Szeged, 1924. december (5. évfolyam, 277-299. szám)

1924-12-31 / 299. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztősig is kiadóhivatH: Deák Ferenc-utca 2. (Főteáltskolával szemben.) Telefon 13-33. A .Szeged- megjelealk hétfő kivételével minden aap. Egyes szám ára 2000 korona. Előfizetési árak: Egy Mnapra helyben 4C4 f 0, Budapesten és vidéken 45t 00 kor. Hirdetési árak: Félhasabon 1 mm. 500, ' hasábon II 00 kor. Szövegközt 10 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 2000, jeligés SOOO kor. Szövegközti közlemények soronként 10.000, családi értesítés 50.000. Nyilttér és gyászjelenlés 100 • -al drágább. évfolyam. Szeged, 1924 december 31, SZERDA. 299-ik szám. Szilveszteri mérleg. Utolsó vezércikkünket irjuk az alkonyára hajló esztendfiben. Mielőtt lezárnók a fekete óIombetQknek végtelen sorá', amelyekkel egy esztendőn keresztül megnépesitettük lapunk hasábjait, seregszemlét akarunk tartani az 1924. esztendő vágyai, reménykedései, eseményei, eredményei, csalódásai és kilátásai fe'ett, melyeket örökül hagy maga után az utána következőre. Amint visszatekintünk az elmúlt tizenkét hónapra, nehéz politikai és gazdasági válságok emlékei gomolyognak az idő végtelenségébe merült napok *ödfelhőjébtn. Pénzügyi és gazdasági összeomlásnak a tünetei, azután reménykedések, szanálási akció, utána üzlettelenség, gyenge termés, de ezzel szemben stabilizálódás a pénzpiacon és néha-néha a normális állapotokra való visszatérés reményének a felcsillanása. A politikában a sötét reakciónak tünetei, pörök, amelyek rávilágítottak egy levitézlőben levő rendszernek erkölcsi züllöttségére, a másik oldalon pedig a lelkeknek tisztulása és a felfogásoknak kétségtelen eltolódása a demokratikus elvek és tisztább törekvések irányában. Az esztendő, ha szabad magunkat ugy kifejeznünk, a szanálásnak a jegyében állott. Mindnyájan emlékezhetünk, hogy milyen izgatott érdeklődés kisérte a kormánynak a magyar ügyek rendezésére vonatkozó külfö dl tárgyalásait és milyen fellélekzéssel fogadta mindenki a hirt, hogy a nehéz és válságos három első hónap ut&n a nepoíörctadg mcgtiiHqLjuc ctOzetes hozzájárulást a szanálási akcióhoz és Ígéretet tett a nemzetközi kölcsönnek a folyósítására. Formailag az 1924. évi IV. törvénycikk és a jegybank felállításáról szóló törvény volt a > szanálási akciónak első dokumentum*, a gya- > korlatban pedig Smith főbiztosnak junius 17-én publikáli jelentése volt az uj gazdasági érának első beszámolója. Ma, félesztendővel ez izgalmts és féive reménykedő napok után, már némileg eredményekről is beszélhetünk, illetve mérleget j is állapithatunk fel a nyereségekről és veszte- < ségekről. Kétségtelen, hogy a szanálási akciónak mind- j járt a kezdet pillanatában voltak súlyos teher- ; tételei és az egyesek szempontjából húsba és vérbe vágó szépséghibái. A magyar közgazdasági élet joggal nehezményezhette, hogy a segitség, melyet Magyarország a külföldtől kapott, megkésve jött és feltételei terhesebben voltak megállapítva, mint Ausztriában. Rámutathatott arra is, hogy a szanálási tervezet abszolút igazságtalanságokat tartalmaz, mikor a mezőgazdaságot, mely mindenét aranyértékben tudla átmenteni az uj időkbe, sokkal kevésbé terheli meg, mint az értelmiséget, ipart és kereskedelmet. Ma már következményeiben is láthatjuk ennek a rendszernek egészségtelen és szociális szempontból veszedelmes voltát. A túlságosan meg'erbelt ipar és kereskedelem a reá rótt terheket nem birja elviselni, az egyenes adók távolról sem folynak be olyan mértékben, mint az előirányzatok kontemplálták, ezzel szemben aionban óriási emelkedés mutatkozik a fogyasztási sdóknál, vámoknál és forgalmi adóknál, szóval azoknál az adónemeknél, melyek a teherviselési képességre való tekintet nélkül mindenkire egyformán nehezednek. Szinte a megfordított szociálpolitika az, amit a magyar kormány az ország háztartásának helyrebillentése érdekében produkált. Ezzel szemben melyek az eredmények? Az első eredmény mindenesetre az, hogy a számvetés és felelősség nélküli gazdálkodás a vége felé közeledik. Nem mondjuk ugyan, hogy már teljesen megszűnt, de mindenesetre szűkebb koilátok közé siorult. Ezt ugyan nem valamely parlamentáris felelősségérzetnek a felébredése idézte elö, mert attól ugyan még mindig vigan lehetne a legkülönbözőbb kurzuspolitikai alakulásokat közpénzen nagyra nevelni, hanem egyszerűen az a körülmény, hogy a kormány tartozik elszámolni a népszövetség magyarországi főbiztosának. Szomorúan kell leszögeznünk, de való, hogy tiz esztendő óta Smith főbiztos juniusban közzételt jelentése volt az első többékevésbé hiteles okmány, amely betekintést engedett az állami háztartásnak nagyon is megszaporodott rejtelmeibe. Teljes világosságot még ezek a jelentések sem hoztak ugyan, hiszen a főbiztos maga panaszkodott miatta, hogy nem tud hieles adatokat kapni az állami alkalmazottak létszámáról és nem tudja megállapítani az állami adminisztrációnak a költségeit. Mégis a fontos az, hogy egyáltalán vannak már elszámolások és az ellenőri és nélküli, egyszerűen bankópréssel fedezett költekezésnek a rendszere megszűnt. Felfogásunk szerint a szanálásnak ez a része volt az, amit a közvélemény a legerősebben honorált. Mikor a szanálás megkezdődött, annak a meggyőződésünknek adtnnk kifejezést, hogy bármily kicsiny legyen a rende'kezésünkre bocsájtott kolföldi kölcsön és bármily terhesek legyenek talpraállitásunknak a feltételei, érvényesülni fognak a gazdasági életnek a lélektani momenlamai és ezek fogják a növekvő biztonságérzetnek az alapjait lerakni. Nem a kormány jóvoltából, hanem mondhatnók, egyenesen a kormány cselekedetei ellenére, ez a jóslásunk valóra vált. A magyar koronának a romlása és a korona romlására alapított speku'áció megszűnt, magyar pénzben ismét lehet számolni és akinek ma egy bizonyos pénzösszeg van a zsebében, annak nem kell rettegni attól, hogy vásárló értékben pénzének holnap csak a roncsai maradnak meg neki. Ez a szanálásnak eddig a legnagyobb eredménye. Állapítsuk meg: gazdasági szempontból az esztendő nagyon válságos volt. Kevesebb munkaalkalma talán sohasem volt az iparnak és nagyobb pangás sohasem uralkodott a kereskedelemben. Tegyük hozzá: politikailag ez az egész ország vigasztalanabb képet sohasem mutatott, mint az ide-oda kacsintgató és jogrendet hirdető kipokritizmusnak az idejében. Szögezzük le: szociális tekintetben sohasem volt kevesebb örömre okunk, mint a fokozódó munkanélküliségnek és az önsegély megvonásának ebben a korában. De az emberi lélekben élő és jogait követelő optimizmussal hihetjük, hogy ami volt és ami van, múlófélben van és nem a kedvezőtlen, hanem kedvező jelenségek lesznek azok, amelyek állandósulni fognak. Bizonyára igy lesz, ha mindazok, akik a javulást szeretnék, azt akarni is merik és amit akarnak, meg is merik valósítani. Az ellenzéki blokk az általános titkos választójog biztosításáig nem vesz részt a nemzetgyűlés munkájában. (Budapesti tudósítónk tetefonjetentise.) A kor- > tudósítónk Vázsonyi Vilmoshoz is kérdést intémány nagyon fél attól, hogy a csonkaparla- | zett Vázsonyi azt felelte, hogy még véletlenül mentben kell letárgyalnia a költségvetés vitáját, sem igaz az, hogy az ellenzéki blokk tagjai Bethlen gróf éppen ezért már nem tartja oly j között nézeteltérés merült volna fel. Hosszasan mereven a választójogi kérdésben elfoglalt á lás- \ nem akarok nyilatkozni, mert arra a jelen kérpontját. E tekintetben a kormány és a párton- j désben én most nem vagyok feljogosítva. Röbelüllek ellentétben vann' k, mert a párt intran- ; viden azonban kijelentem, bogy a kormány egyzigers tagjai és Bud János ragaszkodnak a \ szersmindenkorra lemondhat arról, hogy az ellenköltségvetés sürgős letárgyalásához. A kormánypárt félhivatalos lapjának azzal a híresztelésével kapcsolatban, hogy az eflenséki passzivitás kérdésében az ellenzék kebelében ellentétek merültek volna tel, kormánypárti oldalról a Szeged budapesti tudósítója azt a felvilágosítást kapta, hogy a kormányban a je'fn eseményeknek természetszerű lebonyolódá zék között nézeteltérést szítson. Nem hagyhatom még szó nélkül azt a komikus helyzetet sem, hogy Bethlenék mennyire félnek a titkos választásoktól. Hogy mi ebben a komikum ? Az, hogy ők fennen hangoztatják, bogy az övéké as egész ország, az egész ország választó polgárainak bizalma feléjük irányul. De lia ez igaz, akkor nem kell félni a titkosságiát várják. A legközelebb letárgyalásra kerülő 1 'ól, söt reményűk lebet arr», hogy as ellenzék javaslatok, ugyanis a vidéki törvényhatósági f bitorolt mandátumokat egytől-egyig ök választások, az országos választói jog, a fő- \ fogiák megkapni. rendiúáz reformja és a kormányzói állás idő- - Peidl Gyula igy nyilatkozott tudósítónknak: tartamának meghatározási. Ezek mind olyan ; — Arra a híresztelésre, mely szerint a passzijavatlalok, amelyekről a kormány feltétlen bi- f vitás kérdésében a blokk tagjai között ellenzik abban, hogy az ellenzék részt akar venni a : tóték vannak, csak eit a német mondást idélárgyalásokcn és fel fogja adni passzivitását. \ zem: „Kutya ennek a gondolatnak apja! A kormány félhivatalosának híresztelésével kapcsolatban a Szeged budapesti tudósítója kérdést intézett Propper Sándorhoz, aki a következőket mondotta: — Az írták egyes lapok, hogy a tegnapi ellenzéki éttíkezle'en az én szélsőséges állásfog Kormánypárti oldalon széthúzást látnak abban, hogy plenáris ülésünket elhalasztottuk. Pedig ez éppen ellenkezőkép van. A blokk tagjainak nagyrésze ugyanis tudvalevően vidéken tartózkodik és a mi intencióink az, hogy a plenáris ülésünkön minden tagunk ott legyen. Ax elhalasztás tebát nemhogy széthúzás, lalásom miatt nem hoztak döntést. Erre én csak hsnem még inkább megerősítése annak a szoazt válaszolhatom, hogy az értekezleten nem is f ros együttműködésnek, amelyben sz általános. voltam jelen, minthogy nem is lehettem, mert ti kos választójogért küzdünk. Arról szó sincs én nem vagyok tagja az intéző bizottságnak. nem /s lehet, hogy passzivitásunkat feladjuk Sem én, sem pedig az ellenzéki blokk egyik mindaddig, amig az általános, titkos választótagja sem volt soha szélsőséges. Az ellenzik \ j0g „,„« meg és ameddig ez nincs meg, addig minden tekintetben a legegységesebb és az is j beke sem lesz. A kormánynak mi felülni nem marad« • fogunk, aki pedig felül, az menjen a maga A félhivatalos kőkeményével kapcsolatban J utján, mi is megyünk a magunkén. Scitovszky házelnök január 7-ére (Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Buda- \ pesti tudósítónknak reábízható helyről nyer; ! értesülése szerint a nemzetgyűlés elnöke január | hetedikére páttfcöji konferenciái hív össze, ame- ' lyen Bethlen gróf is megjelenne. Scitovszky ezzel az összehívással meg akarja őrizni ház- ; pártközi konferenciát hiv egybe. elnöki méltóságának pártfeletti jogát. Fel akarja hívni az ellenzéket, bogy kívánságait terjessze elő, amire aztán Bethlen azonnal válaszolna. Az ellenzék furcsának találja a Ház elnöki méltóság pártfölötii jogának ilyeténképen való megóvását, mert véleménye szerint ezt Scitovszky