Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-08 / 231. szám

2 SZEGED 1924 október 8. az orosz forradalom kitörésének körülményeit és a vezetők programpontjait, valamint azokat az eszközöket, amelyeket igénybe vettek. Rátér azoknak a gazdasági okoknak feltárására, amelyek 1920 óta a szovjet-kormányt arra kényszeritették, hogy álláspontját bizonyos tekintetben feladj i és más gazdasági rendszerre térjen át Hangoztatja, hogy az orosz vezetők vagyonukat rablás utján szerezték és hogy ezek az orgazdák nem képviselhetik az orosz népet. Ezután statisztikai adatokat olvas fel orosz hivatalos jelentésekből, lapokból és az ottjárt külföldi missziók beszámolóiból. (A szociáldemokraták állandóan közbeszólnak.) Polemizál Qratz Gusztáv egy nyilatkozatával, aki a kereskedelmi szerződés gazdasági hatásait mérlegelve kijelentette, hogy a szerződés a magyar gépgyárak í észére uj kiviteli lehetőségeket nyit meg és viszont bizonyos nyerstermékeknek Magyarországra való beözönlését teszi lehetővé. Ezután orosz statisztikai adatokat sorol fel Gratz állításainak megdöntésére. Tiltakozik az ellen, hogy Magyarország az orosz nemzeti 5 vagyon elprédálásához segédkezet nyújtson. Az \ orosz népvezetők egymás után kerítették kézre az állami üzemeket. Óriási botrány Rakovszky belügyminiszter közbeszólása miatt. Eckhardt Tibor: Most a trösztrendszer honosodott meg és ezzel próbálják a csődbe jutott állami üzemeket megmenteni. Dobraütik az orosz nemzeti vagyont és most ehhez a hullarabláshoz partnereket keresnek. Nagy részvénytársaságot alakítanak és a népbiztosoknak is juttatnak részvényeket. Felkiáltások a szociáldemokratáknál: Ingyenrészvényeket, akárcsak a magyar belügyminiszter l Rakovszky Iván belügyminiszter: Macdonald kapott ingyenrészvényeket ! A belügyminiszternek erre a kijelentésére óriási botrány tör ki. A baloldalon a szocialista képviselők és a polgári ellenzékiek is felugrálnak helyeikről, a padot csapkodják és ugy kiáltoznak át Rakovszky Iván felé: Hogy merészel ilyet mondani az angol miniszterelnökről?! Saly Endre: És ezt a belügyminiszter ur mondja ? Lendval István : Macdonald nem magyar miniszter, tehát nem valószínű, hogy ingyenrészvényt kapott I Rassay Károly: Az angol miniszterelnökről mer ilyen kijelentést tenni?! Az elnök hosszasan rázza a csengőt, de a viharos zaj nem ül el. Scitovszky Béla sorra rendreutasítja a zajongókat, az ellenzék lármája azonban tovább tart: Rendre! Rendre! Halljuk az elnöki rendreutasitást! — kiáltják. Scitovszky Béla házelnök Farkas Istvánt rendreutasítja, mire Farkas István felpattan a helyéről és igy kiált az elnök felé: Az angol miniszterelnökről azt állította a belügyminiszter, hogy panamista, ezért nem jár rendreutasitás ? Rakovszky Iván belügyminiszter gúnyosan nevet és tagadólag rázza a fejét. Peidl Gyula (a padra csap): Ezt mondta! Ezt nem lehet letagadni! Bethlen István gróf miniszterelnök nevetve nézi a heves jeleneteket. Peidl Gyula Bethlen István gróf miniszterelnök felé: Mit nevet rajta? Kint tárgyalt vele. Reisinger Ferenc: Kun Bélával pakliznak és Macdonaldot gyanúsítják. Az elnök állandóan rázza a csengőt. Eckhardt Tibor folytatni akarja a beszédét. A lárma már-már elül, mire Nagy Vince újra a padra csap és kiáltozni kezd: — Ezt már még sem lehet tűrni I Megsértette az angol miniszterelnököt! Horváth Zoltán (a jobboldal felé): Az osztrák főherceget megéljenzik, Macdonaldot gyanúsítják. Lendvai István: Mtért nem tárgyalják a részvénypört magyar Macdonald ur? Az elnök hosszas csengetésére és többszöri rendreutasitására végre véget érnek a botrányos jelenetek anélkül azonban, hogy az elnök Rakovszky belügyminisztert rendreutasította volna. Eckhardt ezután folytatta beszédét. Eckhardt Tibor további közbeszólások közt folytatja beszédét. A szovjettel való szerződést lehetetlenségnek mondja. Nem tudja elképzelni azt, hogy az első magyar ember szembe álljon azokkal, akiknek kezéhez sok vér tapad, hogy a nemzeti hadsereg tisztelegjen Szovjet-Oroszország delegátusai előtt. A miniszterelnök ebben is folytatja, mint egész politikájában, a hazugságok hinárába... (A mondat befejező részét nem lehet hallani az újból kitörő nagy zajban. A rend helyreálltával az elnök Eckhardt Tibort rendreutasítja és figyelmezteti, hogy hasonló esetben megvonja tőle a szót) Beszéde végén Eckhardt az elnök indítványával szemben azt javasolja, hogy a holnapi ülés napirendjére első pontként a magyar-orosz szerződés tárgyalását tűzzék ki. A miniszterelnök beszéde. Ezután Bethlen István gróf miniszterelnök áll fel szólásra. A kormány ilyen szerződést még nem terjesztett elő és a nemzetgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy olyan tárggyal foglalkozzék, amely nincs beterjesztve. Leghelyesebben cselekszik a nemzetgyűlés, ha bevárja azt, hogy a kormány egy ilyen szerződést a nemzetgyűlés elé terjesszen, akkor módjában lesz Eckhardt pártjának és a nemzetgyűlésnek ugy a külügyi bizottságban, mint a plénum előtt a kérdéssel behatóan foglalkozni. A nemzetgyűlésnek módjában lesz a szerződést elfogadni, vagy visszautasítani. Kijelenti, hogy amennyiben egy ilyen szerződést megkötnek, azt a nemzetgyűlés fogja ratifikálni. Eckhard felháborodása időelőtti, mert nem tudja, miről van szó. Hozzá van szokva ahhoz, hogy mint egy jós bejósolja a kormány szándékait és oly dolgok felett vitázik, amelyet nem ismernek. Eckhardt ugy állította be a dolgot, mintha a kormány szövetséget akarna kötni. (Nagy zaj a fajvédőknél: Ez nem állT) Eckhardt először egyezményről beszélt, később apránkint szövetségről kezdett beszélni. A kormány nem jár elől ebben a kérdésben, hanem nagy példákat követ. Közismert tény, hogy husz állam vette fel eddig a szovjetrespublikával a diplomáciai összeköttetést, köztük Németország, a fascista Olaszország és Anglia is. Félrevezetése a közvéleménynek az, ha Anglia példáját ugy állítják be, hogy az angol ismerte el a szovjetet. (Nagy zaj tör ki ismét. Közbeszólások: Tessék újra választatni!) Azért, mert néhány képviselő nem ért egyet ebben a kérdésben, nem látom szükségesnek az uj választások elrendelését. Az, hogy a kormány egyezményt köt, egyáltalán nem jelenti azt, hogy helyesli a szovjet politikai metódusát. A külpolitikában nincs helye a szentimentálizmusnak. (A miniszterelnök szavait felkiáltások szakítják meg. Óriási zaj. A szavakat alig lehet hallani.) Bethlen István gróf: Azt a felháborodást, amit itt rendeznek, müfölháborodásnak tekintem. Ha a politikában helye volna a szentimentálizmusnak, akkor bizonyára nem jött