Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-25 / 271. szám

1924 november 347. SZEGED 3 Peidl Gyula beszámolóján diadalmasan zászlót bontott a demokratikus szövetség. Szeged, november 24. (Saját tudósítónktól.) Mint már napokkal ezelőtt érezhető volt, Petdl Gyula vasárnapi beszámolója túlemelkedett kül­sőségeiben és tartalmában is a beszámolók megszokott keretein. Impozáns méretekben nyilvánu t meg Szeged egész társadalmának lelkesedése a baloldali ellenzék eszméi és vezérei mellett és erre a gyűlésre figyelő szemmel nézett az egész ország politikai élete. Szegeden vasárnap bontotta ki zászlaját a demokratikus szövetség, amelyben a munkások és polgárok egyöntetűen, lelkesedéssel és minden energiával mondották kt, hogy fölveszik a harcot az öt éves reakció ellen. A demokratikus szövetség elindult. A szegedi gyűlés volt bizonysága annak, hogy ez a harc a győzelemmel ér majd véget és nem sokára. Már a kora reggeli órákban hatal nas tömeg­ben kezdtek gyülekezni azok a munkások és nagyszámú polgárok, akik részt akartak venni a nagyjelentőségű beszámoló gyűlé­sen, amel et a nemrégiben megalakult de mokralikus szöve'ség a politikai élet egyik legjelentősebb eseményévé emelt. Reggel 10 óra előtt a Széchenyi Mozi helyiségében már egyet­len hely sem volt, ugy, hogy még jóval a gyű­lés megkezdése előtt a rendőrségnek kellett megszállni a bejáratokat és visszatartani a még egyre gyűlő munkásokat. Százakra tehető azok­nak a száma, akik alkalmasabb terem hijján kiszorultak és nem vehettek részt Peidl Gyula i beszámolóján. Néhány perccel 10 óra előtt érkeztek meg a képviselők: Peidl Gyula, Propper Sándor, Kéthly Anna, a demokratikus szövetség részé­ről pedig dr. Nagy Vince, Pakots József és talán kevésbé urak, mint nálunk, de a fizetésűk­ből tisztességesen tudnak megélni. Ott nem bosz­szuból történik a leépítés, ott gondoskodnak az el­bocsátottakról. Az uralkodó osztályok nálunk azt hiszik, hogy minden, ami nyugaton történik, az bolondság. Azt hiszik, hogy lehet visszafelé tán­colni. Az uralkodó osztályoknak ez a felfogása katasztrófára vezet. Ausztriában a gyilkosokat is üldözik.. — Jogtalanságból származik minden baj. Ausztriában demokratikus irányzat van, saj'ó, egyesülé i és gyülekezési szabadság van. Ott a gyilkosokat is üldözik. Ott b:kében hagyják a dr. Bródy Ernő. A képviselőket az ezrekre 1 másvallásuakat. 01 az iskolákban tanulnak és rugó tömeg hata'mas éljenzéssel fogadta. Har­sány kiáltások hangzottak el: — Éljen Peidl Gyula! Éljen Nagy Vince! A naey érdeklődéssel kisért beszámoló gyűlést Olejnyik József üdvözlő szavaival nyitotta meg. Kijelentette, hogy Szeged munkássága és pol­gársága azt szeretné, ha a jövőben Peidl Gyula minél sűrűbben jönne le választókerületébe. Peidl Gyula beszéde. Amikor Peidl Gyula a szónoki asztalhoz lé­pett, percekig tartó éljenzés és taps fogadta. Peidl Gyula igy kezdte meg másfél órán át tartó hatalmas beszédét: — Kénytelen vagyok elismerni elnöklő elv­társam megrovását, a < ikor kijelentette, hogy csak igen ritkán jövök le kerületembe, de hadd hozzam fel mentségedül, hogy ünnepnapnak tartom azt a napot, amikor itt megjelenhetek. Nem az én hibám, ha a munkával eltöltött tul sok hétköznap közé nem tudok sok ünnepna­pot beiktatni. Higyjék el, ezeket a hétköznapo­kat sem töltöm el puha szöfán feküdve, ha­nem mindig dolgozom másutt a munkásér­dekekért. — Még valahánysror itt voltam Szegeden, mindig kénytelen voltam megállapitan1, hogy az ország poHtikai és közgazdasági helyzete nem javult, de napról-napra ro szabbodik. Saj­nos, ma sem mondhatok mást. Az elkeseredés hangján kell szólanom, amikor a valóságnak meg­fele'ően hangsúlyozom, hogy nem tudunk előbbre jutnt és minden parlamenti munka hiábavaló erő- és időpoc Okolásnak bizonyul, mert az ellenforradalmi