Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-01 / 26. szám

1925 február 1. SZEQ'ED A Szegednek még mindég nincs kolportázsjoga! A kultuszminisztert államtitkár Szegeden tárgyal az egyetem végleges elhelyezéséről. A Mars-tér lenne a legalkalmasabb az egyetemi intézetek számára. A nyár elején megkezdődik az épitkezés. is akad a városban. Az egyik a Kálvária báta mögött, a másik a Gcdó mellett terül el, a harm«dtk pedig a Mars-tér. Az első kettő ellen az egyetemnek van kifogása, még pedig egészen alapos kifogása. Sem a Kálvárián, sem a Qedó melletti területen nincsenek közmüvek. Csatornázás és magasnyomású vízvezeték nélkül pedig az egyetem klinikái nem, vagy csak rendkívül nehezen exiszlálhatnának. A legkevesebb kifogás a Mars-téri megoldás ellen van, söt — momentán ugy látszik —, hogy alkalmasabb helyet az egyeíemi intézetek számára keresve sem lehetne találni. A Mars-tér elég közel fekszik a város szivéhez, vízvezetékkel, csatornázással minden nagyobb köllség és nehézség nélkül ellátható. Ez ellen a megoldás ellen egyetlen komolyabb érv hozható fel, még pedig az, hogy tér feláldozásáról van szó. Erre az érvre a polgármester érdeklődésünkre a kővetkezőket mondotta: — Igaz, hogy kevés tere van a városnak, az is igaz, hogy kár lenne a Mars-tér feláldozása, errCl azonban szó sincs. Az egyetem intézetei ugyanis nem töltik be az egész Marsteret, hanem szétszórtan foglalják majd el, a szabadon maradó tér-részeket pedig parkíroznánk és a parkot, amely föltétlenül egészségesebb, mint a jelenlegi Mars-tér, a közönség is használhatná. A Mars-tér azért is alkalmas az efydemi építkezések céljaira, mert belátható idöri belül különben nem kerülne rendezés alá a városmk ez a része. Ha az egyetem díszes intézetei ott épülnének fel, az erős lökést adna Rókusvárosrész fejlődésinek is, mert városiasitanák a Mars-tér egész környékét. Elmondotta még a polgármester, hogy az egyetemi építkezéseket minden valószínűség szerint mdr a nyár elején megkezdik, ami nagyon sok munkanélkülit juttat majd munkához, keresethez. NMMWMMMMWW^^ Jókai Mór szegedi díszpolgársága. Szeged, január 31. (Saját tudósítónktól.) Tegnap este a budapesti gyorssal Szegedre érkfzett dr. Tóth Lajos kultuszminiszteri államtitkár, hogy a város és az egyetem hatóságaival véglegesen megállapodjon az építendő végleges egyetemi intézetek elhelyezésére nézve. Az államtitkár szombaton délelőtt az egyetem aulájában tanácskozott azokkal az egyetemi la* cárokkal, akik tagjai az egyetemi építkezések iráryitására hivatott bizottságnak. A tanácskozáson szóbakerültek mindazok a kérdések, amelyek valamilyen vonatkozásban vannak az egyetem végleges elhelyezéséve1, igy az építkezések céljaira alkalmas hely kijelölésének problémája, az épitkezés sorrendjének megállapítása a sürgősség és a lehelőség szempontjából, valamint az építkezési költségek fedezetének biztosítása. A tárgyalások egészen a kora délutáni órákig eltartottak. Tóth Lajos államtitkár vasárnap délelőtt a város hatóságával tárgyal az egyetemi építkezésedről. A polgármester a városháza tanácstermébe hivatta össze a nemrégen megalakított építési bizottság tagjait. A bizottság a tanács tagjaiból, az iparkamara és az ipartestület elnökeiből, a mérnöki hivatal vezetőjéből és néhány városatyából rekruiálódott. A bizottság ugyanazokról a kérdésekről tárgyal, mint amelyekkel az egyetem bizottsága szombaton foglalkozott. A legnagyobb vitát minden valószínűség szerint a helykérdés provokálja majd, az erre vonatkozó álláspontok között van ugyanis a legnagyobb eltérés. Vannak, akik az ujszegedi park egy részét kívánnák felhasználni erre a célra, mások a S efánia feláldozását tartják a legalkalmasabbnak, ezzel szemben legtöbb hive annak az álláspontnak van, hogy még az egyetem kedvéért sem szabad a város amúgy is kevésszámú sétatereit megcsonkítani, hanem olyan helyet kell kije'öini, amely minden más érdek megsértése nélkül is megjelel a célnak. Ilyen hety több fogadta, adí xoklerelet és a közgyűlés üdvözlő feliratát küldöttségileg juttatta el Jókai Mórhoz. 