volna létre az a szövetség amelyet a republikánus Franciaország a cári Oroszországgal kötött. A szovjet hatékonyabb propagandát csinál olyan országokban, amelyekben nincs képviselete, mint amelyekben van. Zsilinszky Endre: Ezt már olvastuk a hivatalos magyarázatban. Bethlen István gróf: Ugy látszik, az uraknak kétszer kell olvasni! (Nagy zaj.) Vértezettebbnek látja az országot a bolsevizmus ellen, semhogy félteni kellene néhány embertől. A beszédet a kormánypárt megtapsolja. A belügyminiszter felszólalása. Ezután Rakovszky Iván belügyminiszter szólalt fel. Félreértették egy közbeszólását, félreértették, akik nem ismerik annak alapját. Macdonald angol miniszterelnököt azzal vádolják, hogy megvesztegette egy kétszersült-gyár harmincezer font értékű részvény ajándékozásával. Az angol miniszterelnök nyugodtan elismerte, hogy ezeket a részvényeket megkapta, de igazolta, hogy semmiféle ellenszolgáltatást nem tett értük. Ezzel az angol közvélemény napirendre tért a dolog fölött. Közbeszólásával ö azért hozta föl a dolgot, hogy rámutasson arra, hogy milyen az angol közvélemény. Az nem ragad meg minden alkalmat arra, hogy tisztességes emberek becsületében gázoljon. Ezután Nagy Vince szólal fel. Kifogásolja, hogy az elnök nem utasította rendre a belügyminisztert akkor, amikor a közbeszólás elhangzott. Nézete szerint a belügyminiszter közbeszólása a Ház tekintélyével össze nem férhet. Igaz ugyan, hogy a belügyminiszter már megmagyarázta szavait, kérdés még azonban, hogy az angol miniszterelnökre nem sértő és bántó-e az, ha a belügyminiszter önmagához hasonlítja az angol miniszterelnök részvényügyét. Nagy Vince szavaira nagy zaj tör ki a kormánypárton. Bethlen István gróf miniszterelnök a Í

adot veri és ugy kiált Nagy Vince felé: Gyalázat! logy mer gyanúsítani. Rendre! Rendre! Felkiáltások a kormánypárton. Elnök: A képviselő urnák nincs joga arra, hogy a belügyminiszter ur közbeszólásának más célzatot tulajdonítson, mint amit ő kifejezni akart. A gyorsírói feljegyzések szerint egy közbeszólás a belügyminiszter felé intézve igy szól: Ingyenrészvény! Erre a belügyminiszter ur közbeszólt: „Macdonald kapta az ingyenrészvényt !u Majd, mikor erre többen ismét közbeszóltak, még hozzáfűzte, amit mondani akart: „Már rég megkapták az elégtételt Angliában". Már ebből látszik, hogy sérteni, vagy a maga ügyével vonatkozásba hozni az angol miniszterelnököt nem akarta. Nagy Vince tovább is fenntartja állítását, hogy a belügyminiszternek a közbeszólása nem volt méltó a nemzetgyűlés tekintélyéhez és ezért őt rendre kellett volna utasítani. Ujabb vihar támad. Bethlen István gróf miniszterelnök: Azt hiszem, hogy igen világos ügyet igyekezett a képviselő ur elhomályosítani, mert hiszen mindenki, aki a képviselő urat végighallgatta, tisztában lehet azzal, hogy nem az angol miniszterelnök ur megvédése volt a célja, hanem a belügyminiszter befeketitiss és az, hogy esetleges diplomáciai kellemetlenségeket okozzon. (Óriási zaj és tiltakozás az ellenzéken.) Ez a kérdés nagyon egyszerű. Ha valaki illetlen és a nemzetgyűlés méltóságával össze nem egyeztethető kifejezést használ, akkor az cssk az a képviselő volt a túloldalról, aki a belügyminiszternek az ingyenrészvény szót a szemébe vágta. Az ilyen sértegetéseknek, amelyekről