Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-22 / 67. szám

1926 március 22. SZEGED 599 Április 1-én megnyílik a Szeged kölcsönkönyvtára. Beiratkozni lehet egész nap Dugonics-tér 11 alatt. Telefon 306. Havidíj 15,000 K. Tisztviselőknek, munkásoknak 12,000 K. A régi főrendek a felsőházi javaslat ellen. Budapest, március 21. A régi országgyűlés főreudiháza tagjainak mai értekezletén a régi főrendiházi tagok 65-en vettek részt. Wlassics Qyula báró elfoglalva az elnöki széke', egynegyed 12-kor nyitotta meg az értekezletet. — Ez év februárjának elején — úgymond — jelenlegi igazságOgytuiniszter ur megkflldötte nekem esetleges észrevételeim megtehetés; céljából *nu«k a javaslatnak tervezetét, amelyet a felsőházról a ncmze'gyOlés elé kiván terjeszteni. Ezt azonban sürgős természetűnek jelezvén, a* észrevételezésre csak néhány nap állt rerdelkezésemre, február 6-án az igazságflgyminiszterhez intézett válasziratomban, amelyet másolatban a miniszterelnöknek is megküldöttem, mindenekelőtt a kormány figyelmét arra irányoztuk, hogf mi, a főrendiház tagjai, ragaszkodunk ahüoz a felfogásunkhoz, amelyet eddig minden nyilatkozatunkban a leghatározottabban kifejezésre jutta tünk, hogy tudniillik a jogfolytonosság valódi követelményeinek az felelne meg, ha a főrendiházi reformot nem a neuretgyülés, hanem az országgyűlés tárgyalná. Ehhez most is ragaszkodunk. (Élénk helyeslés.) Emlékezetébe idéztem a miniszter uraknak, hogy ezt az elvi álláspontunkat bővebben kifejtettük az 1920 m»rciui 4-iki memorandumban, amelyet innak idején a kormányzó ur Cfőmélióságának és bárom miniszterelnöknek, Simonyl-Semadam Sándornak, Teleki Pál grófnak és Bethlen István grófnak punak idején a főrendiház tagjai megbízásából személyesen nyújtottam áf. A történeti alkotmány követelményét minden lépésünknél előtérbe állítottuk, de mint látjuk, a nemzetgyűlés mégis saját hatáskörébe vonj* a nagy alkotmányjogi kérdés mrgoldását. Amikor azt hiszen, söt ezt inditványkepen is előterjesztem, bogy ezer az értekezleten is híveknek kell maradnunk eddigi álláspontunkhoz, ezért inditváuyozom, hogy mondjuk ki mai értekezletünkön, hogy ragaszkodunk továbbra is eddig elfoglalt azon alkotmányjogi álláspontunkhoz, hogy a jogfolytonosság valódi követelményének ez telelne meg, ha a főrendiház reformját nem az átmeneti természetű nemzetgyűlés, hanem rendes országgyűlés teljesítené. Gróf Zichy Aladár szólal fel ezután. Nyilatkozatot olvas fel, amely többek közölt igy hangzik : „Tekintettel arra, hogy ősi alkotmányunk nem szűnt meg és igy nem szűnt meg az az alapelv sem, hogy a törvényhozás a király és az országgyűlés közös joga, az országgyűlés második há/a, a törenoiház remcsak jogilag, hanem tényleg is létezik és bármikor egybehívható. Annak vizsgála'ába, hogy ez az egybehivás kivánalos-e, vagy sem, alulírott főrendek vilába nem bocsájtkoznak. Amennyiben a kormány második kamara felállítását szükségesnek tartja, ugy ebben kifejezésre kell jutni annak a tételnek, hogy ez a parlament nem az Integrális Magyarország főrendiházának megreformálását célozza. Mindezekből kifolyólag alulírott főrendek a javaslat első § ába a következő szöveg felvételét óhajtjuk: A nemzetgyűlés két kamarára oszlik; az első kamara az eddigi nemzetgyűlésnek nevezeit alsóház, a felső kamara pedig a jelenlegi törvénnyel megszervezett felsőház. Ehhez képest módosítandó a törviny cime is a törvényjavaslatba országgyűlés kifejezés helyére megfelelő helyen nemzetgyűlés kifejezés teendő. Gróf Széchenyi Aladár a nyilatkozatot elfogadja. Rudnyjánszky József báró: Aláiram azt a nyilatkozatot, amit Zichy Aladár gróf benyújtott, ezzel leszögeztem azt az álláspontot, amelyet az ősi alkotmányunkkal és az 1920 évi I. t.-c.