Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-30 / 250. szám

6 8 ZF OBD 1924 október 29. fejlődésének a történetével foglalkozik és azt ; kívánja bizonyítani, hogy a javaslatot nem a ! főváros arányaira szabták. Ezután általánosan bírálja a javaslatot; a kerületi beosztást és a névjegyzék ügyét teszi főként kritika tárgyává Ezután a keresitény községi párt poli ikájának bírálatára tért át. Wo-ff Károly programbeszédében a gyűlöletet hirdette, ez a gyűlölködő politika vonta maga után azt, hogy az ellen- ; zéknek ki kellett vonulni a közgyűlésből. A | fővárosnál a jelszavas politika miatt nem lehet dolgozni. Szünet után Pakots József röviden befejezi beszédét azzal, hogy a törvényjavaslatot nem fogadja el. Pesthy Pál igazságügyminiszter a közönséges büntetések kölcsönös kiadása és a bűncselekmények jogsegélye s más ügyekben javaslatokat terjeszt be. Wild József szembeszáll Gömbössel. Nagy figyelem közt állott fel Wild József. Rosszul beszél magyarul, de nagy tűzzel beszél. Személyes kérdésben szólal fel. Először állok itt a nemzetgyűlés szine előtt — mondoila —, ez mint minden képviselőnek, szent pillanat. Nekem kétszeresen az, mert egy országos fontosságú ügy kényszerit felszólalásomra. A nemzetgyűlés elnézését kérem, ha az ügy fontosságára való tekintettel egyes kijelentéseimet olvasni fogom. Gömbös Qyulának nyilt levelet irtam, vezérem és pártom tudta nélkül. Amit tettem, azért helyt állok. Azért választottam a nyilt levelet, mert nem akarok a mentelmi jog mögé bújni, mint egyszerű polgár nyilatkoztam és mint ilyen akarom azért a felelősséget válla'ni. Tegnap nem azért nem jelentem meg a Ház előtt, mintha ki akartam volna térni a támadás elől. Gömbös nagyon jól ismer és tudja, hogy ez a gondolat méltatlan hozzám. Nem akartam személyes szócsatát, hogy akár én, akár Gímbös tovább menjünk egy lépéssel is, mint amennyit az ország érdeke megkíván. — 1918 bin, a forradalom elölt mindenki azt mondotta, hogy rémképeket látok. Eikor Gömbös Bécsből táviratban buzdított arra, bogy ne engedjek, mert még mindent el lehet érni, mielőtt a lavina megindul. Én most is látom az előkészületeket és megfogadtam Gömbös tanácsát. Lendvai: Nem tud magyarul 1 Wild kezével mellére ütve, emelt hangon mondja: Nem nyelvben, de Itt van a magyarságom. (Ugy vanl Éljenzés a kormánypárton.) Nem várom be a tetteket, erról volt szó levelemben is. Tény az, hogy a vidéki rendőrséget, a hadsereg egy részét és az alacsonyabb rangú közalkalmazottakat átitatni Gömbösék a szellemükkel Igyekeztek és a hadseregbe is igyekeztek bevinni szellemüket. Ext tartalmazza levelemnek egyik pisszu8i is. Állításaimat teljesen fenntartom ma is is nem fogok részleteket belevinni. Aki látni akar, láthat. Méltóztassék meggyőződni arról, hogy az emiitett hatóságoknál kik működnek különböző pozíciókban. Győződjenek meg arról, hogy az eibocsátandók kiválasztása milyen szempontok szerint történik és sz u| állások betöltése a badseregbeen, vagy a lisztviselőségnél. Arról beszélnek már a nemzetgyűlés;n is és nyiltan hirdetik, hogy mindenki az ö hívük. Az is bizonyos, hogy rnindsn, amikkel őket megvádoltam, maguk sem tagadják, nyiltan hirdetik, hogy a legfontosabb állami alkalmazottakat már sikerült megnyerni munkájuk számára. — Kijelentettem továbbá levelembem, hogy most figyelmüket a Duna—Tisza közire fogják fordítani, nem én mondtam először, de az önök politikai btráUi azokat a fe lyegetéseket, amelyeket vaeárnap önök megtettek, mikor ön (itt Gömbös felé fordul) a Dana—Tisza közén a király-kérdést fölvetette. Közismert dolog, hogy nem Budapesten fognak ilyen dologra szervezkedni, hanem ott, ahol még remélik, hogy egypár becsületes parasztot meg fognak nyerni. Ha érdekel valakit, hogy mi történt, milyen szervezkedés folyik, figyelje meg, hogy kik utaznak Budapestre, hová mennek és mit hirdetnek visszatérésük alkalmával, itt Budapesten milyen utasításokat kapnuk és ezek folytán mit tesznek. Azt mondtam levelemben, hogy a szervezkedések talán egy vitbtll trónjelölt irdekit szolgálják. Én személyt n«m. • mondtam, mert tudom, hogy nem fontos a személy, csak