Szeged, 1924. október (5. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-14 / 236. szám

Wmwmm ára 2000 korona Sirdetéil arak i Pélhasaboa 1 ao. 400, egy hasábon 300 mattéi hasábon 1200. SzíWeg. közt a százalékkal drágább Apióbirdetés 10 szóig 8000 kor. SzOveKkSztl közlemé­nyek soronként 0000 korona. Családi értesítés 45000 kot i ' a B*a«earm. ft'i P»r«8-«>ca t (P6­l*4hi*>:lt«al s««rabeu.) 9dc­00 W-KW.B leged- meglel.­itt ifl'tí kivételével mindet -««,««/« »»*• ér* 2000 kv m noumtti áraki EJT kclvbau 40000, SHda­• m-m M exickca 45009 Mn V, évfolyam. Szeged, 1924 október 14, KEDD. 236-ik szám. Lengyelek. Nincs a világon nemzet, amelynek neve annyi rokonérzést ébresztene a magyar szívben, mint annak a nemzetnek a neve, amelynek fiai atyafi­látogatásuk során most elérkeztek Szrgedre is. Pedig a lengyel nem vér szerint való testvé­rünk, mint a török, vagy a finn, vagy a tatár, sőt a fajjal, amelyhez tartozik, történelműnk kezdete óta htrcban állunk és e biblikusán ko­mor időkben ez a faj váit végzetünkké. A nagy szláv törzsnek, amely az Uraitól Európa szivéig ér koronájával, a lengyel az egyetlen ága, amely mifelénk mindig barátságosan integetett, söt zivataros időkben oltalmat is adott a sokféle vihartól vert, de legtöbbet a maga keze által sújtott magyarságnak. Legrégibb mondáink egyikében ugy találko­zunk a tengyel szomszéddal, mint aki menedé­ket ád Árpád véreinek, a Szent István udvari­ból idegen kegyencek által kiüldözött három be.cetnek: Endrének, Bélának, Leventének. Vitézi tornán lengyel királylányt szerez felesé­gül a nemzeti visszahatás királya, Béla [és a lengyel kapcsolat innen kezdve végigkíséri ezer esztendőnket egész Bem apóig, „Osztrolenka véres csillagáéig, aki a szabadság szimbóluma gyanánt él halhatatlan életet a magyar nép em­lékezetében. Mint ahogy a lengyel nép a ma­gyar fajt glorifikálja egyik legnagyobb uralko­dója képében, akit Báthory Istvánnak hivtak 8 akinek uralkodói erényei beragyogták fél Euró­pát. A lengyel népköltészet és a lengyel iroda­lom tele van magyar vonatkozásokkal s a ma­gyar irodalom f.rmamentumának olyan álló csiilagpi, mint Vörösmarty, Petőfi, Arany János, JóVai szentelték meg költészetükkel a lengyel sz~badságszeretetet és a lengyel szenvedést. igen, a lengyel szenvedés száz éven keresztül motívuma volt a magyar költészetnek, még pe­dig olyan motivum, amely soha visszhang nélkül nem maradt a magyar lelkekben. Azon a nagy hárfán, amelynek neve Európa s amelynek min­den húrja egy-egy nemzetnek felel meg, a tizennyolcadik század végétől kezdve Lengyel­ország volt az égre siró fájdalom húrja és sehol a világon ez a húr nem hozta olyan rezgésbe a sziveket, mint minálunk. Évtizedeken keresz­tül könnybe lábadtak a magyar szemek a sirva­vigadás óráiban azért, mert „Poniatovszky nin­csen a csatáján", kis iskolás korában a mai kor férfinemzedékének legkedvesebb vizsgái verse vo't A lengyel anya és a lengyel nemzeti him­nusz nekünk is imádságunk volt a magunké mellett és ha a csillagok felett van, aki számon tartja az Imádságokat, talán az Isten szent oltá­ránál térdre hullva mondott magyar imádságnak is része volt benne, hogy a lengyel visszakapta 8z»bad hazáját és Szobieszki János és Báthory István hamvai nem szolgaföldben nyugosznak többé. A lengyelek fehér sasa szabadon csattogtatja szárnyát egy ország felett, amelyet a történelem egyik