Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-27 / 47. szám

Egyes siám ára 2000 korona Jierkentöség te kiadöhlva. lali Deák Ferenc-utca 2. (Fó­ratUikoláral izemben.) Tele­laaIB-33. A .Szeged* megjele­lik hétfő kivételével minden lap. Egyes szám ára 2000 kotoua. Előfizetési árak: Egy tónapra helyben 40000, Buda­letten te vidéken 45000 kor. Hirdetési árak: Félhasábon I mm. 500, 1 hasábon ICOO kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. NyUttér és gyász jelentés 100<>/o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 február 27, PENTEK. 47-ik szám. Cenzúra. Miután mostanában valósággal demokratikus járvány dühöng a mi közéletünkben, igazán leg­főbb ideje volt, bogy az egységes párt egyik esze ésjszive, Maday Qyula végre a cemura piros ördögét fesse a falra a nemzetgyűlésen, ahol kivételesen a kulturáról beszéltek. Maday Oyula úgyis, mint tanár és úgyis, mint köliö, eltekintve tekintélyes egységespárti mivoltától, igen ezigo­ruan és igazságosan követelte a cenzúrát és pedig a színházi cenzúrát követelte. Mert a színházak­ban olyan darabokat adnak, amelyek csak arra valók, bogy az ember utánuk jól megvacsoráz­zék és jó éjszakája legyen az embernek. Madiy Qyula valószínűleg tapasztalásból tudja ezt, mi, szegény jó vidékiek, akik se egységespárti képvise­lők, se fővárosi habitflék nem vagyunk, e ször­nyűségeket és kellemetességeket inkább csak Maday Qyula beszéde alapján képzeljük el. Maday Qyula nincsen megelégedve a mai pesti szinházi erkölcsökkel és ebben neki igaza is lehet. Mi magunk sem vagyunk elragadtatva, például az egyaégespárti erkölcsöktől sem, a mai közviszonyoktól és közállapotoktól sem, de persie mi hiába kövelelnénk morális és politi­kai cenzúrát, mert hiszen mi nem vagyunk se hatalmon, se egyéb stallumokban. A cenzoráról nekünk megvsna magunk véle­ménye és hogv mi az a cenzúra, arról sokat beszélhetne például Jókai Mór és Petőfi Sán­dor szelleme és sokat beszél az elvesztett há­ború, amiben igen jelentékeny réaze volt a há­borús cenzúrának, amely elhallgatott mindent, ami kellemetlen igazság volt és megíratott min­dent, ami kellemes hazugaág volt. A cenzúrá­ról és éppen a színházi cenjuráról nagyon fáj­dalmas emlékei lehetlek Maday Qyula néhai, dicaö magyar köllötársának, a legnagyobb ma­gyar tragidiá halhatatlan és szerencsétlen köl­tőjének, a kecskeméti takács fiának, Katona Józsefnek, akinek Bánk bánjál éppen a szinházi cenzúra nem engedte színpadra vinni és igy éleiében halálra itélte a legigazibb nemzeti drámaköltöt, az ezeréves magyar sors örökké­való ábrázolóját. A háborús cenzúra szükséges rosszaságáról még csak lehetne csevegni, de hogy a bíkebeli cenzúra, egy művelt államban, a huszadik szá­zadban mire való éa miié jó: erre csupán Maday Qyula tudna talán egységespírii feleletet adni, mert hiszen még szeretett minisztere, Klebelsberg Kunó gróf, akit igazán nem lehet és nem szabad túlságos radikalizmussal és demokráciával, szélaö liberalizmussal és iorra­dalmisággal megvádolni, még ez a Klebelsberg is némi voltairei szkepszissel és holmi renani iróniával válaszolt Mtday Qyula ceterum cen­zúrájára. Heltai Jenő, aki szintén költő, mint Maday Qyula, csak kissé nevesebb, igen oko­san é« tömören válaszolt a magyar színpadi szerzők nevében Madaynak: „A kritika éltet, a cenzúra 811' Mi valóban nem tudjuk, hogy miképen gon­dolja Maday Qyula egyaégespárti képzelete és kedélye azt a bizonyos színházi cenzúrát ? Rendőrileg kezelnék a költészetet ? Hauplmannt betiltanák és Farkas Imrét megengednék ? Strindbergnek kuss és Drégely