Szeged, 1925. február (6. évfolyam, 26-48. szám)

1925-02-15 / 37. szám

t»«ke»ztftség és kladóhtva. Wl Deák Ferenc-utca 2. (F6rUliskoláral szemben.) TeleIn 13-33. A .Szeged' megjelelik bétiö kivételével minden uf. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy tompra helyben 40CC0,Budatesten és vidéken 45c UO kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, l hasábon 1100 kor. Szövegközi 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100«t-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 február 15, VASÁRNAP. 37-ik szám. Nemzeti szimbólum. Költők Írásaiban, festők, szobrászok müveiben, színokok besxédeiben sok szimbóluma volt már a magyar nemzetnek és ezek a szimbólumok, ba igazak voltak, ha nem, bizonnyíl méltók voltak a megtapiolisra. Mi tudunk egy szimbolumot, amit senki se nevezett még annak és ami tán nem is ösztökélné tapsra a nemzetet, mert nem olyin szép szimbólum, mint például a haragos oroixlán, vagy a teher alatt növő pálma, vagy a fellegek mögül elősütő nsp. Ez a szimbólum nem tartozik se az állatorsiágbs, se a növényországba, se a kozmogóniába, ennek a szimbólumnak az a nevezetessége, hogy — nincs. Ezer esztendő óta megcsinálhattuk volna, száz esztendeje meg akarjuk csinálni, öt esztendő óta minden tavaszon megjelenik a hire az újságokban: no most már meglesz I — Az idén, ezen a héten egyik fővároii lapban már a tervrajza is megjelent : ide nézzetek, magyarok, ilyen lesz I Es tudta a szerkesztő, tudta a rajzoló, tudta a nyomdász, tudta a rikkancs, tudta az olvasó, hogy nem ilyen lesz, semmilyen se lesz, egy* általán nem is lesz meg. Mindenki szeretné, Bethlen Istvántól kezdve a fehértói csőizig, mindenki tudja, hogy ha megcsinálnánk, felérne egy u] honfoglalással, de mindenki tudja, hogy nem csináljuk meg. Ez a mindig készülő, de soha el nem készülő szimbólum a Duna-Tisza-csatorna. Éppen az a 8zimboli»ztikus benne, bogy minden tavaszon megássák újságpapíron, de soha senki a földbe még bele nem nyomta érte az ásóját. A magyar ezer év első kilencsztz esitendeJének nem lehet érte szemrehányást lenni. Akkor verekedni kellett kunnal, besenyővel, törökkel, tatárral, némettel, legtöbbet magamagunkkal: nem értünk rá a vércsatornák miatt csatornát ásni az élet vizének. Igaz, hogy más népek is verekedtek, de azért a németek már a XIV. században csatornát ástak ax Elba és a Keletitenger közt. Colbert a XVII. században kötötte ösize a két francia tengert az óriás Languedrecsatornával. Sőt a XVIII. században már orosz cár is akadt, aki a Keleti-tengerből a Kaspitengetbe csinált utat a két világrészt összekötő Ladoga-csatorníval. Csakhogy nekünk nem voltak Nagy Pétereink, akik az ország javára Is tudtak volna erőszakoskodni. A Duna—Tiszacsatorna gondolatának első felvetője nem volt országot kormányzó méltóiág, vidéki polgárember volt, szegedi földmérő, Vedres Istvánnak hívták. 