Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-22 / 43. szám

1 SZEGED 19*5 február 22 ha a sajtó utján elkövetett bűncselekmények } miatt bat hónapon belül nem irdutt eljárás, > akkor birói funkciónak helye nincs. Itty tehát ! nem vonhatók felelősségre Garami, Bacfiinger, Jiszi, Hatvani, Hock János és még sokan mások. Az ujabb határozattal szemben a törvényszék Almdssy- féle tanácsa kimondotta, hogy a IMMMMMMMMMMMMMMMMMMM hathónapos elévülés nem vonatkozik azokra, akik külföldön követtek el sajtó utján államellenes büncse ekminyt. Ez a határozat azonban nem végleges mert ebben a kérdésben is az utolsó szó a Kúriát illeti, ahol valószínűleg a h thónapos e'évülést erre az esetre is alkalmazni fogják. wih.iiiwwwwwtwwíw^ A szegedi ügyvédi kamara 50 éves ünnepén visszatekintettek a magyar ügyvédi kar egész történetére Fényes külsőségek között tartották meg az ünnepi diszközgyülést. Szeged, február 21. (Sajdt tudósítónktól) A szegedi Ogyvédi kamara félszázados jubileumát szombaton délben fényes űnnrpség keretében ünnepelte meg az egész szegedi jogászi társadalom. A kamara díszközgyűlésén, az ünnep jelentőségéhez híven, fekete ruhában jelentek meg az űnnepelők, nemcsak a szegedi ügyvédi kar minden reprezentáns tagja vett részt a közgyűlésen, de az egyes más testületek is képviseltették magukat. A szegedi ítélőtáblát Hamza Géza tlnOk, a törvényszéket dr. Konczwald Endre elnOk, a főünvtsziéget dr. Szász Irán, az ügyészséget dr. Zombory Jenő ügyészségi elnOk, a kerületi rendőrfőkapitányságot dr. Szalay József képviselte, v«limint megjelent ezeknek a testüleleknek számos tigji i>. A díszközgyűlést dr. Széli Gyula kamarai elnOk nyitotta meg, üdvözölte a megjelenteket, majd elmondotta mindvégig figyelemmel hillgatott egy órás tartalm is ünn'pi beszédét, amelyben felölelte a magyar ügyvédség egész történetét. Azzal kezdte beszédét, hogy a magyar figyvédiég kezdetét tulajdonkepen homály födi. őseink a honfoglalásnál nem gondolák jogvédőre. Csik a 14. században jelentkeznek már olyan törvények, amelyek példáznak arra, bogy jogvédők, ügyvédek már léteznek. Az első ügyvédek tulajdonképen ordtorok voltak, a nemesek szószólói. A történelmi visszapillantás során dr. Széli megállapítja azt, bogy az ország sok nemzetilége megtaitotta mindig nyelvét, szokását, nálunk nem alkalmazták a római szokhsokat, ahol keresztülvltték, hogy egyetlen államnyelv volt: a római. A honfoglalás alán azt gondolták, bogy veszedelmet jelent a királyságra az, ha az ország egy nyelven van. Az Árpádok korában ezért még nem uralkodó a magyar nyelv. Konszolidált társasélít nem is létezhetett, biizen egymást követték a bel- és külbáboruk. A háboiukban merült ki az élet. A tüzes vas, a forró viz korszaka volt, hol lehetett akkor konszolidáció ? III. Béla már bizánci szokásokat hozott. Már írásban kellett beadni a periratokat. Ezzel honosult meg az az írásbeli jogszolgáltatás és ekkor kezd megeiősödni a magyar ügyvédi társadalom. A jogiuió emberek ekkor már nevesek és keresettek voltak. A vegyetházi királyok alatt a helyzet nem változott, hiszen ez a korszak is teli volt háborúval. Ahol pedig haicl zaj volt, ott háttérbe szorult a jog. Róbert Károly francia törvénykezési irányba kezd. Nagy Li jósnál p^dig egyszerre emelkedik az ügyvédek szama. Nigy Lajos eltörölte a bízonyilás barbár eszközeit. Sokat jelentett az a tény, amellyel a király fölállította az ősiségét és az uri hatóságot. Dr. Szélt Gyula ezután Mátyás királyra tért át. Mátyás kiadta a rendeletet, bogy egy ügyvéd sem vállalhat el egy évben 14 ügynél többet, de ezeket becsületesen kell elvégezni. II. Ulászló alatt feltűnt egy köznemes ügyvéd, aki elhomályosította magát a királyt. Ez Verbőczy volt, aki az ügyvédségből a nádori állásig emelkedett. Ezt a pályát utána csupán egy ember jArta meg, Kossuth Lajos, aki köznemes ügyvédből kormányzó leitl Eiuán méltat a Verböczyt és nagy alkotását, a Tripartltum-ot. Ezu'án ismertette a Habsburgok uralmának szomorú korszakát, amikor el akarták fojtani a nemzeti érzés-. Századokon keresztül nem volt jogbiztonság. Sorra veszi az egyes királyokat, Mária Teréiia elrendelte, bogy az ügyvédek csak rövid párbeszédeket mondjanak. 