Szeged, 1925. január (6. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-16 / 12. szám

m Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőség ts kiadóhivatal i Ueftk Ferenc-utca 2. (Ffrreáliskolával szemben.) Teleírni 13-33. A .Szeged* megjelelik héttő kivételével minden •a;. Egyes szám ára 2(100 korona. Előfizetési árak : Egy -nnapra helyben 40CC0, Budapesten és vidéken 451UO kor. Hirdetési árak: Félhasábon 1 irm. VB, í hasábon 1(00 kor. Szövegközt 50 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés 3000 kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000,,'családi értesítés JO.OOO. Nyilttér és gyász jelentés 100 • 0-al drágább. VI. évfoyam. Szeged, 1925 január 16, PÉNTEK. 12-ik szám. Uganda. Igaza van Bethlen István gróf belügyminiszterének (neki ne lenne igaza?): nem érdemes és nem okos dolcg ma veiéi cikket irni aktuális politikai témákról. Utóvégre egy újságnak nem lehet célja az, bogy elkobozzák és betiltsák és egy ujságirómk se ambic'ója, hogy bepöröljék és lecsukják. Hiszen ez a mi kis világunk csakugyan a lehelő világok legjobbika, a szanálás egyre jobban tart, a konszolidáció egyre inkább erösödik, az egységes párt kétségtelenül többségben van, az ellenzék határozottan hallgat, mint a dinnye a fűben, vagy a csönd a Sipkaszorosban és sehogy még sohase volt. Miért ronttni a levegőt és miért kellemetlen dolgokat föltárni és eli élni ? Miért is kellene arról irni, hegy például ne ölj, különös tekintettel Léderer Gusztávra, aki nagy hős voll Britanniában és akintk lelkén, a jelek szerint, sokkal több ember <é:eszárad,mint aztHoratio, bölaelmelek álmodni képes? Miért is kellene például arról irni, hogy a háború milyen borzasztó, a gyűlölet milyen rettenetes, az emberi élet milyen drága, a hzladás és demokrácia milyen szükséges, hogy szereslétek egymást, mikor évek óta Írjuk már ezeket és » másik oldalon éppen az ellenkezőiét hirdelik és gyakorolják azok a jeles tollforgatók, akik még mindig nem férnek a bőrűkben és nem kikélik a mások életéi. Annyi szép és érdekes, komoly és kevéssé ismert téma van a világon, amelyeknek semmi köze az átkos és áldatlan napi politikához, a kurzushoz, a mai állapotokhoz, a jelen közéletéhez. Ezek a témák vigasztalók és fölemefók, veszélytelenek és ártatlanok. Lám, a derűs Itáliában, ahol most Mussolini fojtja torkára az ellenzéknek a nemzeti akaratot, már kitalálták a leleményes publicisták, hogy mi a teendő a vezércikk helyén. Részint bibliai részleteket közölnek, az ótestamentom legszebb és legbatilmasabb fejezeteit, például jób szenvedéseit, Jeremiás siralmait, Belzazár halá'át, a kis Dávid diadalmas harcát a nagy Góliáttal, az ujteitamentomból többek kOzOtt a kánai mennyegzőt, a farizeus és publikánus beszélgetését és más épületes és tanulságos történeleket. A biblia örök igaiságok könyve és még magának Musíolininek se lehet komoly kifogása ÍZ ilyen szövegek közlése és terjesztése ellen. Más olasz ellenzéki lapok viszont vezető helyen közlik a jámbor olvasóval, hogy közbejött akadályok miatt a vezércikket mái napra halasztottak. Ez se rossz gondolat, mert hiszen olyan országban, abol diktatúra van, nem árt aludni egye', mielőtt az ember leirja azt, amit gondol, de hiszen annyi téma van a világon, amelyet minden különösebb következmény nélkül is egészen nyugodtan föl lehet dolgozni és be lehet adni. Példának okáért nem árt néha nyilt leve'et intézni az illetékes tényezőkhöz, amelyben hazafias lendülettel fe hívjuk a figyelmüket a földgáz hasznosítására, vagy a zuzmók és moszatok értékesítésére, nemkülönben a papagályok és kolibrik kitömésének és konzerválásának