reakció 5 év óta csökö­nyösen ragaszkodik ahhoz a törekvéséhez, hogy az ország ügyét ne előbbre vigye, de mind­inkább visszafejlessze. — A népnek igazi bará ai nem azok, akik mellükkel az ágyuknak. Ezzel szereztek annyi jogot, hogy emberszámba vétetnek. Rájöttek erre és ezért mindenütt másutt saját érdekükből enged­ményeket tettek. Ebben az országban épp az ellenkezőjét látjuk. A magyar ur semmit sem tanult és mindent elfelejtett, mint a közmondás mondja. Itt mindenki jogtalan. — Itt mindenki jogtalan és kizsákmányolt. Ha van is jog, az is csak látszat-jog. A nyilt szava­zás nem egyéb csalásnál, öncsalásnál. Parancsra szavazógépeket csináltak a jogtalanokból. Ez a jogtalanság teszi kilátástalanná, hogy robbanás nélkül a dolgozók javíthassanak helyzetükön. Majd a közalkalmazottak helyzetére tér át s a következőket mondja: — Meg kell állapitanom, hogy a közalkalmazot­tak a legnagyobb ellenségei a mi eszméinknek és ezek a legmegbízhatóbb támaszai a kurzusnak. Ez azonban nem lehet ok arra, hogy meg ne ál­lapítsam azt, hogy Ausztriában a közalkalmazottak tanítanak és nem igazoltatnak és gummibotoz­nak. Ott kulturális problémákat tárgyalnak és nem bombákat gyártanak. (Helyeslés.) — Magyarországon ezzel szemben a gyűlö­let és bosszú az uralkodó. Azonban még ez a gyűlölet is csak féligazság. A mi uralkodó osz­tályunk gyűlöli a pro etárdiktaturát, de maga is más cimen diktatúrát csinál. Azt mondják, hogy gyű ölik a zsidókat, de ez is csak fél­igazság. Igaz, gyűlölik és üldözik a szegény zsidót, kiüldözik a szegény szellemi proletárt, de nem teszik ugyanezt a bankzsidókkal. Azok­kal jó zsíros üzleteket csinálnak. (Helyeslé?.) Peidl Gyula ezután Bebel megállapításával fogl Ikozott, aki szerint „az antiszemitizmus az ostobák szocializmusa". Ezután igy szólítja meg a népgyűlést: Tisztelt nemzetgyűlés! (Ezen a kis ehzó'áson elmosolyodik, majd igy folytatja beszédét): Vállalom ezt az elszólást, mert az igazi nemzetgyűlés ttt ül ezen a székeken. (Nagy taps.) Majd a forradalmak okairól beszél: — A harminc krajcáros n pszámok, a nyo­mor, éhség, a földnélküliség robbantotta ki a forradalmat, ezért kellett jönnie októbernek. Bethlen ugyanazt az utat szolgálja, amely a forradalomhoz vezetett. Amennyiben ez a dik­tatúra továbbra is fennáll, fokozódik, akkor szükség szerint odafejleszti a dolgot, ahova jutni í kell. Bethlen állapilota meg, hogy ilyen ut vezet a forradalomra. Reakció, vagy — demokrácia? ujabb gyűlöletet, ujabb ré engzéseket tartanak szükségesnek, akármilyen szép jelszaak érde­kében, hanem azok, akik arra törekszenek, hogy a népeket egymáshoz közelebb juttassák. Ide tar­toznak minden ország szociáldemokrata pártjai és ebből következik az, hogy a népek közö't épült mesterséges gátak lerombolásával küzde­nek ezek a pártok az országok egymáshoz közelebbre való hozataláért. Ez az igazi boldo­gulás utja. A fajvédők, akik örülnek a „béke­szerződések szentségének." — Minden ország szociáldemokrata pártja köve­teli a békeszerződések revízióját, mert az ezekben diktált feltételek sem valók másra, mint hogy a népek ne tudjanak egymáshoz közelebb jutni. Érdekes, hogy a nacionalisták és fajvédők . . . — Csirkefogók! — kiáltják közbe. — . . . ezek állandóan nyelvükön hordják a hazafiasságot, ezek állandóan arról beszélnek, hogy Magyarország akkor lesz boldog, ha a régi határokat visszaszerezzük és mégis boldogan örülnek annak, hogy az angol munkáskormány megbukott, örülnek a konzervatívok kormányra kerülésén, holott a konzervatívok a békeszerződé­sek szentségét hirdetik. Ez az egyetlen példa is mutatja, hogy milyen óriási ellentét tátong a faj­védők hazafiassága és a valóság között. — Igaz, hogy lemondott Macdonald, de a valóság az, hogy az angol munkáspárt egymillió­egyszázezer szavazattal kapott