11 közöljük Jókai Mór dnzpoigári oklevelét és a városnak az oklevéllel együtt küldött Cdvözlő feliratát, teljes szövegükben: Jókai Mór szegedi díszpolgári oklevele. Mi, Szeged szab. kir. város közönsége jelen oklevél által adjuk mindazok tudtára, akiket illet, hogv f. 1893 ik évi november hó 29 ik napján az 1886. évi XXI. t. c. 41. §-a alapján folyó és rendkívüli ügyeinknek törvényes formák szerint való tárgyalásuk és elintézésük céljából rendes közgyűlésre összegyülekezvén, ugyanakkor városunk tanácsa azon előterjesztéssel járul vala elénk, miszerint azon soha el nem évülő érdemek elismeréseül, melyeket hazánk fia, Jókai Mór egy félszázad alatt kifejtett, Írói munkássága által a magyar irodalom körül a hazának dicsőségére és hasznára szerzett: őt városunk díszpolgárává megválasztani ne késsünk. Megfontolás alá véve azon körülményeket, melyeket városunk tanácsa előterjesztésének megokolására előadott, de köztudomásu voltuknál fogva is ismervén azon érdemeket, melyeket hazánk fia, Jókai Mór a magyar irodalom körül szerzett s különösen méltatva azt, hogy félszázados irói munkássága alatt két generációban tenyésztette az igaz műveltséget s óleszté a honszeretet érzeményeit: mindezeknél fogva városunk tanácsának előterjesztését elfogadva, Jókai Mór hazánk fiát egyhangú lelkesedéssel Szeged szab. kir. város díszpolgárává megválasztottuk s őt mindazon jogokban, tiszteletekben és kiváltságokban részesíteni határoztuk, melyek ezen tiszteletbeli státussal törvény és jogszokás szerint összekötvék. Mely határozatunkról Jókai Mór urat a város nagy pecsétjével ellátott ezen oklevél kiadása által értesíttetni rendeltük. Kelt Szegeden, a város köztörvényhatósági bizottságának 1893. évi november hó 20 án tartott rendszerinti közgyűléséből. Dr. Tóth Pál, főjegyző. Pálfy, polgármester. Az üdvözlő felirat. Szeged, január 31. (Saját tudósítónktól.) A Januári közgyűlés — mint ismeretes — a tanács javaslatára egyhangúlag elhatározta, hogy Jókai Mór tzüleiésének századik évfordulója alkalmával méltóképen részt vesz a nagy mesemondó országos ünneplésén; felkéri a főispánt, hogy ebből a céltól február tizennyolcadikára rendkívüli közgyűlést hívjon össze és az ünnepi közgyűlés tárgysorozatának összeállításával a tanácsot bízta meg. Jókai Mór ünneplésére íz általános okokon Kivül más oka is van Szeged város közönségének és ez az, hogy a nagy irót szorosabb szálak fűzték Szegedbez. A város és Jókai Mór között az árviz alkalmával kezdődött a barátkozás. A Szeged karíc»o»yi számában megjelent Jókai néhány árvizkori katcolata, amely annak idején sokban hozzájárult ahho?, hogy a világ részvéte feltámasztotta ismét a hullámsírba omlott várost. A nagy iró mindig szeretettel figyelte az újjávarázsolt tiszaparti metropolis fejlődését, gyarapodását él szeretete, ragaszkodása sohasem ssünt meg iránta. A város közönt ége ezt a szeretetet azzal hálálta itieg, hogy ezernyolcszázkilencveahárom november huszadikán díszpolgárává választotta Jókai Mór szegedi cisz polgárságának érdekes és eddig talán ismeretlen előzményei vannak. Bizonyára kevesen tudják, hogy a gondolat — Kolozsvárott szülelelt meg, a Mátyásszobor leleplezése alkalmával. A Mályásszotor leleleplezése ugyanis nagy, nemzeti ünnep volt, Az ország minden részéből elzarándokoltak ax IgazságoB kincses városába, Kolozsvárra. Szeged is nagy deputációval jelent meg a páratlanul fényes ünnepeiyen. A szegedi depuláciű tagjai között voltak élelmes, illetve előrelátó emberek ír, akik biztosították, hogy Szeged, rangjához í.lően, minden jóban részesüljön. Már jóval az Cnnepi bankét előtt, mindenki mást megelőzve, megjelentek a bankét színhelyén és ott egy megfelelő asztalt foglaltak le maguknak. Az előrelátó