Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-09 / 6. szám

SZEGED 1925 január 9. forgalmi adómozgalom olyan mederbe terelődhet, amely kedvező megoldást h t, még pedig — ami nagyon fontos — gyorsa. _ íatja. Párlot alakítanak a hadviseltek. Két hét múlva zászlót bont a hadviseltek és polgárok országos pártja. Programja a közép uton hsladva elérni az országban a rendet és a békét. Vezére Strausz István nemzetgyűlési képviselő, a legfelsőbb állami számvevőszék volt elnöke lesz. A költségvetés vitája a bizottságban. san. Szerintem a lényeg nem az, hogy ez vagy az a rendszer alkalmaztassék, hanem hogy a sérelmek kiküszöböltessenek és a közgazdasági élet megmentessék azon rettenetes helyzettől, amelyet egyrészben a forgalmi adó, másrészt a vele járó vekszáció okoz az iparnak és a kereskedelemnek. Ha az érdekeltség abban a helyzetben lesz — és nekem meggyőződésem, hogy lesz —, hogy biztosithatja a bevételei előirányzatát a pénzügyminiszter urnák, akkor egy csapással megoldható az egész kérdés. Erre vonatkozóan a miniszter urnák a hajlandóságát láttam és igy tényleg az egész Budapest, január 8. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délelőtt 11 órakor a képviselőház első számú bizottsági termében Kenéz Béla elnökletével ülést tartott, amelyen folytatták a költségvetés tárgyalását. A bizottság ülésén a kormány részéről Bethlen István gróf miniszterelnök és Bud János pénzügyminiszter vett részt. Az első felszólaló Horánszky Dezső volt. A költségvetést nem tekinti rendes költségvetésnek, de ilyet nem is lehetne C3inálni. A magángazdaság szempontjából abban látja a kormány feladatát, hogy lehetőleg hárítsa el azokat az akadályokat, amelyek a fejlődés útjában ál'anak. A másik fontos kérdés az aranymérleg, amely sok előnnyel járna, különösen az osztalékpolitikában és a tőzsdén. A harmadik fontos kérdés a kamat kérdése és e tekintetben mielőbb kamattörvény hozását tartja szükségesnek. A forgalmi adó kérdésének megoldása az, ami az adórendszer gyökeres változtatását jelentené. Ezekben a kérdésekben a pénzügyminiszter tájékoztatását kéri, továbbá a városok és községek helyzetéről is tájékoztatást kér, a költségvetést általánosságban elfogadja. A következő felszólaló Beck Lajos, aki mindenekelőtt kijelentette, hogy meggyőződése szerint saját belső erőfeszítésünkkel is rendbe tudtunk volna jönni, de elismeri, hogy abban az időben, amikor a kormány a szanálási törvénnyel jött, más megoldás nem volt. Elismeri, hogy a szanálásban eddig nem csalódtunk, a beterjesztett költségvetésben alapot lát a jövőre nézve. A gazdasági életben azonban még nem következett be a szanálás. Ennek több oka van, ilyen a világ pénzpiacának helyzete, amelyben még bizonyos idegenkedés látszik. A költségvetést nem fogadja el. A következő felszólaló Ugrón Gábor. A szanálás eddigi eicdményeit látja a Jegybank létesítésében, a koronának stabilizálásában és abban, hogy sikerült a költségvetést elkészíteni. Legfontosabbnak azt tartja, hogy idegen tőke jöjjön az országba és a magángazdaság rendelkezésére álljon és pedig előnyös feltételek mellett, mert eddig csak rövid lejáratú és igen súlyos kamatterhek mellett tudott a magángazdaság kölcsönhöz jutni. A magángazdaságok vezetőinek céltudatos munkája szükséges ehhez és a kormánynak is el kell hárítani a gazdasági életben minden akadályt, főként áll ez a mezőgazdasági hitel kérdésére. Szükségesnek tartja az egész vonalon a legszigorúbb takarékosság keresztülvitelét. A költségvetést túlnyomóan a fogyasztási adók dominálják, ezért kívánja az adórendszer megváltoztatását. Szükséges, hogy beteg közgazdasági életünket irányítsák és vezessék. Ezután Mátidi Sámuel szólalt fel. Véleménye szerint hiába rendez a pénzügyi bizottság végrehajtó nagy vitát, annak eredménye nem igen lesz, mert ezen a sovány területen, amelyen ma állunk, nagy koncepciójú közgazdasági és politikai barázdákat szántani nem lehet. Meg kell várni, amig a közgazdaság konszolidációja bizonyos feleslegeket termel, amelyek felhasználásával a deficitek kiküszöbölhetők lesznek. A költségvetést általánosságban elfogadja. Az elnök ezután tekintettel arra, hogy több feszólalú nem jelentkezett, az általános vitát bezárja. Ezután Bud János szólal fel. Mivel ugy hiszi, hogy a szóvátett