Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-07 / 256. szám

1924 november 7. 1SK68D 3 Baldwin kormánya. London, november 6. Baldwin uj miniszter­elnök csötörtök délelőtt és délután a konzer­vatívok főhadiszállásán fogadta azon állam­férfiaka"', akiket szerdán a kormányban való részvétel végett levélben, vagy telefonon magá­hoz hivatott. A konzervativkörök hangsúlyoz­zák, hogy Baldwin azokat szándékozik kor­mányába választani, akik nézete szerint a kü­lönböző tisztségekre a legjobban megfelelnek, még pedig nemcsak a belpolitikai, hanem a birodalompolitikai szempontból is. A Star szerint holnap estére a kormány tagjainak, mintegy 20-nak a neve valószínűleg ismeretes lesz. Előreláthatóan már a legköze­lebbi pénteken kotonatanács lesz a Buckingham­palotában, amelyen az uj miniszterek átveszik e királytól tárcájuk hivatali pecsétjét és le­teszik esküjüket. WMWMMMWMMWMMWMMVWSl MMMMWMMMMWWMMMAMWMMMMMMAMMMMW Mit akartak az oláh fasféisták? A hatóságok rájöttek, hogy a gyilkosságokat előre megállapított napra, december elejére ter­vezték. Szombat délután két fiatalember bejött a kamarába, akik közül az egyik horogkeresztes jelvényt viselt. Az egyik rendőrnek feltűnt ez a körülmény, felelősségre vonta a két fiatalembert, akik szabályos jegyet mutattak fel. A rendőrök nem elégedtek meg ezzel, hanem megvizsgálták őket. Mindkettőnél revolvert találtak. Azonnal átvitték őket az államrendörségre, ahol beval­lották, hogy terrorista szervezet tagjai, amely­nek megbízatása, hogy több politikust eltegyen láb alól. Pontos adatokat adtak arról, bogy kiket kellett volna meggyilkolni. Később bevallották még azt is, hogy a mult bét végén a terrorista szervezet ama csoportja, amelynek a gyilkossá­gokat kellett volna végrehajtania, értekezletet tartott. Elhatározták többek közt, hogy Jonescu egyetemi hallgatót, aki terveiket elárulta, ugyan­azzal a sorssal büntetik, mint a proskribált politikusokat. Véres kommunista tüntetés volt Zágrábban. Bukarest, november 6. Közöltük, hogy az oláh fascisták, akik a romániai és a kolozsvári egyetemeken antiszemita zavargásokat rendez­tek, politikai céljaikat gyilkosságokkal akar ák elérni. Vezérük Cuza egyetemi tanár, akit tár­sai ki akarnak zárni a jassy-i egyetemről s aki véd'e azt az egyetemi hallgatót, aki hátulról orvul leszúrta a jassy-i rendőrprefektust. A Dlmineata cimü lap most az ügyről eze­ket irja: Cuza egyetemi tanár híveinek fekete listáján több mint száz ember szerepelt. Száz embert akartak meggylkolni: minisztereket, ellenzéki vezéreket, magas állású tisztviselőket, pénz­embereket, tanárokat és publicistákat. A tömeg­gyilkosságra e borzalmas előkészület példa nél­kül áll a modern Európa történetében. A vakok­nak is fel kell, hogy nyissa a szemét, hogy hova jutottunk volna, ha egy védetlen eset fel nem fedi az összeesküvés szálait. Ha a fel­bujtók nem is tartoznak az ifjúság sorai közé, mégis az ifjúságnak kellett volna a gyilkos­ságot végrehajtania. A mi Ifjúságunknak kellett volna vérrel beszennyezni a kezét. Zógráb, november 6. A mult pintek esti óráiban a zágrábi központi temetőben a kommu­nisták és a rendőrség között véres összeütkö­zés volt. A kommunisták egy elhalt elvtársuk­nak sirjánSI nagy tüntetést akartak rendezni, amit a rendőrkapitány, akit rendörkészüllséggel a rend fenntartására a temetőbe rendel ek, meg­tiltott. A kommunisták erre valóságos közáport zúdítottak a rendőrségre. Egy kő Ivanek rendőr­kapitányt homlokon találta, azonkívül több rendőr is megsebesült. A rendőri kirendeltség nem tudta a kommunistákat megfékezni, mire erősítést kértek. Csakhamar ujabb 75 rendőr érkezett. Azonban ezt a csapatot is kőzáporral fogadták a kommunisták. A rendőrség erre fegyverhez nyúlt, mire a kommunisták villámgyorsasággal eltűntek a sír­kövek mögött, vagy pedig a temető látogatói közé vegyültek. Közben a rendőröket egyre do­bálták. A harc, amelyben több rendőr meg­sebesült, csaknem éjfélig tartott. A temetőből az utcára menekült kommunisták az utcán is folytatták tüntetésüket és rombolásukat. Egy nemzeti ifjúsági szervezet helyiségének összes ablakát beverték, úgyszintén behatoltak a szom­szédos áruházba, amelynek ablakait bezúzták és áruját széthányták. Zágráb többi utcáján is összeütközésre került a sor a