Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

4 SZEQBD 19*5 február 1. Szombaton délután a színpadról két emeletnyi mélységbe zuhant Szabó Gizi színésznő. A fiatal színésznő a csontokig hatoló koponyazuzódásokat szenvedett. Szeged, január 31. (Saját tudósttónktól.) Siombaton délután könnyen végzetessé válnató súlyos baleset történt a szegedi szinház szín­padán. Drtlyné Szabó Gizi fiatal rokonszenves szinisznő, a társulat egyik szubrettje egy sze­rencsitlen viletlen folytán a színpadról a két emelet mélysigü ptneibe zuhant és ugyancsak a szerencsés véletlen folytán csupán a csontokig ható íuzódásokat szenvedett. A Szeged munka­társa erről a szerencsétlenségről a kővetkezőket jelenti: A délután kettőig tartó próbák után a díszítő munkások a színpad bedíszletezésén dolgoztak szokás szerint és különös tekintettel arn, hogy szombaton délután is előadást tartottak a szín­házban, amely alkalommal az Egyenlősig került szinre. Az úgynevezett nagy és kis színpad között a szokás szerint fölnyitották azt a csap­dát, amelyen keresztül a fölösleges díszleteket, háttereket leeresztik a két emelet mélységben lévő dí izletraktárba. Igy azután előhozzák az előadáshoz izükséges díszleteket és rövidesen bedí szletezik a színpadot. Körülbelül három órakor már a színészek közül senki sem tartózkodott a színpadon, ré­szint mivel bevégezték munkájukat, részint pe­dig a színházt szabályok szerint a dlszletezes alatt senkinek sem szabad a színpadon tartóz­kodnia. Igy a munkások a diszletmester irá­nyítása alatt teljesen csöndben és nyugodtan dolgoztak, amikor egyszerre beszaladt a szín­padra Szabó Gizi — aki csak néhány bét előtt tartotta esküvőjét Delly Ferenccel —, mivel a valószínűség szerint a próbák után valamit bentfelejtett az öltözőben. A nagy sietségben Szabó Oizi nem vette észre a nyitott csapdát és belezuhant a kit emeletnyi milystgbe. A dolgozó munkások kö­zül senki sem vette észre Szabó Qízit, vala­mint azt sem, bogy belezuhant a mélységbe. Ha a szerencsétlen fiatal színésznő a zuhanás­nál elvesztette volna eszméletéi, a munkások bezárták volna a mélységbe. Sxabó Gizi azon­ban a zuhanás után hangosan kiáltozni kez­dett és igy a munkások szinte kétségbeesetten szaladtak be a díszletraktárba, ahonnan ki­szabadították a fiatal színésznői. Szabó Gizit ezután a mentők vitték be a közkórházba. A szerencsétlenség színhelyére azonnal ki­szállott dr. Papp Menyhért rendőrkapitány, aki elsősorban megállapította azt, hogy a színpad teljesen világos volt is Szabó Gizinek nem lett volna szabad keresztülszaladni a színpadon a szabályok szerint. A csapda mellett különben is föl voltak merőlegesen állítva a fedőlapok és igy csodálatos, hogy a színésznő ezt nem vette észre. Szabó Gizi csak a véletlennek köszönheti, hogy a szerenc sétlenség nem járt beláthatat­lanul súlyos következményekkel, mivel az alig fii miter sziles hosszú hasadikon szinte csak fokozatosan törtint a zuhanás ippen a már tebocsájtott díszletek miatt. Mivel pedig a mélységben levő vászon hátterek nem engedték le a színésznőt egészen a padozatig, Szabó Gizi csupán csontig hatoló fejtető zuzóddsokat szenvedett, valamint néhány sirülis törtint a jobb lábán. Az első pillanatban koponyacsont­töristöl, vagy agyrázkódástól lehetett tartani, de szerencsére ezek nem következtek be. A kórházban azonnal megoperálták a szerencsét­len színésznőt is a nagy virzis ellenire remél­hető, hogy kit hiten belül fiigyógyul. Szabó Gizi szerepeibe egyébként szombaton este már Eöry Erzsi ugrott be. A szerencsétlenség után pedig néhány perccel Delly Ferencnek már játszani kellett a színpadon. MMWMMMWfWM^^ Az öreg Ferenc József. rlta: Tonelti Sándor. Ferenc József egyéniségének személyte­lensége és tartózkodó magatartása még leg­közelebbi környezetével szemben is, teszi kü­lönösen nehézzé lelki életének és belső fejlő­désének a m 