Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-30 / 276. szám

2 SZEQED 1924 november 29. Friedrich • lapoknak lediktált levélről. Ismeretes, bogy i tegnapi pildátlan jelenségeket Friedrich István indította el azzal, bogy a parlament folyosóján felolvasta a miniszterelnöknek bizalmas levelét, amelyet később hamisnak minősítettek. Friedrich István ma erről az ügyről a következőket mondotta: — A miniszterelnök urnák az az állítása, hogy az általam felolvasott levél hamis volna, semmiesetre sem helytálló, mert a miniszterelnök ur állal produkált levél és az általam felolvasott levél között csak az a differencia, hogy annak a legfontosabb része a miniszterelnök ur levelében igy szól: ,propagandisztikus is politikai célokra', az én általam közölt szövegben pedig igy szól: „ ... propagandisztikus is pártcilokra." Ezzel csak azt akartam dokumentálni, bogy a miniszterelnök ur igenis már junius havában tudott arról, bogy a földmivelésügyi minisztériumban kiviteli engedélyekkel kapcsolatban bizonyos összegeket gyűjtenek valamelyes célokra. — Én hangsúlyoztam azt, hogy a miniszterelnök ur azt a Zákány Qyulát, aki Esküdtnek bűntársa volt, a belügyminiszter ur utján ut• levilhez juttatta is saját zsebiből Zákánynak útiköltséget adott. Esküdtnek nagy összegeket helyeztek kilátásba, ha szintén Amerikába vitorlázik. Ez a dolog lényege. Semmi más mellékvágányra az ügy nem terelhető. Dr. Qál Jenő ma egy hírlapi nyilatkozatban azt mondotta, bogy nekem jelentkeznem kellene tinunak az Esküdt-ügyben. £n azonban nem jelentkezem, mert a msgántitkár ügyén tul politikai ügynek tartom az Esküdt-ügyet, már pedig politikai ügy elintézésére nem a bíróságot tartom alkalmasnak. — Egyébként, ha már leveleknél tartunk, akkor ebben a kérdésben perdöntőnek tartom a Barla-Szabó József-fíle levelet, amelyet az Esküdt-pörben a törvényszék felolvastatott. Ebből a levélből az vi ágiik ki, hogy Barla-Szabó József nemzetgyűlési képviselő a miniszterelnök utasítására ír Esküd nek. Én csak azt kérdezem, mit szól ehhez a miniszterelnök ur ? Mit akart mondani Oyörki? Györki Imre a következőket mondotta: Rá akartam felszólalásomban mutálni arra, hogy a miniszterelnök ur helytelen vágányra kivánta terelni az ügyet, amikor aztfirtatta Friedrichhel szemben, hogy vájjon hogyan jutott hozzá a Jitkos, szigorúan bizalmas" jelzisü levél, nem pedig azt kivánta tisztázni, hogy a levél tartalma megfelel-e a tinyeknek? Rá kívántam mutatni arra, hogy a megtartandó főárgyalás nem deríti fel a panama-ügy minden rejtélyét, mert egyrészt a védelem által felemiitett több ügyet eddig nem tették vizsgálat tárgyává, más • részt a védelem ríszére nem tették lehetővé, hogy a bünügyra vonatkozó összes iratokat megtekinthesse. Ha ez lehetővé vált volna, akkor a levél a fáskosárból már régebben előkerüli volna és sok mindent máskép lábunk volna, mint ahogy eddig történt. A kitiltás érvénye csak egy napra szólt. A képviselők kivezetésével kapcsolatban egyesek tudni vélték, hogy a kivezetett képviselők mindaddig nem mehetnek ba a parlament épületébe, amig a mentelmi bizottság; hé főn délétől nem dönt ügyükben. Minttiogy ec a rendelkezés, amennyiben csakugyan kiadták volna, házszabályellenes, kérdést intéztünk a nemzetgyűlés elnökségéhez, ahol a következőket mondták: Félreértés történt, az elnökség csak azt az utasítást *dta az eljáró alkalmazottaknak, hogy a pénteki üés tartama alatt ne engedjék vissza az ülésterembe a kivezetett képviselőket. Ez a rendelkezis kizárólag a pénteki napra vonatkozott, ha tehát a tegnap kivezetett képviselő* már mi be akartak volna menni az ülésterembe, ehhez természetesen joguk van és bármikor akadálytalanul meg is tehetik. Arra számítottak, bogy a kivezetett képviselőket néhány ülésszakra kizárják a parlamentből, azonban kétségtelen, hogy ez a dolog még jobban elmérgesitené a helyzetet. A Pesti Hirlap és a Népszava érualt&si Jogának megvonása. A belügyminiszter a Pesti Hirlap és a Népszava kolportázsjo^át megvonta. Er, hir szerint, a zárt tárgyalásról való közleményekkel van összefüggésben. A betiltásról hivatalosan ezt jelentik: A belügyminisztérium közli, hogy folyó évi november 29 én 255310/1924 VII. számú rendeletével a Budapesten Légrády-Társasig kiadásában és Lenkey Guiztá? felelői szerkesztésével megjelenő Pesti Hírlap, továbbá a Világosság-nyomda kiadásában Vanczák Jínos felelős szerkesztésivel megjelenő Népszava cimü politikai napilupok utcai árusítását és terjesztését az 1924. evi XIV. t.