Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-21 / 16. szám

Egyes siáwi ára 2000 korona SzcrVesztöség és kiadóhiva­tal i Deák Ferenc-utca 2. (Fö­reAllskolával szemben.) Tele­fon 13-33. A .Szeged" megjele­nik bétffl kivételével minden •ap. Egyes szám ára 2000 xorona. Előfizetési árak: Egy tőnapra helyben 40CC0, Buda­pesten és vidéken tót00 kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 500, l hasábon 1C00 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,;családi érte­sítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100»(-al drágább. VI. évfolyam. Rákosi mondta ... Szeged, 1925 január 21, SZERDA 16-ik szám. Az állásából elüldözött Rákosi Jenő, az örökké fiatal magyar publicista zseni csak nem tud belenyugodni abba, hogy munka nélkül is lehet , vigan élni ebben az országban, amely az egynapos fsyágalmazott miniszterek és államtitkárok klasz- > szikus hazája. Rákosi Jenő, ha már a politikai Írástól eltiltották kenyéradó volt gazdái, hát tovább folytatja amit valamikor,. sok sok év­tized előtt nem egészen dicstelenül kezdett: a szépirodalom kertjében ül,el, öntöz, gyomlál és beszédeket mond, mert még egyelőre be­szélni szabad Rákosi Jenőnek ebben az or­szágban, ahol azok beszélnek legtöbbet, akik­nek nincsen semmi mondanivalójuk és azok cselekednek leginkább, akik henteseknek job­ban megfelelnének, mint közéleti tényezőknek. Mondanivalója hál istennek akad és telik bő­ven Rákosi Jenőnek, valóságos bibliai olajos kotsó az ő szelleme és ha Rákosi Jenő mond valamit, azt illik mindnyájunknak meghallania. Már ami a megszivlelést illeti, e tekintetben a Rákosi Jenövei nem egy világnézeten levők­nek persze hiába beszél Rákosi Jenő, legföljebb olajat önt a tűzre, amely Zsirkayék szellemi és erkölcsi takaréktüzhelyén lobog. Mert nálunk lehet valaki nagy ember és bölcs ember, igaz ember és derék ember, ugy kimagasodhitik az arany középszer tengeréből, mint a világító torony, ha nem az uralkodó pártok vezérei kö­zül való, vagy ha nem hatalmi tényező, besiél­het ö o yan szépen és okosan, mint három Demosthenes és bat Ciceró, bizony csak a le­vegőbe beszél, mert akik hallgatják, azok csak elismerik, de akiknek okulni kellene belőle, azok tovább mennek és tovább vidulnak. A pesti izraelita hitközség a napokban, a , száz esztendős Jókai Mór emlékének áldozott, amit annál könnyebb szivvel és nyugodtabb | lélekkel megtehetett, mert hiszen a magyar • nemzet nagy mesemondója filoszemita volt, amtt nem csupán második házai ságával, de egész éleiével és müveivel bizonyí­tott. Rákosi Jenő mondotta az ünnepi be­szédet ezen a hitközségi ünnepen és Rákosi Jenőről még a hajthatatlanul puritán és az óva<osati intrsnzigens fajvédő urak se állították soha, hogy valami veszedelmesen szélsőséges irányzatnak híve, vagy éppen hogy galileista és bolsevista volna. Rákosi Jenő már akkor a keresztény és nemzeti gondolat jegyében har­colt tollal és szóval, szivvel, lélekkel, amikor a mostani, mellüket döngető és másokat dön­gető jelszavasok még rövid nadrágban és rövid ésszel jártak, bár ez utóbbi még ma is teljes épségben megmaradt számosaknál. Rákosi Jenőt inkább leöetett konzervativnek mondani már fiatalabb éveiben is, mint radikálisnak és a magyír glóbusz és a magyar géniusz hűséges sze­relme sét és örökös hitvallóját csakugyan nehéz do­log volna azzal vádolni meg, hogy nem szereti eléggé hazáját és nem akarja kellőképpen a magyar föltámadást. Már most ez a Rákosi Jenő, aki öreg napjaira fiatalság dolgában bizton fölvehetné a versenyt némely husz évesekkel, ünnepélyesen kijelenti Jókai emlékezetén, hogy „eddig 83 esztendőt é t m és gyermekkoromtól fogva mindig voltak zsidó barátaim, mert nem vallásuk szerint választottam őket, hanem ahogyan az