Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-14 / 236. szám

2 SZEGED 1924 október 14. azonban önöket, akik a kisgazdapártnak mind.'g a pillérei voltak, hogy két szempont áll előttem: a kisgazdapártot megtartani és azt el nem engedni sülyeszteni. Ha még ennek is hatalm«s ellenségei vannak az országban, akkor a jóságnak nincs helye, akkor radikálisabb eszközökhöz kell nyúlni is azon mirsikelt politikát, amit a kisgazdapárt követ, teljes egészében vigre kell hajtani. A politikában kövessétek azokat, akiket odaállítottatok politikát csinálni, fejezte be beszédét a miniszter. jS/" Ezután Pesthy Pál igazságügyminiszter mondott hosszabb beszédet. Vázeonyl kéthónapi pihenő után Ismét dolgozni kezd. Vasárn'p este hazaérkezett Vázsonyi Vilmos, aki két hónapig Olaszországban pihent. Vázsonyi már kedden reggel megjelenik a nemzetgyűlés ülésén. Interpelláció a tőzsdei helyzet ügyében. Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő, értesülésünk szerint, sürgős interpellációra kért engedélyt a tőzsdei helyzet is a Szalámi-botrány ügyében. Amennyiben az elnök az engedélyt megadja, Szilágyi már szerdán, vagy csütörtökön el is mondja interpellációját. Castiglioni 15 milliárdot fizet a Depositenbanknak. fonalát B. Rossi igazgató megérkeztekor újból felveszik. Mindettől eltekintvén, moct már az osztrák ig'zsAgügyi hatóságoktól függ, hogy a büntetőeljárást fenntartják-e, vagy sem. Értesülésünk szerint egyébként az olasz kormány a bécsi hatóságokra súlyos befolyást gyakorolt, mert a Banca Comrrerci n és Toepütz vezérigazgató ellen is éles támadás indult meg. Budapest, október 13. (Saját tudósítónk telt fon jelentése.) A tegnapi napon egész a késő éjszakai ó'ákon tárgyalások voltak Castiglioni és a DepoBilenbank között. A tárgyalások eredménye szerint — amely azonban még nem végleges — Castiglioni kötelezi magát, hogy részletekben 15 milliárd koronát fizet a Depositenbank vagyonállagának, de a most még függőben lévő pörökből a bankra háramolható összes veszteségeket is fedezi. A tárgyalások JtlMMMMMMMMMM Erélyes rendszabályok a szegedi tanoncoktatás biztositására amennyivel kevesebbet adnak harmincnál rendes iskolájukban. A kultuszminiszter ilyen értelmű rendelete már régebben megjelent, a város hatósága eddig azért nem alkalmazta, mert remélte, hogy a tanítók méltányos óradijakért önként vállalkoznak a tanoncoktatás ellátására. Az érdekelt szegedi tanitók körében azonban most olyan mozgalom indult, hogy csak akkor vállalkoznak a tanoncoktatásra, ha a város minimálisan egy aranykorona óradíjat, — tizenhétezer papirkoronát — fizet. A mult évben ezzel szemben hatezer korona óradíjat kaptak. A szegedi tanfelügyelőség szerint a városi iskolák tanítóinak nagyrésze nem tanit hetenktnt harminc órát, van olyan több, akinek óraszáma még a húszat sem éri el, napi elfoglaltságuk tehát csupán három-négy óra. Abban as esetben, ha minden tanító adna hetenkint harminc órát, akkor kátszázharminc heti órafelesleg mutatkozna. A tanonciskolái tanterv szerint hetenkint 171 közismereti és 117 rajzóra szükséges, a városi elemi iskolák tanítóinak heti órafeleslegéből tehát a közismereti Szeged, október 13. (Saját tudósítónktól.) A város tanácsa — ugy látszik — erős kézzel rendet akar végre teremteni a szegcdi tanoncoktatás már-már botránybafuló ügye körül. Hétfői ülésén a felügyelő-bizottság javaslatára elhatározta, hogy ingyenes tanoncoktatdsra kötelezi azokat a városi tanítókat, akik hetenkint a szabályszerű harminc óránál kevesebbet tanítanak. Igy talán remélhető, hogy október derekán megkezdhetik végre a már szeptemberben beirt iparos- és kereskedőtanoncok oktatását. Az iparostanonciskola felügyelő-bizottsága dr. Tonelil Sándor kamarai főtitkár elnökletével vasárnap ülést tartott, amelyen dr. Somogyi Szilveszter polgármester, aki a napokban fenntiárt ebben az ügyben a kultuszminisztériumban, részletesen ismertette a minisztérium álláspontját. Elmondotta, hogy a minisztérium fölfogása szerint azok a tanitók, akik a szabályszerű heti harminc óránál kevesebbet tanítanak, minden ellenszolgáltatás, vagy külön óradíj nélkül kötelezhetők arra, hogy annyi