Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-25 / 271. szám

Egyes szám ára 2000 korona Szerkesztőség és kiadóhiva­tal: Deák Ferenc-utca 2. (Fő­reáliskolával szemben.) Tele­on 15-33. A .Szeged" megjele­nik héttő kivételével minden nap. Egyes szám ára 2C00 korona. Előfizetési árak : Egy hónapra helyben 414 (0, Buda­pesten és vidéken 45 (.0 kor. SZEGED Hirdetési árak: Félhasábon 1 mm. 5U0, l hasábon 1000 másfél hasábon 1510. Szöveg­közt 25 százalékkal drágább. Apróhirdetés tiz szóig 6000 kor. Szövegközti közlemé­nyek soronként 7CC0, családi értesítés soronként 10000 kor V. évfolyam. Szeged, 1924 november 25, KEDD. 271-ik szám. Mi történt Ausztriában? j Irta: Tonelli Sándor. A írult héSen kormányválság já szidott le \ Ausztriában. Sztrájkba léplek az osz rák vas­atasok, akik már huzarrosabb idő óla elége­detlenek a fizetésükkel és azzal a rendszerrel, amely szerint a kormány a szanálási akcióból kifolyólag a létszámapasitást végrehajtotta. A sztrájk néhány nspra megbénította a vasúti és poitai forgalmat, politikai jel eget öltött és kormányválságot idézett elö, amelynek nyomán le kellett mondani Seipel prelátus, kancellárnak, aki 1922 junius elejétől kezdve visel e tisztét és kétségtelenül nagy érdemeket szerzett Ausztria viszonyainak konszolidálása körül. Keresztény­szocialista létére elég tűrhető viszonyt tudott fenntartani a szociáldemokratákkal es mikcr néhány hónap előtt egy munkás merényletet követett el ellene, általános részvét nyilatkozott meg irányában. Sepel után a nemze'gyűlés választása alapján egy irány lag fiatal és isme­retlen nevü politikus, dr. Ramek let ült a kan­cellári székbe. Az összeomlás óta az az évszázados állam ­jogi összeköttetés, amely Magyarország és Ausz­tria között fennállott, megszűnt. Mindazonáltal még mindig annyi gazdasági és egyéb szál fűz bennünket Ausztriához, hogy az osztrák politi­kai viszonyok reánk nézve nem közömbösek. Ebből a szempontból nem lehet egészen ér­dektelen, ha összefoglaló formában ismertetjük az osztrák állam lörténetét 1918 októberétől kezdve mostanáig. Az összeomlás köveike?tében Ausztria a leg­nyomorúságosabb helyzetbe került csaknem az összes európai államok között. Bécs, amely az­előtt egy ötven milliónál nagyobb leiekszámmal biró monarchiának volt a középpontja, egyik napról a másikra egy hat és félmiliió lakó u kis \ országnak lett a fővárosa, amely elveszi- jj (ette összeköttetését a tengerrel és a nagyrészt ? elleni éget indulalu utódallamok közé volt « beékelve. A hosszú évek nélkülözései foly- } tán legyengült lakosságnak hiányoztak a szük­séges élelmiszerei, nem volt tüzelőanyag, az iparnak nem volt nyersanyagja, ÖZ or­szágnak pedig az egyre nagyobb mennyiség­ben nyomott és rohamosabb devalválódó papír­pénz volt az egyetlen jövedelmi forrása. A viszonyok teljes kilátástalansága hihetetlen er­kölcsi züllést idézett elö, a tartományok nem törődtek az állammal, a közigazgatás tejesen dezorganizálódott s az állan i és társadalmi élet a teljes felbomlás képét mutatta. Az uj államnak első törvényhozó szerve gya­nánt 1918 október 21-én a volt birodalmi gyűlés német nemzetiségű tagjaiból az ideiglenes nemzet­gyűlés alakult meg. Ez a nemzetgyűlés prokla­málta november 12-én, Károly császárnak a trón­ról való lemondásával egyidejűleg az osztrák-né­met köztársaságot. Az első nemzetgyűlésen a szo­ciáldemokraták voltak többségben, a hangulat erő­sen balfelé hajlott el s a nemzetgyűlés a szociál­demokrata Renner Károly dr.