Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-25 / 271. szám

2 SZBOBD 1924 november 25. teológiai tanár szólalt fel ét kárhoztatta, hogy a kálvinista egyház még mindig nem mozdult meg a politiai sierveskedés mellett. Oönczy •MMAWMMMMMMM^^ • Miklős, valamint Qil Sándor iparosok felszólalásukban ugyancsak a kálvinista szrvezkedést követelték. „Ne akadjon meg a kisvasút ügye a köilegelőkön.' A vasutbizottság egyhangúlag elfogadta Bokor Pál javaslatait. Szeged, november 24. (Saját tudósítónktól.) Az alsótanyai kisvasul épitése ügyében hétfőn végre megtörtént az csö komoly lépés. Az a vegyes bizottság, amelyet Bokor Pál polgármesterhelyettes hívott össze, hé főn délu!án tartott értekezletén elhatározta, hogy a miskolci vasutanyagajánlat föltétlen elfogadását javasolja és elha ározta azt is, ho^y elog> dja és elfogadásra ajánlja a polgármesierlielyeitesnek a vasútépítési költségek fidezésérá vonatkozó javaslatát. A vegyes bizottság ülését, amelyen megjelentek a régi vasúti bizottság, a pénzügyi és mezőgazdasági bizottságok tagjai, Ot óra ulán nyitotta meg az elnöklő polgármester. Bokor Pál ismerte t: a kisvssut ügyének huszonöt étre húzódó előzményeit. Elmondotta, hogy 1899ben Nyilassy Pál és Ormódy Bíla indítványt terjesztettek elő a szeged—halasi helyiérdekű vasút felépítése ügyében. Nemsokára megtették az általános tanyai vasútra vonatkozó ind tványt. A pénzügyi bizottság keskeny vágányu vasút építését javasolta, más kOrök visiont a normális nyomtávolságú vasút mellett foglaltat állást. Husz évig folyt a két felfogás k5zött a meddő vita, amelynek eredményeként a terv maga nem juthatott a megvalósulás stádiumába. Vázlatosan imerteti ezután Bokor Pál Szesztay László 1910-ben összeállított tervezetét, amelyet akkor alkalmasnak találtak a megvalósításra és kijelenti, hogy a műszaki rész mellőzésé vei csupán a fedezet kérdését kívánja letárgyalni. Szesztay László tervei szerint a kétfelé ágszó tanyai vasul 62 kilométer hosszú lenne, összes költsége a vasutpályi kisajátítási költségeivel együtt körülbelül kétmillió kiróna lett volna, ami ma 34 milliárd papirkoronának felel meg. A vasút megépítésére csak akkor lehetne komolyan gondolni, ha ennek a kölcsönképen fiiveendő ösizegnek körülbelül évi négymilliárd koronás amortizációját a meglévő jövedelmek érintése nélkül biztosíthatná a város. Ezután előterjeszti a fedezetre vonatkozó javaslatát, amely szerint a város külső kOzIegelőíből a gazdák érdekének sérelme nélkül közel báron és félezer holdat kihasíthatna a város és azt parcellázva, mezőgazdisági művelésre hasznosíthatná. Ennek évi bérjövedelme a vasutkölcsön évi törlesztési összegét msjdnem teljes mértékben fedezné. Bokor Pál helyesléssel fogadott előadása után Berzenczey Domokos műszaki főtanácsos ismertette a kérdés műszaki részét. Elmondotta, hogy a Szesztay-féle terveket bizonyos mértékben már a háború előtt megváltoztatták, amennyiben a vasútvonal hosszát 69 kilométerre emelték fel. Ennek következtében a vasútépítés költsége is emelkedett közel két és félmillió koronára. A trianoni határok következtében a vasút rentabilitása szempontjából a helyzet ma kedvezőbb, mint a háború előtt volt. Aoiháza környéke ugyanis, amely Trianon előtt Szabadka felé gravitált és felhasználhatta a közelben levő szeged—szabadkai vasutvonalat, most elvesztette a vasúti közlekedés és a Szakadka felé való gravitálás lehetőségét és igy, ez a legsűrűbben lakott alsótanyai terület is a kisvasút forgalmát gyarapítaná. Véleménye szetint negyvenmilliárd koronából fedezhető a vasútépítés minden költsége. Ezután Kiss Fe enc erdőfőtanácsos szólalt fel. A polgármes erhelye tesnek a fedezetre vonatkozó előterjesztésit e fogadja, azonban a gazdaközönség szempontjából bizonyos aggályokkal fogadhatja csak el. Helyes Bokor Pál álláspontja, amikor azt mondja, hogy legelőre csak a növendék jószágnak van szüksége, de kérdi, hogy a legelöterületek megcsonkítása után marad e annyi legelő, amely elég a növendék