Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-10 / 206. szám

mmém éra 2000 korona ^SSfMRSlOVAf tí MtetWÖVSt» ?Mi Mt Perme-stca L (P0nllMcMval nmBn) feleoo IHM^wcad" «ellett" íW Mi» kivitelivel nindea TÍJ, lirn ma tn 2030 kv •MM. WSttw«Sl ÍCTki EÍ7 sinm keiyDea «0000, MKitn te vidéke* 45000 kei. Hirdettet árak • MihuatXM 1 mm. 400, egy hasábon 800 mtetél hasábon 1200. Szőve«' kOzt a százalékkal drágább Aprőhirdetés 10 szóig 8008 kot. SzövegkOzti közlemények soronként 6000 korona. Családi értrsitél 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 10, SZERDA. 206-ik szám. A tizennyolcas évfolyam. Megnyíltak az iskolák kapui és az elemi iskolák első oiztályának padjaira kerültek azok, akik a fájdalmaknak és megpróbáltatásoknak esztendejében születtek. Külső jelek nem mutatják, hogy ez az ezerkílencszázfiiennyolcas nemzedék miben különbözik a megelőzőktől és az utána következőktől. A különbséget a statisztikának a számadatai mutatják. Ez az esztendő volt az, amikor legjobban megcsökkent a születések száma és a báboru pusztításaitól néperejében meggyengült országnak a születések nem nyújtottak kárpótlást a halál aratásáért. Ez az esztendő volt az, amalynek kevés lesz a gyümölcse, mert alig volt virága. A báboru befejezésétől számítva mostanáig az elemi iskolák első osztályaiban egyre növekvő hézagok mutatják a bekövetkezett nagy nemzetpuBztulá8t. A növekvő hézagok az elmúlt esztendőkben osztályok beszüntetésére és osztályok bezárására vezettek. A tankötelesek számának megfogyatkozása az idén jutott el kulminációs pontjára. Évtizedek óta 1918-ban születtek Magyarországon a legkevesebben és a megcsökkent ellenálló képesség ennek az esztendőnek a nemzedékét Ítélte a legetősebb megtizedelésre. Ezért fájdalmas a szemle, amelyet az idén szeptemberben tartunk az iskolák, de különösen azoknak legalsó osztálya fölött. Az iskola az az akkumulátor, amely az erőket gyűjti, átalikitja, hatványozza, használhatóvá teszi és belesugározza a következő esztendőkbe. Ezért a legfontosabb problémája az iskola a nemzeti életnek; sokszorta fontosabb az olyan mulandó jellegű és alárendelt kérdéseknél, hogy mí a véleménye a helyettes miniszterelnöknek a leszerelésről és a nemzetek közöiti állandó béke megteremtéséről, vagy annál, hogy valóságos, avagy csak mondvacsinált és tetszés szerint kormányozható panamavádak futnak-e össze az Eskütt Lajos nevü viharos multu fiatalember kezében. Az iskola kérdése van olyan fontos, hogy néhanapján még a mi jelszavakba belebóduló közvéleményünk is foglalkozhatnék vele. Különösen foglalkozhatnék vele pedig olyan pillanatokban, mikor az üresedő iskolapadok szinte kiállva hirdetik, hogy olyan veszteségeknek árnyéka sötéti be a jövőnek a láthatárát, amelyeket helyrepótolni alig lehet. A gyér népességű padok abszolút erőben kevesebbet jelentenek. A tizennyolcas évfolyamból kevesebb középiskolás diák, kevesebb cserkész, kevesebb maturáns, kevesebb iparos, kevesebb szellemi munkás és minden valószínűség szerint kevesebb átlagot meghaladó tehetség is fog kikerülni, mint a megelőzőkből. A lángész létrejöttének körülményei kiszámíthatatlanok és ismeretlenek; lángész jöhet a világra egy magányos tanyán és a milliós nagyvárosban, ahol a gyermekek száma az ezreket meghaladja. A számoknak azonban vannak törvénye k és a nagy számok törvénye azt bizonyítja, hogy több valószínűséggel lehet nagyszámú tehetség kivirágzására számítani sok, kedvező helyzeiben levő gyermek, mint kisszámú, súlyos viszonyok nyomását érző emberi csemete köréből. A nagy számok törvényének ez az