-t választotta meg első kancellárnak. Az elnöklete alatt megalakult kormány 1919 február 16-ra tűzte ki az alkotmá­nyozó nemzetgyűlés választását, amely március 12-én erős többséggel Ausztriának Németország­hoz való csatlakozását mondotta ki. Ez a határo­zat azonban az ántánthatalmak tiltakozása folytán, amelyek féltek az utóbbinak megerősödésétől, nem volt megvalósítható és Ausztria szeptember 19-én kénytelen volt a st. germaini békeszerződést alá­írni, amely még a Német-Ausztria név használatát sem engedte meg, hanem az uj államot osztrák köztársaságnak keresztelte. Ugyanúgy, mint Német­országnál, Ausztriánál is a szövetséges főhatalmak egyetemleges, de számszerűleg meg nem határo­zott jóvátételi kötelezettséget állapítottak meg. A különlegessége a megvert Ausztriával kötött szer­ződésnek az volt, hogy az ántánt az osztrákoknak itélte oda Magyarországnak részben németek által lakott nyugati szegélyét. Ez a területsáv Burgen­land néven kapcsoltatott Ausztriához. Ennek a rendelkezésnek nyilvánvaló célja az volt, hogy po­litikai ellentéteket támasszon a volt monarchiának j két legjobban megnyomorított állama között és i akadályokat gördítsen esetleges megegyezésüknek j az útjába. Az uj köztársaság alkotmányát a nemzetgyűlés ! 1920 október 1 én tartott ülésén fogadta el és j december 9-én választotta meg a köztársaság első ! elnökét dr. Hainisch Mihály személyében. Az al- \ kotmány szerint, amely nagyon hasonlít a svájci alkotmányhoz, Ausztria kilenc tartományból álló szövetséges köztársaság, amelyen belül az egyes tartományok széleskörű autonómiával rendelkez­nek. A törvényhozó hatalom a nemzetgyűlés és szövetségi tanács között oszlik meg. Az előbbinek 165, általános, egyenlő és titkos választás utján választott tagja van, az utóbbi pedig az egyes tar­tománygyűlések delegátusaiból áll. A kormány élén a kancellár áll, körülbelül miniszterelnöki hatás­körrel. A nemzetgyűlés fő pártjai a keresztény­szocialisták és szociáldemokraták, mellettük még néhány szavazatuk van a nagynémeteknek és agráriusoknak. Az 1919 óta uralmon levő kormányoknak leg­főbb problémájuk volt, hogy miként oldják meg az uj államra nehezedő élelmezési és pénzügyi nehézségeket. A túlnyomóan hegyvidéki jellegű ország ugyanis nem terem elegendő gabonát lakos­sága számára, kezdetben pedig Ausztriának egy­általán nem volt pénze, hogy élelmiszereket vásá­rolhasson. Eleinte idegen segítő akciók révén tör­tént ugyan valami a nyomorúság enyhítésére, de ez távolról sem volt elegendő és könyöradomá­nyokra alapítani egy állam ellátásának az ügyét még sem lehetett. Az egymás után következő kor­mányok ismételten fordultak segítségért Londonba, Párisba és később a nemzetek szövetségéhez Genfbe, 1921 márciusáig azonban mindössze annyi eredményt tudtak elérni, hogy a főhatalmak londoni konferenciája a nemzetek szövetségét felkérte az osztrák kérdés tanulmányozására. A nemzetek szö­vetségének pénzügyi bizottsága készített is javas­latot a szanálásra, de ez nem volt megvalósítható, mert az érdekelt hatalmak nem voltak hajlandók a zálogjogok felfüggesztését elfogadni. Ilyen huza­vonákkal telt az idő 1922 juniusáig, mikor a nem­zetgyűlés választása alapján Seipel Ignác prelátus alakított kabinetet. Seipel egy rendkívül ügyes sakkhúzással valóság­gal kikényszeritette a külföld támogatását. Arra való hivatkozással, hogy Ausztria önmagában élet­képtelen, tárgyalásokat kezdett az olasz és cseh kormányokkal, hogy Ausztria valamelyik szom­szédjához csatlakozzék. Az egyensúly megbolyga­tásától való félelem hatott. Egyszerre sürgős lett az osztrák kérdés rendezése. A jóvátételi bizott­ság juliusban husz esztendőre feloldotta az osztrák állam jövedelmeire betáblázott, de számszerűleg meg nem határozott követeléseit, hogy az igy fel­szabaduló összegek a szanálás célját szolgáló rövid lejáratú nemzetközi kölcsönök fedezésére szolgálhassanak. Kétségtelenül a segítségnek már a legfőbb ideje volt, mert az osztrák pénz béke­beli érme paritásánakl/15.000részére sülyedt vissza és önerejéből a bevitelre utalt Ausztria képtelen lett volna élelmezési kérdéseit megoldani. Ilyen előzmények után kezdődött meg az oszt­rák szanálási akció 1922 novemberében. Első lé­pése volt ennek az államtól független uj jegy­bank felállítása és a korona stabilizálása. Utána a nemzetek szövetsége egy három és félmillió fontos rövid lejáratú kölcsön jegyzését engedélyezte Ausztria javára abból a célból, hogy az átmeneti idő alatt az államháztartás hiányai fedeztessenek. Ausztria viszont kötelezte magát a nemzetek szö­vetségének pénzügyi bizottsága által fellállitott szanálási programnak a végrehajtására, a feles­leges hivatalnokok elbocsátására és a takarékos­sági elvek érvényesítésére az állami háztartásban. A szanálási akció ellenőrzésére a nemzetek szö­vetsége egy főbiztost nevezett ki Ausztriába, Zim­mermann rotterdami polgármester személyében. A szanálási akció révén sikerült az inflációnak gátat vetni, az államháztartás egyensúlyát fokoza­tosan helyreállítani és a gazdasági munkának az alapjait megteremteni. 