kommunisták és a rendőrség között. A rendőrségnek sikerült másnap több rendzavarót letartóztatni. Az ideiglenesen nyugdíjazott városi alkalmazottak behívása Szeged, november 6. (Saját tudósítónktól.) A törvényhatósági bizottság legutóbbi közgyűlésén hosszabb vita keretében foglalkoztak a városatyák a nyugdíjazások, illetve a városi alkalmazottak létszámcsökkentésének kérdésével egy konkrét eset kapcsán. Arról volt szó, hogy egy fiatal, beteg­sége miatt ideiglenesen nyugdíjazott városi tiszt­viselő végkielégítést kért a tanácstól és a vég­kielégítés ellenében hajlandónak nyilatkozott arra, hogy nyugdíjigényéről egyszer és mindenkorra lemondjon. A tanács a kérelmet nem találta ki­elégíthetőnek és a kérdés igy az érdekelt tiszt­viselő felebber.ése következtében a közgyűlés elé került. A tanács természetesen eredeti határozatá­nak jóváhagyását kérte a közgyűléstől. A törvényhatósági bizottság egyik tagja nagyobb beszédben támadta meg a tanácsnak — szerinte helytelen — álláspontját. Hivatkozott arra a kor­mányrendeletre, amely a városok háztartási egyen­súlyának helyreállítását célozza és amely, ha nem is szabja meg az ujabb létszámapasztás kereteit, de föltétlenül redukálandónak tartja a városi alkal­mazottak mostani létszámát. Ezen az alapon ki­fogásolta, hogy a város tanácsa nem ragad meg minden önként felkínálkozó alkalmat a tisztviselő­létszám csökkentésére, hogy a felebbező tisztviselő kívánságát nem teljesiti, pedig a jogosan kért vég­kielégítés kiutalásával mentesíthetné a város pénz­tárát attól a tehertől, amelyet az aránylag fiatalon nyugdíjazott tisztviselő nyugdíjigénye jelent. Erre a felszólalásra a polgármester válaszolt és részletesen kifejtette álláspontját. Hivatkozott a szervezeti szabályzat rendelkezéseire, amelyek sze­rint az idő előtt, betegség cimén nyugdíjazott tisztviselők öt éven belül ismét berendc'ht ;ök aktiv szolgálatra, ha orvosi felülvizsgálatuk alkal­mával kiderül, hogy szc ;Alstképes^egüket hizo- \ nyos mértékben visszan> !c, vagyis nyugtíijazá- i suk oka megszűnt. A felebbező tisztviselő esete ezek közé tartozik. Nyugdíjazása előtt az adóhi­vatalban teljesitett szolgálatot, most pedig — a polgármester értesülése szerint — űgyvédbojtáros­kodik, készül az ügyvédi vizsgára, tehát remény lehet arra, hogy a közeljövőben elrendelendő or­vosi felülvizsgálat során szolgálatképesnek bizo­nyul és igy ismét vissza lehet hivni aktiv szolgálat tételre. — A város tanácsának elemi kötelessége — mondotta a polgármester —, hogy szigorúan őr­ködjön a város anyagi érdekei fölött. A város ta­nácsa nem járulhat hozzá ahhoz, hogy fiatal tisztviselők, ha momentán esetleg alkalmatlanok is a szolgálatra, végérvényesen nyugdíjaztassanak és évtizedekig húzzák potyára a várostól nyug­dijukat, vagy pedig végkielégítést követeljenek és kapjanak. A polgármester helytállónak látszó érvelését a közgyűlés is akceptálta és a felebbezés elutasítá­sával a tanács eredeti javaslatát hagyta jóvá. Le­het, hogy ebben a konkrét esetben, amelynek részleteit nem ismerjük, a közgyűlés helyesen járt el, általánosságban azonban van az éremnek má­sik oldala is, de ezt a polgármester nem mutatta meg a közgyűlésnek. Az éremnek ezt a fedve tartott másik oldalát mutatja meg a következő — szerkesztőségünkhöz intézett levél: „Az ideiglenes városi nyugdijasok erőszakos be­hívása több esetben súlyos tévedésen alapul és n ,n csak az érdekelt nyugdijasok szempontjából stielmes, hanem ellentétben áll a minduntalan hangoztatott takarékossági jelszavakkal sőt magá­val a iétszámapasztásra vonatkozó kormányrende­lettel is. A nyugdijszabályzat értelmében csakis az az ideiglenesen nyugdíjazott városi tisztviselő ren­delhető vissza aktiv szolgálatra, akiről a tiszti főorvos megállapítja, hogy visszanyerte teljes szol­gálatképességét és akinek szervezett állása ürese­désben van. A város hatósága több esetben e.*eket a szabályokat figyelmen kivül hagyta, mert oíyan ideiglenesen nyugdíjazott tisztviselőt is visszaren­delt, akinek szervezett állását régen betöltötték és az, akivel betöltötték, a nyugdíjazott visszarende­lése után is megmaradt a város szolgálatában. Ennek pedig az a következménye, hogy a város­nál emelkedett a tisztviselők létszáma, ahelyett, hogy csökkent volna. A város hatóságának eljárása nemcsak a régi nyugdijszabályrendelet intézkedé­seivel ellenkezik, hanem sérti a kormány rendele­tét is, amely határozottan kimondja, hogy az üre­sedésben levő állások csakis a minisztertanács előzetes hozzájárulása esetén tölthetők be. Meg­történt, hogy a szolgálatra visszarendelt tisztviselő megfelebbezte a tanács határozatát és az orvosi felülvizsgálat valóban igazolta szolgálatképtelensé­gét. A tanács mégis behívta, mivel azonban be­tegsége miatt szolgálatát nem láthatta el, a város kénytelen nyugdíj helyett teljes fizetést folyósítani számára. Igy tehát nemcsak az alkalmazottak létszáma növekszik, hanem gyarapodnak a város kiadásai is, ami nehezen egyeztethető össze a takarékossági elvekkel." Ez a levél, amelynek szintén nincs általános jellege, valószínűleg szintén néhány konkrét eset kapcsán Íródott. Véleményünk szerint nem ártana, ha az ideiglenes nyugdíjazások ügyét egy erre a célra kiküldendő bizottság vizsgálná felül, mert a nyugdijterhek maholnap olyan nagyra növeksze­nek, hogy összeroppan alattuk a költségvetés. A szanált tanitók. A tanítóság mindenkor tiszteletben tartotta a mások jogát, igy a viszonosság elvénél fogva arra számított, hogy az őt megillető jogok is tisztelet­ben fognak tartatni. A jogok kölcsönös elismeréséből fakad a tiszte­let és megbecsülés. Tiszteletet, megbecsülést pa­rancsolni semmiféle paragrafussal sem lehet. Ez a sziv virága, önmagától kel ki és fejlődhetik gyö­nyörű rózsává az igazságosság magvából. > Szeged város tanácsa a tanítókkal szemben egy­oldalulag felbontja azon szerződést, amelyet taní­tóival kötött. Minden tanitó megválasztása által arra kötelezte magát, hogy a 2202—1905. sz. a. a községi iskola­székek részére kiadott Utasítás és -Tantervben fog­lalt tanítási anyagot, az ott megállapított óra alatt fegyelmi felelősség mellett elvégzi E munkára vál­lalkozott szerződésileg. Az iskolafenntartó hatóság ezzel szemben kö­telezte magát, hogy tanítóinak olyan fizetést ad, mint az állam az ő tanítóinak. A tanitó munkáját eddig soha senkisem keve­selte. Általában ismert dolog, hogy bár a tanító­ság végzi az állam és a társadalom érdekében a legfontosabb és legnélkülözhetlenebb munkát: a nevelést és tanítást, anyagi ellátása tekintetében az utolsók között van. Amire a világon eddig aligha volt eset, az itt megtörtént, — keveselik a tanitó munkáját l A közvélemény elé az utolsó időben ugy állították be őket, mint akik nem akarnak dolgozni, vagy keveset dolgoznak. Miből állt elő e felfogás? Az egyetem elvette az elemi népiskolák épüle­tét. Tantermek hiánya miatt a meghatározott óra­számokat — mint tanítási időt — óratervébe a tanítóság beilleszteni nem tudja, igy a rendelke­zésére álló idő alatt összes szellemi és fizikai ere­jét meg kell feszítenie, hogy a 30 óra alatt el­végzendő munkát például 20 óra alatt végezze el. Az óraszámra dolgozó munkás elvégez egy mun­kát például 30 óra alatt, kap érte háromszázezer koronát. Egy más alkalommal általányban vállalja ugyanazon munkát háromszázezer koronáért, de ő ezen munkán csak 20 óráig dolgozott. A munka­adó ezt látva, csak kétszázezer koronát fizet ki. A százezer koronát csak abban az esetben akarja kifizetni, ha még tiz órát dolgozik. A biróság meg­itélné-e a kialkudott háromszázezer koronát ? Két­ség sem férhet ugy-e ahhoz, hogy igen? Ez az eset a szegedi tanítóság esete is. A taní­tóság hibáján kivül kénytelen az egyes osztályok­ban a munkát megrövidített idő alatt, 30 óra he­lyett 20 óra alatt elvégezni, de munkateljesít­ménye ugyannyi, mintha 30 órát dolgozott volna. Amint jogtalan a munkaadó követelése az átalány­ban dolgozó munkással szemben, ugy jogtalanság a tanítóságtól azt követelni, hogy egy más inté­zetnél, például az iparostanonciskolánál még az óraszámából hiányzó órákat leadja. A tanitó nyert igy ugyan időt, de munkájának terhe az idő meg­rövidítésének arányával nehezebbé lett. A hatóságnak, ha fáj ez a látszólagos munkát­lanság, ennek megakadályozása érdekében épít­tesse fel a hiányzó tantermeket. Örömmel fogja üdvözölni minden tanitó! Aki ezt a hatóságnál ke­resztül tudja vinni, az a haza ujjáépithetésének egyik nagyon fontos alapkövét rakta le. E?en iskolát csak annak a nevéről szabad lesz elne-

Next

/
Thumbnails
Contents