Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-09 / 6. szám

Egyes szám ára 2000 korona fierkesztóség ts kiadóhiva­tal: Deik Ferenc-utca 2. (Fö­railiskolával szemben.) Tele­lőn 13-33. A .Szeged* meg jele­nik héttő kivételével minden :«p. Egyes szám ára 2000 'orona. Előfizetési árak: Egy Mnapra belyben *ü( 10, Buda­pesten és vidéken tói 00 kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. Mfl, ' hasábon HOC kor. Szüvegközt 10 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000( jeligés SOOO kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 10U • g-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 9, PENTEK. 6-ik szám. Halálos fiatalság. Egy kis színésznő dobta el magától lragédiás éleiét a napokban és mint Júlia a veronai kripta koporsójába, ő a Rókus-kótház fehér halottas ágyára menekült a szenvedések és csalódások elöl, melyek a vi'ágot jelentő deszkák körül érték. Mint ahogy Ofélia gyom-ékszerével a hullámokba veszve dalolt tovább, ö is tovább szötfe még szines és meleg lázálmait a kór­ágyon érvényesülés ől, siketről, tapsról, dicső­ségről, mig a Halál, a szigorú és kérlelhetetlen ügyelő megálljt nem parancsolt dobogó és ver­gődő kis szivének, ame y nagy vágyak kiröpi ő fészke volt. A kis színésznőről nem tudjuk, hogy játszott a szinen, a hazug lámpák fényé­ben, este, amikor játszhatott, de hogy a való­ságban íragikus heroina vol', ennyi elismerést a legridegebb kritika sem tagadhatott meg tőle kórházi ravatalánál és korai sirja mellett. Mondják, hogy igen tehetséges és nagyon buzgó papnője volt Thá iának, aki a vidéken Madách remekében és a fővárosban Hans Müller darabjában őszinte tetszés! vivott ki a közönség és a kritika részéről egyaránt. A szinésszd együtt hal meg művészete, de a kis Ba'assa Erzsébet sorsa többet érdemel három sor nekrológnál, mert igen véres és nagyon jelentós tauulsága van. Ez a Iragikus végű szinészlány telemre hívja azt az egész mai rendszert, amely a szinház és művészet rovatot elárasztja a reklám harsogásával. Soha a mű­vészetnek, az igazinak, a tisztának és nemesnek, a magyarnak és emberinek, mióta a világ világ és mióta világot jdentő deszkák vannak, nem volt olyan kinos keserves sora, olyan mostoha v'gzete, olyan nincsetlensége és árvasága, mint napjainkban, amikor haldoklik a kultura és orgiáit üli a civilizáció. A rideg üzletesség rohamozta meg és hódí­totta el a művésze templomait és csinált vásár­csarnokot ?z oltár helyén. Ebben a fülsiketítő és szemfényvesztő zsibvásárában a silány és cifra tömegáruknak elvész a kriika hangja, elhallgat a józan ész szava és a valódi értéknek, a művészi becsületnek és tisztességnek mene­külnie, vagy pusztulnia kell a két könyökkel és ököllel dolgozó hitesek, a sz rárok ts a csepűrágók durva és kíméletlen törtelése elől. A művész kény'elen komédiás lenni, sőt bohóc és akrobata, hogy érvényesülhessen és akinek nem csupán tehetséget adott az Is en, de lelki­ismerete, finomsága és szive is van, annak kétségbeesetten kell lánia, hogy teszik a kapi­talista latrok barlangjává azt a házat, amely a művészet, a szépség, az igazság igéinek hirde­tésére emelteett. Valami retienetesen üres és hangos amerikanizmus szelleme, jobban mondva szellemtelensége kezd egyre jobban elterpesz­kedni és eluralkodni színházainkban. Vásári szemét az, amit szindarab címén beadnak a jámbor közönségnek, amely valóban elég jám­bor, hogy nem veszi az ízlése és intelligenciája ellen e követett merényletnek és becsületséités­nek mindazt a szemtelen és szellemtelen hülye­séget és ordenáréságo, amit élelmes és szívós