1924 derekán az osztrák jegybank már annyira jutott, hogy silling néven megkezdhette az ezüst pénzek kiadását. Ebben a szanálási akcióban kétségtelenül igen nagy érde­mei voltak a most távozó Seipel kancellárnak, kinek távozását tulajdonképen a szanálástól füg­getlen kérdések idézték elö. Az osztrák államnak van ugyanis egy igen nagy problémája melyet az 1920 októberi al­kotmány nem oldott meg teljesen: az állam­nak és a tartományoknak egymáshoz való vi­szonya. Négy esztendő óta Ausztriában állandó küzdelem folyik a föderalizmus is centralizmus között. A fzéitő autonómistá* odáig mennek el, bogy Ausztriát rgyizerü államszövetségnek tekintik; és a tartományoknak állami felség­jogokat követeimk. Érvelésük szerint a császár lemondásával megszűnt a pragmatika szankció, mely a tartományokat Oeszekapcsolta és most ezeknek az akaratától függ, hogy bent aksr­nak-e maradni as államban, vagy sem. Elő­fordult, bogy egyes tartományok nagy pénz­ügyi feleslegekkel rendelkeztek, mikor más tar­tományok kCzködiek, az állam pedig nem tudta segíteni őket, mikor pedig a kormány változtatni íkart ezen a lehetetlen helyzeten, tiltakoztak minden centralizálás ellen. A novem­bsr elején kitört vasutassztrájk csak látszóla­gos oka volt Seipel tukásának. A háttérben a föderalizmus és centralizmus kérdése, illető­leg a tartományok széthúzásával szemben az állam pénzügyi felségjogának az érvényesítése 1 ppangott. Mikor a vatutf sokkal sikerüli meg­egyezni, Seipemek a másik kérdés miatt kel­lett lemondania. Az28l, hogy a helyét kompro­misszum abpján dr. Ramek Károly vette át, ez a kérdés még nincs elintézve. A központi hatalomnak összhangba hozatala a tartományok pariit uláris törekvéseivel szemben továbbra is megoldatlan problémájamaradt az uj Ausztriának. A kereskedelmi tárgyalások Ausztriával is megszűntek. biztos a választási ivek pótlására utasította Bárány Sándor kivételével az összes többi jelölteket. A határidő lejártáig azonban egyet­len pótlásra visszautasított jelölt sem tudott megfelelően eleget tenni pótlási kötelezettségé­nek és igy a novembrr 30-án tartandó válasz­táson egyhangúlag Bárány Sándort fogják a nagyatádi választókerület képviselőjévé meg­választani. Politika kálvinista alapon. Budapestről jelentik : A kálvinista politikai szövetség tegnap este fogott eszméi és elvei ismertetéséhez. A Rádai-utcai theológiai aka­démia földszinles könyvtárhelyiségében hat óra uán nyitotta meg az ülést dr. Somogyi Lajos ügyvéd. Ezu!án dr. Sebestyén Lajos ügy­véd Mitológiai tanár, a református szövetség megszervezője tartott előadást „a kálvinista ilapon áüó k?reszténypol tika eshetőségei és kilátásii Magyarországon" cimen. Ezután Haar Budapest, november 24 (Tudósítónk telefon­jelentise.) Az utóbbi napokban sok szó esett arról, bogy szerződés jön létre Ausztria és Magyarország kőzött, amelynek értelmében a két álam bizonyos engedményeket ad egymás­nak az export-import tekintetében. Ilyen irány­fa n már folytak is tárgyalások, ezek azonban most megszakadtak, mett ez osztrák kormány egyelőre nem taitja szükségesnek, hogy ezek a tárgyalások befejeződjenek. Az osztrák kor­mány ugyanis azon a véleményen van, hogy konlingentális szerződést addig nem köthet Mcgyarországgal. amig Magyarország nem hoz litre egy ilyen szerződést Csehországgal. Mint­hogy azonban a cseh—magyar tárgyalások bi­zonytalan időre megszakadtak, a tárgyalások végleges befejezését Ausztria nem tartja idő­szerűnek. Egyhangú választás lesz Nagyatádi kerűlatében. i A nagyatádi válasatí-ksrületben a választási I

Next

/
Thumbnails
Contents