az, hogy önök hozzfck, akit akarnak. Csak a közönség figyelmét akartam felhívni arra, hogy a királykirdist felvetettik. Állom ma Is ezeket a kijelentéseket és nem tagadom, hogy levelemmel riadalmat okoztam, de azért (ettem, hogy most is el ne késsek, mint 1918 ben. Ezért tartottam szükségesnek megállítani Gömbösék barátait, mielőtt a tettek mezejére indulnának. Mint képviselő és állampolgár, kötelességemnek tartottam azt, hogy az ország figyelmét felhirjam ezekre a szimplomákra. Annii inkább kötelességem volt ezt megtenni, mert tinyek is Igazolják azt, hogy nemcsak belső forradalmi erőkkel állnak összeköttetisben, de megvan a kapcsolatuk a külA Klári kutya örököse. A napokban elhunyt Grézló János nyugalmazott torontáli tanfelügyelőről szól az alábbi történet, amely a boldog régi időből való, amikor még volt szivesség-barátság, volt az emberekben kedély, apró dolgokon nagyokat tudtak kacagni és nem néztek > egymásra vasvillaszemekkel anélkül, hogy maguk j is tudnák az okát. Ennek az elmúlt kedves időnek tovatűnő foszlánya volt Grézló János, a mindig előzékeny ur, aki szerette a tréfát, a csipkelődést, de ha alkalom kínálkozott rá, kifigurázta még magamagát is. Amiként azt a Klári kutya hosszú, megható és bonyodalmas története is bizonyítja. A Klári kutya Grézló ur első feleségéneK volt a kedves pincsije. Gyerekük nem volt, hát ilyenkor nagyon alkalmas egy kis kutya arra, hogy benne egyesüljön minden gyöngédség, ami máskülönben a családtagoknak járna ki. Reggelenként, mikor egymás éjszakai nyugodalma felül szoktak volt az urak érdeklődni a vármegyeházán, Grézló Jánosnak mindig került valami története. — A Klári kutya, akármennyire kisasszony is, nagyobb ur a házban, mint én. Ami neki szabad, azért én kikapok. A Klári kutya az asztal mellett ebédelt, de Grézló jókedvében néha túlozta a dolgokat. — Nem is az asztal mellett, hanem az asztalnál van a helye Szalvétát kötnek a nyakára, piros betűkkel hímezték ki, hogy a mama kedvence, tányért kap, neki válogatják ki a puhább darabokat. — Tréfálsz, János. — Eszembe sincs. A Klári kutya annyira intelligens, hogy beszélni is csak óvatosan szabad a jelenlétében. A minap például azt mondom, hogy ezt a dögöt ki kell rúgni. Láttátok volna, mi történt ! A feleségem arca megmerevedett, Klári ellenben szűkölni kezdett és abbahagyta az evést. Meg volt sértve. Be is bujt az asszonya ágyába, ott duruzsolt. Másnap uj hirt hozott Grézló. — A Klári kutya engesztelhetetlen, nem akar békülni. Közeledtem hozzá cukorral, kértem, hogy bocsásson meg, de ő nem. Az Istennek se! A feleségem az ő pártján van, alig akar fölengedni a fagyos viselkedése. Az unalmas házi komédiákat ezekkel a magáról faragott tréfákkal enyhítette Grézló, aki egy reggel örömtől sugárzó arccal érkezett a megyeházára. — Ma rám nézett a Klári, oda vagyok a boldogságtól. Tudjátok-e, mi hozta meg a kedvét? Tőkepénzes lett. Ez se volt tréfa. Az öreg Grézlóné ugyanis megtette azt, hogy kétezer koronát elhelyezett a takarékpénztárban á Klári kutya nevére. János az ölébe vette és eljátszadozott vele, az asszony csak ugy hizott örömében. — Teljes a bolondság, jelentette Grézló a vármegyeházán. Klári majdnem kezet csókolt. Csak majdnem. Idejekorán rájött ugyanis, hogy ő most a réginél is hatalmasabb ur a házban, hiszen nekem nincs takarékbetétem — ennyire még nem jutottam —, de neki van. Történt aztán más is. — Mama, mondta Grézló, a törvény értelmében minden takarékkönyv tulajdonosánál meg kell állapítani az örököst. Szó sincs róla, Klárika most még ifjú, sokáig elélhet — habár a kutyák életkora nem túlságosan hosszú. — Mégis, mennyi? — dadogta szívszorongva Grézlóné. — Ebben a tekintetben nagyon eltérőek a vélemények. Az angol tudósok tiz évet mondanak, de a japánok az öt mellett kardoskodnak. Mindenesetre sok függ a táplálkozástól, meg a foglalkoztatástól. — Én hallottam már husz éves kutyáról is. — Hohó, az a kaliforniai véreb lehetett, de az sem él tovább tizenkettőnél. Aztán meg Kaliforniában egészen más rendszerű az időszámítás. Az ő esztendejük rövidebb a miénknél. De az elpuhult élet sirba viszi