kérdések jórészt a plénum tárgyalásán is fel fognak merülni, csak röviden érinti az egyes problémákat. Örömmel állapítja meg, hogy Beck Lajos kivételével mindannyian helyeslik a szanálas keresztülvitelét, sőt Beck is, csupán az időpont kérdésre vonatkozóan tett kifogásokat és azt mondotta, hogy a szanálást saját erőnkből is végrehajtottuk volna. Beck Lajosnak is el kell azonban ismernie, hogy a háború és a forradalmak után gazdasági életünk minden tekintetben lezüllött és a jóvátétel kérdése is állandóan fenyegetett. Németország példája bizonyítja, hogy más megoldás, mint a népszövetségi kölcsön felvétele nem volt lehetséges, mert a jóvátétel felvetésének minden legkisebb hire a korona esését és a tőzsdei helyzet változását idézte elő. A szanálás programszerűen megy és ebben a tekintetben egy kötelesség vár mindenkire, az, hogy a külföld bizalmát a szanálás sikerében előmozdítani igyekezzék. Ami a külföldi tőkeproblémát illeti, ebben a tekintetben a kormány minden lehetőt megtesz. Ezután rátér Horánszky Dezsőnek a kamatláb tekintetében felvetett kérdéseire. A kormány foglalkozik ezzel a kérdéssel és minthogy a Pénzintézeti Központ révén hatalmas szerv áll rendelkezésére, már eddig is ért el bizonyos eredményt, ma már 20 százalék körül mozognak a hitelfeltételek, holott néhány hónappal ezelőtt 40—45 százalékos hitelek voltak érvényben. Ezt a kérdést nagyon fontosnak tartja és egyetlen alkalmat sem mulaszt el befolyásának érvényesítésére. Stabil pénz mellett a mai kamatlábbal lehetetlen a termelést előmozdítani és a hitelszervezeteknek végeredményben be kell látni, hogy vissza kell térni a reális alapokra, mert ezzel szolgálják a saját exisztenciájukat is. Igaza van Ugrón Gábornak abban, hogy helyes volna, ha befektetési célokra is kaphatnának hitelt. Nem szabad azonban elfeledni, hogy alig pár hónapja indultunk meg ezen az uton és az eddigi eredmény abban van, hogy a szanálást programszerűen oldottuk meg. — A szorzószám kérdésére is ki kell térnie. Erre a költségvetési évre nem tudja kilátásba helyezni a szorzószám megváltoztatását, erre nézve a Népszövetséggel is folynak a tárgyalások, mert hiszen ezt a kérdést ott annak idején letárgyalták. Annyit mondhat, hogy remény van arra, hogy ebben a tekintetben is ugy oldják meg a kérdést, hogy a tisztviselők ne veszítsenek, hanem inkább nyerjenek vele. — Kitér még a bevételekkel kapcsolatosan az adómorál kiépítésére. Felhozzák azokat az aránytalanságokat, amelyek az egyenes és a közvetett adók között fennállanak. Erre vonatkozóan megjegyzem, hogy még a semleges államokban is áttértek a forgalmi adóra, mert a háború mindenütt megrontotta az adómorált. Nekünk sem lehet, mint többen mondták, már 1926-ban a jövedelmi adóra áttérni, ehhez még régebben is évek kellettek volna. A forgalmi adó tekintetében rendszerváltoztatásba csak akkor mehetek bele, ha minden biztosítékom megvan arra nézve, hogy az államháztartás egyensúlyát nem bolygatja meg. Ebben a tekintetben tegnap is ankét volt. Nyíltan megmondja, hogy a mezőgazdaság további megterhelését nem tudja magáévá tenni, mert a mezőgazdaság a világpiaci árakhoz kénytelen alkalmazkodni és jelenleg összesen állatforgalmi-, cukorrépa- és őrlési adó fejében mintegy 20 millió koronával vau megadóztatva és a további adóztatás versenyképességét veszélyeztetné. A gazdasági életet SLjtják a vámbevételek is, érdekünk, hogy minél előbb létrejöjjenek a kereskedelmi szerződések, hogy ezek ; alapján mérséklés következhessék be. Teljesen egyetértek Horánszky Dezsővel abban is, hogy a valorizációt ma sokan spekulálásra használják fel. Ezért szükséges a törvényjavaslat mielőbbi benyújtása, hogy a spekulációnak elejét vehessük. — Az aranymérleg kérdése is olyan probléma, amellyel a közvéleménynek teljesen tisztában kell lennie. Ki kell küszöbölnünk a gazdasági életből minden irreális momentumot. Szükséges azonkívül a részvényjog ujabb szabályozása is, hogy a konjunktúra részvénytársaságok létrejövetelét kizárjuk. Az autonóm testületek kérdésében megnyugtató kijelentést tehetek, a kereseti adóból nagy bevételhez jutottak, ugy hogy 50 százalékos pótlékkal is igen szépen prosperálnak. — Azzal a kérdéssel is foglalkoztunk, hogy a földreformból származó és a hitelt szabályozó intézmények