'grajzolását. Mégis cselekvései, élettörténetének külső körülményei alapján meg­lehetős valószínűséggel lehet azt állítani, hogy hosszú uralkodásának változatokban gazdag évtizedei nyomtalanul nem vonultak el fölötte és erős eltolódásokat idéztek elő nemcsak politikájában, a korminyzat kezelésében, hanem a dolgokról alkotott személyes felfogásában is. Bizonyos, hogy merev, abszolutisztikus ural­kodónak nevelődött és ifjú korában valószínűleg háza németországi missziójának tudatától volt eltelve. E korszakban főleg anyjának, a becs­vágyó Zsófia főhercegnőnek, Schwarzenberg hercegnek és Rauscher bíborosnak a befolyása alatt állott. Az 1866. esztendei szerencsétlen háború Ausztriát nemesik német- és olasz­országi hatalmi pozíciójából szorította ki, hanem végleg megbuktatta a mereven abszolút és centrali8ztikus rendszert is. 1866 után Bécsben nem adták ugyan föl a reményt, bogy a Habs­burgok hatalmi köre a déli német államok segítségével ismét kiterjeszthető lesz Német­országra, de a porosz fegyverek sikerei a francia hircmezőkön megpecsételték a befeje­zett tényeket és a már férfikora delén álló Ferenc Józsefet uj utakra kényszeritették. Ab­szolút uralkodóból alkotmányos fejedelem, a Hohenzollernek riválisából pedig a porosz vezetés alatt létrejött uj birodalomnak a szö­vetségese lett. Lélektanilag az utókor ennél a kettős eset­nél egy nagyon érdekes átalakulással áll szem­ben. Azt kétségtelennek kell tekinteni, hogy az Isten kegyelméből való elvnek szigorú fel­fogása és uralkodói méltóságának mindennél magasabban való értékelése mellett az alkot­mányosság elveit Ferenc József meggyőződés­ből nem tehette magáévá. Épen ugy teljesen megbízható nyilatkozatok alapján abban sem lehet kételkedni, hogy a porosz hatalommal és a Hohenzolernekkel nem rokonszenvezett s csak azért fordult a német szövetséghez, mert nem volt más választása. Az alkotmányosságot és a német szövetséget csak a kényszerítő körülmények listása alatt fogadta el. Minden­eseire nagy önmegtagadás volt tőle, ha atyái­nak ö ökségéröl és ifjúkorának ragyogó álmai­ról, a korlátlan császári hatalomról és a Habs­burgok német hegemóniájáról visszavonhatat­lanul lemondott. Mindazonáltal annyira bele­élte magát az alkotmányos uralkodásnak a technikájába, hogy a bizantinizmus még a „legalkotmányosabb uralkodó" címével is meg­tisztelte. Ferenc József alkotmányosságát nem szabad azonban valamely belső meggyőződés­ből fakadó politikai elvnek, a népek önkor­mányzati jogú elismerésének, hanem csakis adminisztratív kisegítő eszköznek tekinteni. Az emberi társadalomnak az államról, a kormány­zók és kormányzottak egymáshoz való viszo­nyáról alkotott felfogása az ő uralkodásának ideje alatt a legnagyobb változásodon ment át, ö azonban e felfogásnak a megváltozásától bensőleg teljesen idegen maradt. Az alkotmány megtartását, a felelős minisztériumokkal és nép­képviseletekkel val 5 együttdolgozást úgyszólván egy ellentmondás vitte bele a lelki világába: az, hogy az Isten kegyelméből való uralkodónak, aki nem az alattvalóknak, hanem egy felsőbb hatalomnak és a saját méltóságának tartozik fele­lősséggel, nem szabad megszegni az adott szavát. Ez volt az esete a német szövetségnél is. Ma már tudjuk, hogy Németország bekerítése idején Edvárd király fényes ajánlatokkal kör­nyékezte meg, birtokállományának garantálásá­val, sőt növelésének Ígéretével igyekezett öt az ántánt oldalára csábítani, vagy legalább is semlegességét biztosítani, de Ferenc József hajt­hatatlan maradt. Az aláírásával szentesített szö­vetséget még azokban a pillanatokban is szi­lárdan megtartotta, mikor egy más állásfogla­lással előnyöket érhetett volna el a monarchia számára. Az utólagos bölcseség megvilágításá­ban mondhatjuk azt is, hogy megmenthette volna vele a monarchiát és a Habsburgok biro­dalmát. Az uralkodói állásról alkotott felfogá­sából