Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-18 / 14. szám

Egyes siám ára 3000 korona Szerkesztőség és kiadóhlvatoll Deák Ferenc-utca 2. (Föreiliskoiával szemben.) Telelőn 13-33. A .Szeged* megjelealk hétfő kivételével minden aap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak : Egy hónapra helyben 40CC0, Budapesten és vidéken 45100 kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. 500, 1 hasábon 1000 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,;családi értesítés 50.000. Nyílttér és gyász jelentés 100 • 0-al drágább. VI. évfolyam. Szeged, 1925 január 18, VASARNAP. 14-ik szám. Jókai hónapja előtt. Valamelyik nyelvtudósunk azon psnaszkodott a minap, hogy a hónapok magyar cinevezései sehogy se sikerültek. Ntra hisszük ugyan, hogy volna olyan hazánkfia, aki ezen való bánatában ne tudna aludni, de azért a tudósnak mégis igaza van. A üónapok magyar nevei oly mondvacsináltak és oly megbízhatatlanok, mint a régi jó háborús világban a „Höfer"-ek voltak. (Néni habozás után irtuk le a hasonlatot, mert hátha es is tekintélyrombolás. Az ördfcg tudji, hogy felsőbb hitóíágaink szemében nem tabu-e az Istenben boldogult Höfer is. Csakhogy akkor a megtorlást ne mirajtunk tessék kezdeni, hanem Kelemen Béla kegyelmes uron. Mert ö volt az, aki már a háború alatt elmondta a parlamentben, hogy Höfer a „Höfer"-eket a bécsi kirakatokban szokta elolvasni, ha kíváncsi volt rá, hogy mi újság a frontokon. Akkor ezen a parlamentben igen jót neveitek. Ennélfogva most se méltóztassék bsnne destrukciót látni.) Hanem hát maradjunk a hónapoknál. Iit lesz például nemsokára február. Ez mondatik magyarul télutónak, vagy bfijtelőnek, v»gy hslak havának ét ábrázoltatik a kalendáriumokban egy furcsa csönúélettel, amelyen siilcóriumos üvegek, nagy tál halak, klarinétok, hegedűk, pikulák és más zenebonacsináló szerszámok kOzt arlekinók, török basák, szerecsenek és egyéb mindenféle cifra masikák fejei láthatók. Hát hiszen álarcosok még csak találhatók falunvárosen, ott is, ahol semmi keresnivalójuk se volna az álarcosoknak, de halkccsonyák, citerák, hejebujás Ursangok, — hol vannak ások már! Persze hogy reformálni kellene már a kalendáriumok fametszeteit, de hát várni kell ezzel, hiszen még a fő;e.idibáz sincs reformálva, pedig az is igen tisztes régiség. Azonban a februárral mégis kivételt tennénk és tekintettel arra, hogy eddig kilenc Jókai-serleget olvastunk össze a lapokban, amelyeket február havában fognak felavatni Csonkamagyaroruzágon, azt mernénk indítványozni, hogy a február havát nevezzük el serlegek havá nak. Nemcsak a Jókai emlíkét tisztelnénk ezzel meg, a február magában is rászolgált erre a tisztesiégre, a serleg nemkülönben, mert ez a nagyszerű intézmény kísér bennünket a honfoglalás óta. Már Anonymus feljegyzi a honszerzökröl, hogy mikor elvégezték a dolgukat: fecerunt magnum aldumás. Aztán a vérszerződés is serlegünnep volt, amit hiába akarnak elmendemondásitani a pragmatikus történetírók, ugy volt az, ahogy a krónikás megírta: hiszen azóta is isszuk egymás véré'. S magnum áldomásokat nemcsak az ösök tartottak, akik megszerették a bont, hanem a késő unokák is, akik elvesztegették az örökséget. A régi világból való iparművészeti remekeink heiven százaléka serleg, a többi meg feszület, amiből látnivaló, hogy amit a serleg révén vé keztünk, azt legalább leimádkoztuk a feszületen. Jöttek aztán uj idők