kiküszöböltessenek, mert azt tartom, hogy a földbirtokot mindenképen hitelképessé kell tenni. Az elnök ezután a tárgyalást beiekeszti, a bizottság a javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadja általánosságban. Ezután a belügyi tárca előadójául Neubauer Ferencet választották meg. Az ülés fél 3 kor ért véget, legközelebbi ülés holnap délelőtt 11 kor. A cseh véderő reformterve. Prága, január 8. A Cseszko Szlovo hasábjain egy katonai szakember foglalkozik Klofác szenátornak a véderő reformjáról tartolt előadásával és azt irja, hogy az alkalmas a cseh hadsereg kiépítésére. A Cseszko Szlovo katonai szakért5je abból indul ki. hogy a volt ellenséges hatalmak a békeszerződés ellenére is foly atják a katonai kiképzést és mindent megtesznek arra, hogy a lakosság rétegeit kiképezték. Amig ezen államok a valóságban általános katonai kiképzést hoztak be, addig a cseh mozgósitoit hadsereg a m i napig csupán elenyésző töredékét képezi az egész ( kórságnak. Itt rejlik az a hiba, amelyet Klofác szenátor a maga javaslatával ugy akir megelőzni, hogy a lakosság Ieg'zélesebb rétegei bevonásával azt katonailag akarj t kiképezni. Ez csupán a tényleges szolgálati idő megrövidítése mellett lehetséges. A szakértő örömmel üdvözli azon tervet is, hogy az ifjúságot az i kólákban, további a torna- és sportegyletekben előzetes katonai kiképzésben részesítsék. Attila szállása és sirja. Hun-magyar temetkezés. V. Irta: dr. Czlmer Károly. Félszázad múlva Ahrich mondáját Attilára travesztálták és azt beszélték, hogy a Tisza medrében ástak sírt számára és hármas koporsóba téve, a folyó ágyába temették s a sirásó rabszolgákat lenyilazták, a Tiszt felduzzasztott vizét sírjára eresztették, hogy senkise férhessen hozzá. Ezzel e lentétben csak annyi bizonyos, hogy a temetésnél Attilával sem tettek kivéelt és és halomba temették a nagy királyt, de hogy hova, melyik városunk határában feküdt az a halom, azt senkisem jegyezte föl. Bizonyára volt a hun „királyi törzsnek" külön temekező halma, amint hogy mindenik magyar lörzsnek külön temetkező helye volt, ugy hogy némelyiké ma is ismeretes, tudnillik az, amelyikre monostort, vagy apátságot alapitot'ak, azonban a magyarországi hun királyok temetőjét ma már nem tudjuk megjelölni. Nem lehetetlen, hogy a I hunok kiűzése ulán Attila sirját is hamarosan kifosztották a sirrablók. Ait tarlom, hiába keressük a sirját. Jobb volna, ha nem a hamvait keresnők, hanem inkább a szellemét. Attila nem egyfaju törzseket, hanem soknyelvű, széthúzó, vérségi kapcsolat nélkül való és előzetesen egymással irtó harcban álló népelemeket egyesitett közös vállalatra, akik, smig a hunoknak vezetésre termett nagy királya élt, a közös célt ellenkezés nélkül szo'gálták. Mi a trianoii szerencsétlenség után, dacára, hogy fajtestvérek vagyunk, mégsem tudunk egyesülni, egymással megbékélni, köz 38 célban és eszmében találkozni, hanem ellenkezőleg, pártokra szakadtunk szé'. A túlzás, türelmetlenség, gyűlölködés s az érzésben és gondol sodásban szünet nélkül lángoló forradalmi bangu'at a magyarságnak megmaradt életerejét is fel fogja emészteni. Életkérdés ránk nézve, hogy nagy ősünknek, Attilának egyesítő és kibékítő szellemét magunk közt felébresszük, mert anélkül el fogunk veszni. Nagyon vigyázzunk, hogy teljesedésbe nemen- | je í az országunkon megosztozott kérlelhetlen ellenségeink kárörvendő megMlapilása: .Haldoklik a magyar, mienk lesz a bőrei" Azért hagyja mindenki hitét a templombjn, világnézetét a pártkörben és szakszerveze ben és künn a világban mindnyájan egyedül csak magyarok legyünk 1 Ne legyen egyik felöl a kunusos, ébredő, fajvédő, kisgazda és zsidóverő antisze nita, másfelől papkergető felekezetnélkuli, szabadgondolkodó, kereszténygyülölő radikális, oktobrista, hazafiság nélkül való nemzetközi, a tőke hasznát kisajátiani kívánó szakszervezet, szóval a sok forradalmi program, hanem találkozzunk hitre és származásra v:ló tekintet nélkül az egyedül erőt adó egységes és összetartó nemzet gondolatában. Egyesüljön türelemmel és megértéssel az egész nem et a magyarság megmen'ése céljából, amely Trianon óta sirja szélén áll és ne feledjük el egy pillana'ra se az első szent királynak egy évezredre aktuális in'ését: „Elvesz az a nép, amely értelem nélkül valói" (Véö«.)