Úristen adta és én annyi igaz, becsületes, bazafias, derék embert ismertem közlük, amennyi tiz Szodomát is megmenthetett volna a pusztu­lásból". Ezt Rákosi Jenő mondotta és ma már talán a fontolva haladó Kelemen Béla nyugal­mazott miniszter se ütközik meg Rákosi Jenő nyilatkozatán, az a Kelemen Béla, aki bat évig nyugalmazott minisz eri babérain pihenve, csak most ébredt föl és látta meg a gyűlölet mély­séges örvényét, amely hat éve tátong és egyre nagyobbodik, minden értéket és eredményt el­nye éssel fenyegetve. De mondott meg egyebet is, mást is a szó­kimondó és igazmondó Rákosi Jenő. Azt mon­dotta, bogy az az irány és az az áramlat, amely itt keletkezeit és amely ellenkezik az egész emberiség fejlődésivel, az időhöz van kötve és nem tarthat soká, el kell villannia a fejünk fölött és el kell vesznie a sötétségben. Gondolom, a szegcdi kurzus vexetői és sze­replői sincsenek kétségben aziránt, hogy milyen irányra és bogy milyen áramlatra gondol az ősz Rákosi jenő. Kelemen Béla még 1919 ben tapsolt a szegedi munkásság szónokának, mikor »z kijelentette, hogy az októberi forradalom vívmányait n«m engedjük elkobozni. Persze akkor még az ellenforradalom is az októberi forradalom elvei alapján állónak vallotta magát, bár ezt komolyan már akkor se hitte el nekik senki, aki a liberalizmusról és a demokráciáról nem a Zebntbauerek ideológiáját és frazológiá­já* tartotta egyedül üdvözítőnek. Rikosi Jenő különben még azt is hozzátette lesújtó megállapításaihoz: Jgen könnyű jó hazafinak lenni, mikor süt a nap." Hát biszen ami azt illeti, napnál világosabb, bogy most még mindig a Wolf Károly napja süt, bár ezt a napot a müveit nyugaton könnyen éjszaká­nak lehetne tartani. Mi azonban és velünk Rákosi Jenő és vele minden becsületes és bOséges nive az emberi jogoknak, a balidás­nak, a munka és kultura hitének, a szebb magyar jövőnek fényben és árnyban, jó és rossz napokban egyaránt kitartunk ideáljaink is igazaink mellett és megyünk előre az uton, amely a győzelem felé vezet. MMMMMMMMMMM^^ Az uj német kancellár ragaszkodik a Dawes-tervekhez. Berlin, január 20. Luther birodalmi kancellár a külföldi sajtóludósiiík fogadásakor kijelen­tette, hogy egész Európának meg lesznek a mtga előnyei, ba az uj komámnak sikerül az adópolitikai problémákat és a Dawes-terveket célszerűen és igazságosan megoldani és végre­hajtani. A külföldön általában elterjedt azon vélemények, amelyek szerint az uj kormány nem fog többé a D»wes-tervhez ragaszkodni, teljest n alaptalanok. Ó (Luther) minden erejé­vel közreműködik a londoni egyezmény elő­• készítésében és előállításában és nem pusztifja most el azt, amit tavaly, mint pénzügyminiszter feMpitett. A népszövetségi főbiztos 8. jelentése. Budapeit, január 20. Megjelent Smith Jeremiás nép­szövetségi főbiztos 8. jelentése, amely december hó­napról számol be. A jelentés mindenekelőtt megálla­pítja, hogy a költségvetési év oly bevételekkel záródott, amelyek a kiadásokat körülbelül kétmillió aranykoro­nával meghaladták. Ez az eredmény főképen az újjá­építési tervvel kapcsolatban készült előirányzatokat körülbelül 40 százalékkal meghaladó bevételeknek kö­szönhető. Az újjáépítési kölcsön biztositékául lekötött bevételek december hónapban a következőképen alakultak: Vám 137.773 millió papirkoroitá Dohányjövedék . 15C.463 , Cukoradó . . . 60.588 . Sójövedék . . . 28.767 „ összesen : 377.593 millió papírkorona. Aranykoronára átszámítva kitesz 253 millió arany­MMMMMMMMMMMVMMMMWMMMAMM a W koronát, amihez járul még 614.6C0 aranykoronának meg­felelő összegű aranypénz. A vámbevételeknél csökkenés tapasztalható, aminek oka a szorzószámnak a leszállítása. Feltűnő nagy az emelkedés a dohányjövedék, cukoradó és sójövedéknél. Az újjáépítési kölcsönből eddig 108 milliót költöttünk el, ugy hogy mintegy 156 millió aranykorona marad még rendelkezésre. A főbiztos jelentése részletesen foglalkozik az állami alkalmazottak kérdésével. Megállapítja, hogy 1924 de­cember 3t-én 2780 állami alkalmazottnak mondottak fel, mintegy 1000 állást beszüntettek s önként távozott 100 tisztviselő. 