és hoztak uj eszmemagokat, el is boronálták őket, ki is kelte;ték némelyiket. Uj világ van a régi helyén, ha jobb, ha rosszabb nála s ha a hét vezér kiszállna egy kis számonkérésre, bizony nem ismernének rá a maguk földjére és népére. Se hátárában, se gúnyájában, se nyelvében, se erkölcsében. Csak abban az egyben találnák a réginek, hogy a serleg ma is igen kedvelt szimbóluma. A kegyelet még Budapesten is serleget szentel Rákóczinak, Kossuthnak (szobrot nem, mert az nem lett volna lojális dolog, Isten á dja a magyar lojalitást 1), serleget Petőfinek és mindenkinek, akit meg akar tisztelni. A serleg-apotheozisból Széchenyinek ju ott ki legjobban, mert neki serlege van a nemzeti kaszinóban, de kontra-serlege is a lipótvárosi kaszinóban. A magyar regényírás fejedelme azonban serlegi szempontból alighanem elébe kerül a legnagyobb magyarnak és ha lehetne onnan felülről üzenni a naptárszerkesz'őknek a kollegialitás jussán — mert hiszen ő is szerkeszlője volt Müller Gyu'a hires nagy naptárának —, akkor nyilván azt üzenné nekik, hogy a régi karneválos famelszet helyett a páncélfűzős Hungátia asszonyt rajzoltassák meg február szimbólumának, ahogy egy veszekedett nagy serleggel tósztot mond a gyermekeire. Senkit se akatunk megbán ani ezzel a fanyar tréfával, mert nálunk senki jobban meg nem becsüli a nagyok igazi kultuszát, még ha a fenségesnek ama határát súrolja is, melyen tul a komikum kezdődik. Angliában például annyira mennek, bogy még a Hyde-park Achilles-szobrát is Wellingtonríl mintázták meg, de annyit még ott se tósztoznak a nagyokról, mint nálunk. Igaz, hogy mi tósztokon kivül egyebet nem is szentelünk nekiV. Barbár nomádok szokása volt valaha a törzsfőnök koponyáját lenyiszálni és kóborlásaikban magukkal hurcolni ünnepi ivóedénynek. Csakhogy ennek volt értelme, mert az ősember hitt benne, hogy mikor a vezér koponyájából iszik, akkor a néhai nagy embernek minden jelességét magába kebelezi. Majd meglátjuk, hogy a Jókai-serlegek csengésével országos törzsfőnökeinket megszállja-e Jókai szelleme. Lehet, hogy csakugyan megszállja, hiszen Jókai volt — a legnagyobb magyar mesemondó. A magyar-jugoszláv tárgyalások. Belgrád, január 17. A rrag>ar-{ugoszláv tárgyalások első napjáról a Politika azt irjs, hogy a szakértők elsősorban a vasuii tarifa kérdését vették tárgyalás alá. A tárgyalások alapja az a IÍMIMMMMMWMMMMÍIMMMMMM>W megegyezés, amelyet Jugoszlávia Olaszországgal éi Ausztriával kötött. Az első napon elvi megbeszélések folytak és a lap szerint nagyobb nézeteltérések nem merültek fel. Megszabad a német-francia kereskedelmi tárgyalás. Páris, január 17. A német-francia kereskedelmi tárgyaláson (egnap ujabb és talán áthidalhatatlan nehézségek guettlltk fel. Négy órai tárgyalás után a franciák semmit sem engedtek aioktól a követeiét ekbő', r.melyek az ehászíotbaringiai kivitel kedvezményére vonatkoznak. A német képviselők erre kijelentették, hogy ők r.em teljesíthetik a francia követeléseket, mert kűlörben összeütközésbe kerülnek AngolcrszággaJ. Ha a francia bizottságnak sikerülne Angolországot álláspontjának megnyerni, akkor a német képviselők semmi nehézséget nem látnak abban, hogy a francia követeléseket teljesíthessék. Rainaldy francia kereskedelmi miniszter kijelentette, hogy Franciaország nem avatkozhatok be'e a német-angol tárgyalásokba. A tegnapi ülés befejezése után a francia delegáció okiratot szerkeszte t meg, amelyet még a mai napon Berlinbe küld. Az okirat rendkívül éles és szinte ultimátum jellegű. Kevés remény van arra, hogy a nimet í kormány elfogadja, a francia delegációnak az okiratban jelzett követeléseit. Politikai kö.