-cikk érteimében a közrendet veszélyeztető tartalmi miatt az egész ország területére további intézkedésig megtiltja. HMÍMMMMMMMMMMMMMMMMM* Anglia változattanul föntartja egyiptomi pozícióját. London, november 29. A 11-ik szudáni zászlóalj xendűlíse Londonban nagy föltűnést keltett, különösen azért, mert hir érkezett arról is, hogy a szudáni ezred másik két zászlóalja is föllázadt. A szudáni hadsereg Iéiszáma azonban tizezer ember, mig a kórház megtámadásában csupán ötven ember vitt részt. Kormánykörökben hangoztatják, hogy az egyiptomi agitátorok szudáni tevékenységét régen ismerik. Az agitáció! a szudáni hadtereg egyiptomi lisztjei végzik. Nem tartják kizártnak, hogy Szudán egyes vidékein a lakosságot is föl tudják lázítani, általános föheléstől azonban nem tartanak éi az angol külügyi hivatal megvan győzCdve arról, bogy az angol kormány teljesen ura a helyzetnek. A szudáni lázadásról irva a Daily Express tudósítója'közli, hogy a titkos hadjáratot csak Zaglul pasa propagandája tette lehetővé s ö pénzelte az égés; mozgalmat. A felkelés résztvevőinek számát kétszázra becsülik. London, november 29. Kairóból jelentik, hogy Kairó és Chartum között a távíróvezetéket elvágták. Tegnap nem indítottak vonatot Kairóból Chartumbi. Az érintkezést szikratávíró utján tartják fönn. London, noverber 29. Austin Chamberlain az egyiptomi helyzet miatt állandóan a Foreign Officeban tartózkodik. Tegnap sem vehetett részt a konzervatívok birminghami bankettén, amelyre meghívták. He'yette Amery gyarmatügyi miniszter jelent meg, aki beszédében az egyiptomi kérdéssel foglalkozott. Kifejtelte, hogy az egész angol birodalom veszedelembe jut, ha a szuezi csatornát csak egy hónapra is blokád alá veszik. Ez a megfontolás és az a tény, hogy az egyiptomi állam csődbe jutott, kényszeritelte Angliát annak a pozíciónak megvédésére, amelyet több mint 40 esztendő óta elfoglal Egyiptomban. Ezt a pozíciót ma már senki sem meri támadni, legkevésbé maga az egyiptomi kormány. Anglia négy év óla hihetetlen türelmet tanúsított Egyiptommal szemben. Bármilyen kormány legyei is uralmon Angliában, mindenkor az lesz a feladata, hogy leküzdje Egyip om lázongását. fMAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAMAMAAAAMM A Baldwin-kormány tárgyalni fog Moszkvával. London, november 29 A Westminster Gazette azt hiszi, hogy a Baldw n- kormány rövid 'i időn belül tárgyalást kezd Moszkvával az u] s brit-3iovj;t egyezmény megkösse céljából. Haragos Kengyela. Irta: Móra Ferenc. Haragos Kengyela Rákóczinak a testőrhadnagya volt. A ragadvány-nevét azzal érdemelte ki, hogy legjobb kedvében is ugy fújta a tüzet, mint a sárkány. (Volt valami atyafisága Bercsényi Miklóssal.) Senki emberfiában kárt nem tett — a labanc nem számit, mert azt az ördög fattyuzta — de azért mindig le akarta harapni a fejét az egész világnak. Egyszer magát a fejedelmet is azzal ijesztgette; igaz, hogy akkor — először az életben — ő maga ijedt meg. Úgy történt az, hogy a gorbói csatában kilőtték alóla a lovat. Hátra fordul, keresi a vezetéklovát, — hát nincs sehol. , — Elvitte őtet nagy kuruc ur, volta nekinek nagy hajája, — hebegte ijedten a legénye. Tőt deákból lett háromnapos kuruc volt az istenadta, nem igen ismerte még ki magát a hadi életben. — Hű, a kirelajzumát annak azostyepkán pünkösdölő mamlasz apádnak! — csikorgatta a fogát Kengyela. No én annak a lókötőnek leharapom a fejét, akármekkora üstöke van is I Persze egyelőre nem ért rá kuruc fejek után szaladozni. Elég gondot adott neki a magáé, hogy bele ne