Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-04 / 27. szám

14 SZEQBD 1915 február 4. ttkkel, a macedón komilévai é« a moszkvai szovjetekkel, nemcsak Jugoszláviának, hmem a népnek is ellensége, mert Siovjetoroszországban a népnek nincsen sem joga, sem szabadsági. — A radikálisok a horvátokkal való megértés mellett vannak, mert Szerbia a szerbek, horvátok és szlovének felszabadítására folytatta a háborút. Jugoszláviának fenn kell tartania hadseregét, hogy az államot minden ellenséggel szemben megvédje. Ha Jugoszlávia föloszlatná hadseregéi, ugy az ország újból rabszolgaságba sülyedne. Mi — fejezte be beszédét Pasics — megértést óhajtunk a horvátokkal, de nem mondhatunk le jövőnkröl. Pasics miniszterelnök beszédét viharos tetszéssel fogadták. Ljuba és Zsifkovics ezután minden szerbet fölszólítottak az egy :s ülésre, hogy az államnak a véres háború által kivívott stabadságát megvédjék a fölforgató elemektől. Zsifkovics emlékeztetett arra a súlyos helyzetre, amelyben a szerb nép az osztrák magyar ultimátum alkalmával volt és amelyből az országot II. Mklós cár mentette meg. Zsifkovics kijelentése szerint Pasics, amikor megkapta axt a sürgönyt, amely szerint Oroszország Szerbia mellett foglalt állást, keresztet vetett magára és igy szólt: Óh, Istenem ez volt a Te akaratod! Ez a bejelentés a választógydlés hallgatóságának köreiben mély benyomási tett és maga Pasics is könnyekre f kadt. Zsifkovics azzal a nyilatkozattal fejezte be beszédét, hogy a szerb nép alkotja legnagyobb részét annak az alapnak, amelyen a jugoszláv állam fölépült. Véget értek a szerb választási előkészületek. Belgrád, február 3. A választási előkészületek véget érlek, a választás során a 315 mandátumért 48 párt 360 jelölésben több mint 2000 jelölttel veszi fel a küzdelmet. A fontosabb pártok a következő jelöléseket tették : A radikálisok 42, radiká is disszidsnsek 28, független radikálisok (Nastaz Pe rovics-párt) 5, Davidovics-demokraták 40, demokrata disszidensek8, Pribicsevics demokraták 29, földmüvespárt 45, horvát nemzeli párt 10, munkások 21, nagy szerbek 8, köztársasági pártiak 21, siocialisták 18, Radics-párt 22, Korosecz párt 12, bosnyák muzulmán párt 16, németek bat, horvát egység párt öt, migyar párt három, dzsenjet tiz, Lovrekovics-féie monarchista horvát párt négy s a kormányt támogató muzulmánok három listát állítottak. A többi pártok háromnál kevesebb kerületben jelöltek. Januárban 104 csőd és kényszeregyezségi eljárás indult. (Budapesti tudósítónk telefonj elentése.) 1925 január hóban a gazdasági válság olyant produkált, amire eddig még nem volt példa. A mult hónapban ugyanis 104 cég került csődbe és kérte maga ellen a kényszeregyexségi eljárás megindítását. Ez a súlyos gazdisági jelenség azonban nemcsak Magyarországon van, hanem egész Középeurópában. A cseh-szlovák államban például az elmúlt hónapban 36 cégnél nyitottak csődöt. Eckhardték védik a numerus clausust. A költségvetés tárgyalása. Budapest, február 3. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyedtizenegy óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Napirend szerint következik a költségvetés vitájának folytatása. Az első szónok Marschall Ferenc. Ha nem következnének egymásután — úgymond — a folytonos rablások, ha nem állnánk itt szén, fa és só nélkül, úgyszólván hadsereg nélkül, akkor minden máskép volna. Ma már nem a többtermelés, hanem a jobb termelés a fontos, nem mennyiségre, hanem minőségre kell törekedni. De ahhoz, hogy jobb termelés legyen, hitelre van szükség. Hosszú lejáratú jelzáloghitelekkel csak külföldi töke segítségével boldogulhatunk. A kiadások tételére tér át ezután. Most mindenki takarékosságról beszél, de a koplalást senki sem akarja a maga számára vonatkoztatni. Meg kell szűnni Magyarországon az aktákon való lomha kérődzésnek. Nem szabad struccpolitikát folytatni, az éhes gyomor nem olvassa Smith főbiztos jelentéseit. Szociális politikát kell folytatni, hogy ne kelljen szocialista politikát folytatni. Olyan közszellemre