Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-17 / 239. szám

2 SZEGED 1924 október 17. A tanács nem engedi át a Stefániát bérház építésére. Szeged, október 16. (Saját tudósítónktól.) Beszámolt a Szeged arról, hogy a város ujabb házépítési akciója felkeltette a magántőke érdeklődését az építkezés iránt. Megírtuk, hogy egy külföldi pénzcsoport nagyobbarányu építkezésbe kiván kezdeni Szegeden és a várostól kér majd megfelelő belvárosi háztelkeket. Megírtuk azt is, hogy egy környékbeli gyáripari érdekeltség hasonló célból szintén telket akar kérni a várostól, még pedig a Stefánia-park gyermekjátszóterét szemelte ki egy háromemeletes bérpalota számára. Bármilyen üdvös lenne ez az épitkezés ugy a munkanélküliség, mint a lakásínség enyhitése céljából, a belváros egyetlen gyermekjátszóterének feláldozása még is nagy ár lenne érte, hiszen akad a város belterületén más, alkalmas beépíthető háztelek is. A Szeged álláspontját a város tanácsa is magáévá tette, amennyiben a csütörtöki tanácsülésen kimondotta, hogy a Stefániát nem engedi át erre a célra. A kérdéses gyáripari érdekeltség ugyanis beadványt intézett a tanácshoz, bejelentve komoly építési szándékát és a Stefánia gyermekjátszóterének, vagy pedig a Maros-utcai Kiskaszinó telkének méltányos áron való átengedését kérte. Kötelezettséget vállal arra, hogy az egyik telek átengedése esetén azon egy éven belül egy háromemeletés bérpalotát épit. A tanácsülésen hosszú vita támadt a kérdés fölött. Végre az az álláspont alakult ki, hogy a város nem engedheti át a Stefániát, mert arra a város közönségének egészségügyi szempontból szüksége van. A Kiskaszinó telkét pedig a tanács nem tartja alkalmasnak arra, hogy azon építsék fel a háromemeletes bérpalotát, mert ez a telek tulkeskeny erre a célra. A tanács utasította a mérnöki hivatalt, hogy a város belvárosi üres telkei közül keressen ki egy olyan telket, amely megfelel a célnak. Azt szívesen átengedi majd az építésre hajlandó vállalatnak. A mérnöki hivatal véleménye szerint a város Szentháromság-utca 43. számú telke a legalkalmasabb, amelyen van ugyan egy kis, árviz előtt épült, düledező lakóház, de annak lebontása — egyetlen lakó van benne — nem okozna nagyobb veszteséget. Egy és egy szocialista. Budapest, október 16. (Saját tudósítónk telefonjelentése.) A nemzetgyűlés csütörtöki ülését 11 óra előtt öt perccel nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti, hogy Relsinger Ferenc, Hébel Ede és Vdzsonyl Vilmos Írásban jelentetlék be, hogy a házszabilymódosltó 33 as bizottság tagságáról lemondanak. A megüresedett tagsági helyek betöltésére vonatkozólag csak később teiz javaslatot. Ezután áttérnek a fővárosi törvényjavaslat tárgyalására. Az első szónok Wolff Károly, aki beszéde elején foglalkozik a szociáldemokrata párt réBzéről öt ért támadásokról. Szerinte a főváros agyét nem lehet elkülöníteni az államétól. A fővárosnak számolni kell a súlyos gazdasági helyzettel az állam hiteléletéből. — Mielőtt rátérne azon támadásokra, amelyek a keresztény községi pártot érték, csak azt kívánja megjegyezni, hogy bárki is jöjjön a keresztény községi párt után a főváros élére, azt csak neki köszönheti, hogy alkothat, mert ők takarilották el a gazdasági romokat. Adatokat sorol fel a főváros régi zárszámadásaiból. Szerinte 1910-től a város zárszámadása csak három évvel zári felesleggel, a többi deficittel. Rátér a külföldi kölcsönre és kijelenti, bogy 1917-től kezdve a liberálisok fővárosi uralma 270 millió aranykorona külföldi kölcsönt vett fel, tehát többet, mint az egész mostani országos kö'csön kitett. A főváros kiadásainak a fedezését csak a bevételek fokozásával