legszemérme lenebb gazsága letörölt a népek táblájáról — és a magyarok turul mada­rából egy szük kalitka levágott szárnyú és ki­oltott szemű rabmadara lett. Évszázadok teltek el ugy, hogy a lélekben rokon két nemzet fiai nyújtogatták egymás felé a kezüket, de rab­tartóik tilalma miatt soha el nem érhették egy­mást s most, amikor végre baráti szorításban találkoznak a kezek, a magyar kézen a lengyel kézről lepattantott bilincs csörög. Ma mi va­gyunk Európa lengyelei, csakh gy a mi sorsunk még fájdalmasabb, mint az övéké volt, mert a lengyel rabot körülcirógatta az egész világ rész­véte —, a magyar rabot csak bakók és fegy­őrök veszik körül. Minél elhagyatottabbak vagyunk, an"ál drá­gább nekünk minden rokonszenv, amely bár­honnan felénk csillan a nehezen pirkadó éjsza­ban és különöEen drága és kedves nekünk a legyelek barátsága, mert a lengyel nemzet a mi szemünkben a feltámadás szimbóluma. Nem lehet egy nemzetet ktlrtanl: ennek az igazság­nak nincs több olyan bizonysága, mint Polónia, bír már előbb is hiábavalónak bizonyult min­den gonosz kísérlet, amely megpróbálta erő­szakosan felforgatni az idő, a gondviselés, a dolgok végzetszerű szükségességének müvét. Qessler gazdája elbiálhatta magát: ,Eltörlöm Svájcot". Pitt mondhatta Franciaországról: „Üres folt lesz a térképen". A császárok és pápák darabokra szaggathatták Itáliát és fel­írhatták a lejfájára: „Nincs többé". Mind hiába­való volt, egyiket te lehetett megölni. De Lengyelországot megölték, mint minket meg­öltek és Lengyelország megifjodva került elő Medea katlanából, ifjabban és erőteljesebben, mint aminő valaha voltl Lengyel vendégeinket nemcsak a vendéglátó gazda szívességével köszöntjük, hanem a törté­nelem törvényszerűségének kijáró hittel is: a lengyelekben látjuk a magunk feltámadásának zálogát. Macdonald elindult agitációs útjára. London, október 13. Macdonald miniszter­elnök ma délelőtt a londoni Eszton-állomásiól Qlasgcwba utazott. Az állomáson beszédet in­tézett a tömeghez, kijelentette, hogy a munkás­párt Irgnagyobb harcát vivja. Meg vagyok róla győződve — nondotta a miniszterelnök —, hogy a munkáspárt jelentékenyen megerősödve kerül vissza a parlamentbe. Azokon az állomá­sokon, ahol a vonat London és Glasgow között megállt, Macdonnld mindenütt beszédet mondott, i Lendon, október 13. Macdonald program­beszédét október 13-án este 8 óra 15 percfcor, Baldwln programbeszédét pedig október 16-án este 8 óra 15 perckor szikratávíró utján közlik a nyilvánossággal. Szabadonbocsájtás után körözőlevelet adtak ki Förster-Schultz ellen. Budapest, október 13. (/I Szeged tudósítójá­nak telefon jelentése.) A főkipitányság ma kö­röző levelet adott ki Förster-Schultz ellen. A köröző levél érthető feltűnést keltett, mert min­den valószínűség meg van arra, hogy valahol mulasztás történt. Ez kitűnik abból a tényből is, hogy Schultznak csütörtök délelőtt való szabadon bccsájtását a Magyar Távirati iroda nyilvános­ságra hozta. Már pedig a MTI. a kormány fél­hivatalosa, tehát feltételezhető, hogy a szabadon­bocsájtás a kormánynak volt a szándéka. Értesülésünk szerint Schultzot át kellett volna kisérni a rendőrségre, a közigazgatási eljárás megindítása céljából, ami különben a német kormány óhajtásának is teljesen megfelelt volna. Ezzel szemben Schultzot szabadon­bocsájtották. Schultz közben eltűnt, ugylátszik ő is tartott a köröző levél esetleges