Szeged, 1925. március (6. évfolyam, 49-73. szám)

1925-03-15 / 61. szám

2 SZEGED 1925 március 15. halál eldönlö kérdését. Ez egyénileg is tragikuma lesz. Azt a szemetet dobják rá, melyet űgves uri csi'kefogóknak magyar elnézéssel megengedeti. És annyira viszi a magyar paraszt vég/etes jó-fiu szerepét, hogy mikor közel van ahhoz, hogy mint meggyQit felhő és kirobbanó vád újra felvegye történelmi szerepét: hirtelen halált hal, hogy értekes elemnek nevezzék és vállukon vigyék a föld alá. 11. Hit év bűiögyi krónikájában csak ő volt történelem. Fájdalmai szimba'umi egy fijnik, melyre gonosz éhesek étvágya kinondta a •tvtvt tanulság és minden figyel • halált. Ő minden meztetés. Hi volna sző, mely megidézi a halottakat 1 Ha a somagyi főidből előkigírtene az elpusztult magyar paraszt. Ha szétfolyó húsával, kicsordult szemeivel, rongyokba rothadt ajkaival odaállana a fórum hangosai Hé. Milyen ítéletes, ravstalos ciend lenne. Es talán ebben a csendtea meghallanék millió és millió magyar sziv megidéző vádját. Vájjon elég vastag-é az a föld a szegény magyar paraszt sirja fölött? Szfged, 1925 márc. 15. •vtvr A rendőrség és a kommunisták összeütközése egy haliéi gyűlésen. fiat halott, tizenöt sebesült. Halle, március 14. Ma este 10 órakor a kommunista pártnak a birodalmi elnökválasztásban való állásfoglalása céljából a Volk«parkban tartott nemzelköri gyűlésén súlyos összeütközés támadt a rendőrség is a kommunisták között. Krüger Hedvig asszony, kommunista országgyűlési képviselő beszéde után egy angol és egy francia kommunista szólalt fel. Amidőn egy nénet kommunista belefogott a bezédek nek német nyelvre v#ló lefordításába, a jelenlévő rendőrtiszt tiltakozott ez elleti. Amidőn a gyűlés tagjii fenyegető magatartást tanúsítottak, a rendőrsig felszólította a jelenlévőket a terem azonnali elhagyására. Erre hirtelen lövések dördültek el, mire a rendőrsig viszonozta a tüzet. Eddig hat halottat, 15 súlyos is könnyebben sebesültet állapítottak meg. A rendőrség adatai szerint az első lövést a gyűlés résztvevőinek a torából fd'ák le, amrlv . a rendőrtisztviselő háta mögött lévő falon található golyónyomból is megállapítható. E en gyűléssel egyidejűleg az épület egy másik termében Thaelmann kommunista elnökjelölt beszélt. A rendőrségnek ezt a gyűlést is fei kellett oszlatnia. Halle, március 14. A Volksparkban történt lövöldözésről még a következőket jelentik: Azzal a kommunista oldalról hangoztatott állítással szemben, amely szerint a rendőrség anélkül, hogy arra provokálták volna, lövéseket adott volna le, meg kell állapítani, bogy a rendőrség előbb kísérletet tett atri, hogy a termet csupán gummlbotok segitsigivel ürítse ki. Az egybegyűlt kommunisták azonbtn sörösüvegekkel, asztalokkal is szikekkel támadt a rendőrsigre, majd hirtelen a karzatról nihdny lövést adtak le, mire a rendőrök is kinytelenek • voltak lőfegyverüket használni. alapítják meg a tzrgedi bélyeggyűjtők a szegedi városi muzeum bélyeggyűjteményél, amelyre vonatkozólag e helyről is kérik a nagyközönséget, hogy régi levelezéseit, vagy összehalmozott bélyegeit engedje át a városi muzeumnak. Rtmélik a bélyeggyűjtők, hogy ilymódon a muzeum olyan csereinyag fölön rendelkezhetik, amely feltétlenül szükséges a muzeumi gyűjtemény továbbfejlesztésére. A rendezőbizottság a kővetkező részletes programot közli: Április 7. A kiállítás ünnepélyes megnyitása. Április 8. Az ifjúsági bélyegverseny eredményének kihirdetése. Április 9. Dr. Lugosi Döme előadása: „A bélyeggyüjtésről általában*. Április 10. Székely Mór előadása: .A monarchia speciális bélyeggyüjtéséről*. Április 11. Dr. Ács Jenő bud?pesti ügyvéd előadása: .A szegedi nemzeti kormány bélyegkiadásáról". Április 12. Fővárosi és vidéki vendégek üdvözlése. A muieumi bélyeggyűjtemény megalapítása. Április 13. A .Szegedi Bélyeggyűjtők Egyesülete" alakuló közgyűlése. Bélyegaukció. A kiállítás eredményének kihirdetése. Április 14. Bélyegbörze. Ingyensorsolás. A