Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-14 / 210. szám

Cf — wá- áfg 3000 hmvwnm V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 14, VASÁRNAP. 1.1 K 4 «o, ta feuábao ne Bttttl kuábon tmSitnt kOtt 15 iiiultkta! dr*c*M Aprtkirúete. 10 MOf an SsOvatkOztl kMMtnyék toronként fiOUO koraaa. CsatAdi Crtratté* 46000 kor. 210-ik szám. Roma locuta • .. A mai napnak az a politikai szenzációja, hogy a pápa állást foglalt a fascizmus diktatúrája ellen. Ez tán kevesebbet is mond a valóságnál. A pápa nem kifogásolná azt sem, ha az olasz néppárt, a popolurik pártja a szocialistákkal a szövetkezne a fascizmus ellen. Amit a pápa nem kifogásol, azt a pápa nyilván szívesen venné: ez a dolog veleje s ez magyar szenzációnak is körülbelül van akkora, mint olasz szenzációnak. Hiszen az olasz faicisták, ami a temperamentumot illeti, valóságos angyalbárányok a mi fascistáinkhoz képest, akik szájjal sokszor meghaladták már Mussolinit s talán nem egészen rajtuk mult, hogy tettekben is le nem pipálták, — olyan derék és dicsőséges kezdés után, amelyről már megint sokat kárognak a destrukció hollói... Hogy mi nem tetszik Szent Péter utódjának, a lelkek szelid halászának Mussolini herceg ur politikájában, azt nem kell találgatni, mert hiszen azt a Szentatya elég világosan kifejezésre juttatta — Matteotti meggyilkolása után. Krisztus helytartójának, akinek szava végigéri a földet, Isten parancsát követvén ki kellett lépnie a rezerváltságából, hogy világosan és félremagyarázhatatlanul állást foglaljon az elten a véresszájú és véreskezű borzalmas uj pogányság ellen, amely az ördög diktatúráját akafr az uj világrend tengelyévé tenni és a vesszőnyalábok közé dugott hóhérbárdról világszerte fascismusnak nevezi magát. A jézusi evangélium legfőbb őrének, akit szive szaván kivül kétezeríves tradíciók is köteleznek, szembe kellett szállnia az európai keresztény világrend ellen harcoló destrukcióval, akár vörösnek, akár fehérnek mondja az magát. Hiszen a diktatúrák Európájában az élet elvesztette minden ember! aiculatát és sírásóvá lett benne minden nemzet és minden ember, hogy elevenen temesse el a másikat. Mintha az a sok árok, amikkel a háború felszaggatta volna a vezető világrész testét, egy óriási sirveremmé futott volna össze, amely körül taszigálódzik most az egész emberiség, a szemén vérhályoggal, az agyában Őrjöngő gondolatokkal, az ereiben megmérgezett vérrel. Vérmérgezés: ez a világ halálos kórsága, amit a természeti törvénynek deklarált háború okozott égrekiáltó bűneivel, ünnepelt tömeggyilkolásaival, fölmagasztalt rablásaival, kimondhatatlan értékpusztitásaival. A régi időkben testi döghalál, kolera, pestis voltak kisérö cselédei a nagy háborúknak, a mostanit egy rettentő lelki fertőzés követte, amely elöször a győzőket keritette hatalmába. Az itélöasztalhoz nem birák ültek, hanem a vérszagtól megrészegedett emberhús-mészárosok, akik az indiai tündérmesék sirokból lakomázó tigrishörmü raksászaira emlékeztettek. Koponyából itták meg az áldomást azokra a parancsokra, szerződésekre, torvényekre, amikbe minden gyötrelmet és szenvedést belefoglaltak az elbukottak számára s amiknek az összességét az uj népreakciós kísérletek, melyek a modern sínekről szerették volna visszatolni az emberiséget barbár századok ingoványaira, nagy vonaladban megvolt az egyetemes haladás, az egyetemes jólét s a népeket és fajokat átfogó kezdetleges szolidaritái. Ma a visszaesés és nyomor egyetemes az Uráltól a Hesperidák kertjéig. A szellemi és erkölcsi vívmányokat ezelőtt közös kincs gyanánt kezelték a nemzetek, most egymás aranyát és ezüstjét szedik el. Azelőtt