Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-20 / 15. szám

Egyes siám ára 2000 korona tierkesztőség és kiadóhivatal! Deák Ferenc-utca 2. (Főreál is kólával szemben.) Telelőn 13-83. A .Szeged* megletetik héttő kivételével minden •ap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak : Egy Mnapra helyben 400C0, Budapesten és vidéken tót00 kor. Hirdetési árak: Félhasibon 1 mm. 500, 1 hasábon 1C00 kor. Szövegközt 50 százalékktl drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000„családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyász jelentés 100«o-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 20, KEDD. 15-ik szám. Treuga Dei helyben. Kelemen Béla dr. nyugalmazott miniszter, akinek nagy része volt a szegedi ellenforradalom megszervezésében, politikai aktivitása azonban az országos ellenforradalom győzelme óta csak a szegedi Teleki-párt elnökségére szorítkozik, — Kelemen Béla dr. vasárnap Mementó cimmel feltűnést keltett vezércikket irt a kurzus politika legszélsőségesebb jobbszárnyának helyi organumába. Hogyan fogadták a cikket azon az oldalon, amelyiken azt szerzője elhelyezte, nem tudjuk. Liberális oldalon, amint hallottuk, különböző megitélésben részesült. Voltak, akik sajnálták azt, bogy Kelemen Béla öt évig várt ennek a békét hirdető, az egymás megbecsülésére intő, a polgári összefogást sürgető, az analfabéták pogromos antiszemitizmusát elitélő cikknek a megírásával. Akik ezen az állásponton vannak, azok azt hiszik, hogy ha Kelemen Béla akkor hallatta volna a józanság igéit, amikor még aktiv tényezője volt a mai politikának s amikor még eszeveszetten csapkodtak a fajvédtlem destruktív hullámai, akkor talán kockáztatta volna népszerűségét, de kétségtelen tekintélyével elejét vehette volna annak, hogy Síeged polgársága között, amelynek békés pszichéjét ő kétségtelenül jól ismeri, mélységes szakadékok támadjanak. Egyesek azt találják különösnek, bogy Kelemen Béla éppen azt a lapot választotta szószéknek, amely kétségtelenül inkább Héjjas Ivánt tartja politikája jrgecesedési pontjának, mint Apponyi Albertet, Kelemen Béla egykori vezérét ét maispolitikai ideálját. Vannak olyanok is, akik Kelemen cikkében nem látnak többet, mint helyi politikai mesterkedést, amelynek az a célja, hogy a második kerületet is a kormány kezére játssza s végre találkoztunk olyan liberális véleménnyel is, amely a zsidók és a fajvédők összebékitésére vonatkozó szándékot Aiphonse Karr hires szállóigéjének citálásával intézte el: — Que messieurs les assastns commencentl Ha mi azonosítanánk magunkat ezekkel a véleményekkel, akkor egyszerűen — nem vennénk tudomást a Kelemen Béla Mementójáról. De mi azt tartjuk, hogy a józanító szó elkésetten is jobb, mint soha s a lelkek békfje, sajnos, még mindig nem állt helyre annyira, hogy fölösleges volna a gyógyilást kísérlet, sGt éppen a lelkek békéjét illetőleg mi desolállabbnak látjuk a helyzetet, mint évekkel ezelőtt volt, mert a gyűlölködés akkor csak a felkavart vizek tetején úszott, ma azonban beette magát a szivek mélyebb tájaiba. Azt is természetesnek tartjuk, hogy Kelemen Bála azon az oldalon hallatja békeszózatát, ahol legharsogóbb és legzabolátlanabb a gyűlölet, — az persze más kérdés, hogy milyen eredménnyel. Ami pedig azt illeti, hogy Kelemen kezdeményezése csak a helyi kormánypárt taktikája lenne, mi nem bántjuk meg Kelemen Bélát annak a feltevésével, hogy egyszerűen Bethlen politikai emissziáriusa lenne, aki arra a szerepre vállalkozott volna, hogy fővárosi recipe szerint az úgynevezett nagyi sidókat betereli a koimány karámjába. H szen annak a helyi pártnak az orsiágos képviselője, amelynek Kelemen Béla az elnöke, Teleki Pál gróf, talán a kelleténél is többször hangsúlyozza, hogy ő nem foglalkozik politikával, ami talán csakugyan ímpolitikus dolog, mert