voltak és sohasem lesznek megbízhatóbb és erősebb támasztékai a városoknál. A kereskedelem iránt tanusitott ősi lenézés, airelyet a kurzus kezdetén szinte intézményesítettek, örvendetes módon szünőbsn van s ma már sok olyan ur is laláltatódik, aki nem üli feltétlenül pofon azt az ismerősét, aki jóakarattal ajánlja neki, hogy adja a fiát boltosnak. Látszat szerint inkább a kormány nézi le ma a kereskedők osztályát, mint az ország előkelőbb közvéleménye. Igaz, a kormánynak dicséreles szociális szempontjai is vannak: hatalmasan rámogatja a szövetkezeteket, de abban meg Sándor Pálnak van igaza, bogy túlnyomó részben a kereskedők, vál álatok pénzéből. Ez pedig nem egészen méltányos akkor, amikor például a földreform a csiga óvatos tempójánál is körültekintőbb lassúsággal haiad. A szociális szempontok csak a kereskedők felé kacsintanak olyan barátiatlanul, a nagybirtok iránt nem olyan szigorúak. Pedig, hogy a kereskedelem a kurzus alatt népszerűbb lett, mint ami yen valaha is veit, bizonyítja a keieskedők szövetségének gyűlésén szóba hozott érdekes adat, amely szerint a háború óta a kereskedők száma százhatvanöt százalékkal szaporodott. Szóval a csonkaország szük határai közt közel kétszer annyi máma a bolt, mint volt a háború előtt. Ez a mai viszonyuk közt bajnak is éppen elég, söt, mint a gyűlésen kifejtették, a felsőbb, jóakaratú közöny mellett kétségelenül egyik oka a válságnak. A pénzügyminiszter is beszélt már erről az érdekességről s bízva bízó hangon jelentette ki, hogy a válság majd elmu ik, ha a lulsz8pora boltok fölösleges többletének pusztulása árán is, ami elkerülhetetlen. Gazdatági kényszer alapján a fölösleges üzleteknek el kell mulniok, ez kétségtelen. Megtörténik ez magától. De azért B-listára helyezni az egész kereskedelmet, az állami túlterhelésekkel elősegíteni a fölösleg leapadását, amikor abban a fölöslegben élelmes, régi, kifogás'alan cégek is lehetnek tömegével, igazán nem volna szanálás, nemcsak a kereskedelem, hanem az ország javára sem A kormánynak a gazdaság minden ága, a társadalom minden osztálya iránt jóakarattal kell lennie, nemcsak szóval, de tettekkel is. A mezőgazdasági hitel. Korányi szombaton utazik Párisba. (Budapesti tudósitónk telefonjelentése ) A kormány csüiöitökön a nemzetgyűlés elé terjeszti a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslatot. A javaslatot ma megbeszélték Bud János pénzügyminiszternél, amely három főrészből áll: a megváltási eljárás ától való men'esités, az elővásárlás egyszerűsítése és a jelzáloglevelek kiadása a pénzügyi szindikátuv, illetőleg a belőle alakult uj szindikátus utján. Korányi Frigyes báró párisi követ közbejött akadályoknál fogva csak a bét végén, előreláthatólag szombaton utazik Párisba és ugyanakkor utazik sir Wiliiam Good is. Kjrányinik az a programja, hogy a már törvényerőre emelkedett javaslatot magával viszi és elsősorban a Rotschild- pénz csoportnak mutatja be, amely szerinte szívesen vállalná a kölcsön elhelyezését. A Rotschild-bankbáz már ki is dolgozott egy tervezetet és Korányi reméli, hogy a bankházzal felveendő tárgyalásai eredménnyel fognak végződni. Az ellenzéki kisgazdák szervezkedése. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Azok a vidéki kisgazdi szeivezetek, amelyek ma is Nagyatádi Szabó István eredeti programját val ják változatlanul magukénak, vasárnap délelőtt nagygyűlést tartottak Budapesten. A gyűlést Nagyatádi Dohány utcoi lakásán tartották meg 84 vidéki szervezet kiküldötteinek részvételivei. Az össze hivők nevében Kovács Gyula élesen támadta a kormánypárt k sgazdáit, akik elárulták a titkos választójogot, f ~:zeg Sándor azt fejtegette, hogy forradalom előtt áll ismét az orsiág, olyan nagy az elkeseredés mindé" felé. Szükségesnek tartja a régi kisgazdapan újjászervezését. Meskó Zoltán a parlamenti helyzetet vázolta. — A régi kisgazdapárt egyes vezérei — úgymond — folytonosan a kormányhoz szaladgál Az OMKE ünnepi közgyűlése. Sándor Pál a kereskedelem válságáról. — A fővárosi kereskedők kongresszusa. nak és áruba boctátják a kisgazdapárt elveit, mint Krisstus palást]*'. Meskó Zoltán Javaslatára elhatározták, hogy visszaállítják a régi kisgazdapártot. A párt elnökeivé Meskó Zoltánt és Herczeg Sándort választották meg. Meskó bejelentette, hogy Drózdy Oyöző csatlakozott hozzájuk. A gyűlésen elhatározták, bogy kiáltványt fognak intézni a fold népéhez. Dr. Vámbóry programbeszédet mondott Győrben. (iBudapesti tudósttónk telefon jelentése.) Vámbéry Rusztem elmondotta tegnap programbeszédét Győrben. A Kösse h-párt most a hét folyamán mindennap fog valamilyen gyűlést tartani. A holnapi napon Renczes Antal éi Horváth Zoltán mennek Győrbe, mig csütörtökön nagy vacsora lesz, amelyre Rupert Rezső vezetésével a Kossuth-párt csaknem valamennyi képviselő tagja leutazik. Ezen a vacsorán Vázsonyi Vilmos és a szociáldemokraták közül is többen részt vesznek. A fővárosi választás. (Budapesti tudósitónk telefonjelentése.) Az ellenzéki blokkot a fővárosi választások névjegyzékének összeállításánál nem pártszempontok vezetik, hanem az a gondolat, hogy a Wolff rezsim helyébe odavaló, a várospolitikához igazán hozzáértő tapasztalt férfiakat helyezzen a városházára. Az eddigi nyilvánosságra került névjegyzék tehát csupán találgatás és puszta tünemény. Ezt biionyi'ja az is, hogy például a Kossuth párt, amely szintén állit jelöltet, a névsort még össze sem állította, hanem ezzel a holnapi ülésén fog foglalkozni. Érdekes azonban, hogy a választások ideje még mindig nincs kitűzve. Ugy látszik, hogy • ezzel a taktikával akarják gyengíteni az ellen| zék harci erejét. Budapest, március 23. Jubiláris ünnepségeinek folytatásaképen vasárnap délelőtt tartotta az OMKE ünnepi díszközgyűlését a Fővárosi Vigadó nagytermében. A közgyűlésen a főváros kereskedőin kivül a vidék minden részéből érkezett vendégek is igen nagy számban vettek részt. A kereskedelemügyi minisztert a díszközgyűlésen báró Wimmersperg államtitkár, az igazságügyminisztert Fodor Ármin kúriai biró, a fővárost pedig Purébl Győző tanácsnok képviselte. A szegedi kereskedőket Vértes Miksa és dr. Kertész Béla képviselték. Sándor Pál elnök nyitotta meg a díszközgyűlést. — Több mint husz éve, hogy ebben a teremben, 1904 pünkösd vasárnapján az ország kereskedőinek bizalma az akkor megalakult OMKE élére állított. Ha fölidézem azt a programot, amit magam elé szabtam és összehasonlítom a szomorú és sivár valóság jelen képével, elszorul a szivem és a magyar fájdalom keserűsége tépi a lelkemet. A kereskedelem tragédiájában az egész ország tragédiájára kell gondolnom. A magyar kereskedelemnek nincsen, nem is lehet jubileumi hangulata, de eljöttünk azért, hogy a multak küzdelmeinek emlékéből erőt merítsünk a jelen rettenetes válságának leküzdésére és egy jobb jövő