1804 ben Ferenc elkészítteti az első ügyvédi rendtariáit, ami után a fiatalok tömegesen mentek a jogásti pályára. Ezután kezdődött az a kor, amikor a magyar ügyvédek a Szabadság, Testvériség, Egyenlőség zászlaját lobogtatták. Ezért az udvar az ügyvédekben forradalmi testületet látott. Megemlékezik a szabadságharc, majd az őnktny koráról, amikor olyan esküt követeltek a magyar ügyvédektől, hogy számuk hatezerről ezerre csökkent. N;msokára megalakul a Pesti Ügyvédi Egylet, amely elkészíti az ügyvédi rendtsnast. 1874 ben Paultr Tivadar igazságügyminiszter bevitte az országgyűlésbe a rendtartást, amelyet a kővetkező év elején már szentesítettek. A rendtartás szem előtt tarifa az ügyvédi függetlenséget és megalakult a kamarai rendszer. — Az ötven éves szegedi kamarát — mondotta — lelkesedéssel kell megünnepelni. A magyar Ogyvédi kar mindig jelentős szerepet vitt a magyar történetben és mindig a kulturáért küzdött. Az ügyvédek mindig küzdöttek a függetleniégért, a nemzetért. Hinnünk kell, hogy a magyarság sorsa Trianonnal ezen a vérrel szentelt íöldön még telt be. A jövendő előttünk van, itt élnünk, halnunk kell! A magyar ügyvédek erről sohasem feledkeznek meg. Széli Gyulát besréde után a közgyűlés percekig ünnepelte, majd Hajnal István titkár felolvasta a miskolci, debreceni, pécsi és nyíregyházai ügyvédi kamarák üdvözlő levelét. Ezután fölolvasták a szegedi kamara Ötven éves statisztikáját Az első e!nöke volta kamarának dr. Magyar Jáno*. három év naulva dr. Szűcs Antal, majd dr. Polczner Jinő kivetkezett az elnöki székben 1884 ben vette át a tisztet Rósa Izsó, akt 34 étig vezette a szegedi ügyvédeket. 1919-ben Végman Ferenc kivetkezett, majd 1922-ben Reiniger Jákob. Titkárok voltak Veri Károly, Lázár György, Ivánkovits Sándor, majd 20 évit; Végman Ferenc. A kamarántk 1875-ben 146 tagja volt, 1913 ban már 371, 1920-ban 415-re sztprodtak a szegedi ügyvédek, mig most a kamara kerületében 380 működik. Az ügyvédjelöltek száma együtt haladt az ügyvédek jólétével. 1875 ben 51 jelölt volt, 1911ben 155, 1914-ben 78 ra csökkent. 1915 ben 59, 1918-b »n még mindig 58, 1919 ben 38 ra ciökkent, 1922 ben 49 jelölt működött, 1923ban 63 és 1924 ben isnét fölemelkedett 81 jelöltre. A díszes közgyűlés ezután lelkes éljenzéssel véget ért. Férfi és női esőernyők rendkívüli olcsó árakon legszebb kivitelben Pollák Testvéreknél Széchenyi-tér 17. m Csekonics-utca 6. IÍÖ7KMFDT dolog, hogy finom ékIV U 101T1 Ll I\ 1 8j;ert legolcsóbban az ÉKSZERIPAR aukkit8Zit'i8Vitl Q7FítFnFN az egyetlen brilliánsOZ/LULL/CiN kö foglaló GRÓF-PALOTA Takaréktár-utca. Kérem kirakatom megtekintését. 131 Halottak erdeje. Irta: Móra Ferenc. • Ezt a történetet az juttatta eszembe, hogy a mult hetekben a szegedi tanyákon olyan holttest került napvilágra a homokból, akit a „népharag" tett oda. Gondolom, nem az utolsó volt, fog még ilyen titkot kivallani a homok többet is, de az meg egészen bizonyos, hogy nem az elsö. Az első egyéni akció régen volt, de a hire sokáig fönt marad. Hiszen márványemlék is van róla a szegedi tanyák közt, hirdetvén a nevét két igazi szabadsághősnek: Graca Antalnak és Zihony Istvánnak. Nem erre a tájra való emberek voltak, hanem felvidéki nemes urak, hontmegyei zsentrik. Graca a bozóki járás szolgabirája volt, Záhony dacsóhalmi jegyző, egymásnak elválhatatlan barátai jóbanrosszban. Graca őrnagyi rangot viselt a szabadságharc hadseregében, Záhony meg kapitányit, de nem tartoztak a sorkatonasághoz. Kepecky kormánybiztos jóváhagyásával ötven-hatvan főből álló szabadcsapatot szerveztek, amely a maga kezére háborúskodott s maga ruházta, élelmezte magát abból, amit az ellenségtől elszedett. Az Ocskay brigadéros taktikája szerint hol itt, hol ott ütöttek rajtuk a kisebb osztrák osztagokon s dicsőséggel verekedték végig az egész szabadságharcot. Világos után a két guerilla-vezér csapata elszéledt, ök maguk hazafutouak