kiállítás ünnepélyes bezárása. Minden délután gyűjtemények bemutatása, bélyegcsere és vásár. Felvilágosításokat ad a kiállításról dr. Lugosi Döme (Deák Ferenc utca 2., telefon 12-65.) A bélyegkiállitás, mely ismét tanújelét adja annak, heg/ Sregeden van kulturélet, remélhetőleg, neiTCEak a siegedi közönség érdeklődését nagymértékben fel fogja kelteni, hinetna főváros és vidéki közönséget is. A legújabb német pénzügyi botrány megvizsgálása. Berlin, március 14. A porosz országgyűlésen a szociáldemokraták bizottság kiküldését javasolták, amelvnek az a feladata, hogy vizsgálta meg a Preusslsche Staatsbank által a Paul Schmidt & Comp cégnek engedélyezett hiteleket. A biiotfsag állapi sa meg különösen azt, hogy milyen politikai befolyások működtek közre, hogy ez a cég, amelynek főnöke a konzervatív Kreuzzeitung hirdetési ügynöke volt, olyan nagyösszegű biteleket kapjon, amelyeket azután nen tudott a banknak vissiaf zetni. A Vorwárts ma azt a kérdést intézi az államügyészséghez, hogy a Barmat-testvérek ellen emelt e már vádat egy meghatározott bűncselekmény miatt és hogy az ügyészség tisztában van-e már végre azzal, hogy egyáltalán fennforog-e bűncselekmény? Úgy látszik, bogy noha » Barmat fivérek ellen való vizsgálat mar negyedéve tart, az államügyészség —• irja a lap — még nincs abban a helyze ben, hogy bizonyítékokat szolgáltasson azokra a vádakra vonatkozóan, amelyek miatt a letartóztatások történtek. A csalás is a vesztegetis vádját az dllamügyiszség máris elejtette. A lap felveti azt a kérdést is, vájjon meginditották-e a bűnvádi eljárást Ziízewitz konzorciuma ellen, amelynek az országos jslzáloghitelintézettel kötött üzleteiről a parlamenti vizsgálóbizoltság súlyosan terhelő anyagot derített ki. Bélyegkiállitás Szegeden. Szeged, március 14. (Saját tudósttónktól.) Megemlékezi Hók már arról, hogy a városi muzeum a siegedi bélyeggyűjtőkkel karöltve busvítkor bilyegkiállitást rendez a muzeumban. A kiállítás rendezői: Sebestyén Kíroly a muzeum részéről, a bélyeggyűjtők részéről pedig dr. Lugosi Döme ügyvéd, Székely Mór, dr. Tonellt Sándor éi Luszttg István a legnagyobb körültekintéssel és buzgalommal, már sz ország határain is túlmenő érdeklődést kelteltek fel a szegedi bélyegkiállitás iránt. Béyegkiá lttás eddig csak Budapesten vol',egy izben Győrött is, amely azonban sikertelenül végződött, ugy hogy a szegedi bélyegkiállitás lesz az első kotr oly, nagyarányú magyar vidéki bélyegkiállitás. . A kiállítás anyagát főleg a szegedi bélyeggyűjtők adják, ritkaságokat és különlegességeket állítanak ki, — aionkivűl p-dig a kiállítás egész tartalma alatt délutánonként bélyeggyüj'eményeket mutatnak be. A szegedi bélyegkiállitás sikere érdekében a hivatalos tényezők is megmozdu tak; igy a szegedi kereskedelmi és iparkamara közvetítésére a posta és távírda vezérigazgatósági máris engedélyezte, hogy a kiállítás tartama alatt fiókpostát állit fel a szegedi kultúrpalotában, ahol e cilra kiszitett különleges postai lebetüzővel látják el a kiállt tás területén feladott levélküldeminyeket. A béyeggyüjtök ezenfelül a napokban ligipostafárat beállítását kirelmeztik a kiállítás tartamára s értesülésünk szerint a vezérigazgatóság ezt a kérelme' is kedvezően intézi el. A budapesti, debreceni, valamint a szomszédos városok bélyeggyűjtőin kívül bécsi és prágai gyűjtők és bélyegkereskedők is jönnek Siegedre a bélyegkiál ilás megiekintésére. A szegedi bélyegkiáliitással kapcsolatosan Vargák az irodalomban. Irta: Móra Ferenc. Azt hiszem, az első iparos, aki belekerült az irodalomba, az a bizonyos „Apelles csizmadiája" volt. Apelles volt a legnagyobb görög festő, kortársa a világbíró Nagy Sándornak, az ó kor Napóleonjának, aki ővele festtette meg az arcképét. Amikor a kép készen lett, a festő kitette azt közszemlére az agorán, vagyis a piacon, mint ahogy most boltkirakatokban szokás kiállítani egy-egy portrét, amit a festő tökéletesnek gondol. A különbség csak az volt, hogy