jószág számára. A polgármester mondotta el ezután észrevételeit. A kérdést kétfelé osz ja. Elsősorban azt kell eldönteni, hogy megvegye e a város a miskolci bánya vasú anyagát. Szerinte minden további nélkül meg kell venni, mert az ajánlat nagyon kedvező. Kétmilliárdért megveheti a város, nem szabad elmulasztani az alkalmat. Ami a kérdés második részét, a vasútépítés fedezetének ügyét illeti, bármilyen te szetős is a polgár mester helyettes javaslata, azt nem fogadhatja el addig, amig az érdekelt tanyavilág véleményét nem tuíj« meg. A köz'egelőre ugy mis az állattenyésztés fejlesztése érdeké :en szükség van. A legelő megcsonkítást éppen ezért aggályosnak tartji. A fedezet előteremtétének van azonban más módja is. A vasutat egy olyan részvénytársaság is felépítheti, amelyben á városon kivül érdekeltséget vállalnak az alsótanyai gazdák is. — Ha erre számítunk — szólt közbe általános helyes lésmellett valaki —, akkor soha sem lesz vasút. — Van még más mód is — folytatta a polgármester — bizonyos pénzcsoportok érdeklődnek már a kérd ;s iránt és kilátásom van arra, hogy rövidesen konkrét ajánlatukkal jelentkeznek is. Kijelentem egyébkélt, hogv a legszívesebben én is a polgármesterhelye tes javaslatát fogadnám el, ha az érdekelt gazdák megnyugtatnának, hogy aggályaim alaptalanok. Ezután az érdekelt gazdik nyilatkoztak és a polgármester alig titkolt meglepetésére eloszlatták aggályait. Papp István nyi'atkozott először. — Negyven éve csináljuk már ezt a kisva'utat — mondotta — és azt tapasztaltam, hogy minél többet bízottságoeunk, annál bizonytalanabbá vilik a dolog. A h. polgármester ur aggályait a legnagyobb sajnálattal nem erősíthetem meg. Ne akadjon meg most a vasút ügye a legelőkérdisen. Ezután kifejtette, hogy a szegedi legelők nem érnek semmit. A jó gazda már régen otthon larija a jószágát és i«y többre megy vele, mert földjét belterjesen kell művelnie. — Ha én lettem volna harminc év előtt a polgármester — mondta emelkedett hangon — a kisvasutat akármilyen erőlködéssel, de megcsináltam volna és — ne haragudjon meg érte senki —-, de a városnak kutya kötelessége, hogy végre felépítse azt a vasutat. Ördög Vince és Gárgyán Imre ugyanilyen értelemben szólaltak fel az atsótanyai gazdák nevében, ugy hogy a h. polgármester megállapította, hogy a bizottság egyhangúlag elfogadta Bokor Pál előterjesztését. Jean Jaurés hamvai a Pantheonban. Páris, november 24. Jean Jaurés koporsóját ma délelőtt ravatalozták fel. A ravatal mellett 12 munkás állt őrséget munkásruhában, lámpással a kezében, miközben egész Franciaország területéről számtalan küldöttség vonult fel. Külföldről is megjelentek küldöttségek, többek között Németországból. Az elvonulás után a kamara épületében igen sok képviselő és szenátor gyűlt össze, akik a Pantheonba való átszállításra vállalkoztak. A koporsót egy órakor a francia trikolórral a 26 méter hosszú ravatalra helyezték. A holttestet hetven bányamunkás vitte a Pantheonba. A gyászmenetben résztvettek az elhunyt családtagjai, barátai, két tábornok, több tiszt, végül Herriot vezetéséve* a kabinet tagjai. A menetben ott lehetett látni a különböző országok küldöttségeit feketével bevont lobogókkal. A menet két oldalán beláthatatlan tömeg állt sorfalat. Amikor a menet megérkezett a Pantheonhoz, a holttestet bevitték a Pantheon belsejébe, ahol ekkor már megjelentek a hivatalos személyiségek, a köztársasági elnökkel az élükön. A hivatalos személyiségek soraiban ott volt a diplomáciai testület, köztük Hoesch német nagykövet is. A gyászünnepséget karének vezette be, majd utána Herriot tartott emlékbeszédet. Vázolta egész életpályáját, mint szocialista vezért, politikust, embert és pacifistát dicsőitette. Herriot miniszterelnökön kivül más nem beszélt. Jaurés koporsója a Pantheonban három napig marad a ravatalon. tMWVMMVMMMAMWAMVMAAAAMMAMVI Mindenféle bútorok féláron alul, csak még a készlet tart, kiphatók Kakuszinál Tisza Lajos körút 20, a városi gőzfürdő mellett m Szeged