Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-21 / 16. szám

8 SZEGED megjeleif Vázsonyi Peidl Gyula, Rupert Rezső, Peyer Károly, Szilágyi Lijos és Farkas litván. Az intézőbizottság a napi poli'ikai kérdésekkel foglalkozott és közleményt adott ki, amelyben többek között a következőket mondja: Az intézőbizottság mir a mult alkalommal is kimondotta, hogy az elenzéket a távoliélé­ben létrehozott házszabályrevizió utján össze­ült nemzetgyűlésnek a kivonult ellenzékre vo­natkozó úgynevezett amnesztiája nem érdekli. Ezt a határozatot a plenáris ülés megerősítette, Min'higy uj bb l'písek nem történtek, ujabb határozathozatalnak szükségessége nem forog fenn. A KosButb-párt keddi értekezletén kinon­1925 január 140. dotta, hogy a passzivitással csak az általános, titkos választójog beterjesztése esetén hagy fel. A fajvédők részivesznek a költségvetés vi­tájában. A miniszterelnök eatélyc. (Budapesti tudósítónk telejonjelentése.) A mi­niszterelnök január 31-én és február elsején eslélyt ad, amelyre a képviselőház tagjait két turnusban bivta meg. Az ellenzék az estélyre nem megy el, minthogy azonban a meghívón nem csupán a miniszterelnök, hanem a minisz­ter feleségének neve is szerepei, ezért vala­mennyien udvarias levélben mentik ki távol­maradásukat. Megkezdték az aranyköltségvetés tárgyalását. „Amnesztia" a kitiltott képviselőknek. Budapest, január 20. A nemzetgyűlés mai ülé­sét fél 11 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla ház­elnök. Az elnöki előterjesztések után a következő szavakkal fordult a nemzetgyűléshez: — A tegnapi nap folyamán nem válaszolhattam Rassay képviselő urnák a kizárások felfüggeszté­séről hozzám intézett nyilatkozatára. A nemzet­gyűlés karácsonyi és újévi szünete alatt a Ház tanácskozási rendjét biztosító pártközi értekezlet érdekében az egyes pártok között nem jött létre közeledés. Azért, mivel én pártok felett állok, mint elnök, elsősorban kötelességemnek tartom mindent elkövetni a nemzetgyűlés ujabb és eredményes működése érdekében. Felvetették a pártközi kon­ferencia eszméjét és az ezzel párhuzamosan in­dítványozott őszinte javaslatom nem vezetett ered­ményre. Azért ugy érzem, hogy tartozom a Ház­nak azon kötelességemmel, hogy kizárólag maga­sabb érdekekből kimerítsek minden eszközt, amely a fentebbi cél elérésére rendelkezésemre áll. hs ezért élek azon joggal, amelyet a házszabályok biztosítanak, hogy a Házból kizárt képviselők ki­zárási határidejének a megrövidítése tárgyában javaslatot tegyek. Teszem ezt azért is, mert tudo­másomra jutott, hogy egyes képviselőtársaim a ki­zárásokat tulszigorunak tartják, de főleg azért, hogy a nemzetgyűlés minden egyes tagjának mó­dot és lehetőséget nyújtsak magasabb és egyete­mesebb célok érdekében, hogy az uj házszabá­lyok keretében működésűket kifejthessék. Mind­ezek alapján javaslom, hogy azon képviselő urak kitiltását, akiknek a határideje még nem járt le, a holnapi nappal hatályát veszítse. A Ház az elnök indítványát egyhangúlag el­fogadta. Ezután a napirend szerint áttértek az 1924—1925. évi költségvetés tárgyalására. Temesváry Imre előadó ismertette a költség­vetést. Hosszasan foglalkozott*a szanálási akció előzményeivel, majd a tisztviselő-kérdésről szólt. Ma 98644 nyugdijas és árva kapja az illet­ményeit. Ezután