1805-ben ez a különös indzsellér egész könyvet irt a pesti-szegedi nagy csatornáról. Szép könyv volt, okos könyv volt, képes, térképes, kiszámítva benne költségek és hasznok summája, a végébe még az is oda volt vetve, hogy a csatorna liszai torkolatánál ax ócska szegedi várat át kell alakítani orsxágos kereskedelmi tárházzá. Mint vár úgyse való semmire, néhány lézengő Don Miguel-baka vigyáz benne a patkányokra, hogy meg ne egyék őket a benne raboskodó olasz hazafiak, mint orsxágos tárház pedig köxpontja lesz a magyar gabonakereskedelemnek. Ez is okos beszéd volt, Vedres István nyilván mégis olt hibázta el a dolgot, hogy az ócska várat is felvette a plánumai köxé. A vár kasxárnya volt, a kas? árnya pedig mindig tabu volt, ahhoz nem volt sxabad hozzányúlni akkor se. Hizaáru'áii pört ugyan nem indítottak e hajdani destruktív ellen, tőt iz akkori sajtó, a Tudományos gyűjtemény nagyot kukoritott .ezen Jelei hazánkfiának honnunk javát erányxó kimlvelt elme szüleményéire, de a helytartótanács axt mondta rá, sohse Jó az a nagy sietség. Azóta százhúsz esztendő telt el és ezalatt elkészült a szuezi csatorna, átvágták a görög isztmost, a Panama-csstornával összekötöttek két világrészt és két hemiszférát, csupa olyan gigantikus alkotás, amire senki se gondolt még a század elején, — csak a Vedres István magyar csatornája mmdt meg a haza javát erányzó kimlvelt elmeszüleménynek: vezércikklémának és kormányprogramnak. Sohse csatorna, mindig csak csatormügy. Miért? Pénz nem volt hozzá? Amit egy állam sorsának intézői nagyon akarnak, trra mindig van pénz. Szakembereink nem voltak hozzá? Kevés ország termett annyi mérnök-zsenit, mint a magyar föld s világbirü csatornaépítőket adtunk a külföldnek is. Az államfő akadékoskodott? A csatorna nem érintett semmi felségjogot, Ferenc József nem is ellenkezett, söt tetszett neki a terv. A háború előtt egyszer magától fölvetette a kérdést valami udvari parádén, azt kérdezvén az akkori miniszterelnöktől, mikor készül már el a nagy csatorna ? A miniszterelnök egy kicsit zavarba jott és meg kellett vallania, hogy a sok terv hozza zavarba. A tiszai torkolat megosztotta a szakembereket, volt, aki Szegedet pártolta, volt, aki Szolnokot, legtöbben a csongrádi torkolatért buzoglak. Ha Ferenc József muszka cár lett volna, akkor fog egy léniát, huz a Dunától a Tiszáig egy vonalat és azt mondja: itt legyen a csatorna! (Igy rajzolta meg cári plajbász a világ legegyenesebb vasúti vonalát, a pétervárit.) De Ferenc József mindig alkotmányos uralkodó volt, ha nem volt rá küör.ösebb oka, hogy az ne legyen és Ferenc József csak annyit mondott, megcsóválván ősz fejét: — Kár. Lehet, ugy értelte, kár, hogy se Szegednek, se Csongrádnak, se Szolnoknak nincs se püspöke, se grófja, de még csak bárója se, aki kijárná a városa kedveért a csatornái, magáévá tevén a mindenki Cgyét, a senki ügyét: az országét... Es igy maradt a csatorna mindmáig szimbólum. Es nyilván az is marad magyarok végezetéig, ami hogy ne legyen olyan messze, azon igen energikusan dolgosnak mindenféle hazafiak. Ennyi energiával a csatornát is fel lehetne építeni aMMMAMAMMMMMMMMMMAAMMMMaMAAMMWMWAMMMMAMMAMMAAAMAMMAMAMMMMB A jóvátételi bizottság tárgyalása az utódállamok területén maradt államjavak értékéről. (Budcpesti tudósítónk telefonjelentése.) A trianoni szerződés 191. §-a alapján Magyirországnak 20 év múlva lizetendö jóvátételéből levonják azokat az értékeket, amelyeket az utódállamok területén levé magyar államjavak, bányák, vasutak, közutak, hidak, középületek képviselnek. Ezen értékek megállapításáról folyik most Párisban tanácskozás a jóvátételi bizottság előtt. A tárgyalásokat magyar részről dr. Nichl Alfréd, a bécsi magyar követség első tanácsosa vezeti. A tanácskozások egész a nyárig eltarthatnak. Orosz-japán-kinai védőszövetség. Berlin, február 