kibocsájtá­sától és minden valószínűség szerint már át is lépte a határ'. Az Eskiitt-iigy letárgyalásáig nem töltik be a földmivelésügyi tárcát. Bethlen István a kormányzónak (A Szeged budopestl tudósítójának telefon­jelentése.) Bethlen István gróf miniszterelnök ma délelőtt fél 11- kor kihallgatáson jelent meg Horthy Miklós kormányzónál. A kihallgatás során előterjesztette Nagyatádi lemondását, is­mertette annak okai', egyben rámutatott a kis­gazdacsoport kívánságaira és azokra az elté­résekre, amelyek a kisgazdák és a pénzügy­bejelentette Nagyatádi lemondását. miniszter között felmerültek. A miniszterelnök­nek — mint értesülünk — az az álláspontja, hogy a földmivelésügyi tárcát egyelőre nem töl­tik be, hanem megvárják az Eskütt-ügy letár­gyalását, ami után Nagyatádi tárcáját ismét 1 ' átveheti. Bethlen gróf kihallgatását Nagyatádi kihallgatása fogja követni, ami — értesülésünk szerint — holnap délután fog megtörténni. Nem maradhatok meg a kormányban ... Radikálizmusról beszélt Nagyatádi. Budapest, október 13. Vasárnap délelőtt lep­lezték le Nagyharsányban a háborúban elesett 43 hősi halottnak az emlékoszlopát. Az ünnep­ségre Budapestről leutazott Szabó István föld­mivelésügyi miniszter és Pesthy Pál igazság­ügyminiszter. A délután folyamán lakoma volt a Rákóczi-szálló dísztermében, amelyen Pesthy Pál igazságügyminiszter mondott először beszé­det. Azután nagyatádi Szabó István földmivelés­ügyi miniszter szólalt fel, aki rátért a politikai, helyzere és a következőket mondotta: — Nehéz a helyzetem. Barátaimmal együtt Magyarországon a gazdasági és a politikai élet­ben uj irányt teremte'tem. Megvalósítottam a kisgazdák összetartozását és hosszú évek keser­ves munkájával elértem azt, hogy a kisgazda­társadalom, amely a nemzetnek az alapja és ereje, helyet foglal a törvényhozás házában, ott, ahol azelőtt róla és nélküle tanácskoztak. Amikor azon helyzetben voltunk, hogy később sokszor meglehetősen döntőszavunk vol', beállítottam a kisgazdapártot az ország szolgálatába, beállí­tottam abban a keserves időben ugy, hogy nemcsak a magunk érdekeit néztük, hanem azt, hogy az ország érdekében mennyit kell köve­telnénk és mennyit szabad engednünk. — Hovatovább mind több és több panasz vágódik a fejemhez; az, hogy a régi kisgazda­pártot elengedtem sülyeszteni, mert a kormány­zás más irányba terelődik. Nekünk első PZ ország, azután jövünk mi. (Hosszas éljenzés.) Ebből indultam ki és ezt az utat követem és ezt az utat akarom továbbra is követni. — Ami az igénytelen személyemet illeti, két dolgot akarok érinteni; az egyik a földreform programjának alaptétele. Évek óta nagy erő­feszítéseket teszek, hogy segítsek a helyzeten, de nem tudok, mert a döntés más kezében van. A másik kérdés az, hogy köztem és a pénzügyi kormányzat közt majdnem kiegyenlíthetetlen ellentétek vannak. Ha a kormány a földeket ingyen kapta meg, mert ingyenadóban kapta meg, amikor annak megszerzése tisztán a föld­reform keresztülvitelének a céljából történt meg, akkor én a mai időben nem járulhatok ahhoz, hogy a pénzügyi kormányzat a földeket forgalmi áron juttassa az igénylő birtokába. En nem maradhatok meg a kormányban, ha a kormány ugy hajtja végre a reformot, hogy az igénylők a földet sohasem tudják kifizetni. — Benyújtottam a lemondásomat; nem tudom, hogy mikép lesz ez elintézve, biztosit batoiu

Next

/
Thumbnails
Contents