ismerete akaratlanul is a gondolkodó embert bizonyos megfontolásokra készteti. Ha csökkenés állott be a mennyiségben, ugy ezt a csökkenést a másik oldalon, minőségileg kell pótolnunk. Erősebben, jobban kell gondozásba vennünk a mostan iskolába került évfolyamot, mint a megelőzőket; anyigi eszközök biztosításával, a tanulás megkönnyítésével, szeretettel és megéttéssel melengetve kei! eljuttatnunk odáig, ahol álvebetí a kehünkből, vagy mások kezéből a megrozsdált kaszát és megkezdheti az uj mag versét az spákcak a földjén, amelyen egy évtizeden keresztül az istenáldás elmaradt. Az iskola nem khet politikum és mégis minden, ami az iskolával összefügg, politikai szónak igazi, s:ép, nemes értelmében: nemzetszervezés és államépités a jövő számára. £s aki a mai nehéz viszonyok között foglalkozik ezzel a politikával, annak meg kell érteni, hoüy az egyetem lehet fontos és szükséges, de a nemzeti kulturs nem az egyetemnél, hanem a népiskolánál kezdődik. Az egyetem a betetőzés, de a népiskola az alap. Aki parádénak tekinti az egyetemei, de elhanyagolja a népiskolát, izegy cseppet se különb a vadembernél, aki cilinderrel akarja öltözékének egyíb hiányosságait eltakarni. Mikor a fájdalmaiban fogant tizennyolcas évfolyamot látjuk bevonulni az iskola padjaira és mikor látjuk az apró emberkéket tipegni az ideiglenes jellegű, szükséghajlékban meghúzódó iskolák felé, az alsó- és legaliófoku oktatásnak az ügyét ajánljuk a nemes és áldozatkész városnak a figyelmébe. Apponyi nagy beszéde a konferencián. Genf, szeptember 9. A Nemzetek Szövetsége közgyűlése ma délelőtti ülésén Apponyi Albert gróf, a magyar küldöttség feje tartott egyórás beszédet. Rendkívül hatásosan és meggyőzően vázolta azokat a nézőpontokat és érzelmeket, amelyekkel a legyőzött államok a Nemzetek S?övetségének vitáját kiséri. Bevezető szavaiban elismeréssel adózott a Nemzetek Szövetségének a magyar kölcsön pénzügyi biztosítása körüli közreműködéséért és különös hálát fejezett ki azért a támogatásért, amelyet Anglia nyújtott Magyarországnak. Beszéde további részén általános figyelem melleit két főkérdéssel foglalkozott, amelyek Magyarországot közelebbről érdeklik, ez egyik a kisebbségi kérdés, a másik a leszerelési és biztonság problémája. A kisebbség kérdéséről mindenekelőtt kifejtette, hogy a trianoni békeszerződéssel négymillió magyart elvágtak az országtól, ezeket legalább is kulturális téren bíztositrni kell. A Ntmzetek Szövetsége elégtelen módon kezelte a kisebbségek ügyét, mert ebben a kérdésben politikailag is megvan kötve. Ezért a kisebbségeket saját külön képviselőnek kellene képviselni és a tanács a kisebbségi képviselők által tett előterjesztéseket nemzetközi bíróság elé utalhatná. A kisebbség védelme terén eddig jóformán semmi sem történt, pedig a kisebbségi szerződéseket épp olyan szigorúan kell kezelni, mint a többi nemzetközi szerződés9. Ezután áttér a leszerelés problémájára, amelyet rendkívül nyíltan és világosan fejtegetett. Abból indult ki, hogy a legyőzött államok leszerelése az általános leszerelés előfeltéfe'e. Miután a magyarországi lefegyverzés — mondotta hang!át felemelve és minden szót nyomatékosan hangsúlyozva tetjes mértékben megtörtént, most Magyarországnak jogában áll ünnepélyesen követelni az adott igéret betartását. Kellemetlen és lehetetlen állapot az, hogy Magyarország teljesen fegyvertelen, mig a környező államok állig fegyverben maradtak. Nemcsak a békeszerződés, hanem a Nemzetek Szövetségének egyezségi okmánya is azt kívánja, hogy a leszerelés terén valamennyi állam egyenlő elbánásban részesüljön. — Azok a beszédek, amelyek a leszerelésről és a biztonság között fennálló összefüggésről elhangzottak, mind a népszövetségi egyezmény BMMMWMMM^^ A Baross-Szövetség kongresszusa. „A zsidó elemet nem kellene azért kitolni, de .. .