voltak közös emberi célok és ideálok, a vörös és fehér fascizmus evangéliuma szerint: nekem az a jó, ami másnak rossz. Mérhetetlen anyagi Javak és erkölcsi értékek mentek veszendőbe, anélkül, hogy tudná valaki, hová (ettek és kinek váltak hasznára. Beteg leit a test, a lélek és minden szervezet és segíteni nem (ud senki. A pusztításnak mindenütt voltak nagyemberei, az építésben mindenki törpének és minden kísérlet kuruzsfásnak találtatott és legvégzetesebb kuuzslóknak a diktátorok, akik annál veszedelmesebb ellenségei az igazi keresztény gondolatnak, minél energikusabban ontatják a várt — az Isten neveben, amelyet hiába vesznek. Roma locuta: Róma megszólalt. Es Róma azt mondja, hogy sárkányfogakból nem kelhetnek ki pálmaerdők és diktátorok véres kezével nem lehet uj világot teremteni, skár Trotzkijnak, akár Mussoliniiiek, akár Primo di Riverának hívják őket. Akik a saját akaratukon kivül nem ismernek semmi törvényt, azok parancsolhatnak ideig-óráig, de a sötét végzet egy nyeregben lovagol velfik és előbb-utóbb le fogjik őket dobni áldozataik csontkamrájába. Kiszabadulni a háború mérges atmoszférájából, tűzbe dobni a gyűlölet uj evangéliumát, visszahelyezni jogaiba a régi evangéliumot: ime ezt hirdeti a pápa nyilatkozata. Csakhogy még messze van odáig, mert még mindig csak az úgynevezett destiuktivok visszhangozzák a pápa szózatát a vér és vas kereszténysége ellen. S lám, mire a vas és vér horogkeresztesel is észretérnek a Tíberisen innen és tul, akkorra atomjaira hull szét az európai emberiség s a Ninive és Babilon sorsa elé néző kozmopo isokban a nyomorúság uj kőkorszaka fog megkezdődni. A csehek. Irta: Tonelli Sándor. Ha nemzetek körében lehet hadinyereségekről beszélni, a legnagyobb hadinyereséget bizonyára a csehek zsebelték be. Megszerezték nemcsak állami önállóságukat, amely háromszáz eszte: dő előtt a fehérhegyi csata alkalmával elveszett, hanem ráadásul ajándékba kaptak olyan területeket is, amelyek se kulturailag, se a nyelvi közösség révén, se történelmi jogon scha Csehországhoz nem tartoztak. Létrejött az ántánt határozatából a csehszlovák állam, egy olyan nemzetnek sz állama, amely nem volt és ma sincs, hanem csak most akarnak közigazgatási uton Csszefabrikálni. A csehszlovák nemzet ugyanis éppen annyira nincsen a valóságban, mint ahogyan nincsen csehszlovák nyelv, hanem csak külön cseh, vagy tót nyelv, melyek egymással rokon, de nem azonos ágai a szláv nyelvcsaládnak. A csehszlovák nemzet politikai fikció, amelyet a cseh állam alapitól találtak ki propagandisztikus célokra és később a törvényhozással is elfogadtattak. A fikciónak a magyarázata az, hogy a csehek a tótok nélkül mai államterületükön erős minoritásban vannak; legalább a p3piron tehát a tótokat össze kellett olvasztani a csehekkel, hogy a népek önrendelkezésének korában azt a látszatot elhárítsák, mintha egy numerikus kisebbség akarna uralkodni a többség fölött. A csehszlovák nemzet kifejezés legelőször az 1916. év folyamán az úgynevezett kievi manifesztumban fordul elő, mikor a cseh emigránsok elhatározták, hogy a hadifogságba került, helyesebben mondva az ellenséghez átpártolt csehekből és tótokból légiókat szerveznek a monarchia ellen. A fikciónak a tótokkal való elfogadtatása nem ment azonban simán. A cseh emigránsok az Amerikába kivándorolt tótok körében esztendőkön át erős propagandát fejtettek ki politikai törekvéseik érdekében. Massaryk elnök amerikai utjának nagyrészt a tólok megnyerése volt a célja. 