részletesen ismertette a költségvetés egyes részleteit. Ez a költségvetés a bruttó bevé­teleket foglalja magában, amig a szanálási terv­hez csatolt költségvetés nettó-költségvetés. Majd a költségvetés technikai beosztását ismer­teti, amely sokkal áttekinthetőbb és egyszerűbb, mint az eddigiek. Végül ismerteti a pénzügyi bizottság által elfo­gadott indítványokat és arra kéri a nemzetgyűlést, hogy a költségvetést ugy általánosságban, mint részleteiben fogadja el az indítványokkal együtt. Az első felszólaló Reischl Richárd. Rámutat azon sérelmekre, amelyek orvoslását kéri a kor­mánytól. Mindenekelőtt sürgeti a hadikölcsönköt­vények valorizálását. Erre vonatkozólag határozati javaslatot nyújt be: Utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy még ez év első felében nyújtson be törvényjavaslatot a hadikölcsönök valorizálása tárgyában. Azt hiszi, hogy a vagyonváltság földek egy évi bére elegendő a hadikölcsönök 15 száza­lék költségeinek a fedezésére. A hitelkérdéssel, majd a forgalmi adóval foglalkozik. A költség­vetést elfogadja. Erődi-Harrach Béla: Általános gazdasági fel­adatunk a termelés minden irányú szervezése és megindítása. Kifejti, hogy visszamenőleges valori­zációról a mai gazdasági helyzetben szó sem le­het, de kívánni kell az aranymérleg bevezetését, hogy pontosságot és realitást teremtsünk a gazda­sági életben. A költségvetést elfogadja. A következő szónok Ivády Béla. Azzal foglal­kozik, hogy helytelen az, ha az ellenzék nem vesz rés<t a költségvetés vitájában. Az ellenzék passzív magatartásának — úgymond — csak ugy volna értelme, ha az összes konzekvenciákat levonnák belőle. Petrovácz Gyula: Ugy van ! Ugy van I Mond­jatok le! Ivády Béla az 1874-75. évi költségvetésről be­szél. Azt fejtegeti, miképen tüntették el az akkor mutatkozó nagy deficitet. Ezután azt hibáztatja, hogy az áilami kiadásoknak több mint 50 száza­ék a személyi kiadásokra esik, bár azt nem akarja Imondani, mint hogyha az állami tisztviselők fize­tése tulmagas volna. A költségvetést elfogadja. Ivády beszéde alatt az elnökön, az előadón és az inspekciós Rakovszky Iván belügyminiszteren kivül alig volt jelen 10—12 képviselő. A baloldali padsorok teljesen üresek. Ivády Béla után Szily Tamás következett. Be­szédét mindössze nyolcan hallgatták. Szily mindenekelőtt a választójogi kérdésekkel foglalkozik és a titkosságot nem fogadja el. A választás tisztasága érdekében minden törvény­hozási intézkedést meg kell tenni. Foglalkozik az adózás kérdésével. A költségvetést elfogadja. Ezután Lovász János szólalt fel: A kereske­delmi tárca költségvetésével kapcsolatban felhívja a kormány figyelmét, hogy óvakodjék a gazda­sági ^letben való mesterséges befolyás gyakorlá­sától. A költségvetést elfogadja. Következő felszólaló Herczegh Bála megindult­sággal szólalt fel a költségvetés vitájában, amely hosszú idő óta az első költségvetés. A költségve­tést elfogadja. A következő felszólaló, Dréhr Imre megelége­detten állapítja meg, hogy a költségvetés nem lépi tul a szanálás kereteit. Tul vagyunk a rette­netes megpróbáltatásokon, de még a kezdetén va­gyunk annak az útnak, amelyen járnunk kell és amelyen célt fogunk érni. A költségvetés tehát korszak lezárását jelenti, amely gyászos emlékkel fog élni az ország