Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-22 / 43. szám

1925 február 21. SZEQBD 3 Hatvanmillió aranykorona adósságot három és félezer aranykoronával fizetett ki a város. Szeged, február 21. (Saját tudósítónktól.) .Szeged akkor lesz nagy város, ha legalább százmillió koronára szaporodik az adós&dga A báboruelőlti városfejlesztés jelszava volt ez a ma már kissé furcsának tetsző mondat. A há­boruelöt i Szeged pénzügyeinek irányítói is el­fogadták és föltétlenül volt benne valami igaz­ság, hiszen a város 1914 augusztusáig nem érte el a százmillió koronás adósságot. Talán éppen ezért nem nagy város még ma sem. Föltétlenül volt valami igazság ebben a jelszó­ban, ha akkor nem is látszott határozottan, de ma, az ötesztendős világháború és az Ötesz­tendős felfordu'ás után világosan látszik. Szeged város összes adóssága a háború ki­törésekor alig hatvanmillió korona volt, tehát negyvenmillió hiányzott a százból. Negyven­millió korona — a félreértések elkerülése vé­gett: nem aranykoronáról, hanem teljes, ötven vizetzstmle értékű békekoronáról van szó — mérhetetlenül nagy pénz volt. Elegendő lett volna bőven minden régi álom valóra váltásá­hoz a tanyai vasúttól kezdve a kórházon, az egyetemen, a központi városházán, a vásár­csarnokon át egészen a második közúti vas­taidig. Ha tehát a város hozzájuthatott volna ehhez a negyvenmillió békekoronához és az utolsó fillérig városrendezésre fordította vo!n», ma volna Szegeden minden, ami nincs és nem volna sok minden, aminek nem szabadna lenni és mégis van. Nem volnának többek között feltöltetlen és csatornázatlan utcák, vilá­gilásnélküli városrészek, dflledező középületek és hajléktalan családok. És ba igy lenne, ak­kor Szeged valóban elmondhatná migáról, hogy nagv város. De hát nem igy történt. A többség félt az adósságok gyarapításától és igy a terveket las­san elborifoita a por. Pedig, ha fölveszi a vá­ros ezt a negyvenmillió koronát, könnyűszerrel felvehette volna, hiszen abban az időben lapát­tal dobálták a kölcsönt, ma éppen olyan köny­nyen megszabadulhatott tolna tőle, mint ami­lyen könnyen megszabadult a fölvett hatvan­millió békekoronától. Molnár József tiszteletbeli főszámvevő, a könyvvivői tisztség vezetője hivatalos jelentést terjesztett a tanács elé. A jelentés röviden arról ssámol be, hogy a város háboruelőlti adóssá­gait az utolsó fillérig kifizette a főpénztár. A kölcsönöket már körülbelül másjél esztendővel tzelőti felmondta a város. A leg.öbb kölctönt­nyujtó pénzintézet simán elfogadta a felmon­dást, etynémelyik azzal fogadta el, hogy abban az estiben, ha a felmondási idő lejárta előtt a Az őrnagy holttestét nemsokára megtalálta va­lami pásztor-ember, el is temette s ez hozta róla a városba az első hirt tél vége felé, birkák irá­nyában járván a kihágási bíróságon. Szóbeszéd közt elmondta, hogy holttestet talált a rubi erdőn, valami „cifrasági tanálmány" is volt mellette. — Hát aztán mi volt az, öregem? — kérdezte a biró. — Ez volt-e, kérőm, — húzott elő az öreg a ködmön zsebből egy Kossuth-féle harmadosztályú katonai érdemrendet. Kis ezüst babérkoszorú, vér­piros szalagon, a szalagra zöld selyemcérnával ráhimezve a név: Graca Antal. Ezen a nyomon ki is ment valami bizottság a Ruki-ba, megnézte a sirt, söt Záhony holttestét is megtalálta, amely a kemény télben még akkor se indult feloszlásnak. A holttestet be is hozták a városba, de ezzel aztán be is érték, a tettesek után nem kereskedtek. Hiszen utóvégre is csak két rebellist pusztítottak el. Ha maguktól jelent­keztek volna a derék hazafiak, talán még jutalom is járt volna ki nekik fohann Wolf, a szegedi fő­kapitánytól. (Aki különben egész 1850-ig Farkas Já­nos névre hallgatott s csak átmenetileg Wolfosi­totta el magát. Mikor elcsapták, megint Farkas János lett.) Ennek a rémtörténetnek legalább a vége ki­engesztelő. Az, hogy a latrok, ha husz év múlva is, mind a Ráday kezére kerültek. Már akkor mind felül voltak a hatvanon, egyet felkötöttek közülük, a többi három fegyházban rothadt el. A szegedi várban tartott tárgyaláson Tólh