Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-27 / 273. szám

Egyes sacám ára 2000 korona Szerkesztőséé és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utca 2. (Fö­reátiskolával szembea.) Tele­oi 18-93. A „Szeged" megjele­nik hétfő kivételével minden •ap. Egyes szám ára 2000 koroaa. Előfizetési árak: Egy hónapra helybea 4Ct (0, Buda­pesten és vidéken 45(10 kor. SZEGED Hirdetési árak: Félhasáken 1 mm. !HJ0, I hasábon 1C00 ifiásfél hasábon 1500. Szövef­közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 000* kor. Szövegközti kőzlemt­nyek soronként 7000, családi értesítés soronként 10000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 november 27, CSÜTÖRTÖK. 273-ik szám. Becsület. A Váci ulcs egy csöndes, homályos szobá­jának mélyén nagy betegen fekszik egy nagy errber, egy jó ember, egy igaz ember. Nincsen neki rr ás baja, csak a lelke fáj es a szive vér­zik az ország romlása miatt. Magát vádolja ez a tiizta szándékú, önzetlen gondolkodáiu, ki­váló magyar, magára akarja venni népe bűneit, a vezetőkét és a felelőtlenek ét egyaránt és ez a szörnyű tuly, ez a rémitö teher a porba roa­kasztja öt, aki a csillagokba szárnyalt és a legsötétebb melankólia ködével borit ja be lel­két, auiely rózsaszínű reményeket csillantott meg nemzete előtt. Minden emberi részvétünk ott virraszt Hegedűs Lóránt betegágya mellett, akinek lelki­ismerete érzékeny mérlegét ilyen tragikusan billentette föl a nemzeti katasztrófa, amelyet öt erzlendeje szenvedünk és amely ellen hiába védekezünk. Széchenyi vergődött ugy Döbling­ben, pisztolya csövét babrálva, a fekete és sárga saktfigurákat tologatva, az emberek elöl menekülve, a halált emlegetve, mint most Hegedűs Lóránt. Valóban kivételes lélek, a felelősségnek szokatlan vállalási kell ahhoz, hogy valaki a mások vétkeit vezekelje, a mások gyalázatát válhlja, a mások bűnhődését ma­gára vegye. Krisztusi erény ez, nazarénus hősiesség, példátlan a mai világban, ahol egy idő óta Krisztust csak azért emlegetik, hogy másokat korbácsoljanak és a kereszténységet csak azért hangoztatják, hogy másokat feszít­senek meg. Itt ma nem találunk férfískat, akik megvallják, hogy tévedtek, akik belátják, bogy hibáztak, itt csak konok, megrögzött bűnözött és krónikus tévedök akadnak szép számmal, akik a közélet fórumán, a nyilvánosság piacán ágálnak egy ország romjain, akik ennek a krisztusi szegénytégűnknek és szenvedésünknek kopott és rongyos köntösére is kockát vetnek és áruba bocsátják a mások üdvösségét is. A vasaltképű és vasaltnadrágu bombavelők még a biróság előtt is tovább kérkednek és tovább izgágáskodnak, letagadják a csillagot as égről és dicsekednek hitv&nyságukkal és föltolják jelentéktelen8égűket, amelyet csupán a bűn és kalandorság glóriája övez. A vasalt­képű és vasalmadráiu p*namislák is tovább hencegnek és hadakoznak a törvény szine előtt, még lódítják és lódítják is a gonoszsá­gaikat, amelyek az égbe kiáltanak és a nagy világ láttára csúffá teszik egy ország elherdált és elkótyavetyélt becsületét, az egyetlen', amije még megmaradt neki. Undorodva olvassuk abombásokés panamá­sok vallomásul, a bizánci förtelem és rothadás balkáni dokumentumait. Az emberélet bitang jószág volt hosszú évekig ezeknek a nemze ­védelmi ér fajvédelmi csirkefogóknak a kezében és a magyar lovat és zabot a hazaárulással rokon módon szállították. „Benned van minden reményűnk* — irja a „kedves Lajos*-nak, Esküdinek a dunán uli főgimnáziumi igazgató, a zalamegyei kisgazdapárt szervezője, akivel száz vagon burgonyára kiviteli engedélyt kéret, mert hiszen, mint a „kegyelmes urunkhoz, poli­tikai vezérünkhöz" intézett kérvényében irja ez a derék és buzgó r Jagógus, a jövő nemzedék ez érdemes mrg je: „sok áldozat után mi