többet, mint a leg­utóbbi választáson. Szivből kívánunk az angol munkáspártnak számos ilyen bukást. — A politikai és gazdasági helyzet seholsem oly züllött, mint nálunk. Máshol is voltak forradalmak, máshol a kapitalizmus van uralmon. De a más­hol uralmon lévők levonták a tanulságot saját érdekükben, másutt az uralkodó osztályok tudják azt, hogy a dolgozók szálltak szembe egyedül — Két lehetőség van csupán, hogy megnr­radjon ez a mai reakciós politika, vagy szociális fejlődés, valódi demokrácia lépjen előtérbe. Ez csak ugy lehetséges, ha összeáll ebben az or­szágban minden becsületes ember, egy feladatot tűz ki maga elé, ez az egy feladat az, hogy J ebben az országban a becsületet, a morált jut­tassa uralomra. Csík igy lehetséges az, ho<y itt ne prédikálhassanak erkölcsről gyilkosok, hogy itt ne folyhasson olyan tárgyalás, mint legutóbb Szolnokon, mo;t pedig Pesen. Fajvédő attrakciók: — Ne tévesszenek meg senkit azok az attrakciók, amelyeket a fajvédők rendeznek a kormány ellen, vagy a kormány inszcellál a fajvédők ellen. Ha a fajvédők holnap, vagy holnapután leleplezésekkel állnak el4, hogy az ébredőket a kormány fegyverezte fel, akkor ne feledkezzen meg senki arról, hogy nemcsak Bethlen István volt kormányon akkor, hanem a leleplezők: Eckhardt, a kormány-sajtó főnöke, Gömbös pedig, a kormánypárt vátasztási fő­nöke volt. Ezt ők együtt csinálták. Ezek az ellentétek csak egy szereposztásból folynak, ezek megszűnnek mindjárt, amikor cselekede­tükről van szó. — Egyes oldalról olyan váddal illetn k bennünket, hogy mi mindenáron ellenzékiek vagyunk. Ezt a vádat én dicséretnek veszem. Mi igenis ellenségei vagyunk a mai kormány­zatnak, mert ez nem nyújthat mást, mint ami lényege, ez pedig nem más, mint a reakció. Következetesen és mindenáron igenis ellenzékei leszünk ennek a kormánynak. — A jövőben a nagy harcban nem maradunk egyed dl. Az eddig is kötelességét teljesítő Kossuth párt, a demokratikus szövetségben egyesülve velünk fog dolgozni. Remélem, hogy a demokrata párt is erre az alep a helyezkedik Örömmel üdvözlöm az itt megjeleni képvisel Ml a demokratikus szövetségnek. Hiszem, hogy egyesült erővel sikerűi Magyarország reakciós kormányzatát félreállítanunk az útból s bizto­sithatjuk az igazi demokráciát. Bethlen a házszabályreviziótól várja a boldogulást. Peidl Gyula ezután a politika aktuális kér­déseivel foglalkozott. A házsiabályreviziót akarja életbeléptetni a kormány ... — Szájkosár! — kiáltják. — A házszabályreviziótól várja Bethlen Ist­szüntetésére. Azt üzenem a kormánynak, vál­toztasson taktikát, nincs szükség házszabály­revízióra, biztosithatom a kormányt, hacsak valamit is tesz a nyomor enyhítése érdekében, rögtön kevesebbet fogunk beszélni Szüntesse meg Zalaegerszeget, szüntesse meg a zaklatást, ván Magyarország boldogulását. Azt mondják ne szabotáljon, adjon a 400 interpellációra vá­sokat beszélünk, megmondom ennek az okát: laszt, ne engedjen gyilkosokat szabadon járni A kormány semmit sem tesz a nyomor meg- ' és mi nem fogunk annyit beszélni. A legdühösebb hang is mennyei fuvolaszó a robbanó bombákhoz. Ezután a nemzetgyűlés durva hangjáról szól. Az a kérdés, hogy vájjon ez a hang nem hangja-e az elkeseredésnek, amely minden dolgozók közölt ura'kodik. Természetes folyo­mány] ez az egész ország hangu'atának. A legdühösebb hang is mznnyei fuvolaszó a rob­mad. Nem veszedelmesebb-e az a hang, amily­nek nyomán é'e'ek pusztulnak el? Nem fon­tosabb-e, hogy a kormány a házszabályrevizió helyett inkább akadályozza meg a bombame­rényleteket ? Lehet-e temetői hangot teremteni a nemzetgyűlésen, amikor kint dühöng az elége­banó bombákhoz, szalónképes a bombák hang- ' detlensíg? jávai szemb n, melyek nyomán halálhörgés tá- 1 — A tizenkettedik órában jötl létre ez az

Next

/
Thumbnails
Contents