Móric kir. ügyész képviselte a közvádat, aki ki is nyomatta a vádbeszédét, innen ismerjük a gaztett részleteit. A puszta népe még az ötvenes években tizen­két tölgyet ültetett azon a helyen, ahol a bujdosó szabadsághősök haramia-kéztől elvérzettek. Ez volt a halottak erdeje. A nagy erdőnek, amely körül­veszi e kis ligetet, a térképen ma is ez a hivata­los neve: Honvéderdő. nemzetgyűlés törvényesen valorizálni a háboru­előlti adósságokat, akkor a törvény rendelke­zései az irányadók a kölcsön visszafizetésénél, volt azonban olyan pénzintézet is, amely nem akarta elfogadni a fölmondást, de végűi mégis kénytelen volt elfogadni. A város minden köl­csönének felmondási ideje lejárt és a főpénztár már a leghosszabb lejáratút is kiegyenlítette, még pedig ugyanannyi papirkoronával egyen­lítette ki, mint ahány békekoronát vett fel annakidején a város. Hatvanmillió békekoro­nában fölvett adósság terhétől igy hatvanmillió papírkorona árán szabadult meg a város. Hat­vanmillió békekorona pppirkoronában az arany­korona hivatalos szorzószáma szerint egybillió és húszmilliárd koronának felel meg. Est a szinte kimondhalatlarul nagy koronatömeget hatvanmillió mai koronával fizette ki a város. Ez a hatvanmillió mai korona pedig alig 3530 békekorondnak felel meg. A városnak uhát az elmúlt tiz esztendő nyomorúsága 3530 korona hijján hatvanmillió békekorona hasznot hozott. Ebből a fantasztikus számjátékból következik, hogy a föl nem vett negyvenmillió békekorona föl nem vétele két és félezer korona hijján negyvenmillió békekorona kárt okozott, olyan kárt, atrelyért felelőssé nem tehető senki, de ami megvan, mert hatása lípten-nyomon érez­hető. A város igy minden adósságától meg­szabadult, kivéve azt a potom másfélmilliárdot, amelyet oz államtól kopott a Tábor-utcai bér­ház épi éséhez, de felét már ennek is lelörlesz­lette ugy, hogy ebben a pillanatban a várost mindössze nyolcszázmillió papírkorona adósság terheli. Szakértők és gyógyszerészek nyilatkoznak Fehérváry Adolf tragikus haláláról. Bárium carbonicum mérgezte meg ai öreg irodaigazgatót ? Szeged, február 21. (Saját tudósítónktól.) Szeged társadalma —• és nemcsak a szakkö­rök, az orvosok, patikusok és bűnügyi ható­ságok — érdeklődésének középpontjában ma kétségtelenül az a megdöbbentő mérgezési eset áll, amelynek kapcsán tragikus és eddig még ismeretlen körülmények között hunyt el Fehér­váry Adolf 63 éves nyugalmazott ügyészségi irodaigazgató. Mint jelentettük, Fehérváry holt­testének egyes részeit bádogládákban fölküld­ték az Országos Vegyészeti Intézetnek és az intézet vizsgálatáig természetesen a hatóságok nyomozási munkája szünetel. A szombati napon kiderült az, hogy a gyógy­szerész, akinél Fehérváry megvásárolta az elő­irt bárium sulfuricumot, az elmúlt hónapok fo­lyamán ugyanabból a mennyiségből kiszolgálta­tott több izben többeknek 75, Illetve 150 gramot és ezeknek a betegeknek a Röntgen• eljárás után sem lett semmi bajuk, legkevésbé báriummér­gezésük. A gyógyszertáros hangoztatja, hogy ő csakis az előirt darmstadti Merk gyár prepará­tumát szolgáltatta ki, amit azzal igazol, hogy másféle gyártmányú bárium sulfuricumot nem is tart gyógyszertárában. Értesülésünk szerint a gyógyszerész b: is csatolta régi számláit a nyomozóhatóságoknak, amelyek azt bizonyítják, hogy a gyógyszerész nem vásárolt soha más­féle gyártmányt, mint az előirt és teljesen meg­bízható Merk-félét. A Szeged munkatársa egyébként szakértői körökből a következő figyelemreméltó nyilatko­zatot kapta a mérgezéssel, illetőleg a bárium­mal kapcsolatban: — A Röntgen-eljárásoknál körülbelül 12 éve használják már a bárium sulfuricumot és ezalatt az idő alatt mind ritkábban fordult elö a bismuth, m?jd a háborús évek folyamán az egész világon megszűnt a bismuth használata. — A bárium sulfuricum egyrészt lényegesen olcsóbb a bismuthnál, másrészről pedig teljesen hatástalan, nem oldódik, ugyanugy, ugyanolyan mennyiségben kerül ki a testből, mint amilyen­ben bevétetett. A bárium sulfuricum arra szol­gál, hogy kitölti a hézagokat, árnyékot cd és láthatóvá