az állatot. Klárinak is többet jöldi államok hasonló elemeivel is. — Hogy mi értelme van ennek az ártatlansági póznak, amelyben Gömbös és barátai magukat eltűntetni akarják, azt a közvélemény fogji megmondani. Önmagukat találják szembe ezzel a pózzal, amikor nyilt pi*con hirdetik, hogy eljött a leszámolás órája, ók azok, akik csodálják az erőszakot is a diktatúra szükségit hirdetik. Azt, amit a levelemben a kormánypárt, de az ország érdekében előtártam, előtárom Gömbös Gyula barátainak is, érezniök és tudníok kell, hogy mozgalmukat szemmel tartják. A nyilvánosság előtt erről többet nem mondhatok. (É(|enzés a kormánypárton.) Gömbös válasza. Gömbös Gyula : Tegnap adott válaszomhoz nincs semmi hozzáfenni valóm, mert Wild József semmit nem mondott. Amit tegnap mondtam, ma is állom. Wild József a kormányzás szomorú képét adta. Az öisies vádakat, amelyeket ellenem kovácsolt, a kormánnyal szemben kovácsolta. Kénytelenek vagyunk a piactéren eleget tenni törvényhozói kötelességünknek, ahová azonban a detektívek hivatalosan, végy nem hivatalosan követnek bennünket. Wild beismeri, hogy riasztó híreket terjesztett. Figyelmeztetem arra a gyakorlati szabályra, hogy aki válságos pillinatokban csüggeteg szavakat ejt ki, azt is fel kellene koncolni. Nincsen jogában „íz ország érdekében" felszólalni annak, aki ilyen könnyelmű levelet irt. Ismételten felszólítom, bizonyítsa be vádjait. Mi nyiltan, őszintén és férfiasan szervezkedünk, mert meg akarjuk győzni a magyar közvéleményt a magunk igazáról. Ez minden politikai pártnak kötelessége és joga. 4 kormány rozoga szekerit nem fogja Wild kihúzni a bajból. Levelét első sorban külpolitikailag nehezményezem. A magyarok mosolyognak rajta, a Pester Lloyd hasábjain azonban felriasztják az egész külföldet. Mint tegntp mondottam, az ő mentalitásából következik az, bogy veszedelmet lát ott, ahol nincsen; d: azokban a veszedelmekben, amelyek megvannak, a kormány rossz politikáját nem látji. Azt imputálja nekem Wild József, hogy felvetettem a királykérdést. Hol vetettem fel? Már megmondottam, hogy őrültségnek tartom az ország mai helyzetében ennek a keresztény tábort megosztó kérdésnek felvetését és elhatároztam, hogy semmi körülmények között sem fogok újból szembekerülni legitimista barátaimmal. — Azt vetette szemünkre Wild, hogy külföldi barátainkkal összeköttetésben állunk. Szükségesnek tartjuk, hogy a nacionalisták is meglegyenek nemzetközileg szervezve. Ha a szociálkellene mozogni. Határozottan féltem az életét. Igaz is, ki legyen az örököse? Ezt a kérdést el kell intézni. — Hát ki legyen? — Tegyük fel a legrosszabbat, hogy csakugyan elpusztul. Képes volna maga visszavenni azt a pénzt, amit neki adott? — Soha I — jelentette ki könnyes tekintettel az asszony. — Na látja! Hát idegennek jusson? Akárhogy töprengek, nincs itt senki más, csak én. Ne vigyük ki a házból a családi ügyeket. Megszerkesztette a szabályos irást arról, hogy ő a Klári kutya örököse, följegyeztették ezt a betétkönyvre is. Aztán telt-mult az idő, Klárira büszke napok virradtak, Grézló még sétálni is elvitte. — Kérlek alásan, magyarázta az ismerősének, mással is megtenném, ha az örököse lennék. Ez az előzékenység a minimális, ami az uri embert kötelezi. Hizott a Klári, olyan volt már, mint a duda, lassankint mozogni se tudott, vagy három hónap múlva pedig égnek meresztette a négy lábát, elvégezte. Grézló János gyász-szalagot kötött a karjára, bár az is igaz, hogy nyomban levette, mikor a kapu alá ért. Viszont hazamenet ott rakta fel. Vigasztalhatatlannak mutatkozott, esténkint többször kimaradt hazulról. — Üres a ház a Klárink nélkül. Hogy szavamat ne feledjem, az örökséget nyomban fölvette és az asszony társaságában néha felkereste az eb diszes nyugvóhelyét. — Te János, mondták neki a megyeházán, nem terheli a lelkiismeretedet valami bün a Klári kutya körül? Egy kicsit hamar pusztult el, hiszen csak az imént lettél az örököse. De Grézló titokzatosan mosolygott és nem vallott. — Ember, állat egyaránt az Isten kezében van, nyugodjunk meg az ő végtelen bölcsességében, mert minden ugy van jól, ahogy van. Bob™