d^rabgyárosok szállítanak neki. Az iparos, aki rossz anyagot dolgoz föl, a kereskedő, aki hamis portékát árul, azok büníetendők és meg­vetendök, de a librettista és a komponista, aki lop és csal, vagyonokat szerez és dicsőséget arat, tapsot és tantiémet. Ma valósággal vörö3 malom a fővárosi magánszínházak üzeme, ahol a tehetséget elkoptatják, az ériéket lerombolják, a hitet kiölik és a művészetet igáb.n hajtják. Ez elől a kegyetlen rendszer elöl menekült a halálba az a szegény, becsületes, fiatal raüvész­lány, akinek halála kellene, hogy megállítsa egy pillanatra az ördögmalom iatézőil és gon­dolkodásra, magukbaszállásra kényszerítse őket. A magyar kultura legszentebb ügyéről és leg­nagyobb érdekeiről van szó és legfőbb ideje volna már, hogy akik ennek a ku'.turának csak­ugyan hivő munkásai, alkotó etői és bátor har­cosai, azok egyesüljenek, álljanak össze és ki­áltsanak vétót a veszedelemnek. Persze, hány ember szabid ma és hány ember meti ma vál­lalni az igazság kockázatát I Szibó Dezső pél­dául vállalta és most a messze földközi tenger partján, hazájától és kedveseilől távol, Cnfcény­tes száműzetésben piheni ki fáradalmait és gyó­gyítja sebeit, amelyeket hazai harcok ülőitek szivén. Pedig Szabó Dsiső küzdelemre szüle­tett, acélból szőtt bordái éc jó kemény székely öklei voltad, míg a legtöbb müyész hsmleti lélek, vergődő és tépe'ődő és a kis Balassa Erzrébet fájdalmas végjeiére termett. Egy remény világit ebben a modern pokol­ban és ez a sokat emlegetett, sokat gúnyolt és lenézett jó vidék. Fiatal magyar müvésztehetsé­gtk innen nőhetnek ki, itt izmosodhatnak mrg és itt kellene teret és levegőt adni érvényesü­lésekre. A vidéki színházak, a vidéki miivész­házak (Szegeden még mindig csak jámbor óhaj és messze u'ópia egy olyan müvészhár, ami­lyen például mostanában éptllt és virágzik Deb­rrcínben), a vidéki irodalmi társaságok, a pol­gári és munkás műkedvelők és dalárdák a leg­jobb melegágyai, fészkei és menedékei lehetnek és legyenek is egy nagyrakelendő uj kultúrá­nak, amelyben majd nem lesz tragikus figura a komoly tehetség és a becsületes művész és nem kell a halálba menekülnie annak, aki hisz hivaláiábin és nem a reklám jazzbundjára hall­gat, h*n;m arra az örök melódiára, amely szi­vében zeng s a cslllogokba szárnyalt MMMMMMMMAMMMIMIMMMMMiMMMMMMMMWMIM MMWWMMMMM Mussolininak uj ellenzéke alakul. Róma, január 8. Politikai körökben befeje­zett ténynek tartják, hogy az alkotmányos párt külön blokkba tömö ül és ebben az egységes szociálisak, a baloldali demokraták pártján és a néppárton kivül a Gioitii, Salandra és az Orlando vezetése alatt álló frontharcosok cso­portja foglalna he'yet. Az alkotmányos párt eszerint semmi összekötte ésben nem állna a kommunistákkal, a maximalistákkal és a köz­társaságiakkal. Az alkotmányos párt elhatározta, hogy küldöttségileg felkeresi a királyt, akinek előadja panaszait. Azt hiszik, hogy a király nem utasi halja el kéréseiket. Muss.iini min­denképen meg akarja hiusitani a blokknak a király elé való járulását, azért elhatározta, hogy a kamarát azonnal feloszlatja. Róasából jelenti a Stefani- ügynökség: Az ellenzék ma Dl Cezaro képviselő elnöklete alatt ülést tartott, amelyen 80 képviselő vett részt. A r agy jelentőségű ülésről részletek az éjszakai órákban még hiányoznak. Róma, január 8. Fascista forrásból eredő je­lentés sie int Mussolininak a Ház feloszlatására vonatkozó elhatározása végleges. A tegnapi minisztertanácson azt a határozatot hozták, hogy a kamarát a kormány által benyújtott választási reformjavaslat tárgyaásának befeje­jése utan feloszlatják, ez