Apelles nagyon bátor ember volt és oda mert bújni a képe mögé, hogy saját fűiével hallhassa a kritikákat. Viszont a kritikát, amint látszik, azt ókorban sem szerették jobban a művészek, mint most. Mert az történt, hogy egy athéni varga megállván a kép előtt, azt jegyezte meg, hogy a festő nagyon rossz szabá3u sarukat festett a király lábára. Ezt még csak elnyelte volna a piktor, azonban a varga a láb után a kezet is szemügyre vette. — Ejnye, ejnye — mondta csúfolódva a körülállóknak, — hogy lehetett már a nagy király kezét olyan tartásban festeni, mintha azt nézegetné vele, hogy szemzik e az eső. Ezt már nem állhatta Apelles. Haragosan kikiáltotta a kép mögül a legrégibb szállóigék egyikét: Varga, ne tovább a kaptafánál! Ez az Apelles csizmadiájának ma már majd harmadfélezer éves története, azóta lett európai közmondás, hogy „a varga maradjon a kaptafánál" és azóta szokás rossz költőre, rossz festőre, rossz muzsikusra azt mondani, hogy az nem művész, csak varga, de még nem is varga, csak suszter. Nekem nem célom a lábbeli iparosokat rehabilitálni, mert se ők nincsenek arra rászorulva, se az én cipőm nem lesz vele olcsóbb, de azért iró létemre is meg kall vallanom, hogy én ezt a gúnyolódást se igazságosnak, se illendőnek nem találom. Az Íróknak nincs joguk a rossz irót vargának csúfolni, mindaddig, mig a vargák a rossz vargát költőnek nem csúfolják. — Különben is, láttunk már elég irót, aki tehetség nélkül is nagyszerűen boldogult, de iparos még egy se boldogult, aki a mesterségét nem értette. Az iró tetézheti is a tehetségét s olykor el is hiszik neki, de a rosszul szabott csizmáról senkivel sem lehet elhitetni, hogy az jó csizma. S most visszakanyarodva a csizmadiákhoz, — nem tudom, mit szólna a német irodalom akkor, ha Hans Sachs, a hires nürnbergi varga megmaradt volna a kaptafánál és nem irta volna meg azt a negyven kötetét, amivel mindörökre helyet csinált magának a német Olimpuszoa Ennek körülbelül 400 éve már — a mohácsi vész idejére esik János mester java virágzása — s a neve és emlékezete ma is élőbb s elevenebb, mint, mondjuk, a Ludendorff generálisé lesz nem négyszáz, hanem negyven esztendő múlva. Az se nagyon valószínű, hogy Vilmos császár őfelségét azt utókor ércbe öntse, kőbe faragja, operába foglalja, ellenben Hans Sachs-szal ez mind megtörtént s ma is egész sereg irodalmi társaság nevezi magát róla Németországban. Az egyiknek az almanachja most is itt van az asztalomon, va'amelyik barátom hozta Nürnbergből s abból látom, hogy nem olyan kaptafától elrugaszkodott disz-varga volt ám Hans Sachs, amilyennek Jókait megválasztották egyszer a miskolci csizmadiák. (Ugyan ami a rászolgálást illeti, azóta néhány nagynevű államférfiakat inkább megválaszthatták volna.) Hans Sachs élete végéig megmaradt vargának, atyamestere volt a nürnbergi csizmadia céhnek smint ilyen, kaoott egyszer meghívást a választófejedelemhez. (Látnivaló ebből, hogy abban az időben az igazi vargák is beleszólhattak az ország dolgába.) A fejedelem nagy ellensége volt az uj hitnek, a reformációnak, a költő-varga pedig igen buzgó hirdetője (Lutherről máig is ő irta a legszebb verset.) össze is tűztekigén s]a vita hevében Hans Sachs rá talált csapni a tenyerével az asztalra. A választófejedelem dühösen kiáltott rá az asztalfőről * — Hé, varga, nem a suszterájban vagy most! Tán nem tudod, mi választ el egy fejedelmet egy vargától ? — De igen, uram, — nézett farkasszemet az oroszlánfejü költő-varga a fejedelemmel, — ez az asztal, semmi más! Hatvankét éves volt Hans Sachs, amikor másodszor megházasodott, feleségül vévén a huszonhárom esztendős virágzó szép Barbora Herschert. — Na, mester, — aggóskodtak a tisztelői, — hiszen ez kész öngyilkosság. — Tudora, gyermekeire, — nevette el magát az atyamester, — de látjátok, minden házasság az. Már pedig akkor inkább szúrom keresztül a szivemet egy friss, szépséges, csillogó ezüst tőrrel, mint egy rozsdás, vén fringiával: