Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-07 / 205. szám

S 2 2 0 8 0 1924 szeptember 7. Hogy jött léire a csehszlovák állam. Itta: Tonelli Sándor. Nemsokára már a hatodik évfordulóját érjük meg a nagy összeomlásnak, amely darabokra szaggatta a régi monarchiát és kétharmadát lépte le a históriai Magyarország testének. Hat esztendő elteltével azonban a nagy összeomlásnak a körülményei még mindig nincsenek teljesen lisztázva és különösen nem ismeri a magyar közönség a csehszlovák állam megalakulásának az előzményeit. A köztudatban az él, hogy a csehek a háborúban elkövetett árulásaik jutalmául kaplák meg az önálló államiságot, sőt azért kaptak ajándékba oly n területeket is, amelyek se históriailag, se földrajzilag, se pedig etnikailag nem tartoztak a tulajdonképuni Csehországhoz. , Te'jesen érthető, hogy a magyar közvélemény nem tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a Felvidék, amely a magyar történelem annyi nagy eseményének volt a szintere és évszázadokon át otth na volt a magyar gondolatnak és magyar léleknek, egy idegen államnak legyen az alkotórésze. Érthető az is, hogy a sors igazságtalanságának az érzését váltja ki a magyarságból annak a látása, hogy a világháború tömérdek véráidozata után országának területe megcsonkult, nemzeti egysége széttöredezett, mások pedig kisebb áldozatok u'án élvezik a n gy mérkőzésnek sz nle ölükbe hullott gyümölcseit. Mégis a tiszta objektivitás v lágában a cseheket a világháborúban tanu.itott viselkedésükért egyszerűen hazaárulóknak mondani nem lehet. A csehek tömegesen átpártoltak az ellenséghez, az igaz.Deazőátpártolásuk máskén bírálandó11 mintha ugyanazt egy francia cselekedte volna a francia, vagy egy német a német hadseregben. Hazaáruló az, aki eláru ja azt az országot és nemzete , amelyhez az érzésnek és gondolkodásnak a kötelékei fűzik. A csehek azonban a monarchiát nem tekintették hazájuknak. Politikusaik nem titkolták, hogy nem étzik magukat jól a monarchia kötelékében és a Habsburgok uralma alatt. Bécsben viszont a háború előtt és a háború alatt nagyon jól tudiák, hogy a cseheke; erősebb érzelmi kapcsok fűzik Belgrádhoz és Moszkvához, mint a monarchia többi népeihez. A háború a cseheknek alkalom volt háromszáz esztendő előtt, a fehérhegyi csala alkalmával eivesite t állami önállóságuknak a helyreállítására. Politikailag, amit a csehek cselekedtek, nem hazaárulás volt, hanem elszakadás. A maffia. Kétségtelen, hogy i világháború kitörésének pillanalábm a cseh politikusok sem látták tisztán a bekövetkezendőket. Ők sem sejtették, hogy a nagy mérkőzés a központi hata mak vereségévei és a monarchia teljes felbomlásával fog végződni. Terveik egyelőre csak odáig terjedtek, hogy a monarchiának föderalisztikus alapon való átszervezését vigyék kérésziül. Ebben az időpontban Magyai országnak a megcsonkítására sem gondollak. Csak később, mikor a konjunktúrák a javukra nagyon eltolódtak, használták fel az ántánt jóakaratát arra is, hogy olyan területeket kapcsoljanak Csehországhoz, amelyek egy évezreden át a magyar áiamnak voltak alkotórészei. A világháború kitörésekor az osztrák parlamentet hazaküldték és a nyilvános politikai élet Ausztriában megszűnt. A cseh politikai pártok vezetői egy titkos intéző bizottságot alakítottak, amelyet egymás között maffia néven ismertek. Ennek a bizottságnak tagjai voltak többek között Massaryk, Kramarz, Scheiner, Benes és Rasin. A maffia egyes tagjainak svájci utazásai után az osztrák kormány nem ok nélkül összefüggést keresett a cseh politikusok működése és a cseh ezredek körében tömegesen jelentkező szökések és