Szeged, 1924. november (5. évfolyam, 252-276. szám)

1924-11-23 / 270. szám

1924 november 27. SZEGED 5 Óriási tömeg várta szombaton este a baloldali ellenzék vezéreit. Nagy Vince, Bródy Ernő, Pakots József, Propper Sándor és Kéthly Anna Peidl Gyula beszámolóján. Szeged, november 22. (Saját tudósitónktól.) Peidl Gyula vasárnap délelőtti beszámolója — mint már jelentettük — a politikai élet leg­kimagaslóbb eseménye lett, amelyre szinte az egész ország nyilvánossága feszült érdeklődés­sel né*. Ez a nagy érdeklődés már szombaton este nyilvánult meg először a szegedi állomá­son, amikor nyolc órakor megérkeztek a bal­oldali ellenzék reprezentatív vezérei. Már jóval njolc óra előtt százakra menő tömeg lepte el ° a pályaudvar előtti teret, valamint a parront is. A gyorsvonat beérkezése előtt etős rendőri ké­szenlét helyezkedett el az állomás különböző pontjain, hogy az eselleges rendzavarást meg­ekadályozza. A vona* néhány percce 8 óra után érkezett be Szeged-állomásra, amikor rgymásu'án szál­lottak ki a kocsikból Peidl Gvula, Nagy Vince, Pakots József, Bródy Ernő, Propper Sándor és Kéthly Anna. Az állomás előtti türen, amikor a képviselők beszá lotlak kocsijaikba — és nem a város díszkocsijaiba — hatalras éljen hang­zott el: — Éljen Peidl Gyula! Majd harsány kiáltás: — Éljen Nogy Vince: A rendőrség semmiféle felvonulást nem en­gedélyezett — két héttel eze'őtt ugy láttuk, egy másik tábornak hasonló rendelkezést nem kéz­besítettek — és igy a tömeg csendben széjjel oszlott. A vasárnapi beszámoló a Széchenyi Moziban pontosan 10 órakor kezdődik, amelyen az összes képviselők felszólalnak. A Szeged munkatársa ugy értesül, hogy Rupert Rezső, — akinek szombaton délután Pécsett kellett megjelenni egy tárgyaláson — vasárnap reggel ugyan­csak meg fog érkezni é* igy ő is részi vesz a nagyjelentőségű beszámolón. Vasárnap délután 3 órakor gyűlés lesz az ujszegedi Vigadóban, 4 órakor pedig a Munkás­otthonba nőgyülést tartanak. Hétfőn delelőtt 10 órától Peidl Gyula » Munkásotthonban fo­gadni fogja minden választóján, aki sérelmekről, panaszokról ak-r beszámolni a képviselőnek. Dél en Peidl Gyula látogatást tesz a kereske­delmi és iparkamarában, mig déluán 5 órakor nem tálaltam ki a dolgot; ezzel tartoztam minisz­teremnek. Töreky elnök: Mit csináltak a pénzzel? Esküdt: A pénz egyrésze ma is megvan. A pénzt nem a pártkasszák kezelték. Amikor a bo­nyodalom kitört, akkor a miniszter másnap Gaál Endre nemzetgyűlési képviselőnek átadott ötmillió koronát, egyrészét pedig hazavitte és elásta. Ami­kor 1922 tavaszán szaoadlábra kerültem, felhozta hazulról a pénzt, de az a földben elázott. Gaál a Hungária Banknál helyezte el a pénzt. Azt mondja még Esküdt, hogy őt beavatottsága miatt akarták elkergetni. A miniszter hallgatás fejében tízmilliót igért és Amerikába útlevelet. Töreky : Ez csak állítás. Darabonkint 2000 korona. Ezután Landesmann bizományost hallgatják ki. Landesmann elmondja, hogy megállapodtak, hogy Arnstein fog kérni engedélyt, Bencze mindjárt megemlitette, hogy darabonkint 2000 koronát kell fizetni, amit ő ügyvédi dijlevél formájában nyug­tat. Hogy mi az a közcél, amire a 2000 koroná­kat fizetni kell, az iránt nem is érdeklődött. Az elnök ismételt kérdésére aztán kijelenti, hogy Bencze nem pártcélokra, hanem közcélokra, vagyis jobban mondva kulturális célokra kérte a kiviteli engedélyekért leadandó pénzt. Esküdtről azonban semmit semmit sem tud, őt soha nem látta, sőt még a nevéről sem hallott. Az elnök megállapítja, hogy Landesmann vala­mennyi vallomásában tagadta Esküdttel való isme­retségét. Landesmann Esküdtnek szemébe mondja, hogy nem ismerte őt, mire Esküdt