üsse valamelyik fütyülő golyóba. Este már tábortüzek metlett vigadoztak a kurucok. Haragos Kengyela is felejtette már egy kicsit a dühét, mikor egyszerre csak elejbe toppant mosolyogva a fejedelem. — No Kengyela, — azt mondja, — elhoztam a fejemet. A hadnagy csak tátogott, mint horgon a potyka, de megszólalni nem tudott. — No igen, — bizonykodott Rákóczi. — Én vettem el a vezetéklovadat, ki is lőtték alólam azt Ms. Hát itt a fejem, harapd le. Hadd lássam, hogy ogsz hozzá. Hullámos üstökű oroszlánfejét azzal nevetve meghajtotta. A hadnagy pedig már akkor térdelt a porban s vasöklével a saját deres fejét veregette. — Nono, szolgám, — csitította a fejedelem, — azért ne edd ám meg a magad fejét se. Szükségem van még nekem erre a te vén fejedre. Hanem tudod mit, igyunk egyet erre a nagy ijedtségre. Haragos Kengyela elsápadt az örömtől, mint a gyerek, hogy fakupáját a fejedelem ezüst kulacsához koccanthatta. Le se tette, még a fenekére nem látott. Akkorra pedig gyönyörű fehér paripát vezetett eléje a fejedelem két őrálló legénye. — Tied legyen, Kengyela, — veregette meg a vállát Rákóczi. — Olyan kurucot nevelj belőle, amilyen Te vagy. Ugy lett, ahogy Rákóczi kivánta. Morcos, — mert ezt a nevet adta Kengyela a paripának, — nemsokára emberszámot tett a kuruc táborban. Rúgta, harapta a labancot, ahol érte. És messziről megérezte a szagát, mint komondor a farkasét. (Aki nem hiszi, hogy a labancnak külön szaga volt, olvassa el a kuruc nótákat. Ámbár hiszen nem veszett az a szag ki még most se a magyar földről.) Egy esztendő alatt annyira kitanulta Morcos a haditudományokat, hogy Kengyela már az őrállást is rá merte bízni, noha ilyen articulus nem találtatott az Esterházy uram hadireguláiban. Megcseleegynehányszor, hogy mikor ő volt a soros, a paripáját állította oda maga helyett strázsának. Egyszer azonban mégis megesett, hogy meglépett a lőstrázsa az őrhelyről. Elveszett szőrénszálán. Kengyela dörgött, morgott, fujtatott, toporzékolt, utóljára kimondta a szentenciát: — Le kell lőni a bestét. Szökevénynek ez a büntetése. — Először meg kellene találni, líé I — nevették a cimborái. — Mit ? — csapta földhöz Kengyela a sastollas süvegét. — Kuruc szavamra fogadom, hogy odaadom egy petákért azt a dögöt, ha megkerül. A peták nagyon kis pénz volt. Annyit se ért, mint egy mai ezerkoronás. Kengyela fogadásának hamar híre szaladt a táborban s ráérő vitézek heten nyolcfelé szaladtak a Morcost keresni. Tudták, hogy a hadnagy állja a 3zavát s a Morcosért senki se sajnált volna egy petákot. Utoljára mégis csak a gazdája találta meg a lovat. Messziről meglátta fehérleni s az is ráismert Kengyelára, mert vigan nyihogott eléje. Meg is indult feléje lassú kocogással, de minduntalan visszafelé csavargatta a nyakát. — Kit boiondit ez a betyár? — húzódott meg a kuruc kíváncsian az árokban. Hát valami kóbor labancot bolondított, aki lopva sompolygott utána. Odáig csalogatta, ahol a gazdája megbujt az árokban, ott aztán röhentett egy vígat s vágtatott be a kuruc táborba, mint a nyil. Tudta, hogy Kengyela most már majd elbánik a labanccal. El is bánt, mert nyakánál fogva húzta be a nyavalyást a táborba: ott nagy kacagással fogadták a bajtársak, csörgetve az erszényüket: — No Kengyela, allod-e fa szavad? A kuruc szügyébe vágta torzonborz fejét és elbusultan felelte : — Állom. Azzal kézit-lábát összekötötte a labancnak, felhajította a Morcos hátára és kantárjánál fogva végigvezetve a lovat a táborban, harsány hangon kiabálta: — Eladó egy ló egy petákért, meg egy labanc száz aranyért, de csak annak, aki mind a kettőt megveszi. Lett olyan kacagás, hogy csak ugy döngött bele a tábor. Huncut Kengyela pedig — mert ettől fogva csak igy nevezték — befejezve a sétát, kiszabadította a labancot és barátságosan megpaskolta a hátát a kötőfékkel: — Te pedig vidd az irhádat, fiam tokos, amerre látsz. — Szabad vagyok? mehetek? — Mehetsz hát, fiam, csudáljon meg a gazdád. Hadd legyen már egyszer olyan labanc is a világon, akit száz aranyra becsültek.