órát adjanak az iparos- és kereskedötanoncoknak, Anatole Francé. i. Jerome Coignard abbé a kecskelábú asztal mellett éppen egy serleg tavalyi burgundit hörpintett föl és Nyársforgató Jakabnak a pillanat boldogságáról és az örökkévalóság szomorúságáról kezdett elmélkedni, amikor a tourainei futár Anatole Francé elmúlását jelentette. Coignard abbé nem habozott megtölteni a serleget, amelyben az októberi nap aranyában csillogott a drága nedű bibora és miközben a szép korcsmárosnéra jelentős pillantást vetett, ezeket mondotta: — Jó mesterünk már tul van a földi élet minden baján és viszontagságán és ezen csak örülni lehet a bölcsnek, akinek filozófiáját a halál sugalmazza és aki tudja jól, hogy a szépségnek milyen rút sorsa van ezen a földön. Az Ur, akinek teremtését ő tovább folytatta, meglehetősen gazdagította, bizonyára jobbjára ülteti őt, aki annyi gyönyörű lapot szentelt az első remetéknek, a régi szent atyáknak és hitvallóknak, az assisi szentjeinek és aki lelke mélyén éppen olyan hivője volt ?z emberi jövendőnek, mint ezek az elmúlt dicsők és nagyok az isteni múltnak. És ami az isteni multat illeti, vájjon a domrémyi szűz pásztorleány gyöngéd és hősies alakját ki támasztotta föl valóságosabb erővel és bájjal, mint ö, nagy kétkötetes müvében, amelyben kiengeszteli Jeanne d'Arc szellemét, amelyet Shakspere az alvilágba küldött, Schiller az égbe emelt és G. B. Shaw éppen mesterünk szellemében rehabilitált, miután szent egyházunk is elkésve sietett ezzel! Anatole Francé, a mi kedves mesterünk és derék teremtőnk a legjobb irók és a legbájosabb emberek egyike volt e világon, amely most háborút csinált és én őszinte, mély meghatottsággal üritem ki ezt a serleget, arra az epére és ecetre gondolva, anellyel a világ megváltóit minden időben és minden helyen kinálni szokták, de arra az édességre és kedvességre is gondolok, amely Anatole Francé urunk szelleméből áradt a földre, amely a hiblai méz gyönyörűségét és a falernumi bor mámorát nyújtotta minden hivőnek és hitetlennek. És aki őt l olvasta az mind hivője lett neki... II. Brotteaux, a filozófus, kopott kabátjában és derűs kedélyével éppen kedves Lucretiusát lapozgatta padlásszobája csöndjében, amikor Anatole Francé eltávozásáról értesült. — Igaz ember volt és ez többet jelent, mintha valakinek kitűnő stilusa van. Bár én ugy gondolom, hogy az igaz emberség valahogy együtt jár a kitűnő stílussal. Buffon is igy mondotta, ha nem csalódom és Anatole Francé valóban a régi rómaiak módján tudta kifejezni, ami szivén feküdt és ami elméjét foglalkoztaita. Volt benne valami a görög szépségből, amely Ronsard és Racine sorait beragyogta, mint a felkelő nap fénye a pároszi és pentelikoszi márványokat és volt benne valami a görög derűből, ami Andre Chénier barátunk legszebb strófáiban tündökölt. És igazságos volt, ami az egyetlen erény a földön, ahonnan Astrea oly régen és talán örökre eltávozott. Igazságos voit még a Nagy Forradalommal szemben is, amelynek becsületes fia maradt és amelynek valódi folytatásáról álmodott az éber és munkás öregség alkonyati óráiban. Elválhatatlan Lucretiusom neki is állandó olvasmánya volt, vigasztalója és bátoritója a nagy Kérdés előtt, melynek kapuja most megnyílt előtte és amelyen tul már ő is tudja a sokszor és nagyon is zaklató Feleletet. III. Monsieur Bergeret professzor, a vidéki liceum tanára, a szilfák alatt sétálgatott éppen, amikor Anatole Francé halálát hozta a rádió. A professzor Vergiliusát becsukva, ezeket mondotta tanítványának : — A gall szellem egyik legtisztább és legnemesebb képviselője távozik vele az elizeumi mezőkre. Rabelais várja, harsány kacajjal, Montaigne fogadja, kételkedően bólogatva, Voltaire üdvözli, udvarias mosolygással és Sainte Beuve is elismeri, hogy teljes joggal foglalhat helyet a francia Parnasszuson. Nem teremtett annyira élő embereket, mint Balzac, ez az isteni mészáros, nem látta olyan véres valóságban a világot, mint Zola, órák bőven kitelnének. A felügyelő-bizottság ugy határozott, hogy átir a tanáé hoz és kéri a szabadórás tanitók tanoncoktatásra való kirendelését és javasolja, hogy a rajztanítás ellátására kérje