-kel szemben elfoglalok. Ez azonban nem zárja ki, hogy azzal a kérdéssel ne foglalkozzam, hogy ideiglenesen az alkotmányosság helyreállításáig miként volna szervezendő a nemzeigyű és második kamarája, amelyet a kormány szükségesnek tart. Abban egyetértek Széchenyi Aladár gróffal, hogy ugy a jogfolytonosság, mint a konszolidáció érdekében a kormány akkor jár el helyesen, ha a nemzetgyűlés második kamarájának az 1918. évi november 16-áóI szünetelő főrendiházát életre kelti. A rekonstrukció nsgy munkája a magyarság és keresz énység megerősítésében a szociális kérdést knek ezzel kapcsolatos altruista alapon leendő megoldásában csúcsosodnék ki, ennek a keresztülvitele a főrendiházban teljes biztosítékot találna, hiba volna tehát a főrendiházat másképen szervezni és második kama rával kicserélni. Berzeviczy Albert teljesen helyesi az elnök propozicióját. Kívánatos volna, hogy ámentyiben a törvényjavaslat tárgyalására sor kerülne, ez az igen tekintélyes tesűlet a javaslatról véleményt nyilvánítson. A javaslat ellen emelt kifogásokat helyesli. Csernoch János bíboros hercegprímás: Nekem az a neze'em, hogy az elnök ur által felolvasott kijelentés és Zichy Aladár gróf nyi latkozata között lényeges különbség nincs. Azt hiszem, hogy ezek lelett kár sokat vitatkozni, mert ezáltal célt n?m érünk el. Fenn ártjuk azt az elvi kijelentést, hogy amit a kormány tesz, azt nem helyeseljük, de miután kényszerhely zetben vagyunk, be'e kell menni a kormány javaslatának bírálatába. Ami a felsőházi javaslatot illeti, mindenekelőtt azt akarja kijelenteni, hogy a mai helyze ben a trianoni békeszerződé* folytán nem lehet az egyházak és felekezetek képviseletét máskép e képzelni, mint ahogy a javaslatban van. Egyházi szempontból az eskü ellen semmit s?m szólhat, de kifogá solja az eskü szövegét, amely egészen különös szövegezésű, többek között azt tartalmazza, hogy az eskütevö az ország törvényét meg nem tagadja. Ig--zi legitimista, aki elölt olyan törvények is állanak, amelyeket nem helyesel, le nem teheti és igy az eskükényszer a légi timistdk távolmaradását eredményezné. Azt sem helyesli, hogy ki akarják hagyni a király által kinevezett tagokat, a kormánynak a felsőház eddigi tagjait minden megszorítás nélkül be kellene vonni. A javaslat nagy hiánya az, hogy éppen a két Ház közötti összeütközésekről nem intézkedik. Ha reformálni kell a főrendiházat, akkor reformálja meg a képviselőházat a főrendiházzal együtt, bár nem tartja őket ily irányú reformra illetékesnek. Miuián azonban a gyakorlati élet követelményeiről nem lehet kitérni, legalább ig ekezni fognak a javaslaton a lehetőség szernt javítani. (Helyeslés.) Gróf Széchenyi An al és Zzigmond Jenő hozzájárulnak Oerm ch szavaihoz. Gróf Zichy János a maga részéről semmiféle részletbe nem megy bele, h»nem elfogadja Zichy Aladár gróf dekl< rációjá'. Gróf Som ssich Lászó szintén csatlakozik a deklarációhoz. Rákosi Jenő: A nemzetgyűlés morálisan nem illetékes arra, hogy ilyen törvényeket hozzon, ennél ogva bí-om abban, ho.y amit csinál, az csak ideig enes le<z, mint maga a nemzetgyűlés intézményé is. Ha a nemzetgyűlés egy ideiglenes felsőházat csinál, az is csak ideiglenes lesz, de hogy a főrendiházat meg akarják csinálni, az előttem érihe ellen. (Élénk helyeslés és taps.) Báró Fiáth Pál, gróf Festesich Sándor, gróf Széchenyi Viktor, gróf Széchenyi G>ö gy és Berzeviczy Albert hozzájárulnak a tett propoz ció-hoz. Ezután Wlasits Gyula báró szólal fel: Elismeri, hogy nemes in encióból fakadt Zichy Aladár gróf indítványa. Megjegyzi azonban, h gy ai inditvány uj fogalommal dolgozik, a kétkamarás nemzetgyűlés fogalmával, au iről még soha életében nem halott. Nem tartja helyesnek és célszerűnek annak kimondását, h gy kétkamarás nemzetgyűlés legyen. Rudnyánszky az javasolja, hogy a mai értekezlet jegyzökönyvét küldő tség utján juttassák el a kormányhoz. Wlassits Gyu a báró elnök zárószavai után a főrendek értekezlete 2 órakor véget ért. MMMMMMIMMMM^^ A katolikus egyházközségek adója a „Szeged" és a polgármester. Szeged, március 21. (Saját tudósttónktól.) A Szeged többizben foglaiaozott már a szegedi római katolikus egyházközségek adókivetesei körűi támadt közigazgatási bonyodalmakkal, de sohasem szögezte le a iáját álláspontját és sohasem lépte tul a történtek tárgyilagos ismertetésének kereteit. A Szeged a történtek tárgyilagos ismertetélével csupán a közérdeket akarta szolgál"! és — mindenkivel szemben állitjuk — szolgált?