lehetett elérni. A fedezetek tekintetében csak a kereseti adó jöhetett számba, ö maga is elitéli a forgalmi adó rendszerét, azonban ezt fenn kellett tartani, mert a főváros nem kreálhat uj adókat. Wolff beszédének további során élénk ellentmondások közben axt próbálja bizonyítani, bogy működésűk első évében 350 millió korona felesleggel zárták le az évet. A gáz-, vízés villanykérdés szoros kapcsolatban van a szénkérdéssel és mindaddig, amig ezt a kérdést nem oldják meg, a közszolgáltatások ügyét sem tudják megoldani. Ami pedig az üzemeket illeti, felemlíti, hogy az üzemek élén ma is ugyanazok állnak, akiket azelötl még a demokraták neveztek ki. — A zsidókérdést a tények csinálják és az az agresszivitás, amely ma sem akar belenyugodni a megyarság érvényesülésébe. Nem akarja elhinni, hogy másként vége lehetne a harcnak, mint ugy, ba a magyarság gazdasági érdekeit kielégítik. — A gyűlölet a túlsó oldalon tapasztalható. (Zaj és ellentmondás balról.) Amig a tu oldal le nem mond a világ nemzeti tömörülésről, addig nem hajlandók ők sem lemondani a keresztény polgárság önvédelmi eszközeiről. Wolff ezután a demokratauralmit akarjt diszkreditálni. Végűi kijelenti, hogy minden törekvésük arra irányul, hogy Csonkamagyarország keresztény legyen. A javaslatot elfogadja. (Wolff Károlyt beszéde után a kormánypárt részéről számosan üdvözlik.) Ezután Várnai Diniéi szólal fel. Wolffék ki akarnak bújni a felelősség alól. (Tiltakozás a keresztény községi pártban) Buday Dezső: Vállaljuk mindenért a felelősséget. Várnai ezután kijelenti, hogy Bécs szocialista vezetősége sokkal jobban vezette a város ügyeit, mint Wolffék Budapestét. Frühwirth Mátyás egyes kitételeit kritizálja és Friedrich István támadását a szocialisták ellen szellemi vakondtúrásnak nevezi. Felolvassa Wolff beszédét, amelyet a keresztény községi párt alakulásakor, 1920 bin mondott. Kérdi, mit hoztak Wolffék a krisztusi szocializmusból? A főváros pénzügyei nem olyan rendezettek, mint amilyennek feltűntetik, mert hiszen akkor nem kellene egy pénzügyi diktátort állítani a főváros élére. Ezután a főváros szociálpolitikai működését bírálja. Kifogásolja, hogy iskolákat nem építettek és hogy az iskolákban bevitték a gyűlöletet. Wolff Károly: A vallásosságot es hazaszeretelet vittük be, ez Önöknek gyűlölet, de nekünk ez az állam pillére. Az elnök két izben is figyelmezteti Várnait, fejezze be beszédét, mert az idő előrehaladt. Várnai azonban tovább beszél, mire az elnök megvonja tőle a szót. Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. A szünet után napirendi javaslatot tesz. Javasolla, hogy a legközelebbi ütést holnap délelőtt 10 órakor tar sák a mai napirenddel. Saly Endre ezzel szemben azt javaso'ja, hogy a holnapi ülés első pontjául a rossz gazdasági helyzet megvitatását vegyék fel a napirendre. Perlaky Oyörgy az emök , napirendi javaslatának elfogadását kéri. Nagy Vince Saly indítványának elfogadását kéri Fráter Pál az elnök napirendi javaslita mellett foglal állást, A többség a házelnök napirendi Javaslatit fogadja el. Ezután az elnök az ülést két óra után bezárja. Ezer autó állta körül a Z. R. IH.-at. Nwyorkból jelentik: A Z. R. 111.