folyt azonban, hogy cse'ekedeteiben nem annyira politikai és egyéb megfontolásokkal, mint inkább a méltóság elvével vezettette magát. Uralkodása második felének Iá szólagos ellent­mondásait ezzel az egy körülménnyel nehéz­ség nélkül érthetővé lehet tenni. Á'lamférfiak­nak és történetíróknak nagyon sokszor feltűnt az a különböző elbánás, melyet Ferenc József a magyar és osztrák ügyek intézését illető­leg tanusitott. Nem puszta feltevés, hogv a magyar alkotmány', melyre esküt tett, az általa császári hatalmának teljességéből ajándékozott osztrák alkotmánytól eitéiőleg kezelte s az utóbbinak egyoldalú értelmezésére kizárólag magát érezte feljogosítottnak. Merev magatar­tása a katonai kérdésben viszont azzal függ össze, hogy az állami élet megnyilvánulásainak ezt a részét kizárólag a saját hatalmi körébe tartozónak tekintette s talán a hadsereg egysé­gének fenntartásában a monarchia fennállásá­nak egyik biztositékát látta. A magyar politi­kától való idegenkedése bizonyára azzal függ össze, hogy magyar részről lát'a a hadsereg­nek általa féltve őrzött egységét legjobban ve­szélyeztetettnek. Elég hitelesne s lá szó vissza­emlékezések szerint, legszívesebben szabadjára hagyta volna a magyar kormányokat, hogy csi­náljanak idehaza, ami nekik tetszik, de hagyják meg neki a hadsereget. A veszedelmet itt lát'a és e veszedelem Ő1 elfoglalva nem tudta értékük szerint felbecsülni azokat a centrifugális erőket, melyek más népek részéről uralkodásá­nak végső éveiben egy nagyobb mértékben je­lentkeztek. Nem lehet tagadni, hogy a hatvanas évek óta külső és belső politikájának az utjai gyak­ran igen erősen elváltak egymástó'. Német szövet­ség az egyik s az ausztriai szlávokra támasz­kodó koalíciós minisztérium, meglehetősen messzemenő föderalisztikus gondolatokkal a másik oldalon, nehezen hozhatók elvi össz­hangba egymással. Következése volt ennek a hadsereg és részben a magasabb hivatalnoki kar elnemzelietlenedése s a bizonytalanság a nemzetiségi kérdés kezelésében. Egy olyan uralkodónak, mint Ferenc József, aki alapjában véve idegen volt a modern állami gondo attól és a Habsburgok házi hatalmának eszméjétől vo't eltelve, épen ugy, mint elődei, nem lehetett nemzeti uralkodó a szónak mai értelmében. A Habsburgok, ha a körülmények ugy kiván'ák, spanyolok lehettek Spanyol­országban, németek Németországban, olaszok Olaszországban, esette; maiyarok Msgyar­országban, de nem o vadhattak bele egy nem­zetbe sem teljesen. Épen ugy elnyomó törek­véseik sohasem kimondottan valamely nemzet ellen, hanem a nemze nek azon tényezői ellen irányultak, amelyek a házi hatalmi törekvések­nek az útjában állották. Harcaik mindig két ilyen el érő felfogásnak a konfliktusából ered­tek. Neveésénél, nyelvénél fogva Ferenc Jóisef német volt, a német nyelvet bécsi dialektussal beszélte. Érzés delgában izonban éppen annyira állott közel az osztrák németekhez, helyesebben éppen annyira állott távol tőlük, mint országai­nak bármelyik más népétől. Ez a nemzeti, különösen az osztrák nemzetiségi kérdésben tanusitott és híressé vált objektivitásának a forrása. Ez az objektivitás majdnem annyira ment, hogy az osztrák németség, melynél biro­dalmi szimpátiákat lehetett feltételezni, gyakorta nem ok nélkül háttérbe szori'ottnak érezte migát. Ferenc Józsefnek személyes presztízse ezáltal nem sienvedett ugyan; népszerűsége az alpesi németek körében váloza lan maradt, de az osz rák-német intelligencia érezhetően eltávolo­dott a habsburgi gondolattól és nagy morális erők, melyek más államoknak rendelkezésükre ál'ottsk, még annak a népnek körében is, melynek közepette a dinasztia leginkább élt, veszendőbe mentek a monarchia számára. (Folytatjuk.) Szent István Portersör a Polgári Serfőzde felülmúl­hatatlan sörkülönlegessége állandóan friss csapolásban a 577 „Próféta" sörcsarnok­ban kapható

Next

/
Thumbnails
Contents