van szükség, amely végre talpraállitja ezt az országot. A költségvetést elfogadja. Marschal Ferencet a fajvédők lelkesen megtapsolják, a jobboldalon pedig számosan üdvözlik. Ezután Eckhardt Tibor áll fel szólásra. Vissza akar tekinteni a lefolyt korszakra, arra a korszakra, amely a kommunizmus bukásától egészen a szanálás idejéig terjed. Az elszalasztott alkalmak korszakának lehetne nevezni ezt az elmúlt korszakot. Azt kivánja vizsgálni, hogy a kommunizmustól máig elterjedt időben hogyan áll a mérleg. Az első súlyos hibát a trianoni békeszerződés aláírásában látja, mert mi érhetett volna még bennünket, mikor \a területünknek kétharmadát és népességünknek több mint felét elvesztettük. Az első nagy hiba az volt, hogy térdet és fejet hajtottunk a kényszer előtt. A Millerand-féle kísérőlevélben foglaltak dacára azóta a határmegállapitó bizottságok ugy végezték munkájukat, hogy egyetlenegy esetben sem történt meg az esetleges reparácio és a magyar kormánynak egyetlen esetben sem volt ereje, hogy ezt követelje és elérje. A kormány öncsonkító politikájára jellemző az orosz magyar szerződés ügye. Ennek a szerződésnek erkölcstelenségét már kimutatta. Vitatkozik Bethlen István gróf miniszterelnökkel, aki azt mondotta beszédében, hogy nem volna méltó ahhoz a helyhez, amelyet betölt, ha szentimentális szempontok vezérelnék. Itt azonban nem szentimentalizmusról, hanem erkölcsi lehetetlenségről van szó. Határozati javaslatot nyújt be, melyben azt indítványozza, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt a szovjetszerződésnek legsürgősebben való hatálytalanítására. Ezután a kémkedésekre vonatkozó büntetésekkel foglalkozik. Az ántánt katonai ellenőrzése — úgymond — kémkedésen alapszik. Ezzel szemben nincs más védekezés, mint a legnagyobb szigorúság. Konkrét tudomása van arról, hogy a katonakémek halálbüntetésének eltörlésére a miniszterelnök ígéretet tett. Beszélt magasrangu tábornokokkal, akiknek ennek hallatára égnek állt a hajuk. Ezt a külpolitikát látva, meg tudom érteni, hogy miért olyan kedves az ántánt egyes országai előtt ez a kormány. — A valorizáció hiánya volt a rákfenéje az elmúlt években a gazdasági életnek. Sir Strakosch kijelentette a szónoknak, hogy 1922 nyarán még. nem volt szüksége Magyarországnak külföldi kölcsönre. Ugyanebben az időben azonban már Bethlen külföldön járt a kölcsön érdekében. — Szól ezután a búzaárakról és ezzel kapcsolatban azt indítványozza, hogy a kormány legalább a textiláruk behozatali vámját is függessze fel a buzavám felfüggesztésének idejére, vagyis májusig. Ilyen értelemben határozati javaslatot nyújt be. Itt is rámutat arra, hogy milyen drága Magyarországon a textiláru. Minden erővel gyorsítani kell a kereskedelmi szerződések tempóját. — Ezután a tisztviselői kérdéssel foglalkozik. Erkölcstelennek tartja a kisfizetések mellett az ajándékozási rendszert. Eckhardt ezután a zsidókérdésről beszél. A zsidókat támadja, akik szerinte a megszállt területen külön fajnak, tehát nem magyaroknak vallják magukat, mig Magyarországon tagadják a külön fajiságot. Azt állítja, hogy a numerus ciausus elleni felszólalások megrendelt felszólalások voltak. (Az elnök ezért rendreutasítja.) Határozati javaslatot nyújt be, hogy nyilvánítsa a nemzetgyűlés a magyarországi zsidóságot nemzetiségi kisebbségnek és utasítsa a kormányt, hogy a zsidóság jogállásának tisztázására nyújtson be törvényjavaslatot. Összeférhetetlenségi bejelentést tesz azok ellen a szociáldemokrata kepviselök elllen, akik a bécsi tanácskozáson résztvettek. A költségvetést nem* fogadja el. Neuberger Ferenc őszinte nemzetiségi politikát követel. Addig, amig a nemzetiségekkel szemben nem járnak el megfelelően, hiába hangoztatjuk a magyar kisebbség sérelmeit, mert mindaddig arra fognak rámutatni, hogyan bánnak idehaza a kisebbséggel. A kormány iránt bizalommal viseltetik. A költségvetést elfogadja. Zsirkay János a következő felszólaló. Foglalkozik a szociáldemokrata párt ügyeivel. Hibáztatja a kormányt, hogy nem tett semmit az