legújabb módszereire. A pitypang szerepét a római köl észetben időnkint szintén nem rossz dolog kellő figyelmébe ajánlani a kultuszminiszternek, nemkülönben, hogy jó lenne már egyszer alaposan és véglegesen tisz'ázni azt a kérdést, hogy Léda tojása miképen került bele a görög-római mi ológiába? Az se utolsó dolcg megállapi ani, hogy a sóhivatal mikor szerepelt először a magyar irodalomban és az is igen tanulságos volna, ha végre kiderítenék, hogy Herosztrátesz beszámítható állapotban volt-e, amikor azon az éjszakán fölgyújtotta az efezusi Diana temp'omát? A boldog béke éveiben volt egy ötle'es újságíró, aki az ábécé sorrendjében írta naprólnapra a vezércikkei címeit. Mikor az U betűhöz ért, mégis némi zavarba jölt. Undor cimmel és jelleggel cikkezhetett volna, de ő már akkor nagyon óvatos és tudományos hajlandóságú férfiú volt és mivel éppen a közös hadsereg létszámának fölemelése ellen obstruált az ellenzék, hát ő kapta magát és a lexikonban kikereste az Uganda címszót és rendkívül elmés és találó kritikát itt errCl a meglehetősen ismeretlen tartományról. Utóvégre az ugandai kormány valószínűleg nem vesz tudomást arról, hogy Szegeden milyen véleménye van egy kapa-kaszakerülő tollforgatónak az ugandai viszonyokról és ez nem árt se az ugandai kormánynak, se a szegedi publicistának. Fő az egészség és mivel most nálunk úgyis rend van, jólét, békesség, konszolidáció, demokrácia és boldogság, éppen ezért mi magunk is szivesebben foglalkozunk ezután Ugandával és az ugandai közállapotokkal, mint mondjuk azzal, hogy kik gyilkolták meg Somogyi Bélát i és kik öltek meg a szeretelet és a megértést | Gyülöletországban ? 19 Rupert Rezóő: kezében van a hatalom." Peyer, Vázsonyi, Rupert, Farkas és Szilágyi beszédei a demokratikus szövetség plenáris ülésén. (Budapesti tudósítónk telefon jelentése.) At ellenzéki blok csütörtök este plenáris ülést tartott, amelyen a szövetség csaknem valamennyi képviselője megjelent. Az ülésen Szilágyi LI]O8 elnökölt és kijelentette, hogy azok az okok, amelyek az ellenzéket a passzivitásra kényszeritették, még mindig fokozott mértékben fennállónak. Szilágyi után Peyer Károly beszélt. Megerősíti az elnök ama kijelentését, hogy a kormány részéről békekisérlet nem történt. Ehelyett azirányban történt kisér et, hogy az ellenzéki szövetséget szétrobbantsák. Antiszemita jelszóval megkísérelték azt, hogy Vázsonyi Vilmost ugy állítsák be, hogy rossz szolgálatokat tesz a zsidóknak. Meg van győződve arról, hogy most a zsidó polgárság is tisztán látja, hogy e mellett a kormányrendszer mellett nem tarthat ki, amely a numerus clausust fenntartja és nem áll a kormány azon az alapon, amelyen a polgári jogok védelmet nyerhenek. — Ami a paktumot illeti, a miniszterelnök ugy látszik behatóan informálta egy esti lep fő szerkesztőjét, aki aztán felismerle az informálác célját és feltette a kéidéit, hogy mi van a paktummal A miniszterelnök ur ezen cselekedetével uj fordulatot adott a paktunnak és tőlünk követelte, bogy azt tartsuk be. Mi a paktumot a ml pdrtankban egy percig sem tartottuk titokban, mert az a pártnak minden egyes vezetője cICtt ismeretes volt. Azt mondotta, hogy csalódolt bennünk, pedig ml csalódtank ő benne, mert mi volt az ő célja: az, hogy velünk a külföld előtt alibit igazoljon. — A paktummal az volt a kormánynak a célja, hogy részt vegyünk a választásokon és azt remélték, hogy négyen- öten bekerülünk majd a Házba, ami nekik a külföld előtt nagyon fontos volt. Meglepődtek aztán, amikor közülünk huszonötén jutottunk be. — Bethlen a paktumban többek közt azt követelte tőlünk, hogy szakítsunk a polgárok és mások