Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-08 / 231. szám

1924 október 10. SZEGED 7 a nemzetgyűléssel tárgyaltatja le. Eckhardt Tibor kijelenti, hogy indítványát visszavonja. Elnök: Rupert Rezső képviselő Eckhirdt tárgyalását kívánja, méláévá tette. Ezért az elnöki és most már a Rupert-féle indítvány közt teszi föl a szavazást. A többsé? az elnöki napirendi indítványt indítványát, amely az orosz szerződés sürgős ; fogadta el. Ölés vége háromnegyed 6 órakor. fMMMMWIMMMMMM^^ Herriot meghívója a magyar radikálisokhoz. tőzsdei helyzetben való intervenciójáról hoszszasabban nyilatkozik. Kijelentette, hogy a tőzsdei epizód magábanvéve nem komoly jele valamely hátrányos gazdasági fordulatnak. Mert ha komoly jele volna, akkor ö a bankoknál éppen nem lepett volna közbe. A részvényárfolyamok zuhanását csakis a spekuláció okozta, ennek kellett útjába állni. Daruváry távozása. A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére daruvári Daruváry Géza dr. raagy. kir. külügyminisztert állásától saját kérelmére egészsági okokból fölmentette s a külügyminisztérium ideiglenes vezetésével a miniszterelnököt bizta meg. Ezzel kapcsolatosan a kormányzó kibocsátotta a szokásos kéziratokat. Budapest, okt. 7. (Tudósítónk telefon jelentése.) Érdekes meghívó érkezett Budapestre a nemzetgyűlés baloldali radikális képviselőihez. A meghivót Herriot francia miniszterelnök küldte, aki PáriBba hívja őket konferenciára. Herriot a meghívóban azt irja, hogy egész Európában össze kell fogni i demokratikus elemeknek s ezek feladata, hogy a békét restaurálják. A francia forradalom . eszméi azok, amelyeket tovább kell (erjeszteni, nem akarnak beleavatkozni a nemzetek életébe, hanem egy szövetség alakításáról van szó, amely erzel a kéréssel hatékonyan fogIJkozzék. Korányi a tőzsdei helyzetről. Korányi Frigyes báró a kormánynak a tossz Az elmúlt évi adók nyolcszorosában llapitják meg az.idei kereseti adókat? A miniszteri kiküldött Szegeden tárgyalt a revizió lehetőségéről Szeged, október 7. (Saját tudósítónktól.) Jelentette a Szeged, togy Bud János pénzügyminiszter még az elmúlt héten bejelentelte a szegedi küldöttség előtt, hogy rövidesen miniszteri kiküldött fog Szegedre menni, hogy a kereseti adók kivetésének revíziójáról tárgyaljanak az érdekképviseletek bevonásával. A miniszteri kiküldött, dr. Csulak Elemér miniszteri osztálytanácsos kedden reggel Szegedre is érkezett. Délelőtt 11 órakor pedig a pénzügy igazgatóságban már meg is tirtotiák az értekezletet. Az értekezleten a miniszteri kikűldöttön kívül megjelent dr. Kolb Árpád pénzügyigazgató és Welff József helyettes igazgató, továbbá a kamara képviseletében Wimmer Fülöp, Ottovay Károly és dr. Landesberg Jenő, az ipartestület részéről dr. Pálly József, Körmendy Mátyás, Schwartz Manó és Erdélyi András, a kereskedők szövetsége képviseletében pedig bástyái Holtzer Tivadar, Bokor Adolf és Vértes Miksa. Dr. Csulak Elemér e!őször is kijelentette, hogy öt a pénzügyminiszter a kamara, a törvényhatóság és az elmúlt heti küldöttség által hangoztatott panaszok tárgyában küldötte le Szegedre, hogy igy az érdekképviseletekkel együtt megtárgyalják a revizió lehetőségét. Első kérdése ai, hofy az atánytalansági panaszok tulajdonképen hogy értendők. Hibák vsnnak az egyes kivetések arányában, vagy pedig már az adóalapoknál van-e az aránytalanság. Kénytelen itt rámutatni az egyik szegedi lap, Az Ipar egyik cikkére, amelynek számításai után megérti a nagy felháborodást a horribilis összegek miatt, de ezek a számitások minden alapot nélkülöznek. Wimmer Fülöp kijelenti ezután hosszabb beszédében, hogy az adóalapokban van az aránytalanság. Ezután többféle megoldási mód fölött indult meg vila. Wimmer Fülöp kifejti, • hogy tekintettel a nehéz, nyomasztó gazdasági helyzetre, elégedjenek meg az 1923. évi adók ötszörösével. A miniszteri