esetben áprilisra, leg­később pedig májusra írják ki az uj váMsz­tást. Mussolini ezzel az elhatározással az ellen­zéket akarja megelőtni. Folytatódik a Radics-pártiak letartóztatása. Zágrfib, január 8. A Radics-párti képviselők és párttagok letartóztatása még folyik. Jugo­szlávia minden részéből étkeznek jelentések a letartóztatásokról. Delnicében számos tekin­télyes polgárt letartóztattak, akiket az ogulini törvényszékiek adtak át. Sebenikóban 200 földművest tartóztattak le, a börtönök azonban már -urylra túlzsúfoltak voltak, hogy 300 régi foglyot bocsátottak szabadon, már csak ugy tudiák az újonnan letartóztatottakat e helyezni. Zágráb, január 8. Radics leíartóztaíáia a horvát közvéleményt forradalmi hangulatba kergette. Zágráb valósággal ostromállapotban van és a horvát nép é elét a kivételes tör­vények béklyóiba verték. Az elkeseredés egyre fokozódik a Pasics- és a jugoszláv kormány ellen, nyiltan hangoztatják, hogy a békeszerző­désekben becsapták a horvátokat és hogy rosszabb állatban vannak, mint amilyenben Magyarországgal való kapcsolatok idejében vol­tak. A közhangulat 87t *" <nja, hegy a nagy­ántánt a horvát kére .v múlhatatlanul napi­rendre vegye, a lakosság Radics szabadon­bcciátását követel', mert nem érzi biztonság­ban magát a fe duit családi tűzhelyek és a közélet teljes felfordulása mellett. Zágráb ma egy intprnálitáborhoz hasonló, amelyben ve­szedelmes indulatok forronganak. Zágráb, január 8. Radics börtönéből a hor­vát néphez kiáltványt intézett, amelyben élesen támadja a „ belgrádi terror-uralmat". A kiált­vány e szavakkal végződik: Rá kellett lépnem a kálvária útjára, a szenvedések utja azonban a horvát nép megváltásának utja lesz. Több embett, akik tegnap éjjel a kiáltványt Zágráb utcáin kiragasztották, a rendőrség letartóztatott. Zágráb, január 8. A belgrádi félhivalalos sajtó is elismeri, hogy Radics nem tartott fenn összeköttetést a fajvédőkkel és csupán egy olyan fogalmazványt találtak, amelyet Radics annak idején megküldött a ÉME-nek. A meg­állapodás azonban nem jött létre és a fogal­mazványon nincs semmifé'e aláírás. Csak január második felében kerül a minisztertanács elé a választójogi javaslat. vetés megszavazása után a választójogi javas­lat, vagy a büntetőnovella, vagy más törvény­javaslat kerülne a Ház napirendjére, mert a nemzetgyűlés februári munkarendjéről még s mmifále döntés nem történt. Szterényi a forgalmi adóról. Szterényi József báró, aki a tegnapi ankéten kijelentette, hogy a forgalmi adórendszer igen hát­rányos a kereskedelemre és az iparra, az ankét várható eredményeiről a következőket mondotta: — Az a meggyőződésem, különösen a pénz­ügyminiszter úrral és Vargha államtitkár úrral foly­tatott eszmecseréim alapján, hogy igenis le3z ered­mény, mert ők belátják, hogy tenni kell valamit, még pedig lényegeset kell tenni és lehetőleg gyor­(Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) Poli- ' tikai kötökben ugy tudták, hogy a holnapi mi­nisztertanács Ictárgyalji a választójogi 'örrény­jsvaslalot is. A kormányhoz közelálló he'yen erre vonatkozóan igy nyilatkoznak: — Az uj választójogi javaslat kidolgozása mig nincs olyan stádiumban, hogy már holnap a minisztertanács elé kerülhessen, egyelőre még csak a belügyminisztériumban foglalkoz­nak eczet a kérdéssel, a miniszterelnök ugyan már áttanulmányozta a javaslat ten esetét, Rakovsz&y Iván belügyminiszter azonban előre­láthatólag csak január második Jelében terjeszti a javaslatot a minisztertanács elé. Egyelőre még az sem elintézett kérdés, hogy a költség-

Next

/
Thumbnails
Contents