Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-29 / 23. szám

Egyes nxám á»*a 2000 korona toerkeixtöség és kiadóbivaMi Deák Ferenc-utca 2. (Föraállskoláva) szemben.) Telelőn 13-33. A .Szeged* megjelelik hétfő kivételével minden Uf. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy könipra helyben 40CC0, Budapesten és vidéken 4K 00 kor VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 29, CSÜTÖRTÖK. » Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, i hasábon lfOO kor. Szövegközi ÍO százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés KXi • -al drágább. 23-ik szám. Munkanélküliség. Szegeden tizenötezer ipari munkás volt békében, nem számitva a kisebb üzemek segédeit és tanoncait. £1 a szám az utolsó évek alatt leszállott (izezerre, szomorú bizonyítéka gyanánt annak az ipari visszafejlődésnek, amely Szegeden a szemünk előtt lejátszódott. A szegedi szociáldemokrata szakszervezet munkái-statisztikája szerint még ebből a ttzezer munkásból is ezidőszerint mintegy kétezren vannak munka nélkül. Tél derekán — igaz, hogy az idei télnek hiányzik a hava és poézise, de azért mégis csak tél — kétezer embernek nincs munkája, keresetforrása és megélhetése. Hozzá kell ezekhez még számitani a családtagokat és eltartottakat, hogy teljes nagyságában meg tudjuk itálni azt a szociális csapást, amelyet ez a körülmény a városra nézve jelent. Ast hisszük, minden józanul és becsületesen gondolkodó ember, tartozzék politikai pártállása szerint bármelyik oldalhoz, elismeri, hogy a munkanélküliség kérdése mindenkor egyik legnagyobb veszedelme a társadalomnak, amelynek elhárítására OsBze kell fogni az államnak, a városi közületeknek és a magánosoknak egyaránt. Az a körülmény, hogy a munkanélküli, ség véletlenül a szociáldemokrata párt kötelékébe tartozó munkásságot sújtja legerősebben, még a jobbszélső demagógiát sem késztethe 1 arra, hogy félvállról kezelje ezt a kérdést és ne tulajdonítson neki olyan fontosságot, mint amekkorát tényleg megérdemel. De éppen mikor egy ilyen társadalmi nyomorúságnak a réme bontogatja a szárnyait, megütközéRie! vegyes megdöbbenéssel kell látnunk, hogy Szeded város közgyűlésén a polgármesteri havi jelentéssel kapcsolatban arról beszélnek Össze tücsköt-bogarat, hogy a Szeged-nek hol lesz a kiadóhivatala és kölcsönkönyvtára, a kövezési programmal kapcsolatban pedig azzal Ijesztgetik a törvényhatósági bizottsági tagokat, hogy a jövő törvényhatóságba be 11 Iáinak jOnni a szociáldemokraták, ha a városi tanács nem méltóztatik intézkedni annak az utcának a rendbehozataláról, amely az éppen felszólaló bizottsági tag urnák legjobban a szivén fekszik. A súlyos gondoknak inkább csak egy szellőcskéje rezegtette meg a kivénhedt törvényhatósági közgyűlésnek a levegőjét, mikor arra is történt hivatkozás, hogy helyes volna, ha a tanács a már programba vett közmunkákat lehető gyors tempóban hajtatná végre, bogy ezzel hozzájáruljon a munkanélküliség pillanatnyi enybiéséhez. Vájjon nem gondolja-e a törvényhatósági bizottságnak nagy többsége, hogy a szociális elégedetlenségnek mindenkor legerősebb forrása, ha hiányzik a kenyér ? Nem gondolják-e a jobbszélső csatárok, bogy a szocialisták elleni kirohmások helyett jobb szolgálatot tesznek az országnak, vátosuknak és saját maguknak, ha azon tOrik becses fejüket, hogy miként lehetne a munkanélküliség nagy problémáját enyhiteni? Teljesen tisztában vagyunk vele, hogy a