is megengedi, megjelenik az ipartestületben. ti ni^www^^wwwwwwwvvw^ hogy emlékezőtehetsége megcsalta 'Az elnök ezután megkérdezi Landesmannt, hogy Márffy nem értekezhetett a miniszterelnökkel. Budapest, november 22. Az erzsébetvárosi bombamerény et mai tárgyalásán Márffy József az elnök azon kérdésére, nogy vájjon irt e leve­leké egyes közéleti férfiaknak, köztük Bethlen István gróf miniszterelnöknek, azt válaszolta, hogy erre semmi szüksége nem volt, mert bár­mikor érintkezhetett a miniszterelnökkel E<zel kapcsolatban a miniszterelnökhöz közel álló helyről a következő kijelentést tették: Ki van zárva az, hogy Bethlen István gróf tár ával. Amit Márffy a főtárgyaláson mondott, az egyszerűen hazugság, már csak azért is, mert a minisz erelnök munkaprogramja állan­dóan napokkal előbb meg van állapítva és ezen a programon soha senki kedvéért nem vál­toztat. Ha Márffy ugy akarja feltün etni a dol­got, mint hogyha ő Bethlen Istvánnal érintkez­he'ett volna, ugy ez a körülmények ismerője előtt nem tekntheő másnak, mint perfid hazugságnak. szóba állt volna Márffyval, vagy akármelyik Köztisztviselő volt-e Esküdt? Vallomás a megmaradt panamapénzekről. Kihallgatták dr. Benc.e vádlottat is. Budapest, november 22. Esküdt megveszte­getési pőrének ma délelőtti fölárgyalását 10 órakor kezdte meg a biróság. Dr. Töreky tanácselnök ellenőrizte, hogy a vádlottak és a beidézett tanuk jelen vannak-e. Majd közölte, hogy a mai tárgyalás alkalmával Arnstein, Kuffler, Karsay, Ráts, Gernól és Holtscber Félix tanu kihallgatására kerül a sor; a többi tanukat hétfőn reggel 9 órára hivta be. Ezután dr. Gaál Jené kér szót. A kir. ügyész vádja kizárólag a megvesztegetésre irányul; ebben pedig kizárólfg csak közhivatalnok lehet bünö;. Tudomása szerint más, mint közhivatal­nok, megvesztegelhető nem lehet. A tárgyalás mai stádiumában azonban már kivilágosodott, hoty Esküdt nem közhivatalnok. A védelem nevében arra kéri a bíróságot, hogy határozzon azon kérdésben, hogy Esküdtet közhivatalnoknak tartja-e, vagy sem; kéri továbbá a bíróságot arra is, hogy intézkedjen olyan irányban, hogy a szóbanforgó két kosárnyi levél a védelem rendelkezésére bocsájttassék. A közvélemény nyugtalanítása nem méltó a birói eljárás komoly­ságához. Ha Esküdt valamit állit, azt bizonyít­Dr. Weisz Ödön, Esküdt védőj2 meglehetőten izgató t hangon kijelenti, hogy neki más állás­pontja v n a többi védőkuel szemben. El- , » lenzi, hogy a biróság prejadikálja azt, hogy \ hogy azok pártcélokra kellenek. C.MUJ I.>!.L:...Í.I 1. . F.11.! . Dr Ronryo • d>7l hnov a nini látta e a minisztériumban Tömör Angélát. Tanu: Nem, csak a rendőrségen láttam. Az elnök ezután dr. Bencze József vádlottat szólítja. Dr. Bencze József vádlott kihallgatása soráa elmond a, hogy Esküdt mutatta be Reilernek és Reiter hozta össze azután a Landesmann-céggel. Esküdt azt mondta neki, hogy a beszedett 2000 koronák közcélokra és a nyugatmagyarországi felkelés céljaira kellenek és azok felvételére neki felhatalmazása volt. Arról sem tudott, hogyan szerezte meg Esküdt az engedélyeket, de ez nem érdekelte, arról nem tudott, hogy a beszedett pénzeket hova fordította. Határozottan nem tudja, de az volt az impressziója, hogy a gyüj­: lésnél Eskodt a miniszter megbízásából jár el, egyébként, ha megkérdezte töle, azt válaszolta, hogy ez kényes kérdés, erről ne beszéljünk. Esküdt megjegyzi a vallomásra, hogy nem felel meg a valóságnak, mert Bencze mindenről , nagyon jól tudott. A pémeket B:ncze nem letétként kezelte, hanem neki adta át és jól tudta, Esküdt közhivatalnok-e, vagy sem. Felhívja a biróság figyelmét arra, hogy a tanukat egyálta­lában nem