-t félizeneiykor délelőtt vontatták be a hangárba. A bevontatásnál rengeteg tömeg volt jelen, több mint ezer autó állott a repülőtér körül. A léghajó tisztjeit a hangárok közelében levő épületekben helyezték el, mig a legénységnek felét az amerikai haditengerészet, a másik felét pedig a Goodyear-társaság szállásolta el. A Z. R. III. egyébként Los Angles nevet kap|a. Pénteken lest a Fábián—Ulain párbaj. A nemzetgyűlésen fölmerült Fábián—Uiain-affér fegyveres elintézése, miután Ulain most már harcképes, pénteken délelőtt fél 11 órakor fog megtörténni a Santelli féle vívóteremben. Furcsa népség. Irta: Réti Ödön. (18) Kruspérné kisurrant. — Megtehetem I — felelt Olíva kurtán. — Indulhatunk 1 — siettette Kapolcsy. — Indulhatunk — ismételte a lány —, ha úgy tetszik, ha olyan sietős. Én faradt vagyok, gyönge vagyok még, gondolhatja. A mamánál jó helyen van, a nagymama úgy örült neki, úgy szerette, rosszul esnék neki, ha legalább egy éjjelre nem hagynánk nála ... majd reggel aztán... — Nem ! — kiáltott Kapolcsy. Dobbantott a lábával, mert ellanyhulni érezte bátorságát és elhatározását. — )ól van — szólt Oliva —, mehetünk. Keze már a kilincsen volt. Elengedte. Visszafordult s lehanyatlott egy székre. — Nem birok. — Akkor egyedül megyek. — És indult. — Menjen... Kapolcsy úr... várjon, várjon 1... Nem a mamánál van. A barátnőmnél van Erzsébetfalván. Kapolcsy hátra fordúlt. összeszorított öklökkel, körmeit a tenyerébe vájva ment a lány felé. Bántó, idegen hang szaladt ki a torkából. — Oliva... Láz égette, nyelve mint egy cserépdarab, fogai összeverődtek. — Oliva 1 — Leborúlt a lány elé, fejét az ölébe hajtotta és sírt. Egész teste remegett a sírástól. — Hozd vissza... szeretem... a mi gyermekünk... kérlek, könyörgöm alázatosan ... kis Olivám, kis hercegnőm... mindent megteszek, amit kívánsz, elviszlek Velencébe, esküszöm, mindent amit parancsolsz... sokat keresek, sok pénzt... ölök érte, ha máskép nem... Elhomályosodott szemmel, vonagló arccal, hüvelykujja körmét rágva hajolt föléje Oliva: — Ne sírjon, ne legyen gyerek, ott van a barátnőmnél Erzsébetfalván. Reggel elhozom. Visszahozom. Elmegyünk érte mind a ketten. — Igaz ez? — Igaz. Holnap, kora reggel. Kapolcsy megtörve, bágyadtan mondta utána: — Holnap, kora reggel. — Mihelyt a villamosok járnak — toldotta meg a lány. — Látod Olíva — szólt Kapolcsy most már nyugodtabban — a szomszéd játékot hozott neki. — Felvette a csergetőt és csergetett vele. — Majd holnap — szólt Oliva —, most álmos vagyok. Kapolcsy az ágyra pillantott. — Hol a hegedűm tokja ? Oliva megtántorodott. — Szédülök — szólt —, hogy elszédültem. Gyönge vagyok. Borzalom remegtette meg Kapolcsy szívét. — Hol a hegedűm tokja? — ismételte, szemét a lányra függesztve. — A tok ? — Az, igen 1 ' — Én nem tudom. — Mikor elmentem, a polcra tettem, rendben volt. — A polcra? — Igen, oda. A polcra tettem s mikor hazajöttem, a hegedűmet itt találtam az ágyon. — Az ágyon? — Láthatja. — Látom, mit nézzek rajta. Az ágyon van. — Én a polcra tettem tokostól együtt. — Ha odatette, vegye el onnan. — Olíva! — Hagyjon nekem békét 1 Nem szóltak többet egymáshoz. Olíva lefeküdt az ágyba, Kapolcsy a pamlagra, a megszokott helyére. Oliva hamar elaludt, de az ő szemét kerülte az álom. — Milyen szerencsétlenség, milyen szomorúság —, mondta magában és csodálkozott, mennyire fáj a szive a gyermek után. Gondolatban felszállt egy villamosra,.mely Erzsébetfalvára indult. Nagyokat zökkenve, meg-megállva, lassan haladt előre a kocsi, tétovázva, mintha az utat keresné .. . Valamikor járt már ott. Homályosan emlékezett egy napégette poros utcára, barátságtalan házakra, jobbrabalra épülőfélben lévő házak, vörös port táncoltatott a szél, üres telkek, melyeknek alacsony deszkakerítésén porfedte bogáncs kandikált ki. Sivár, szomorú .. . merre van az a ház ? Nem éhes a gyermek ? Nem sír ? Nem érzi, hogy elszakították az apjától ? . .. Milyen lelketlen ez a lány... Oliva , .. Gróza, Irma... A szívébe nyilallott: a lelencházba vitte . ., kitette az utcára ... S látta a gyermeket e"v sötét kapualjban; keserves, panaszos sira.it hallott, nyögdécselést ... (Folytatjuk.)