munkanélküliség elsősorban nem helyi, hanem országos probléma. Ha Szegeden akutabb és élesebb formában jelentkezik, mint másutt és a munkanélküliek száma a megcsökkent munkáslétszám mellett is az országos átlagot meghaladja, ez speciális okoknak a szülő.te. Szeged gyáriparban szegény város, alig van nagyüzem, amely a fölös létszámot fel tudná szivni. Szegeden nem érvényesülhet a nagyipari koncentrációnak a kettős törvénye, nogy sok nagyipari vállalat egy helyen kölcsönösen javítja egymásnak a termelési előfO tételeit, viszont válságok idején ^mérsékli a pangással vele járó bajokat és nehézségeket. Hogy ez igy van, azt tulajdonítani kell részben a földrajzi helyzetnek, részben a mult magyar kormányok közgazdasági politikájának, amelyek előszeretettel telepitették a gyáripari vállalatokat a perifériák nerrzetiségi vidékeire, de — last not least — tulajdonítani kell a szegedi közgyűlés egyes esetekben tanúsított kicsinyes magatartásának is, amely nem érzékelje fel az iparnak a n«gy jelentőségét és rem tudott egy olyan általános közgazdasági politikának a magaslatára emelkedni, amely például Temesvárt az elszakított Délvidék legnagyobb ipari centrumává emelte. Ezek a rekriminációk természetszerűleg a meglévő és éles formában jelentkező bajokon nem segíthetnek. Intő pédául szolgáihatnak azonban a jővőre nézve, hogy miként nem szabad községi politikát csinálni és miként nem szabad a széihúzásnak, acsarkcdásnak és komoly dolgok elhanyagolásának a szellemét a városi ügyek intézésébe belevinni. Mi nyiltan meg kell mondanunk, hogy a város, még ha akarna sem tudna a munkanélküliség bajain megfelelő mértékben segíteni. Szeged városa a mult esztendőben is épi'ett és trre az évre is van építkezési programja, mely a többi mtgyar vátcsokét lényegesen neghaladjp. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a város ennek a programnak a kere'eit a rendelkezésére álló eszközökhöz mérten még bővítse és a programnak a végrehajtását meggyorsítsa. Több ilyen irányú felszólalást a közgyűlésen szívesen hallouunk volna. Az igaii segiiség azonban csak felülről jöhet egy országos beruházási programnak a formájában, amely mrnkaalkalmakat teremt és egyúttal az ipart is kirántja a mai pangásnak az állapotából. De a kormány is azt mondja, hogy ilyen célokra nincsen pénze, mert a szanálás gondjai az összes rendelkezésre álló jövedelmeket lefoglalják. Hü ez csakugyan igy van, akkor kétszeres sürgősséggel jelentkezik a kormánynak az a kötelessége, hogy igyekezzék a külföldi hi'elnek a csatornáit a magyar közgazdasági életnek a szanálására is megnyitni. Mert ha ez | nem történik meg, illetve ha valami nem törtörténik, mihamarább be fog igazolódni, hogy biu minden törekvés az állsm szanálására addig, mig a magángazdaságot is nem tudjuk egészséges alt pókra helyezni. Nincsics külügyminiszter a belgrádi német követ visszahívását fogja követelni. Belgrdd, január 28. Dr. Kroft, a jugoszláviai német néppárt fezére, aki ellen merényletet követtek el, jobbtn érzi magát és alapos a remény, hogy fel fog gyógyulni sebesüléséből. Tudvalevő, bogy Őhlshausen német követ közvetlenül a merénylet után késő este felkereste Nincsics külügyminisztert, hogy tiltakozzék a politikai jellegű támadás ellen, 0 maga pedig nem ment et a szerb nemzeti ünnepre a belgrddi egyetem aulájába. A követ fellépése általános fe háborodás! váltott ki politikai kOrOkben és a sajtóban. Arról beszélnek, hogy