Qábor éljen ? Móricz Zsigmond erkölcstelen és Búi Fekete László rendőrileg kielégítő? Shakspere mehet és Bemard Shaw váltsa ki az erkölcsi igazolvá­nyát? Nehéz kérdések és nem egészen köz­igazgatási és közbiztonsági kérdések ám ezek 1 Március tizenötödikén másképen gondolták ezt azok a márciu'i ifjak, akik, persze, Maday Qyula nemzetgyűlési egységen párti honatya sze­rint igen fiatalok, söt ilyen fiatalok voltak 1 Például Jókat Móric, aki valószínűig nssyon veszedelmes destruktív tényező lehetet! a jám­bor budai sváb polgártársak szemében azokban az ,átkozottul" nagy napokban, jóvil későbben ilyesmiket irt éppen a most visazasóvárgott cenzúráról: „Mi célra találták fel az állambölcsek a cen­zurátl? Arra a célra, hogy egyik ember ne tudja meg, miről gondolkodik a másik, hogy az álla­mok sorsait intéző kezeknek hibái nyilvános­ságra ne hozathassanak, hogy az uralkodók fenkölt kedélyét ne háborgassák nyughatatlan panaszkodók, kiknek egyéb dolga nincs, mint azt jegyezgetni fel, ami bajnak látszik , Haj, Jókai, százesztendős Jókai Móric, de nefé< lesz téged ezután őszintén ünnepelni egynémely egységes farizeusoknak és képmuta­tóknak ezen a megmaradt magyar glóbuszon ? A demokratikus blokk erélyesen tiltakozott Bethlen reakciós választójoga ellen. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A de­mokratikus ellenzék csütörtök este nagyjelentő­ségű plenáris Clcst tartott, amelyen Szilágyi Lajos elnöki megnyitója után Rupert Rezső szólalt fel ellőnek, aki a következeket mon­dotta : — Ahol a nép már elju'olt a civilizáció egy bizonyos fokára, ott a választójog már nem probléma, mert már tul vannak a7on, hogy járni tanuljanak. A mostani nehéz időkben fel­kínálkozik az analógia az 1514 es évvel, a jobbágyság idejével. Nem mondhatjuk, hogy gazdasági fellendülés van ott, ahol nyomasztó az atmoszféra és oly nyugtalan az élet, ahol nircs becsület-, vagyonbiztonság, ott nem lehet nyugodt az élet. Amikor egyes felekezeteket száműzni akarnak, akkor hogyan merjen va­laki terveket csinálni a jövőre. — A mai választójogi javaslat nemcsak az aktiv, hanem a passzív választójogot sem biz­tosítja. Az egész választójogi javaslat elejétől végig a mostani ellenzéki vezérek ellen szól. Európa demokráciájában eddig két fekee pont van. Az egyik Olaszország, a másik Spanyol­ország. Herriot is hajlandó a békét megterem­teni. Herriot is kijelentette, hogy jobban sze­retné a demokráciát, mint a militarizmus!. A békét szeretné biztosítani, — ha a Ludenüorffok már nem léteznének. Bethlen igazának támoga­tására az angol konzervatívokat hozza fel. Igy hát M gyarországot az angol konzervativizmus teszi tönkre ... A választói jog szerint ha a a képviselő izgat, három esztendőt kap. A köz­tisztviselőknél ízonban megelégszenek egy­szer ü fegyelmi eljárással. Erdélyből jött felénk az u'olsó esztendőkben a veszedelem. A Tiszák, Bánffyak, Bethlenek Erdélyből jöttek. Kun Béla is Kolozsvárról jött. Erdélyt nem tudták megmenteni, bennünket azonban el tudnak pusztítani. Budapest ma­gyarrá lett és magyairá asszimilálta a környé­két is. Az erdélyi mágnások, mint basák, azon­ban nem törődtek az asszimilácíóvil. Ne tanít­sanak bennünket hazafiságra, mert ahol mi voltunk, ott megmaradt Magyarország, ahol ök voltak, ott elveszelt. A mienk ez a föld és annak szabadságához nyúlni ne merjen senki. Peyer Károly ezeket mondotta : — A választói jog teljes egészében, minden mozzanatában jogtalanság és visszaélés. Bécs­ben minden ház kapuján látott kifüggesztett cédulákat, amelyekről megtudhatták a lakók, bogy kiknek