figyelmeiié'tték az eskü szentségére és annak következményeire. A többi vádlottak védői egymásután szólalnak fel és mindannyian csatlakoznak dr. Gaál vídő indítványához. Dr. Boronkay kir. ügyéez reflektálva a védők felszólalásaira, kijelenti, hogy a védők teljesen tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy a kér­dés döntése Esküdt közhivatalnoki, vagy nem közhivatalnoki minőségén fordul meg. A felve­tett kérdést teljesen szükségtelennek tartja. A törve nyszék ezei kérdésbeH nem is határozhat, mert egy vádhatározattal állunk stemben, mely már ezt a kérdést eldöntötte. Töreky elnök kijelenti, hogy a biróság nem határoz abban a kérdésben, hogy Esküdt köz­hivatalnok-e, vagy sem. Ennek az elbírálása az ítélethez tartozik. Majd kijelenti, hogy a biróság hatja is. Ismételten kéri a leve eknek a védelem j módot fog nyújtani a védelemnek a két kosár számára való rendelkezésre bocsájtását. I megtekintésére. Esküdt a Landesmann-féle ügyről. Töreky elnök ezután Esküdlet szólítja magá­hoz és közli, hogy Landesmann és Bencze ügyére vonatkozólag hallgatja ki, akiktől össze­sen 200 000 koronát fogado:t el. Esküdt előadja, hogv a Landesmann-féle ügy­ben „Reiter Ferenc szökésben lévő vádlott járt el. Ő tárgyalt Landesmannsl és ő közölle vele, hogyha fizet, kaphat engedélyt. Mivel a szokás az volt, hogy szemtanú előtt nem vették át a pénzt, sem nyugtát nem adtak, Landesmann pénzt nem adott át neki, mert nem ismerte őt. Dr. Bencze ügyvédet futólag ismerte. 1921-ben, amikor a nagyobbstilü panamák kezdődtek, azon tanakodtak dr. Zeőkével, hogy mikép lehetne a dolgokat megoldani. Nagyatádi miniszter is tudott arról, hogy nyugta nélkül nem akarják a pénzeket átadni és azt mondotta ZJŐ kének, hogy egy isme­rős ügyvéddel kell a dolgot megcsinálni; igy hoz­ták fel Bencze ügyvédet. Ezen időtől fogva azon kérvényezők, akik bennünket, engem és Zeőkét, nem ismertek, Benczéhez lettek küldve és neki tiszteletdíj képen három százalék jutalékot állapí­tottunk meg. Igy volt ez Landesmannal is, aki el- I ment Bencze irodájába, a pénzt lefizette és meg- ? kapta az engedélyt Töreky elnök: Mit mondott ön Landesmannak arra vonatkozólag, hogy milyen célra kell a pénzt fizetni ? Esküdt: Pontosan már nem emlékszem, hogy ' mit mondottam, csak azt mondottam, hogy nem az államot illeti. Azt mondottam, hogy enélkül nem megy. Töreky: Mit mondott a többieknek ? Esküdt: Átoknak, akikkel bizalmas baaátságban voltam, megmondottam, hogy milyen célokra lesz, de azoknak,' akiket csak egyszer- kétszer láttam, Dr. Bencze: Azt, hogy a pénz pártcélokra kell, nem tudtam. Dr. Bencze és Esküdt szembesítése netn vezetett eredményre. Ezután ismertetik a földmivelésügyi minisz­térium idevonatkozó iratait, majd az elnök meg­állapítja, hogy a tanuként megidézett Halasi miniszteri tanácsos időközben elhunyt és vallo­mást ezide g nem tett, tehát a bizonyítandó körülményekre nézve ismét kihallgatják Szonna­ruga Waldemárné bárónőt, aki előadja, hogy mikor Pasteiner tanácsosnál elmondta, hogy Esküdt pénzt kért, az nagyon felháborodott és beakart menni a miniszterhez. Tény az, hogy engedélyt nem kapott. Pasteiner Alfonz miniszteri tanácsos azt vallja, hogy Szonnaruga bárónő kérvényére nem adta meg a miniszter az engedélyt és az ügy­osztály kedvező döntését megsemmisilette. Lan­desmann járt nála, mindenkor a legkorrektebb embernek ismerte. Jeckert Frigyes a korábban tett vallomások­kal egybehangzóan adja elö Szonnaruga bárónő esetét. Arnstein Miksa a Landesmann-ügyben az előző tanukkal egybehangzó vallomást tesz. Ezután az elnök a tárgyalás folytatását hétfőn 9 órára halasztja e'.

Next

/
Thumbnails
Contents