történetében. A költségvetést elfogadja. Ezután az elnök napirendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés holnap délelőtt 10 órakor lesz és napirendjén a költségvetés további tárgyalása szerepel. A napirendi indítvány után felolvassák a keres­kedelmi miniszter írásbeli válaszát Szabó József­nek egy még decemberben elhangzott interpellá­ciójára, amelyben az államvasuti munkások segé­lyének elmaradását tette szóvá. Mielőtt az interpellációs könyvet felolvasnák, az elnök bejelenti, hogy Eckhardt Tibor és Kiss Menyhért két interpellációt jegyeztek be. Mivel azonban egyik sem küldte be írásban az elnök­ségnek interpellációja szövegét, interpellációjukat törlik. A könyvben ezenkivül Karaffiáth Jenő rádióügyi interpellációja, Meskó Zoltán interpellá­ciója a Léderer-ügyben, végül Farkas Tibor in­terpellációja az állami autók tárgyában és a kará­csonyi jutalékok ügyében vannak bejegyezve. Az ülés délután 6 óra után véget ért. giMMMMMMMMM^ Biinügyi zárlatot kértek Kudelka hagyatékára. (Budapesti tudósítónk telefo yelentése.) Arra a hirre, hogv ma délelölt ujubb házkutatást tar­tanak a Tölgyfa-u'cii rablógyilkosság szín­helyén, óriási tömeg gyűlt össze a híz előtt. A környékbeli lakosok százai valósággal meg­szállva tartották a há: környékét s órák hosz­szat váriak a búottságra, csak délben oszlot­tak szét, am kor megtultáfr, hjgy a szem!; elmarad. Lédererék hpecsé'e't lakására eddig négy­száz igénylő van. A Léderer-ügyben egyébként ma a meggyil­kolt Kudelka Ferenc hentesmester hozzátarto­zói bűnügyi zárlatot kértek Lédererék minden vagyonára, mert Kudelka megközelítőleg sem volt olyan vagyonos ert.bír, amilyennek híresz­telték. Mintegy 30—35 millió ko ona adóssága is van, amit rendezni keli, ezzel szemben ha­gyatéka 140—150 millió koronára becsülhető. Dr. Demeter György halála. Szeged, január 20. (Saját tudósítónktól.) Amióta a Ferenc József-tudományegyetem eljött Kolozs­várról, nyolc professzorát veszítette el, akik közül hárman szegedi földben találják meg az örök pihenőt. Apáthy István és Veszprémy Dezső után ma reggel 49 éves korában, hosszas szenvedése befejezéseül meghalt a szegedi közkórházban dr. Demeter György, a törvényszéki orvostan nyilvá­nos rendes tanára, a kar prodékánja. A szorgalmas, igyekvő, nagytudasu professzor egyesitette magában a tudomány minden kellékét az egyéni rokonszenvvel és szeretetreméltósággal. Nem volt szereplő ember, egyedül hivatásának, szabad idejében pedig a családjának élt. Házas­sága gyermektelen maradt, egy kis leányt fogad­tak örökbe s azt becézgették azzal a szeretettel, amely az édes szülőt igyekszik és tudja pótolni. Alacsony, törékeny ember volt Demeter tanár, aki egy fel vinci középbirlokos fiaként született Erdélyben. Sosem volt beteg, C3ak most, mintegy nyolc hét előtt*esett mellhártyagyulladásba. Álla­pota sokáig változásnélküli maradt, majd amikor rosszabbodott, tudomást kellett róla szereznie az özvegy édesanyjának is. Az nagy utánjárással megszerezte az útlevelet, meg a vízumot, hogy fia látogatására siessen, de közben — még nem tudni, mi okból — mielőtt vonatra ülhetett volna, maga is megbetegedett és meghalt. Öt nap qlött temet­ték el, de fia ezt sose tudta meg, nem merték vele közölni. Akkor már rajta magán is elhatalmasodott a