1918 május 30-án Pittsburgban valósággal formális szerződés jött létre közte és az amerikai tótok képviselői között, melyben ezek hozzájárultak ugyan a csehszlovák állam létesítésének a gondolatához, de azzal a kifejezett feltétellel, hogy a tótok a megalakítandó államban teljes autonómiát kapnak. Ezt a feltételt a csehek az állam megalapítása után nem teljesítették. Az ígéret be nem váltása haj'otta a prágai parlamentben a tótokat ellenzékbe. A csehszlovák nemzetből kétmillió nem tekinti magát a „nemzet" tagjának. Ilyen v szonyok mellett nyilvánvaló, hogy azt a politikát, amelyet ma a cseh kormány folytat, cseh imperializmusnál egyébnek nem lehet tekinteni. Ennek az imperializmusnak a lényegét a csehszlovák állam nemzetiségi viszonyainak ismerete alapján lehet megéiteni. Az 1921. évi népszámlálás szerint a csehszlovák államnak összesen volt 13.613,172 lakőja. Ebből úgynevezett csehszlovák volt állítólag 8.760,937, valóságos cseh pedig körülbelül 6.500,000. Azért mondom, hogy állítólag, mert a cseh népszámlálás adatait erős kétkef déssel kell fogadni. Mig az osztrák népszámlálás ugyanis a. nyelvi statisztikát a társalgási nyelv, a magyar népszámlálás pedig az anyanyelv szerint állította össse, addig a cseh statisztika alapja a „nemzetiséghez való tartozás". Hogy a nemzetiséghez való tartozást a csehek a maguk javára milyen liberálisan kezelik, azt legjobban mutatja, hogy a régi statisztikákkal szemben a csehszlovákok száma egy csapásra 722,000-rel emelkedett, a németek száma pedig 625,000-rel és » magyaroké 325,000-rel megfogyott. A lényeg igy az, hogy minden szépítés és s a tisztikai mesterkedés dacára a csehszlovák köztársaságban egy minoritás uralkodik a többség fölöttA cseh imperializmus eredetét Huss Jánosra lebet viiszavezetni, akinek emlékezetére az uj köztársaság megalapítása után egy nagyszabású, de mérsékelt művészi értékű emléket állítottak a prágai Ringnek azon a helyén, ahol II. Ferdinánd 1621-ben 27 cseh nemest lefejeztetett. Hussnak az emlékét a csehek nem vallásreformátort minőségeért, hanem nemzeti politikus mivoltáért tisztelik. Csehországban, amely mindenkor kétnyelvű ország volt, ahol a markomannok germán törzsének utódai ősibb lakosok, mint a csehek s amely ország kultúrájának kilencven százalékát a németektől kapta. Huss János állította fel a tételt, hogy „az Úristen helyez'e ide a cseheket egyedüli örökösei és parancsolók gyanánt. A néme ek a lakosság jogának nem osztályosai, idegenek, akik a bennszüíoiiek ősi javaival hivalkodnak, azt károsítják és kizsákmányolják. Isten minden népnek kijelölte az országát, hogy azt más népeki kel való keveredés nélkül birtokolja". Körülbelül ez a szellem hatja át a mai cseh politikát is. Kifelé a népek önrendelkezési jogának elismerése, kisebbségek jogainak biztosítása, látszólag demokratikus alkotmány, de a valóságban csehesi'és az egész vonalon és a nemzetiségek háttétbe szorítása. A nagy különbség, ame yet a csehek javára a kisántánt többi állt maival való Összehasonlításnál feltétlenül meg kell állapítani, az, hogy az egyéni jogbiztonság Csehországban megvan, gazdasági tevékenységét mindenki szabadon és háborítatlanul folytathatja és atrocitásoknak, önkénykedéíeknek nincsen kitéve. El kell ismerni azt is, hogy a gazdasági törvényhozás és a gazdasági törvényeknek a gyakorlatba való átvitele terén a csehek kiváló ügyességet tanúsítottak. Igaz, hogy ők skartba tették a régi rendszer mondvacsinált tekintélyeit és hozzáértő embereket neveztek ki a vezető állásokba. Amit például Rasin pénzügyminiszter a cseh valu'a stabilizálása terén produkált, méltán megszégyenitheti külföldi, hosszú gyakorlattal bíró kollégáit Csehország ma pezsgő, eleven életű ország, ahol az elégedetlenségnek az okát nem a gaz-