is megérdemlőnk egy kis kárpótlást és éppen ezért kegyelmes urunktól is politikai vezérünk­től tisztelettel kéri, hogy kegyeskedjék részünkre kiviteli engedélyeket kiadni lóra is zabra". Ezek az urak öt esztendőn keresztül hazát és nemzetet emlegettek, hazafiságot és erköl­csöt prédikáltak, pedtg csak a lóra és a zzbra gondoltak. A bombások és a panemások terrori­záltak itt öt esztendőn keresztül minden becsü­letes munkát és törekvést, ők akartak tönkre­tenni minden kulturát és humanitást, hogy Or­goványi csináljanak ezer eszlet.dő dicsőségéből és eredményéből. Es ök még ma is nagy legények módjára feszítenek, a biróság előtt is, a vádak alatt is, egészen a vérpadig, ha muszáj. Honnan az önteltségnek, az önelégültségnek ez az ereje és szívóssága, ez a bátorsága és konoksága, honnan? Annyira gonoszok és ostobák ezek az emberek, vagy talán ugy gondolják, hogy még mindig elég hatalom áll a sötétben a hátuk mögött, hogy még mindig az ő zsákmányuk ez a sze­gény magyarság, hogy még mindig hatalom és ország az ő táboruk ebben a szerencsétlen országban ? Hegedűs Lóránt magára vette egy egész kor­szak, egy egész rendszer, egy egész kurzus bOnét és vezekelni akar érte. Pedig ö jót akart, pedig ö derekas munkát végzett, amely alatt összeroppant, mig a bombások és panamátok vígan fütyültek tovább becsületre, életre, ja­vakra, kullurárr, jövőre és tovább robbantotok, tovább raboltak, amig egyik-másik a törvény kezére nem került. Az uszítók, az értelmi szerzők, a többi gyil­kos urak meg mindig szabadon járnak, még mindig nem szállottak magukba és még min­dig hirdetik mérgezett tollal, tajtékos szájjal a gyűlölet és pusztítás evangéliumát. De ma már az erőszak kloroformos injekciójával elztibbüsz­tott és elnémított magyar közvélemény éledni kezd és hangjára talál. Szegeden vasárnap egy tiszta kezű politikus kimondotta bátran és egy­szerűen az igazságot: nem szabad engedni tovább, hogy itt gyilkosok prédikáljanak erköl­csöt a tisztességes embereknek! D; ehhez az keli, hegy a tisztességes embe­rekben is legyen annyi erkölcsi bátorság, mint a &}ilKosokbtn. Hisszük és reméljük, bogy ez a bátorság is megjön is akkor lesz itt majd rend munka és haladás ! Anglia érvényesiti követeléseit Egyiptomban Kairó, november 26. Az egyiptomi parla­mentben a képviselőházi elnök királyi kéz­iratot olvasott fel, amely mindkét házat két hónapra elnapolja. A parlament tagjai nyugod­tan hagyták el az üléstermet. Kairóban teljes a nyugalom. Zaglul basr, a lemondott minisz­terelnök vidéki birtokára vonult vissza. London, november 26. A király hozzájárult shhoz, hogy Nevllle Henderson kűlűgyminisz­tériumi tanácios, kairói székhellyel meghatal­mazott miniszterré nevezíetsék ki. Hendersont már több izben ruházták fel fontos diplomáciai megbízatásokkal, legutóbb konstan'inápolyi ügy­vivői r inöaégben. Kinevezése azért történ', hugy megerősítsék lord Allenby egyiptomi lő­megbizott helyzetét. Henderson azon vélemé­nyének adott kifejezést, hogy az egyiptomi kormány megalakítása elö fogja mozdítani a feszültség mielőbbi megenytiülésél. Az angol kormány bizalommal néz Zivar basa műkö­dése elé. A megbízott a követelések bejelenté­sével egyidöben figyelmeztette Zaglul basát, hogyha nem fogadják el a pontozatokat, akkor nyomban a ceetekvás terére lépnek. Az egyip­tomi csapatok kivonulása Szudánból rendben folyik. A nagyatádi választás ügye a nemzetgyűlésen. Bud miniszter javaslatot terjeszt be a tőzsde reformjáról. Budapest, november 26. A nemzetgyűlés mai ülését 11 óra után nyitotta meg Huszár Károly alelnök. Bejelentette, hogy tegnap tévedett, mert Kiss Menyhértnek joga volt a Ház tanácskozó­képességének a megállapítását kérni. Felolvassák az indítvány és interpellációs