és a nemesi felkelés. Irta: Székudvari Imre. III. „Minderre nézve igen szükségesnek látjuk, s az uraknak atyafiságosan ajánljuk, hogy fent kitett előre tudni szükséges princípiumokat kitanulják, azonnal tudtunkra adják s egyáltalában semmiben, ami ezen kinyilatkoztatásunkkal össze nem férekezne, nekünk leendő egyetértés nélkül ne consententiáljanak, kiváltképen azon munkálkodjanak, hogy független jurisdictionk ne sértődjön, a reporcióban a többi földes uraság közt és köztünk az igaz proporcio megtartass n. Emlékeztetjük az urakat még arra is, hogy a reparcio alkalmatosságával a városnak ne 23, csak 16 porták számoltassanak, mivel 23 poriát csak a mult esztendóbeli subsidiumra nézve emiitettek, v»lóságos és téres poriáink száma pedig csak 16 maradt." Mint láth tó, ez az óvatos ha'ározat, amely a nádor levelének olvasása után hozatott, valóban nem tanúskodik nagy lelkesedésről. A kiküldölt követek első jelenlésének olvasása u án is ráért a tanács azon töp engeni, hogy hol és mimódon találhatna autonómiáján eset sére;meket. Jellemző, hogy a „mi fiunk" pártolása, a lokálpairiotizmus miijén mértékben veze'te a válaszadásnál a tanácsot, de nem utolsó az az igyekezet sem, mellyel a már megállapított porták számát igyekeztek a subsidium kisebb mértékben leendő megállapítása végett redukáni. Igaz, hogy Szegednek, mint földesúrnak Kistelek és Tápé után Csongrádhoz, Szőreg után Torontálhoz is kellet adóznia. De hiába volt minden. A gyorsfutár nem ért olyan gyorsan Szegvárra, mint amilyen gyorsan hazaértek a követek. Szeptember 21-én, tehát már a következő napi tanácsülésen megjelent Müller Sebestyén és Szekeres Mihály és szó belileg adták meg a választ a mindenesetre késve érkezett, vagy egyáltalán meg sem kapott levélre. Válaszuk és a megye ellentmondást nem tűrő határozata o'y súlyos terheket rótt a városra, hogy a tanács jóiak látta a választott községgel egyetemben határozni. S hogy legalább a látszatot megmentsék, a határozatnak olyan szint igyekeztek adni, mintha azt teljesen önként, önzetlen hazafiságból hozták volna. A jegyzőkönyvbe foglalt határozat bevezető sorai azt a látszatot kellik, mintha valóban önként történt volna a felajánlás. Ezt a látszatot azonban az előbbi levé váltás bizony inkább csak a helyzet kényszerítő hatása következménye gyanánt világítja meg. „Minekutána felséges nádorispánunk kegyelmes levelébíl ér etődött, hogy az ellenség képtelen nyakatísága miait a legott becsüle es ' békességhez semmi reménység sem volna és a császári és kirá'yi birodalomra nyőttön nyő/e a veszedelem, söt a 22036. siám alalt kelt hely| tartótanács írásából az is nyilvánná lett, hogy , jó királyunk a jelen való veszedelmekre nézve, mitől birodalmát s neve etesen édes hazánkat is fáradhatatlan atyai gondoskodással kivánja védelmezni, felséges személyét népéért áldozni a táborban maga kiszállni s seregét veiérelni kegyelmesen eltökéllette, mndezeket mint legérzékenyebb s szorosabb környülállásokat hiv szivére vette ezen nemes tanfcs és választott község, ebbeli ösztöntől viseltetvén, valamint mindenkor dicsőségnek tartotta kegyelmes királyához és hazájához nem csak nyilván bizonyítandó, hanem amikor szűkség megkülönböztetendő hivségének s égő szeretetének példáját adni, egy szívvel s eltökéllett akarattal", határozol. Elhatároz a, hogy 80 gyalogos és 20 lovas felkelőt küld Csongrádmegye zászlója alá minden felszereléssel együit, mit József nádor levele előir. A ha'ározatot a megyével a már többször emiilett krt követen kivül a választolt községtől hozzájuk csatlakozó Bélán Arkádius közli. A város részéről tehát megtörtént a megajánlás, de még hátra volt a sereg felállítása. A szép szó, a haza veszedelmének em'egetése aligha volt elég a város lakóinak, ha maga a tanács is a később hatáiozás álláspontjára helyezkedett. Tudta ezt maga a tanács is s tzért a követek tanácsára a választott község tagjaival közösen á lapította meg azokat a kedvezményeket, melyeket azok nyerhetnek el, akik