a képviselő urak tudják legjobban, hogy semmi alapjuk nincs, a valóság színezetét akarják adni a nyilvánosság előtt s a köztudatba akarják csempészni azt, hogy itt a kormány padjain olyan férfi űl, aki a becsület szempontjából bárkivel fel nem veheti a versenyt. Ezt perfid politikai eljárásnak kell neveznem, ami az urakat jellemzi Erre nagy zaj tört ki a szélsőbaloldalon. A szociáldemokrata képviselők percekig verik a padokat. Igen sok közbeszólás hallatszik, de a nagy zaj miatt nem érteni egyet sem. Az elnök Nagy Vince felszólalására megjegyzi, hogy miután a belügyminiszter a házszabályok 190. §-át nem sértette meg, nem látja szükségét annak, hogy a belügyminisztert rendreutasítsa. Kéri a belügyminisztert, hogy a jövőben az inparlamentdris kifejezéseket mellőzze. A baloldalon állandó közbekiáltások: Rendre l Rendre! Az elnök állandóan csenget és csak nagynehezen sikerült ismét helyreállítani a rendet. Rubinek István kéri a Házit, ne fogadja el Eckhardt azon indítványát, hogy az orosz szerződéssel foglalkozzék. Éppen Eckhardt vezére, Oömbös sürgette a fővárosi javaslatot. Az elnök napirendi indítványát kell elfogadni Peidl Gyula a házszabályokhoz szólva kijelenti, hogy ő a miniszterelnök beszéde alatt kért szót, az elnök mégis Rubineknek adta meg a szót. Ez egyoldalúság. Scitovszky Béla elnök: Kijelenti, hogy a nagy zajban nem vehetett tudomást Peidl bejelentéséről. Peidl Gyula felszólalásában tiltakozik a miniszterelnök kifejezése ellen, hogy perfldnek minősítette a baloldal viselkedését. A miniszterelnök a külföldön állandóan demokráciát hirdet, de a valóságban ellene dolgozik. (Taps és helyeslés a szociáldemokrata párton.) Rupert is a „perfid"-klfe|ezést használja. Rupert Rezső azt javasolja, hogy a holnapi ülés napirendjén elsősorban a fővárosi törvényjavaslat szerepeljen, másodszor az orosz kereskedelmi szerződés. Javasolja, hogy harmadik pontnak a minlszierelnök genfi beszédét tűzzék ki. Nem azonosítja magát a szovjet rendszerével, de fontosnak tartja a szerződés megvitatását. Hibáztatja, hogy a kormány nem tud a Károlyi forradalom emigránsainak megbocsájtani és ugyanakkor szerződést köt a szovjettel. Beszéde közben a ,perfid" kifejezést használja, mire Huszár elnök rendreutasítja. A rendreutasitas alatt nagy zaj keletkezik a szociáldemokratáknál, akik karban kiáltják az elnök felé: A miniszterelnököt utasítsa rendre, ő is használta a perfid kifejezést. Nagy Vince a padot verve kiabált. Huszár elnök kétszer egymásután rendreutasítja. A rendet csak nagynehezen sikerül helyreállítani. Rupert folytatja beszédét. A miniszterelnök genfi beszédének egyes kitételeit bírálja. Ellentét áll fent a genfi beszéd szelleme és a kormányzati tények közt. Az ellentét tisztázását kívánja. Ezért tűzzék ki napirendre a miniszterelnök genfi betzédét. Bogya János kéri a Házat, hogy az ellenzéki felszólalásokkal szemben fogadja el az elnök napirendi indítványát. Eckhardt Tibor kijelenti, hogy amennyiben a miniszterelnök nem akarja befejezett tény elé áiitani a Házat, hanem az orosz szerződést tárgyaltatni akarja, ő hajlandó visszavonni inL állványát. Bethlen miniszterelnök: Nem helyez súlyt l arra, hogy Eckhardt az indítványát vissza>' vonja. De újólag kijelenti, hogy a szerződést