gondosság indokoltnak is bizonyult, meri a banketten olyan sokan jelentek meg, hogy talpalatnyi szabad hely sem maradt. Amikor már mindenki elhelyezkedett és a pincérsereg megkezdte a tálalást, egy szelíd arcú öreg ur lépett a szegedi deputáció asztalához. — Ha megengedik az urak, mondotta, akkor én is ideülök a szegediek közé. Persze, hogy megengedték, sőt az asztalfőre ültették, hiszen Jókai Mór kért helyet. Azután megkezdődött a beszélgetés, a hetven év felé közeledő Jókai vitte a szót hihetetlen élénkséggel, ugy hogy elszórakoztatta az ekész társaságot. Az árvízről emlékezett, kedves apróságokat mesélt el, majd saját magáról beszélt. — El sem hiszik az urak, hogy milyen öreg vagyok, mondotta. En sem hiszem el mindig, ha nem muszáj, de néha bizony mégis el kell hinnem, akármilyen rosszul esik. A bátyám jó egynéhány évvel idősebb nálam, azért mégis fiatalabb, mint én vagyok, mert ö még mindig hi iykén, legényesen ballag ki a tanyára, én pedig már csak a szobában a kandalló elölt szeretek ülni. Pedig akkor Jókai Mór fiatal házas volt. A szegedi deputáció az ünnepség után hazautazott Szegedre és útközben a vonaton csak Jóíairól folyt a szó, annyira megszerették Kolozsvárott. Itt a vonaton született meg az a gondolat, hogy a nagy irót ötven éves irói jubileuma alkalmával Szeged város díszpolgárává keli választani. A gondolatból indítvány lett és az indítványt 1893 november 20-án taifott közgyűlés egyhsngu lelkesedéssel el is í Mélyen tisztelt Hazafi! A most folyó évben ; ötven éve annak, hogy a magyar irodalom terén áldásos működésedet megkezdvén, azt a Gondviselés kiváló kegyelméből a mai napig nem lankadó eréllyel s a nehéz körülmények által soha meg nem tört buzgalommal folytatod. Ezen ötven év alatt hazád történetében nagy átalakulások korszakának voltál élő tanuja. Átélted az ébredés korát, amelyben a nemzeti szellem lethargiájából uj életre pezsdült; láttad a nemzet harcát, melyben jogaiért küzdött; hazafiúi bánattal kebledben kellett átélned az elnyomatás sötét évtizedeit és megengedte érni az isteni gondviselés, hogy mindezek után lásd nemzetedet a multak béklyóiból kibontakozva, az önálló nemzeti haladás utján, a fejlődés többé fel nem tartóztatható pályáján haladni előre. A nemzeti átalakulás ezen korszakának nem voltál néma szemlélője. Lantoddal, tolladdal, arany ajkaiddal és nemes példaadásoddal minden korszakban ott ragyogott nemes alakod a küzdelem legelsői között s ha most férfikorod alkonyán honfiszived boldog megnyugvásával tekinthetsz végig az elért eredmények láncolatán, magad előtt látva egy virágzó hazát s egy előretörekvő nemzetet, birtokában modern közintézményeknek s virágzó nemzeti irodalomnak: ugy jogos önérzettel mondhatod el az ókor nemesen büszke férfiával: Eorum pars magna fuil Hálás nemzeted örömünnepet ül azon napon, melyen áldásos tevékenységed ötvenedik évét betöltöd; öröm árasztja el annak minden rétegét e napon, melynek minden órája nemzeti ünnepléssé magasztosul s mi, Szeged város polgárai, kik a nemzet jó- és balsorsában, ha kellett, szenvedéssel, ha kellett áldozattal, mindenkor híven osztoztunk, kivesszük részünket az örömből is akkor, midőn irói munkásságod ötvenedik évfordulóján Téged üdvözölni kívánunk. Fogadd mélyen tisztelt Hazafi e napon Szeged város közönségének legjobb szerencsekivánatait azon legbensőbben érzett óhajtással: engedje a Gondviselés, hogy nemzeted osztatlan örömére még számos évtizeden keresztül ép testi és szellemi erőben szolgálhasd hazádat, melyet annyira szeretsz, melynek ügyéért annyit szenvedtél, haladásáért annyit munkálkodtál. Kelt Szegeden, a város törvényhatósági bizottságának 1893. évi november hó 29-én tartott üléséből. Dr. Tóth Pál, főjegyző. Pálfy polgármester. Jókai Mór őszinte örömmel kö&zönie meg Szeged város elismerő megemlékezését és a díszpolgári oklevelet ha'áláig legkedvesebb emlékei között őrizte. m. I.