kiküldött hangsúlyozza erre, hogy ez a terv olyan alacsony lenne, amely mellett sem a pénzügyi kormány, sem a város nem találnák meg számításaikat. Kilátásba helyezte ezután azonban azt, hogy az adóknál a 3500 as osztószám helyeit a 6500-ast lehetne használni. Ez annyit jelentene, hogy például tízmilliós alapnál 3500 as osztószámnál 142 aranykoronát, illetve 2,414.000 papírkoronát kell fizetni, 6500 as szorzószámnál pedig mindössze 7—7 aranykoronát, illetve 1,300.000 papirkoronát. A 27 milliárdnyi kivetett összeg igy tizenötmilliárdra csökkenne. Erre Páljy József az iparosok képviseletében kijelentette, hogy ezt a módot elfogadja. Wimmer Fülöp ezzel szemben határozottan kijelenti, hogy ezt nem tartja elegendőnek. Még egyszer hangsúlyozza, hogy a mult évi adók ötszöröse felelne meg a tényleges viszonyoknak. Ebbe a tervbe azonban dr. Csulak Elemér semmi körülmények között sem akart belemenni. Hosszas vita indult meg ezután, majd végre Wimmer Fülöp beleegyezett abba, hogy ámult évi adók nyolcszorosában rójják ki az idei kereseti adókat. Ez az összeg 6 4 milliárdnak felelne meg. A miniszteri kiküldött ezután kijelentelte, hogy erről referálni fog a miniszternek, a végső szó ugyanis öt illeti meg. * Itt emiitjük meg, hogy ettől a revíziós eljárástól függetlenül mindazok a kereskedők, iparosok és más foglalkozásúak, akik sérelmesnek találják az adókivetéseket, a rendes eljárás keretében okvetlenül telebbezzék meg a kivetéseket. Ellenreformáció a város bérpalotái körül. Szeged, oktéber 7. (Saját tudósítónktól) Az egész kérdés annyira komolytalan, hogy tulajdonképen nem érdemelné meg a vele való foglalkozást. Mivel azonban a komolytalan kérdés komolytalan felvetői elég hangos emberek és hangosságuk alkalmas arra, hogy hangulatot teremtsen bizonyos könnyen hangolható körökben bizonyos téveszmék számára, kötelességünknek véljük, hogy ne térjünk szó nélkül napirendre a legújszerűbb szegcdi .mozg&tom" fölött. Bizonyos körötből ugyanis a város uj épitkezéseiveí kapcsolatban furcsa mozgalom indult ki. A város egész lakosságának hivatalos képviselete, a töt vény hatósági bizottság, mint is rceretes, elhatározta, hogy közel tízmilliárd költség l két uj bérpalotát építtet Szegeden, egyet a Templom-térre, egyet a Gyertyánosutcába. A Templom-téri bérpalotában helyűik I el a belvárosi plébt.iiát, amelynek most egy { magánházban van iérelt hajléka. A bírt ter- • mészc'esen a kegyúr város fizeti. A belvárosi plébánia az uj bérpalotában teljesen szeparált hajlékot kapna, külön kapubejárattal, külön udvarral ugy, hogy a magánlakások jövendőbeli lakóival semmiféle közvetlen összeköttetése nem lenne. Szó volt arról, hogy dr. Sajtos Samu, a szegedi pénzügyigezgatóság nyugalmazott igazgatója, aki még nem adhatta át természetbeni lakását hivatali utódjának, dr. Kolb Árpádnak, mert Szegeden még mindig nincs elfoglalható üres lakás — ebben a Templom-téren épiiendő városi bérpalotában kér és kap megfelelő lakási megfeklő bér ellenében. Igen ám, de dr. Sajtos Samuról köztudoi&ásu, hogy nem a római katolikus anyaszentegyháznak hive, hanem Kálvin tanatait vsilja, református. Bizonyos béké'lsn é3 msndsnben felekezeti kérdést szimatoló körök pedig egyáltalán nem tartják megengedhetőnek azt, hogy abban a házban, amelyben a belvárosi katolikus plébánia nejléka lesz, olyan valaki is hajlékot kapjon, aki nem katolikus. Halkan, titokban, talán a titokzatos A. V. E. égisze alatt megindult a mozgalom a súlyos merénylet megakadályozása érdekében. Szeged város falai között, sajnos, vannak néhányan, akik lelkesedni tudnak minden felekezeti háborúságért és — ami még sajnosabb — a néhány között nem egy felelős és vezetőállást tölt be. Ennek a következménye, hogy alig hangzott el a szép jelsző, hogy a .Templomtéri háznak csak katolikus lakója lehet", már is ugy alakult a helyzet, hogy komolyan