betegség, benső izzadmányok léptek föl, szüksé­gessé vált ezek lecsapolása. Demeter tanár is épp ugy megszenvedte a lakáshiányt, mint kívüle annyian mások, a rókusi iskolában lévő klinikáján volt kénytelen a legkényelmetlenebb körülmények közölt lakni. Ott feküdt betegen is, csak nemrég szállították át a közkórházba, ahol hosszas szen­vedés után ma reggel örökre lehunyta a szemét. Huszonöt évet töltött a kolozsvári egyetem szol­gálatában, legkedvesebb tanítványa volt Kenyeres Balázsnak, aki adjunktusává fogadta. 0 lett 1919 januárjában az utódja is, mikor Kenyeres Buda­pestre került. Gyakornok korától kezdve sosem hagyta el az egyetemet s akkor sem maradt Ko­lozsváron, mikor az oláh uralom hatalmába kerí­tette a tudományos intézetet s az idegen születé­süeket kiutasította. Erdélyi születésű lévén, ott maradhatott volna, de ment inkább az egyetem után előbb Budapestre, majd Szegedre, ahol ha­marosan mindenki megszerette értékes, ritka egyé­niségét. Kenyeres Balázs állandóan fenntartotta vele a baráti szives összeköttetést és gyakran megláto­gatta Szegeden, érdeklődve az után a gigászi munka után, amit valósággal élőiről kezd az egye­tem, hozzá meglehetősen szűkös viszjnyok, súlyos körülmények között. Demeter is valóságos muzeu­mot létesített, megtanult fotografálni, hogy az in­tézet anyagát gyarapítsa, önálló könyve nem je­lent meg, de sok tudományos cikket irt különféle folyóiratokban s kedves témája volt a csontok szövettana, amelyben gyakorlati téren is nágy ered­ményeket ért el. Apró törmelékekből, szilánkokból állapította meg kétséget kizárólag, hogy emberi, vagy állati maradványok-e s ebben a tekintetben döntő véleményt tudott adni bűnügyekben. Emlé­kezetes az a néhány év előtti esete, amikor egy sütőkemencében elégetett áldozat csontmaradvd­nyaiból olvasott olyan folyékonyan, mintha előtte állana a meggyilkolt. Még egy koponyarészleten baltacsapás nyomait is felfedezte. A szegedi törvényszéken gyakran vették igénybe bűnügyekben szolgálatait s nem hiába fordultak szaktudásához, az mindig higgadt, biztos, adatok­kal indokolt volt. Soha fogós kérdésekkel, ellen­tétes szakvéleményekkel nem engedte magát el­térittetni. Teljesen otthonos volt a szakmájában, véleményét világosan, logikusan fejtette ki. Nagy érték száll vele korai sirba, az igazság­szolgáltatás, a tudomány egyik legjobb bajnokát siratja benne. Halála hírére az egyetemen, a klinikáján és a törvényszéken kitűzték a gyászlobogót, délután pedig az egyetemi tanács, majd később az orvosi kar ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy rész­vétlátogatást tesznek a gyászoló családnál. A ta­nács, az orvosi kar és a jogi kar koszorút helyez a ravatalára, amelyet csütörtökön reggel állítanak fel a központi egyetem előcsarnokában. A temetés is onnanjtörténik csütörtökön délután fél 3 órakor a református egyház szertartása sze­rint. A gyászbeszédet dr. Veress Elemér, az orvosi kar dékánja mondja, kívüle az ifjúság képviselője is elbúcsúzik az őszintén szeretett jó tanártól. Uradalmi f öldbérlet! I 310 kaf. holdas tanyásbérlct, bőséges gazdasági { épüle'.ekkcl, élö és holt telszerelíssel, 5 évi szerző­déssel, Szegedtől 14 km-re, felerészben is átadó. — birtokértékesitő «» Kígyó utci 7. szám. Telefon 18-04

Next

/
Thumbnails
Contents