van választójoga és kiknek nincs. Budapesten, az én kerületemben egyetlen egy szocialista sincs az öszeiró küldöttségben. A szanálás mindenkit tönkte tesz. Az emberek nyomorognak. A munkásnak nincs se bére, se munkája. A kereskedők csődbe kerülnek. A nép tűri a nyomort ott, ahol szabadság van, de nem tűri, hogy még panaszkodnia se lehessen. Vázsonyi Vilmos emelkedett szólásra ezután. — Kénytelen voltam lemondani a miniszter­ségről — mondotta —, mert nem érvényesül­tek szándékaim. Apponyi Albert és a többiek és én annak idejééi kiléptünk a kormánypárti blokkból és így semmi közöm a munkapárti többség álla? hozott Wekerle féle választójogi törvényhez. Azt bizonyítgatják, hogy az én ter­vezetemben különféle jogcímeket állítottam fel a választójog elnyeréséhez Nálam nincs szó domlciliumról, én csak az irást, olvasást köve­teltem meg és nem a négy elemit. Igaz, vollak külön jogcímeim ir, de ezek azt szolgálták, hogy az általános jogcím hiányában is adhassak választójogot. — Szép ajándékot kapott tehát az úgy­nevezett aktiv ellenzék. Ez a szép ajándék is kettőből áll. Az egyik a kormány által beígért egyszakaszos törvény — ezt a követelést a belügyminiszter urnák már nem volt ideje be­tartani —, a második ajándék mindar, ami az uj választójogi javaslatban benne van. Végül Szilágyi Lijos zárószavaiban kijelen­tette, hogy az uj választójog nem más, mint támadás a nemzeti egység ellen. Bejelentette, bogy március negyediken folytatni fogják a tanácskozást. Gömbösék Beregiről ét a választójogról. A fajvédők csütörtöki vacsoráján Gömbös Gyula fejtegette, hogy bár a Beregi-ügy befe­jezettnek tekinthető, mégsem latja azt teljesen befejezettnek. Az Operaház és a Nemzett Szin­ház tagjai csak magyarok ' lehetnek, mert a zsidó sohasem képes arra, hogy a magyar szel­lemhez asszimilálódjék s azt a színpadon, iro­dalomban, vagy a művészet más ágaiban vissza tudja adni. Ezután Gömbös bírálni kezdte a választójogi tervezetet. A képviselői kivezetésekről beszélt, majd nem egy vicces éa érdekes megállapítást tett. Többek kö.ött kijelentette, hogy aki a tit­kosság ellen küzd, az a szociáldemokratákat támogatja. A fajvédők vacsorája ebben a vicces hangu­latban folytatódott. Az egységes párt gyülótezik. Mindenki előtt ismeretes, hogy az egész or­szág közvéleményét egyforma intenzitással iz­gatja az a legújabb torvényjavaslat, amely a választójogról szól. Tisztában van mindenki azzal, hogy az uj választások, tehát a válaaztói jogosultság is döntő kihatással lesz Magyar­ország jövendő napjaira és igy minden magyar polgár életére és boldogulására. Az egységes párt azonban gyűlésezik, mintha semmi sem történne. Megtarija a szokásos csü örtöki pártvacsorát és óriási jelentőségű kérdésekkel foglalkozik. Nem a kenyérről be­szélnek, a munkáról, a nyomorról, a rongyokról, a fizetésképtelen kereskedőről, az iparosról, aki vissza akarja adni iparjogát és még csak nem is beszélnek a választójogról. Országos jelentő­ségű dolgokról tárgyalnak komolyan. Az egy­séges párt a borról beszél. Csütör ökön este is öt miniszter jelenlétében szónokoltak a borról nem kisebb jelentőségű szónokok és honatyák, mint Kuna P. András, Csizmadia András, Siljj Bálint, Héjj Imre és más homoki karcos szakértők. Komolyan tár­gyaltak a bor luxus&dójáról, a bor forgalmi adójáról, a bor nehéz helyzetéről, komolyan szónokoltak a bárról, a borról. Az egységes párt ülésezik. Komoly kérdések­től tárgyalnak öt miniszter jelenlétében. Oh, nem a kenyérről, a munkáról, a boldogulásról. Óh, nem. Á borról.

Next

/
Thumbnails
Contents