annak a kérdésnek a felvetésére vezethet, hogy akkor miért vállal politikai mandátumot. És ha Kelemen Bélának a politikai múltjára gondolunk, amely kötelez, akkor Kelemen Bélát se tudjuk máshol elképzelni, mint az ellenzéki Apponyi Albert oldalán, ahol lélekben bizonyára megmaradt. Mert ha nem igy volna, akkor bizonyára nem vonult volna politikai exiliumbs a mai rezsim elöl, amely Apponyi Albertet megtette nemzeti bálványnak, hogy ne kelljen neki helyet adni az ország kormányában. Igenis mi a Kelemen Béla váratlan akcióját jöhiszemünek, a jé szándékát őszintének és egy tiszteletreméltó eszme jegyében állónak tételezzük fel és éppen azért tartjuk érdemesnek arra, hogy elmondjuk róla, miért nem lehet semmi foganatja. I. Treuga Del cimet ad'unk a Kelemen Béla akciójának, de ez csak rövidített cim. Az igazi címe, amelyben a lényege is benne van, ez lehetne: Treuga judoéi et christiani contra mlseram pltbem contrlbuentem. Zsidók és — fajvédő felfogás szerint a zsidónál rosszabb — liberális polgárok összebékülése a keresztény reakcióval a szociá demokrata munkássággal szemben. Szóval polgári megszervezkedés a megszervezeti munkástársadalommal va'ó harcra, amelynek az a bűne polgári szempontból, hogy ugyanazt az osztályharcot vivja most a polgársággal szemben, amelyet százídokon keresztül a polgárság vívott a nemességgel szemben s amelyet a reakciós polgárság éppen ugy ki akar zárni caz emberi jcgokból, mint ahogy a feudá is nemesség kitagadta a polgárságot. Olyan nagy erudiciéju politikusnak, mint Kelemen Béla, tudnia kell, hogy az egész történelem osztályharcckból áll, amelyek végeredményben mindig a jogtalanokat juttatják győze'emhez, leg öbbször rettenetes konvulziók közt. Mcdern politikusnak tudnia kell azt is, hogy ezeknek a pusztító konvulzióknak egy módon lehet elejét venni: nem a jogokhoz való görcsös ragaszkodással, nem is a jogokról való fejveszte t lemondással, hanem: a jogok tdejiben való megosztásával. Annak a hosszú osztályharcnak, amit a polgárság vívott az emberi jogokért, a nemesség bukása le t a vége, pedig a nemesség mögött hasonlíthatatlanul nagyobb történelmi mult állt és hasonlít hatatlanul jobban meg volt szetvezve, mint ma a polgárság. A nemességet közös nagy ideálok, közös erkölcsi és anyagi érdekek tartották össze: a mai polgárságnak nincsenek közös ideáljai és nincs tudataban a közös érdekeknek. A bizonyságra százával lehetne országos dokumentumokat találni a nemzeti tanácsnak fölesküdött József főhercegtől kezdve azokig a miniszterekig és egyéb főpolitikusokig, akik olyan mohó hódolattal köszöntötték az októberi forradalmat, minf amilyen mohón üldözték és flldözik volt elvtársaikat. De nincs szűkség országos dokumentumokra : a saját cikkében megtalálhatja őket Kelemen Béla. Két kiváló polgárt emlit, akik neki munkatársai voltak az ellenforradalomban. Azok közül az rgyik tagja volt a nemzeti tanácsnak, még pedig eléggé radikális tagja, a másik — szalonruhába öltözött tisztelgő küldöttséget vezetett a szegedi kommunista direktórium elé, sponte sua, minden invitálás nélkül. Mi nem sziveten hánytorgafjuk föl az ilyen eseteket, mert nincs gyakorlati hasznuk s a helyzet nem javul velük. De illusztrálni akartuk azt a véleményünket, bogy a polgárság kapható forradalomra, kapható ellenforradalomra, dc a polgári pszichénél fogva nem szervezhető meg egységei, öntudatos és kitartó táborrá. Ennek a veszedelmét megmutatta a kommunista puccs. De a polgári lélek eme elaszlicitásának talán van valami haszna is. A párt gyanánt megszervezett, az osztályharcot a maga réizéről is programnak vallott, szocialista módon megfegyelmezett polgárság eszmei harcok helyett állandó polgárháborút jelentene, amely egymás kiirtásával oldaná meg az összes problémákat. II. Kelemen Béla a szociáldemokrata munkáság ellen