teszt a Röntgen-vizsgálathoz a beleket. — A bárium tiszta alakban, tehát a leg­kisebb elváltozást, vagy pláne veszélyt, nem okoz. Amint azonban szennyezett, azonnal sú­lyos veszedelmet okozhat. Ezért, annak ellenére, hogy tiszta alakban kerül forgalomba, a hasz­nálat előtt vegyiles; megvizsgálandó. Amint carbonát, vagy clorld kerül a báriumhoz, azon­nal mérgezés állhat elö. — Évtizedeken át a tapasztalat azt mutatta, hogy a Merk-féle gyártmány szinte holtbizto­sán tiszta. Sok év alatt az 1924. év végén egyetlen esel adódott elő, amikor mérgezést okozott ez a gyártmány, de akkor fatális téve­dés történt. Ebben az esetben bárium sulfuri­cum helyett bárium carbonicumot kapott a beteg, ez pedig erősen mérgező hatású. Orvosi körök az egéfz világon tisztában vannak azza>, hogy a Merk-gyár olyan gonddal végzi a gyártást, hogy szinte lehetetlennek keli tartani az ilyen megismétlődő esetet. — A tragikus Fehérváry-cse'nél léhát az a vélemény merülhet fel, hogy ebben az esetben tévedésről van szó, vagy pedig a kilós mennyi­ség szennyezve volt és ekkor valószínűleg bá­rium carbonicum került be a testbe. A bárium bányászásánál ez az elem sok mindennel van keveredve és éppen abban rejlik a Merfc-gyár megbizhstósága, hogy a bárium megtisztítását a legnagyobb gonddal és precizitással végzi. Arra vonatkozólag, bogy a hosszú időn ke­resztül való állásátan történhetik-e a bárium sulfuricummal vegyi változás, eddig még nin­csen prrcedens és nem is valószínű. Minden­esetre fokozott érdeklődéssel tekintenek a ve* gyészeti intézet vizsgálatának eredményéhez. A jelek bárium carbonicum mérgezésre mu­tatnak. Ezután a nyilatkozat u'án fölkerestük a sze­gedi gyógy szerész testület elnökét, Temesváry Józsefet, aki megnyugtató hatású nyilatkoza­tot tett. Az elnök kijelentette, hogy egyelőre, mig az Országos Vegyvizsgáló-állomás a boncolt zsi­gereknek mérgezésre történő vizsgálata be nem fejeződött, időszerűtlen mérgezésről, p áne pat­kányméreggel történt mérgezésről beszé'ni. A gyógyszertárban, amely a Röntgenhez szüksé­gelt báriumot kiszolgáltatta, más bárium nincs is, mint a Merk-féle bárium szülturlcum, melyből már több ízben szolgáltattak ki és soha vele baj nem történt. Hogy mégis ily végzetes kimenetelű mérgezés történt, az ba mással nem, magyarázható azon feltevéste!, hogy az Igen nehezen felszívódó bárium az előrehaladt gyo­morfekély eződésen át mégis felszívódott s igy az a bárium, amely egyéoként nem veszedel­mes éppen fel nem szivódása folytán, vált mérgezővé. Ami a patkánymérget illeti, kijelentette a testület elncke, hogy az ilyen célra használható bárium carbonicum sem az illető, sem más sze­gedi gyógyszertárban nincs. Igy tehát az általános, figyelem most az Országos Vegyvizsgáló Állomás felé fordul, amelynek vizsgálata után befejeződhetik u meg­indult bűnügyi eljárás. Az angol sajtó elitéli a szerb választás erőszakosságait. London, február 21. Az angol sajtó továbbra is igen behatóan foglalkozik a jugoszláv választások eredményével. A New Statsmann ezeket irja: A választás alatt szerb csapatokat küldtek ki az egyes horvát választókerületekbe és a telefonvo­nalak használat az egész országban eltiltották. A radikálisok, akik valóban konzervatívok, csak kis többséget biztosítottak maguknak. Pasics a belső állapotok megszilárdulási korszakáról be­szél, ez vagy blöff, vagy túlhajtott optimizmus. A politikai helyzet ismerői uj választást várnak még ez év vége előtt. A hadjárat a centralisták és a föderalisták közt tovább dul. A Manchester Guardian vezércikkben foglalko­zik a jugoszláv választási visszaélésekkel, elmondja, hogy az ellenzék jelöltjeit megverték, letartóztat­ták és börtönbe vetették. A belgrádi német követ tiltakozott a német jelöltnek erőszakos elnyomása ellen. Davidovics volt miniszterelnök kijelentette, hogy a választások folyamán az ellenzék 15 tag­ját megölték, 82-öt megsebesítettek és igen sokat letartóztattak. A legsúlyosabb elitélésre méltók azok az eszközök, amelyek révén a kormány a maga többségét biztosította.

Next

/
Thumbnails
Contents