között fennálló politikai összeköttetésünkkel. Mi ezt is tartottuk, hiszen Ugrón, Rassay, Bárczy mind ott vannak az ő oldalán. Sőt azt láttuk, hogy Nagyatádi egész haláláig tagja volt a kormánynak, amely igazán nem volt válogatós, mert kegyeibe fogadta Csizmadia Sándort is. (Felkiáltások: Csizmadia lapja a kormánytól szubvenciót kapottl) Azt akarta a kormány, bogy belőlünk is Csizmadia Sándor legyen. — Közbevetőleg a paktum alapján meg kell kérdeznem a következőket ir. A paktumban a külföld informálásáról is szó volt. Mit szólna ahhoz Bethlen, ha informálnánk a külföldet arról, hogy milyen kitűnő .böllérjeink" vannak. (Fel k iái ások: Kérdés, hogy még hány Léderer szaladgál ? Propper: Ez majd kiderül, ha a Dunából uj fejeket halásznak ki ) — Szóvá kell lenni szt is, amit tegnap a miniszterelnök ur az Emberi Jogok Ligájáról mondott. Ki kell jelentenem, hogy ezt az ügyünket mindig nyíltan kezeltük. Nyíltan küldöttünk Párisba Veszprémből Cdvözlőtáviratot Herriotnak és válaszsürgönyét ugyancsak publikáltuk. Mostani lemondó levelünket se titokban irtuk. — A magyar dolgozó munkásság minden más álliláss&l szemben a magyar nemzet integráns réBze. Vegye ludomásul a kormány, hogy már nem félünk akkor sem, ha pacs Vitásunk hónapokig eltart. Az úgynevezett ellenzék, amely bennmaradt a Házban, vegye tudomásul, hogy a kormány őt csak éppen olyan alibiül használja, mint ahogyan akart bennünket használni. Vázsonyi Vilmos szólalt föl ezután, aki hangoztatta, hogy a politikában a dinamika és aritmetika fegyverével dolgoznak. Bethlen István miniszterelnök ur azt hiszi, hogy az egységespárt olyan, mint iz angol konzervatív párt, vagy ő olyan, mint Mussolini és ebben a hiedelemben is működik. Nekünk a kormány nem hajlandó engedményeket tenni, de a miniszterek minisztere, Klebelsberg kultuszminiszter ur tárgyal a soproni diákokkal. Azt mondják, hogy velünk szemben ők tettek békékisérletet. Kitudódott aztán, hogy Ilyen Irányban nem is tárgyaltak. Kérdezem, hogy ilyen »örülmények között hogyan lehet beszélni békekisérletekről ? — Mostani működésűnknek nincs más eredménye, minthogy az országot felvilágosítsuk. Nem sürgős, hogy bemenjünk a Házba, mert hisien eredményeket ott ugy sem érhetünk el. Példa erre a fővárosi törvényjavaslat. ígéretet kaptunk egy olyan egyszakaszos javaslat elfogadására, amely szerint a névjegyzéken felvehetők olyanok is, akik az országos névjegyzékben uem fordulnak elő. Az igéret csak ígéret maradt, mert Wolff vétót kiáltott. Ami a tiikosságot illeti, Bethlen olyan nyitott ajtókat hagyott, aminek nem szabad lett volna megtörténni. Nincs nagy szükségünk egyébként arra, hogy a mostani időben bent legyünk a Házban. Rupert Rezső a következőket mondotta: — Felvetem azt a kérdést, hogy akkor, amikor milliók kenyeret keresnek és nyugalmst akarnak, miért nem lehet ezeket biztositani. Azt hiszem, helyes az a meggyőződésem, amikor azt mondom, hogy a df>°ozók millióinak sorsát nem az arra hivatoU ik intézik, hanem egyes klikkeknek és érdekeltségeknek kezében van a hatalom. A mi célunk tehát csak az lehet, hogy a milliók hozzájussanak ahhoz, hogy saját sorsuk fölött ők döntsenek, ennek pedig egyetlen megoldási módja az általános, titkos választójog. Farkas István a 600.000 koronás búzáról és a házbérekről beszél. A kisemberek és munkások nagyrésze képtelen megfizetni a hallatlanul magas házbéreket, aminek az |esz a következménye, hogy nagyon sokan kénytelenek lesznek bezárni bolijukat. Szilágyi Lajos zátószavaiban kijejentette, hogy a szövetkezeit ellenzék magának tartja fenn annak az elhatározását, hrgy a passzivitást mikor szün esse be.