Hontba, letették a honvéd ruhát, ellátták magukat pénzzel s elbúcsúztak kedveseiktől azzal, hogy kibujdosnak Törökországba a többi emigráns után s majd azokkal együtt jönnek haza rendet csinálni . . . Halasig baj nélkül bujdosták végig az Alföldet, ott azonban valami csárdában beléjük kötött egy mulatozó vadásztársaság, elszedte a lovukat, uti podgyászukat, csak a rajtuk való maradt meg, ineg az ingderékba rejtett pénztárcájuk. Hiába mondták, nogy ők menekülő honvédtisztek, a szabadság bujdosói, a falusi urak azzal torkolták le őket, hogy ha nem csináltak volna zenebonát, akkor most nem volnának földönfutók. Halastól gyalogszerrel mentek Kötöny- pusztáig, ott azonban belátták, hogy igy nagyon messze lesz Törökország. Fuvarost kerestek, aki az alföldi homokokon át levinné őket Újvidékig. Találtak is egy Gáspár Mihály nevü becsületes csőszt, aki készséggel vállalta a fuvart, csak mint jó hazafihoz illik, azt kérdezte, hogy van-e a tiszt uraknak pénzük ? — Honnan tudja, hogy mink tiszt urak vagyunk? — kérdezte Graca őrnagy. — Tudom én, hogy aki most kifelé igyekszik az országból, az mind tiszt ur. Meg a vasas- németek is mondták, akiket tegnap útbaigazítottam, hogy nagy szaladásban vannak most a tiszt urak. — Hát aztán kend a vasas-németekkel is szóbaáll ? — pattant fel a temperamentumosabb Záhony. — Hát mért ne állnék? — csodálkozott el a becsületes csősz. — Nem bántanak azok senkit, még a pléhkulacsból is megkínáltak, amiért az utat megmutattam nekik . . . Graca intett Záhonynak, hogy ne ellenkezzék a derék férfival, akiért ugyan érdemes volt a szabadságharcot megvívni, — inkább adjon neki foglalót, mert őnála volt az utikassza. A százados elővette a tárcát és kivett belőle egy bankót. — De aztán indulunk-e mindjárt ? — Tüstént mehetünk, csak átguritom a jobb hátulsó kereket a Lefánt sógorhoz, ott majd rászorítjuk a ráfot. Aztán a fQrkéccel volt baj, azért a Meskó sógorhoz kellett elszaladni, a hám ügyében Zsemberi Cifra Istvánnal szót érteni s mivel Kötönyben messze vannak a tanyák egymástól, jól bealkonyodott, mire a csősz előkerült a rendbehozott fakó szekérrel. De akkor legalább jó hirt hozott. — No most már nem kap el bennünket az uton a markoláb. Lesz három kisérőtársunk is, azok lóháton jönnek, Szabadkára mennek hetipiacra, j addig elkísérnek bennünket. Az elsö dülőutnál csatlakozott is hozzájuk a ! három lovas ember, Lefánti Illés, Zsemberi Cifra István, meg Meskó János. Fiatal gazdálkodók voltak, régi világbeli terminológiával: parasztok. Illedelmesen köszöntek és nem firtatták, kifélékmifélék a Gáspár Mihály utasai. Léptetve mentek a lovak a sivány buckák között, nyiszogott a homok a kerekek alatt és fönt a láthatatlan magasban jajgatva húztak a szélkiáltó madarak a korán feketedő éjszakában. — Eső lesz, — magyarázta a pusztai ember jártasságával a csősz. — Csak a ruki erdőig elsegitsen bennünket a jó Isten. A ruki erdő t jó hangosan mondta és jó hangosan felelt rá az egyik lovas: — Éjfélre elérhetjük. El is érték, de ahogy a ruki erdőbe beértek — az már szegedi földön volt — nagyot reccsent a a tengely és a kocsi fölfordult. Gáspár Mihály végigkáromkodta az egész martirológiát, leszálltak a lovasok is tanakodni, mitévők legyenek, végre se tudtak okosabbat, mint megéjszakázni ott, ahol vannak. Az egyik magyar előszedte az acél kovataplót, meggyújtott egy kis száraz avarfüvet, a másik három ennek a világánál vackot kotort a sárga akáclevelekből, arra rátessékelték a két tiszt urat, subával is betakarták őket, még csöndes nyugodalmat is kívántak nekik. S mikor a két szabadsághős már csöndes nyugalomban volt, akkor a négy zsivány először Graca őrnagyra térdepelt rá, azt megfojtották. Nem igen volt dulakodás, Záhony mégis fölébredt rá s futással próbálta megmenteni az életét. Utána mentek és a kocsilőccsel verték agyon. Aztán kifosztották a boldogtalanokat, még a felső ruhájukat is leszedték s otthagyták őket ugy, hogy még csak száraz levelet se kapartak rájuk. Gracát a kocsiút közepén, Záhonyt pedig bent a ták közt