tartani kell annak megvalósulásától. Vannak, akik egész természetesnek találnák, ha ugy lenne, pedig ha kissé körülnéznének, nagyon elszéRyelnék magukat. Elszégyelnék magukat, mert észrevennék, hogy a városházától alig kődobásnyira büszkélkedik a szegedi református eklézsia gyönyörű palotája, amelynek nemcsak református lakói vannak, pedig talán indokoltabb lehetne, hogy csak azok legyenek, hiszen ez a ház kizárólag tisztán a református egyház híveinek pénzéből épült fel, nem ugy, mint a város Templom-téri bérpalotája, amelynek felépítési költségeihez felekezeti különbség nélkül a város minden polgára hozzájárul keserves adófilléreivel. A református palotának csupán nyolc református lakója van, ellenben a lakók közül tizenkilenc katolikus, huszonhat zsidó és kettő görögkeleti. A gyerekes mozgalom meggondolatlan megindítói mit szólnának ahhoz, ha a református eklézsia ugy válaszolna handabandázásukra, hogy másvallásu lakóit egyszerűen kirakná az utcára és az igy megüresedett lakásokba helyezné el azokat a reformátusokat, akik nem kaphatnak hajlékot abban a városi házban, amelyben a katolikus plébániának lesz a hajléka. Vigyázat, békétlen urak, elég baja van az országnak az alaposan megcsinált zsidókérdés áldátian uszításával is, de nagyon jaj-világ lesz itt, ha a reformáció és ellenreformáció harcait telepitik át a huszadik százsdbeli CsonkaMagyarország amúgy is lázbeteg testébe. MMMAMMMMMMMIMMMMMMMMM „Tápén bucsu volt"... Vasárnap délben felültünk a kocsira. Tápéra akartunk eljutni, nézzük meg a bucsut. Verőfényes őszi napsugár táncolt a porban, amint mentünk. Balra a gyártelepeknek kínálkozó felsővárosi lankás, jobbra a Tisza, mögöttünk a tornyos-ormos metropolis, előttünk sürü fehér házacskák raja, mintha fehér hangyák bújnának egy gomolyba, egész a tápéi templomig. Ahogy leérünk a körtöltésről, uj és nagy falu mosolyog ránk, ha komorabb volna egyenletes, széles, nagy utcáival, azt is irhatnónk, városnegyed. Ez a Somogyi-telep. Itt kezdődik a tápéi kapunál s húzódik a Gedó-felé, odatapad a körtöltéshez, mint fecskefészek az ereszet alatt. Búcsúsok jönnek, ezek már hazafelé ballagnak Dorozsmára. Félre áll a kocsink, levesszük a kalapot, ugy hallgatjuk „szent József segijj 1" Azután megyünk tovább. Az országút feketéllik és fehérlik az ünnepi ruhától. Szép, virágosablaku házacskák nyájaskodnak az országútra, soknak udvarát már akác árnyékolja. Mintha nem is uj falu volna, hanem régi, ami átélt már örömöt is, szenvedést is. Végigaz országúton, szorosan egymás mellett ház, ház, ház. A Somogyi-telep összeépült Tápéval s igy nem nagyzolunk, ha állítjuk: Szeged összenőtt Tápéval, mint ahogy a borostyán összenő az eperfával. Mégis, a libalegelő felé gyérülnek a sorok, a házak mindenikén friss festés. Ez már Tápé. A bucsu alkalmára a házak is ünneplőbe öltöztek. Szép fehér falak, élénk, rikító szinü ablakkal, szegélyfestéssel. Kék, zöld, ultramarin, piros, sárga — égő Nyilassy-szinck. Igen, Nyilassy Sándor, meg Heller Ödön képeiről ismerjük ezeket a különös élénk, világító színeket, amik színharmóniába olvadnak össze az útszéli fák zöld lombja alatt. A kapu előtt kis padok, süvegelő magyarok beszélgetnek, nézelődnek, vagy durákoznak. Csend, tisztaság, élénk szemek mindenfelé. A templom és a plébánia között az ut kiszélesedik, itt a bucsu. Ezernyi nép tolong, a lányok mind fehérben, égőszinü szalagokkal, a mamák fekete selyemben, a menyecskék tarkában, égőszin fejkendővel. Zsivaj, lárma, kacagás, anyátkereső kislány visongása vad khaosszá egyesül, ami végül mégis egybeolvadó, összekeveredő harmóniává válik a fűiben Sátor-sátor hátán, mindenfelé haszontalan vásári pjrtékát árulnak, fttyü'ő!, dudát, szopkát, apró csecsebecsét, cukorkát, p'ntnx ;, játékot, limonádét, mindenki vesz, Hnde- fn bi.csufiát visz emiékül. A sátrasok izzadtan dolgoznak. Most uj