irányban, hogy a munkásságot kiszabadítsa a szociáldemokrata szakszervezet rabszolgaságából. Határozati javaslatot terjeszt be: Utasítsa a nemzetgyűlés a belügyminisztert, hogy a nyomdászok nyugdíj anyaintézetét válassza külön a politikailag teljesen megbízhatatlan szakszervezettől. Egyben utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy a magyar munkásságot idegen fajú vezetőivel szemben védje meg. Másik határozati javaslatában a szellemi proletáriátus elterjedésének megakadályozása céljából arra kéri a kormányt utasíttatni, hogy a numerus clausust az összes középiskolákra, valamint a szakiskolákra is terjesszék ki. Harmadik határozati javaslatában azt kéri, hogy a kultuszminiszter a legszigorúbban akadályozza meg azt, hogy egyes vidéki egyetemek megkerüljék a numerus clausust és hogy a zsidó hallgatóság számarányáról félévenként tegyenek az egyetemek jelentést. A költségvetést nem fogadja el. Huszár Károly alelnök ezután az interpellációs könyvet olvastatta fel. Homonnay Tivadar a budapesti XII. választókerületben egy szociáldemokrata bizottsági tag részéről történt választói névjegyzék meghamisítása tárgyában jegyzett be interpellációt a belügyminiszterhez. Ezután Huszár Károly alelnök napirendi javaslatot tesz, melynek értelmében a nemzetgyűlés kimondja, hogy legközelebbi ülését holnap tartja, amelyen folytatja a költségvetés tárgyalását. A jegyzőkönyv hitelesítésével az ülés 6 órakor véget ért. •MMMMMMMMMMMMMMMMMMlKépek az utcáról. A zálog. Nagyban folyik a testedzés a Mars-téren. Jobbról is, balról is egy-egy rakás gyerek rúgja a labdát. Egy része játszik, a másik része drukkol. Nagy zaj, élénk hangzavar, ami fönn a levegőben összeölelkezik. A két bőrlabda állandóan a ködös bizonytalanságban röpköd, ami talán már nem is levegő, hanem egy nyirkos szürkeség, ami mint finom láva permetezik lefelé a fagyos földre. Az uton, a tér közepén, egy öreg görbehátu ember jön. Vastag-karimájú okkuláré van az orra nyergén, ezen körösztül nézi az unott téli világot. A hóna alatt nagyobbfajta ablakrámát cipel, melyből mint két homályos szem csillan meg néha az üvegtábla. Egyszerre csak hangos csörömpölés hallatszik. A bőrlabda átrobog az üvegtáblán és pozdorjává töri. A gyerekek mintha árok elé jutottak volna, hirtelen megtorpannak. Az arcuk ijedtre válik. Az öreg ember arca is ... Azonban ez nem áll meg, hanem ugy ahogy tud, szalad a bűnös labda után... És most kiválik egy hórihorgas gyerek a társaságból, az is rohan a labda után. Ez a labda gazdája. Kinos verseny támad, az öreg ember az ablakkeretet ellöki magától és hirtelen rádobja vézna testét a labdára. — Ne bántsa! — kiált agyerek — az enyém a labda. — Ez ugyan nem a tied mert ezt én viszem zálogul. Valameddig még hallatszik a feleselés, aztán szép csöndesen leszáll az alkonyati köd a térre és nemsokára már csak imbolygó alakok látszanak a fojtó szürkeségben. A tökmag. Egyik belvárosi vendéglő előtt egy úrforma ember áll és nézi a hetivásár tarkaságát. Mellette egy rövidnadrágos gyerek, hócipőben. Az orra olyan, mint egy cseresznyeszem. Kicsi, kerek és piros. — Apám — tekint föl az emberre a gyerek. — Mit akarsz? — szól le a vágottbajuszu ember. — Adjál száz koronát. — Mit akarsz vele? — Majd meglátod, csak adjál. Az ember kivesz a télikabát zsebbői egy csomó gyűrött bankjegyet és lenyújt a fiúnak egy százkoronást. Aztán fölveti a fejét és a cvikker alól nézi, hogy hová szalad a fia. Nem messze topogott a kis öreg, csak a négy-öt lépésnyire áruló kofához. Itt oldalba rúgja az asszony előtt fagyoskodó garabolyt, amiben tökmag sárgállik. — Adjon egy fertályt, de gyorsan. Az asszony a fertály tökmagot a fiu zsebébe önti, aki boldog mosollyal siet vissza az apjához és mutatja, hogy mit vásárolt. — Jó ez ? — Jó — biccenti rá fejét a gyerek és már törögeti apró fogaival a sült tökmagot. — Tempóra mutantur — kergeti a jelenetet néző ember fejébe a furcsa gondolatot, hová szökött fel a tökmag és hová csúszott le a százkoronás az értékek ingatag lajtorjáján. Némó.