* is anélkül, hogy állást foglalt volna a vitás ügyben, mert annak részletes ismertetésé vei elősegítette a kérdés rendezését. A Szeged tárgyilagos és teljesen jóhiszemű eljárását bizonyos körökben eröszikkal félremagyarázták és ugy állították be, mintha a Szeged a város katolikus társadalmában egyenetlenséget óhajtani támasztani. A védekezést ez ellen a nevetségesen naiv vád ellen fölöslegesnek tartjuk, meit hosszú ávek óta megszoktuk már, bogy azokbin a bizonyos körökben állandó szemszálka a Szeged. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy a történteket röviden összefoglalva föltárjunk néhány kulisszatitkot, amely élesen megvilágítja a torony alatf uralkodó szellemet. A bonyodalom egy ismert nevű szegedi ügyvéd, dr. Márton József nyugalmazott ítélőtáblai bitó beadványával kezdődött. Dr. Márton József ellen végrehajtást foganatosított a városi adóhivatal a belvárosi katolikus hitközség által kivetett egyházi adójának behajtásáért. Dr. Márton ugy találta, hogy ezzel az adóval nem tartozik, mert megitéléte szerint sem a hitközségnek adókivető, sem az adóhivatalnak adóbehíjtó joga nincsen. Bendványában kifejtette, hogy mivel katolikus autonomia cincién és mivel a katolikus egyháznak Szegeden a város a kegyura, amely az egyház minden kiadását fedezi, az egyházközség csak privát társulat és tagja csak sz, aki önként lép tagjai sorába. Teljesen megbízható helyről szerzett információnk szerint dr. Márton József iőcélja nem az volt, hogy megszabaduljon az egyházi adó fizetésétől, hanem az, hogy fe! zinre hozza ezt a város katolikus társadalmában már régóta lappangó kérdést és kiforszirozza annak jogszerű tisztázását. Szándéka az volt, hogy a tanács határoza át — legyen az ránézve kedvező, vagy kedvezőtlen — a kultuszminiszterhez viszi fel és a kultuszminiszter hozandó döntését a közigazgatási biróság kritikája alá vett. Dr. Márton Józ«ef sohasem állította, hogy a szegedi katolikus egyházközségek megalakulása volt szabálytalan, mert tudta jól, hogy a kormánytntóság előzetes jóváhagyásával és az illetékes egyházi hatóság jóváhagyásával alakultak meg, dr. Márton József az előzetes jóváhagyást adó kormány, illetve az akkori kultuszminiszter eljárását tartotta törvénytelennek. Meggyőződése szerint a kormány |árt el törvénytelenül, amikor a törvényhozás megkerülésével egyszerű rendelettel adókivetésre és adószedésre hatalmazta fel az alakxandó egyházközségeket. Dr. Márton Józsefnek tehát a jogi helyzet tisztázásán kivül más célja nem volt és nem is lehelet' * Szeged, amikor ismertette a beadványt, ugyanennek a célnak a szolgálatába szegődött, mert ugy vélte — és ez meggyőződése még ma is —, hogy a katolikus egyházközségek jogi helyzetének tisztázása elsősorban magának az egyházközségnek érdeke. Aki nem pártpolitikai szemüvegen keresztül nézi a világot, az a Szeged eljárásában nem is találhatott kivetni valót, mert hiszen soha senki nem kifogásolta a katolikus hívőknek az egyház céljaira való megadóztatását, fontos azonban, hogy az adószedés törvényességéhez kétség se férhessen. Éppen ugy, ?mint a Szeged eljárását félremagyarázták bizonyos helyeken, dr. Márton József törekvését is hasonló sors érte. A jelekből joggal köve'kezteihe'jük, hogy dr. Márton J zsefei azokon a bizonyos helyeken a Szegeddel való paktálással vádolták meg. Állítjuk es fern'artjuk ma is, hogy a Szeged és dr. Márton József között soha, semmifele nexus nem volt és most sincs, a megvádolt ügyvéd tehát joggal lilfako hatott a gyanú ellen és jozgal kérhette fel a Szegedet is tálokozásának alátámasziáeár . A Szeged készséggel teljesitetíe is ezt a kívánságát. Mivel azonban a gyanú s.ha sem fzünik meg teljesen, mindig marad