ökben biz osra yeszik, hogy a tárgyalásokat rövidesen megszakítják. MMMMMMÍMNV^^ Bud János pénzügyminiszter s „Hol vagyunk már a szanálási programtól!" Revízió alá kerülnek a szanálás keretei. (Budopesti tudósítónk telefonjelentése.) A tegnapi forgalmi adóankéton, amelyen mint ismeretes, a fővárosi és vidéki kereskedelmi és ipari érdekeltségek képviselői vettek részt. Bud János pénzügyminiszterlel beható tárgyalás alá vették a forgalmi adó elkerülhetetlen revízióját, illetőleg az osztrák forgalmi adórendszert. Ezen az ankéton meglepő bejelentések történtek egy metlékbeszé'getés kapcsán, amelynek jelen'ősége az első percekben föl sem volt becsülhető. Fenyő Miksa ugyanis azt a kérdést intézte Bud János pénzügyminiszterhez, hogy miért nem redukálják a százmillió aranykoronás forgalmi adó bevételt, amikor a szanálási törvényben ez a tétel csak 60 milliótól legföljebb 80 millióig szerepel. Erre a kérdésre azu'án Bud János i következő nagyon érdekes és nagyon jelentős választ adia: — Ugyan kérem, hol vagyunk mi már a szanálási programtól I Meghaladtuk jóval a kiadási tételt, ennek természetes folyamata, hogy meg kell haladdunk a b.vételi ;ételt isi — A szanálás keretei rosszak, ezt nem is lehetett akkor megjósolni. Uraim Habakuk volt az utolsó prófétai Ett az őszinteséget, amelyet a m nlszler a diplomata simaságával és finom mosolyával mondott, szépen nyugtázhatják azok, akik előre látták, hogy be kell következnie bizonyos zökkenéseknek a szanálás programjában, amelyek nem is voltak olyan előielá,hatatlanok, mint azt a miniszter mondotta. Sőt ellenkezőleg, a zökkenések logikusan kikerülhetetlen következményei a szanálást terv felépítésének. A terv felépítésében ugyanis nem vették komolyan tekinte be az osztrák és magyar lényeges ellentéteket és különbözőségeket. Nem tekintették az osztrákok jóval nagyobb tartalékait és nem vélték figye'embe a magyar mezőgazdaság arányos kihasználását. A pénzügyminiszter kijelentése azonban mégis azt jelenti, hogy jobb később, mint soho, hiszen szükséges a szanálás revíziójának elrendelése, ha ezt tervszerűen, az eredményeknél tapasztalt dolgok érvényesiiésével és nem pedig a hibák kiélezésével teszik. A pénzügyminiszter bizalmas elszólása biztositéka annak, hogy tárgyalni fognak a szanálás kereteinek revíziójáról. A nemzetgyűlés elnöke kedden javasolja a kitiltások hatálytalanítását is. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága befejezte a költségvetés tárgyalását, usiy hogy az a tárgyalásra teljesen készen áll. A Ház elnöke ennek alapján már intézkedett is, hogy a*nemzetgyűlést hé! főn délelőttre összebivják. Ezen ülés természetesen még csak formális jellegű lesz és arra szolgál, hogy a munkarend megálapitása során a költségvetés tárgyalását napirendre tűzzék. Igy a Ház keddi ülésén megkezdik a költségvetés általános vitáját és Scitovszky Béla házelnök válaszolni fog Rassay Károlynak a legutóbbi ülésen elhangzott felszólalására, hogy alkalmazni szándékozik *z úgynevezett békeszakaszt. Hir szerint iz elnök elhatározta, hogy a keddi ülésen élni fog a házszabályok biztosította jogával és javaslatot tesz a kitiltások hatálytalanítására.