szervezné meg a polgárságot és erre invitálji meg a liberális polgárságot, amelynek a munkássággal való szövetkezése szerinte természetellenes. Ha ezt az ellenforradalom előtt mondta volna Kelemen Bél*, nem lett volni minden igazság néltül az állítása. Aminthogy az októberi forradalom idején éppen a szegedi polgári oktobriaták részéről voltak olyan hangok hallhatók, amelyek óvlák a polgárságot attól, hogy a siccáldemokrácia halójára tóduljon. De a figyelmeztetésnek nem volt eredmenye, mindenki azt hitte, hogy azon a hajón biztos a menekülés s a polgárság tolongásának nagyrésze volt benne, hogy a szociáldemokrácia hajója a polgáraággal együtt elsűlyedt a vörös tengetben. Ma azonban más a helyzet. Az ellenforradalom a kommunizmus ürügye alatt neitctak a szociáldemokráciának üzent hadat, hanem a liberalizmusnak is s a hadüzenetből irtó háború lett, amely természetszerűleg egy ftbotba terelte a munkásságot és a liberalizmust a közszabadságok védelmiben. Ma, az acío.t helyzetben közös program|a van a kettőnek s ez olyan program, bogy aláírhatná Kelemen Béla is, mint a negyvennyolcas eszmé* kipróbált harcosa. Hiszen a liberalizmus és a munkásság mai közös programja: a Kossuth Lajos demokráciája, azokkal a közszabadságokkal, amelyeket a negyvennyolc hozott s amelyeket Bethlen István középutas polit.kája egymásután elsorvaszt egy ismeretlen cél étdekében, amelyről csak egyet tudunk: azt, hogy ez a program nem a haza régi határainak a visszaállítása. Mert azokért mindent fel tudnánk áldozni, de ki hinné azt, hogy a közszabadságok elkobzása volna az az ut, amely a történelmi Magyarország visszaállításához vezet? III. Kelemen Béla a nemzetköziséget mondja annak a belső ellenségnek, amely miatt a liberalizmusnak cserben kell nagynia közös harcokban és közös szenvedésekben hozzáedzett fegyvertársát, a munkásságot, amely a maga szervezettségében első védelmezője volt a szervezetlen liberalizmusnak a fajvédő terror delelőjén, amikor hallgattak azok a középutasok, akik ma már elítélik a szélsőségeket. Többféle nemzetköziség van: az egyház ia fi nemzetközi — furcsa ellentmondás, de igy van: csak egy nacionalista vallás van, a mozd izmus —, a töke is nemzetközi, de Kelemen Béla természetesen a munkásság nemzetköziségét perhorreszkálja. Nos, mi azt hisszük, ha ez a munkásság részéről ellenzésre találna is, hogy a munkásság nemzetközisége igen légles dolog, szinte csak mint fogalom létezik, reális tartalma nélkül. Ha az a munkás-nemzetköziség olyan erős lett volna, mint amilyennek hírből képzelni lehetett, akkor nyilván nem tört volna ki a világháború. Sajnos, a töke nemzetközisége és a diplomácia háborucsináló nemzetközisége sokkal erösebb volt. És amikor ezeknek sikerüli felgyújtani a világot, a munkásnemzetköziség rögtön hamuvá égett benne. Minden nemzet szociáld' íoknta munkásaága olyan becsülettel állta a Irályéi a fronton, bogy semmiféle nacionalh útnak nem volt oka panaszra ellene. Es muen nyilvánul ma a magyar munkásság nemzatköiísége? Abban, hogy az emberek egyformasága révén minden nemzetnek jogot követel a népek asztalánál, tehát a nemzetek jogaiból kitagadott magyarnak is ? Vagy az a bűne, hogy szeretné nemzetközi kapcsolatokkal is biztosítani a munkás emberi életét, ha volnának ilyen nemzetközi kapcsolatok ? Két-három évvel ezelőtt sokat beszéltek a zöld internacionáéról, amely a világ földművelőit egyeiitette volna egy nemzetközi szervezetben. Akkor magyar államtitkárok és miniszterek nyilatkozatait is olvastuk erről a kérdésről s azok mind igen melegen óhajtották ezt az internacionálé!, amely milliós búzaárakat diktálhatott volna, ha keresztülvihető lett volna. És vájjon a nemzetközi magyar mut.káaság volt-e ax, amely kapcsolatokat keresett a szovjettel szövetséges Kemál basához, a katolikus templomok szétrombo'ását ii