Nincsics külügyminiszter a leghatározottabban vissza fogja utasítani a követ eljárását, amellyel beavatkozott Jugoszlávia belügyeibe is Berlinben a követ visszahívását fogja sürgetni. A félhivatalos Vreme azt irja, hogy a német kOvet fellépése példátlan szemtelenség. A Politika szerint a kOvet lépése még nagyobb botrány, mint amilyen a dr. Kraft megtámadása vol>. „Dunai Szövetség" alakjában akarják feltámasztani állítólag a monarchiát. Bécs, január 28. Azokról a tirgyaláiokról, amelyek legutóbb az osztrák és a magyar legitimisták között a Duna-föderáció kérdéséről folytak, a Koirespondenz Herzog illetékei helyről a következő részleteket közli: A fennálló ellentélek a magyar és az osilrák legitimisták között remélhetőleg el fognak simulni. Woltf ezredes, az osztrák monarcbisták veiére, Radics Istvánnal, mikor a horvát parasztpárt vezére Bécsben időzOtt, Unécskoiott a hoivát problémáról és ezt a kérdést annyira tisztázta vele, hogy a megoldás számára alkalmas tárgyalási alapot találtak. Február vége felé az osztrák és a magyar legitimisták között ebben a kérdésben fontos tárgyalások lesznek Budapesten. A Dunai Szövetség mielőbbi megoldasa iránt egyébként Anglia ts érdeklődik és jóindulatúan viselkedik. Különben a kérdés megoldási annál sürgősebbnek látszik, mert néhány nappal ezelőtt történt, bogy az ausitriai nagynémetek részéről Dinghojer és Frank volt helyettes kancellár Berlinben Ausztriának a német birodalomhoz való csatlakozásától tárgyalt és ez az tény az osztrák legitimistákra lehangold hatást gyakorolt. MMMMMMMMMMMMMWMMMMMMMMMB AAAMAAAAAMAAAAMMAAA AAAAAAAAAAAAMMM Márffy és Héjjas Iván éltetésével megzavarták az ébredők az angyalföldi szabadelvű gyűlést. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése) Az angyalföldi po'gárok ma este az ottani Takácsvendéglőben vacsorát rendeztek a fővárosi szabadelvüpárt tiszteletére. EtőszOr Bátczy István szólalt fel, akinek beszéde alatt egy-két k öibeszólást lehetett hallani. Bárczy rámutatott arra, hogy a 87sbadelvüpárt a két szélső párt között az aranyközéputon akarja megvívni harcát az igazságért. Rassay észrtvéve, bogy a terem sarkában más politikai hitvallású emberek csoportosultak, akik Bárczy bobzédét közbekiáltásokkal zavarták meg, igy kezdte beszédét: — Ha vannak itt emberek, akiknek politikai felfogása ellenkezik a mienkkel, álljanak fel és mondják el véleményüket. Erre a sarokban levő ébredők éljenezni keid' tek: — Éljen a keresztény Magyarország I Éljen Héjjas Iván I Rassay csak nehezen tudia folytatni: — Beszélek OnOknek szívesen a keresztény gondolatról is, de a bizonyság az, hogy soí* jobban nem kompromittálták a keresztény w•> dolat alkalmazását, mint az utolsó Ot esztenű ben. Erre többen közbekiáltottak: — Nézzék meg a munkásokat, nincs egy rongyuk, amit magukra vegyenek. Le a zsidó bérencekkel I A párt helyi elnOke elCbb kéréssel, majd erélyesebben próbálta rendreutasítani a rend zavarókat, de a lárma egyre fokozódott és csak ilyen felkiáltásokat lehetett hallani: — Éljen Márffy, éljen Héjjas Iván I Erre a teremben lévő szabadelvűek is mozgolódni kezdtek és már-már attól lehetett tartani, hogy tettlegese égre kerül a sor. Rassay azonban túlkiabálva a fülsiketítő zajt, igy kiáltott fel: ,Monoják meg, micsoda eredményeket tud felmutatni az öt éves kurzus ?" Erre egy pillanat alatt csend lett és az ébredők ezt kiáltották : — Mondják meg miguk, hogy mit csináltak ?