köny­vet. Az inditványkönyvbe Rupert Rezső és Eszter­gályos János jegyeztek be indítványt. Az inter­pellációskönyvbe 21 interpelláció van bejegyezve a mai napra. Hajós Kálmán, a II. számú bírálóbizottság elő­adója tette meg ezután jelentését Huszár Elemér mandátumának megsemmisítése tárgyában. A bi­zottság javasolja a kerület követküldési jogának a felfüggesztését is. Az elnök jelenti, hogy a bizottság jelentését hivatalból kiadja az állandó igazolóbizottságnak azzal, hogy 8 nap múlva terjesszen elő jelentést, hogy a vizsgálat elrendelését javasoija-e? Az ügy végleges elintézéséig a választások kiírását el­halasztják. Farkas István a házszabályokhoz szólva kije­lenti, hogy azon törvények hatálya, amelyek alap­ján a kerület követküldési jogát fel akarják füg­geszteni, megszűnt; a házszabályokban az intéz­kedés már benne van, de az érvénytelen törvényre A középiskolai Napirend szerint következik a középiskolai tanárképzésről szóló javaslat tárgyalása. Elsőnek Klebelsberg Kunó kultuszminiszter emel­kedik szólásra és bejelenti, hogy a magyar műve­lődésnek egy nagyon fontos eseményéről van szó. Ugyanis Apponyi Sándor gróf könyvtárát a nem­zetnek adományozta, amely gyűjtemény Apponyi Sándor gróf 65 éves itthoni és külföldön való cél­tudatos gyűjtésének az eredménye. (Éljenzés a jobboldalon és a középen, a képviselők felállnak és tapsolnak.) A kultuszminiszter ezután kijelenti, hogy Apponyi Sándor neve ezen nagy adományával méltán Széchenyi neve mellé sorozható. Javasolja, hogy a nagynevű adományozó nevét iktassák törvénybe és ezért belerjeszti az Apponyi könyvtár-adomá­nyáról szóló törvényjavaslatot. A képviselők ismét éljenzik Apponyi Sándor grófot. támaszkodik. A Háznak kötelessége, hogy azt korrigálja. Az elnök jelenti, hogy a házszabályok ugy in­tézkednek, hogy azon esetben, ha a bírálóbizottság jelentése folytán tudomására jut a Háznak, hogy valamelyik kerületben nagy visszaélés történt, az esetben az elnök hivatalból adja ki az ügyet az állandó bírálóbizottságnak. Rassay Károly felszólalásában kijelenti, hogy nem látja tisztán a helyzetet. A kérdés súlyos és nem tudja első hallásra megítélni. Az elnök indít­ványához hozzáfűzi, hogy az igazolóbizottság ne csak abban a kérdésben határozzon, hogy a vizs­gálat elrendelését szükségesnek tartja-e, hanem abban is, hogy a jogszabályok értelmében a követ­küldés jogának megszüntetése lehetséges-e. Hajós Kálmán kijelenti, hogy a követküldés jogának a megvonására a jogalap megvan, de hogy a kérdést tisztázzák, hozzájárul Rassay in­dítványához. A Ház ilyen értelemben határoz. Ezután Kovács Nagy Sándor a házszabályok módosítására kiküldött bizottság jelentését terjeszti elő és kéri a sürgősség kimondását. (Nagy zaj és ellentmondás a baloldalon.) A Ház többsége a sürgősséget kimondja. tanárképzés. Klebelsberg kultuszminiszter ezután a napiren­den lévő középiskolai tanárképzésről szóló tör­vényjavaslat tárgyalása kapcsán elhangzott kijelen­tésekre reflektál. Szóvá tették — úgymond — a felszólaló képviselők, hogy nem annyira a közép­iskolai és felsőiskolai oktatás, mint inkább a nép­oktatás kérdésével kellene foglalkozni. Bejelenti, hogy a pénzügyminiszterrel már folytatott ezen ügyben tárgyalásokat és ennek eredményekép 20 tanyai iskola felépítésére a szükségletek fedezése már rendelkezésre áll. Tárgyalások folytak közte és a pénzügyminiszter közt, hogy egy nagyobb kulturköl­csönt vegyenek fel, amely lehetővé tenné a tanyai is­kolák kérdésének megoldását, uj iskolák felépítését, továbbá azon könyvtárak, laboratóriumok és kli­nikák hiányainak a pótlását, amelyek a háború és az ezt követő események folytán álltak be. Meg­állapítja, hogy a felszólalók mindannyian objektív

Next

/
Thumbnails
Contents