fel a város a felsőiparispola tanárait és egyezzen meg velük méltányos óradíjban. Az ipariskolai tanárokkal ugyanis a város hatÓBága nem rendelkezhetik és igy ingyenes óraadásra nem kötelezheti őket. A felügyelő bizottság többsége ugy határozott, hogy nem javasolja az órafelesleges tanitók ingyenes kirendelését, mert az ingyenes óraadásra kötelezett tanitók ambícióval nem tanítanának, ezért méltányos jutalomdíj megszavazását javasolta a tanácsnak. A tanács hétfőn foglalkozott a felügyelőbizottság átiratával és hosszú vita után ugy határozott, hogy a bizottság javaslatát elfogadja azzal a változtatással, hogy a kirendelendő tanitók számára nem állapit meg semmiféle külön jutalomdijat. A tanácsnak ugyanis az volt az álláspontja, hogy ma, az ország és a város pénzűgyeinek szanálása idején, amikor minden közalkalmazottól fokozott munkát és meghoszszabbitott munkaidőt kívánnak, amitor a városi adóhivatal alkalmazottai a hivatalos órákon tul, a délutáni órákban is bejárnak bivatql»ikba és minden külön dijazás nélkül dolgoznak, akkor a napi három-négy órai eljoglaltságu tanítók sem kívánhatnak azért a munkáért külön díjazást, amely a szabályszerű kereteket nem lépi tul. A tanács határozatáról azonnal értesíti a tanfelűgyeíőséget és Antal Dénest, a tanonciskola uj igazgatóját. Reméli a tan*cs, hogy ilyen szigorú rendszabályok után a jövő héten már minden akadály nélkül megkezdhetik a már régebben beiratkozott tanoncok oktatását. A tanács elhatározta azt is, hogy a tanonciskola lemondott igazgatójának, Flrbás Nándornak, aki évtizedeken keresztül intézte a tanoncoktatás Ogyeit, meleghangú átiratban mond köszönetet. Török egyetemi hallgatók Budapesten. Kedden délután fél 2 órakor érkeznek meg a keleti pályaudvarra a török egyetemi hallgató <. A Máv. külön vagont küldött el értük a határra. A pályaudvaron ma délután fogadják a török vendégeket, akik egy háromtagú küldő tséget küldenek tisztelegni a budapesti török küldöttséghez, a többiek pedig a MEFHOSz helyiségeibe mennek, ahonnan az egyes családokhoz mennek szállásra, vagy ellátásra. A török diákok mintegy két heti késéssel érkeztek Budapestre, mert Romániában, talán politikai célzattal, hosszas vendéglátásban volt részük. I

ez a csodálatos mozdonyvezető, nem irt olyan tömör és egyedül lehetséges mondatokat, mint Flau í bert, ez a rendkívüli esztergályos, de korának, ennek a sirba induló és újjászületni akaró világnak I

tökéletes és maradandó kifejezője volt. És szeretetreméltó volt mindenek felett és ma, amikor annyi gyűlölet és annyi hitványság ordit és gyilkol és rabol a siralomnak e völgyében, ez is valami, sőt több ennél: érdem és dicsőség I IV. Crainquebille, a mozgó utcai árus, a szegény nagyvárosi proletár, aki alig tud irni és olvasni, éppen megint börtönében ült, amikor hirül hozta neki egyik rabtársa, aki öntudatos munkás, Anatole Francé elvtárs halálát. Sokat és szépen beszélt neki a nagy iró és ember müveiről, a pingvinek szigetéről, a fehér kőről, a jobb idők felé haladó beszédeiről, a pártütő angyalokról, ugy, hogy végül is a fáradt és beteg Crainquebille elszenderedett. Az igazak álmában megjeient neki a tömlöc homályában egy fényes jelenség, egy szép fehérszaká'las öreg ember, vörös fezben, szelíd és meleg mosolyával, megölelte az álmodórabot és túlvilági hangon suttogta neki: — Ne félj testvér, szabad lesz a jövő I És Crainquebille nyugodtan és boldogan, bizakodóan és bátorságosan álmodik tovább a börtön mélyén. V. A kiméi énekes, Júdea helytartója, Thais, Gallio, szent Klára, Farinata degli Uberti, Coignard, Brotteaux, Sylvestre Bonnard, Bergerat, a mult, a jelen, a jövő, Franciaország és az Emberiség, a szépség, jóság, igazság, a költészet és tudomány, a pogányság és kereszténység szellemei állanak ma diszőrséget a ravatal mellett, amelyen anyolcvan éves aggastyán fekszik és nevét az örök Róma éppen olyan meghatottan és hálásan ejti ki, mint az uj Moszkva, a régi London, Szeged, Newyork, Sanfrancisco és Yokohama! Csak a butaság és gonoszság nem tud megbocsátani neki, aki okos volt és szelíd. Mint a kígyók és galambok az evangélium igéi szerint. Juhász Gyula*