14. A Berliner Lokalamelger szerint az orosz-japán szerződésnek van egy függeléke, amelyet nem hozlak nyivánosságra. E szerint az esetben, ha Amerika, Anglia, vagy Franciaország támadólag lépne föl Kina ellen, Oroszország hitszázezer Jőnyl sereget küld Kina segitségire, amelynek felfegyverzései és élelmezésit Japán vállalja. A szerződés állitólag három évre szól. A miniszterelnök legközelebb tárgyal a genfi eredmények megvalósításáról. Budapest, február 14. Bethlen István gróf miniszterelnök ma déle'őtt elfoglalta hivatalát. Mint beavatott helyen közölték, a miniszterelnök genfi eredményeinek megvalósítása rövidesen aktuálissá válik és eizel kapcsolatban a resszorlminiszterekbel szükséges megbeszélések rövidesen megkezdődnek. A legközelebbi minisztertanács már abban a helyzetben lesz, hogy a genfi eredményekkel kapcsolatban konkrét intézkedéstkel foganatosíthat. Elsősorban a tisztviselői fizetisek is a pótlékok kérdése aktuális és ezzel egyidejűleg tárgyalni fognak a mezőgazdasági záloglevelek kibocsájtásáról, valamint a beruházásokról Az ellenzéki blokk képviselői Kiskunfélegyházán. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Az ellenzéki blokk ma este Kiskunfélegyházára ment Nagy Vince, Szilágyi Lajos, Rupert Rersö, Györki Imre, Hegymegi Kiss Pál, Ktihly Anna és Pakots József személyében. A Kossuth-párt és a szociáldemokrata párt ünnepi fogadtatást akart rendezni, de a rendőrség tiltakozott a fölvonulás ellen és igy csak küldöttség fogadta a képviselőket. Nem lesz adóemelés. (Budapesti iudósitónk telefon jelentése.) A pénzügyi kormány körében kijelentették, hogy az állam pénzügyi helyzete és az egésx szanálási program biztatóan alakul. Az elmúlt esztendőben — mondották — még mindig kisérlelt az a veszedelem, hogy az adókat fel kell emelni, most már ez teljesen megszűnt és a pénzügyi kormánynak semmiféle adóemeléssel nem kell ebben ax esxtendőben megterhelni az orsxágot. A szociáldemokraták a hatóságok kötelességének mondják a Somogyi—Bacsógyilkosság megtorlását. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése,) A Somogyi—Bacsó-gyi kosság ügyében a demokratikus ellenzék ismeretes határozata után egy, a kormányhoz közelálló lap olyan hirtdást közöl, amely szerint illetékes helyre nem érkezett eddig olyan beadvány, amely intézkedést kívánt volna. A közelálló azt is mondja, hogy a kormány az egész ügyet politikai taktikázásnak minősíti. Az ellenzék nagy megütközéssel foga Jta ezt az információt és megállapítja, hogy semmiféle beadványra nincs szükség, mert ez jogrendkérdés. Farkas István szociáldemokrata nemzetgyűlési képviselő a Szeged budapesti munkatársinak a következő nyilatkozatot tette: ••- Somogyi és Bicsó meggyilkolásának rémes büntette még mindig nincs megtorolva és a kérdés körül állandóan kertelnek anélkül, bogy szabad folyást engednének az igazságszolgáltatásnak. Az a bizonyos illetékes hely ujabb huza-vonát kezd, ami csak arra alkalmas, hogy más utakra terelje a közvéleményt. Az illetékes helynek az a megállapítása, hogy semmiféle hivatalos lépés nem történt, igen furcsán hangxik, mert annak a helynek tudnia kelll hogy bünügyben a hatóságok kötelessége kinyomozni a bűnöst és bogy ax igaxságsxolgálialás utján kell intézkedni. — Miért kell felszólítani a hatóságokat igazságtételre? Hogy az illetékes hely ezt az ügyet