1924 junius 30-a óta a létszámot 10.500 főre apasztották. A munkanélküliség decemberben valamelyest emel­kedett. A november végén kimutatott 30.568 munka­nélkülivel szemben decemberben 33.095 munkanélkülit mutattak ki a szakszervezetek. A demokratikus ellenzék passzivitásban marad. (Budopesli tudósítónk telefonjelentése.) A nem­zetgyűlés mai ülésén Scitovszky Béla elnök ja­vasolt*, hogy azoknak a kitiltott képviselőknek, akiknek kitiltása még nem járt le, engedjék el a büntet ét üket, abban a reményben, hogy a liberális ellenzék igy megszünteti passzivitását. Szilágyi Lajos értől kijeit nletle, hogy a passzi­vitás megszüntetésének egy feltétele van: az általános, titkos választójog. Hasonló nyilatko­zatok hangzottak el a szociáldemokrata párt egyes képviselői részéről. Hosszasabban és figyelemreméltóan nyilatkozik a kérdésről Rupert Rezső, aki a következőket mondotta: — Hallom, hogy az aktív ellenzék kilépéseket híresztel a mi oldalunkon, a passzivek oldalán. Ilyenekről nem tudok. Csak azt tudom, bogy az ugyt evezett aktív ellenzék egyeseket meg­kísérteni törekszik. Ámde mit ér vele, ha egye­sek ki is válnának köpülünk? Szilárdan állunk amellett, hogy követelésünk lényegének biztosí­tása nélkül nem megyünk vissza a parlamentbe. Évek óta emésztő hurcot vivunk — hiába. Sok kérdést en hiába harcol mellettünk a megdönt­hetetlen érvek sorozata. A lelketlen numerus lenyom bennünket. Ehhez a já ékhoz tebbé nem vethethetjük cda magunkat. Egy követelé­sünk van, de ebben nem engedünk. Köve­teljük, hogy a magyar népet ne lehessen többé rákényszeríteni, hogy saját ellenségeit küldje be a parlamentbe. Egy mód van enn*k az el­érésére : a minden tekintetben titkos választá­sok biztosítása. Ezért folyik a hirc. Ezt a har­cot igyekszik megbontani az úgynevezett „aitiv ellenzék", mert amikor minket a reakció elleni haicra lelkesít, ugyanakkor oda­adja magát ellenzéknek a — reakció mellé. Bennünket ócsárol, hogy tétlencl nézzük a reakciós javaslatok megszavazását. Végre is, ha benn vagyunk a parlamentben, a mos­tani há:szabályok mellett még alapos vitát sem kezdbetünk. A legjobb esetben azt érnénk el, hogy a javaslatokat kevesebb szótöbbséggel szavaznák meg, mint igy. Ennél a kísérletnél hatásosabb és erkölcsösebb fegyver a passzív ellenállás. Különben is az a meggyőződésem, bogy az úgynevezett aktív ellenzék is maga ijedne meg legjobban attól, ba visszalérnénk a par'amentbe, mert hova lenne akkor az ő ellen­zéki szerepe? Csak a legnaivabbik nem ve­síik észté, hogy az „aktív ellenzék" nemcsak staiiszii Hűt szállít Bethlennek, hanem érveket is. — Lajtórjáh látja meg az ember legjobban, hogy milyen kéjes örömmel exponálják magu­kul az afciiv ellenzékiek s hogy mennyire nem kell nekik a titkos választójog. Különben ez természetes is egy olyan ellenzék részéről, amely­nek egyik vezére Heinrich Ferenc, aki nyíltan is a nyilt választások mellett van. Jobb lenne, ha az aktív urak inkább a kormány vezérei felé fordulnának tanácsaikkal és megmondanák, bogy saját maguknak használnak, ha ök kezdemé­nyeznék a titkos szavazás megadását, mert igy talán a mostani közhangulat velük szemben némileg enyhülne. Az ellenzéki határozat. (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) A de­mokratikus ellenzéki pártok blokkjának intéző­bizottsága ma este hét órakor a demokrata párt helyiségében értekezletet tartott, amelyen

Next

/
Thumbnails
Contents