« VIII. szakaszára támaszkodnak. Magyarországgal szemben a határozmányokat Ismét és ismét megsértik. A katonai ellenőrzés hatáskörét keresztüllépve, nemcsak beleavatkozik a legkisebb technikai részletekbe is, hanem megfosztotta az országot a kémiai hadviselés elleni védekezéstől is, megtiltotta a gázálarcok készítését, amelyekkel a békés lakosság ellenséges gáztámaddsokkai szemben védekezhetett volna. Magyarországot a biztonság legkisebb biztosítéka nélkül lefegyverezték. Ezzel szemben újból utalnunk kell a Népszövetség 8. cikkére, amely a Népszövetség tagjai részére az általános elveket körülírja és nem enged meg semmiféle kűlönböztetést. A béke szelleme mindaddig nem terjedhet el, amig bizonyos államok kivételes bánásmódban részesülnek, amtg kétféle jog van. Lelkesülve üdvözli azokat a lépéseket, amelyek a legutóbbi napokban a leszerelés érdekében történtek. A döntőbíróság a leszerelés keretén kívül is lehetséges, amint ezt a németfrancia jóvátétel is beigazolta. A háború óta a londoni tárgyalásokon történt meg elsőizben, { hogy a győzők a legyőzöttekkel egyenjogú felekként tárgyaltak. Apponyi így fejezte be a beszédét: — Mi magyarok, a nemzeti eszméhez hü nacionalisták vagyunk és maradunk, de nekünk az a programunk, hogy nincs egy olyan nemzeti eszménk sem, amely ne volna összeegyeztethető az emberiségnek nagy érdekeivel, haladásával, nagy gondolataival, nagy remény• ségeivel és nagy lehetőségeivel. Amit itt elmondtam, az lényegében az, amiért az az állam, amelyet képviselhetni szerencsés vagyok, elküldött ide, hogy a magam részéről közreműködjem annak a nagy műnek megteremtésében, melyet nekünk a bukás veszélyével dacolva is meg kell kísérelnünk. Apponyi beszédét hosszantartó zugó tapssal köszöntötték és a szónokot rendkívül sok delegátus üdvözölte, köztük a britt delegátus if. Apponyi beszéde 55 percig tartott. Motta elnök k jelentette, hogy teljesen Apponyi beszédének varázsa alatt volt és igy nem figyelmeztette, hogy a tárgytól helyenként elfért. Ax elnök kérte a következő szónokokat, hogy legyenek rövidebbek. Szeged, szeptember 9. (Saját tudósítónktól.) A Baross- Szövetség III. országos nagygyűlését hétfőn délelőtt 10 Órakor tartotta a városháza közgyűlési termében. A megnyitó beszédet Rausch Aladár, a Baro3S-Szövetség országos elnöke tartotta. Elmondta, hogy a BarossSzövetség 1919 augusztusában zlakul*, kizárólag a nemzeti és keresztény irányzatot tűzte ki célul és első nagygyűléseit Pécsett és Debrecenben tartotta. Ezután Gdrgyán Imre indítványára Rausch Aladárt a kongresszus elnökéül, Czigler Arnoldot társelnökéül választották. Most dr. Somogyi Siü?es2ier polgármester üdvözölte a kongresszust, majd Pdlfy Dániel az Ipartestületek Országos Szövetsége nevében mondott üdvözletet. Kertész István, a szövetség debreceni fiókjának elnöke kétrendbeli felszólalásában a bankhitelek nagy kamatlábát tette éles kritika tárgyává. A Magyar Nemzeti Bank — mondotta — tiz százalékos kamairu ad a n*gvbausoknak s azok 60—70 százalékkal adják a pénzt tovább. A magyar kereskedelemnek és iparnak ezt a kiuzsorázását nem szabad a BarossSzövetségnek tovább tűrnie. Ezután még azt fejtegette, hogy az országban szerinte a gazdcság ét dekáit hivatalos helyen nem a keresztények képviselik. „Ha valami fontos tárgyalás van, szón keresztény — bér ez végtelenül cso-