átpártolások köztit. A titkos rendőrség jelentései alapján megkezdődtek a letartóztatások. Massaryk és Benes okosabbnak tartották, hogy egy svájci utjukról, ahól az án'ánttal kerestek összeköttetést, ne térjenek h;za. Otthon ezalatt több más politikussal együtt Kramarzot és Rasint elfogták és hosszú vizsgálati fogság után mindkettőjüket halálra ítélték. A halálos ítélet végrehajtását csak Ferenc Józsefnek 1916 novemberében bekövetkezet halála akadályozta meg. Az uj uralkodó a halálos ítéletet először husz éves bör'önre változtatta, 1917 májusban pedig, az osztrák parlament összehívása alkalmával az Össze3 politikai elítélteknek megkegyelmezett. A cseh nemzeti tanács. A maffia igy látszólag megszűnt, tényleg azonban annál intenzivebben folytatta működését. Massaryk és Benes Svájcbői összeköttetést tudtak teremteni először Franciaországgal, azután Angliával. Útjukat különösen ketten egyengették: Stefanik Rasztiszláv, egy francia szolgálatban álló tót származású repülőtiszt és Denis Ernest francia történettudós, akinek több munkája jelent meg a fehérhegyi csata utáni időkről és az önálló cseh állam bukásairól. Denis még prágai kutatásai idején a cseh politikai és tudományos életnek számos kiválóságával megösmerkedett és készséggel kezükre járt a cseh emigránsoknak. Az ő révükön Massaryk eljutott Párisba és onnét Londonba, ahol több előadást tartott a cseh nép politikai törekvéseiről. Ezekban az előadásokban már leplezetlenül kifejtette, hogy neki és társainak céljuk, hogy Csehországot teljesen kiszakítsák Ausztria testéből. Tevékenységükről a maffia otthon maradt és szabadlábon levő tagjai állandó értesítéseket kaptak. Hiába nyomta el a cenzúra az újsághíreket és hiába ellenőrizte a külföldről jövő leveleket, a cseh politikusok mindenről tudomást szereztek. Ami azelőtt szórványos jelenség volt, most általánossá vált; a cseh csapatok tömegesen pártoltak át az ellenséghez, az intendantura cseh tisztjei pedig szántszándékos amerikázással igyekeztek megbomlasztani a hadsereget. 1916 november 1-én a külföldre menekült cseh politikusok megalakították a csehszlovák nemzeti tanácsot, amelyben a tótokat Stefanik képviselte. Ennek a tanácsnak a kebelében merült fel először a gondolat, hogy a cseh hadifoglyokból csapatokat szervezzenek a monarchia ellen. Ezen a réven akarták önálló hadviselő fél gyanánt való elismerésüket az ántántnál elérni. Minthogy a legtöbb cseh Oroszországban volt hadifogságban, a cseh nemzeti tanácsnak két tagja, Stefanik és Durich Pétervárra utaztak, ahol a cári kormánytól engedélyt nyertek a fogolytáborokban való toborzásra. A kedvező hírek vétele után Massaryk is Oroszországba utazott és az ő irányítása mellett megkezdődött az úgynevezett csehszlovák légiók szervezése. A csehszlovák légiék katonailag nem sok vizet zavartak. 1917 márciusában a forradalom a cári uralmat elsöpörte. A Kerenszki- kormány kísérletet tett ugyan a háború folytatására, de eredménytelenül. A junius végén megindult offenzíva önmagától összeomlott. Ennek az offenzívának a során szerepeltek a légiók először 1917 julius 2-án a zborovi csatában. Az orosz front felbomlása, a bolseviki kormány hatalomra jutása és a breszt-litovszki béke véget vetett a légiók rövid katonai szereplésének. j A csehszlovák nemzeti tanács akkor arra törekedett, hogy a légiókat Vladivosztokon át a nyugati frontra szállítsa és őket ott a francia hadsereg kötelékébe ossza be. A bolseviki kormány a békekötésre való hivatkozással leszerelésüket követelte. A Szibériában állomásozó - légiók nem engedelmeskedtek. Teljesen fel lévén szerelve, fegyveresen ellen tudtak állani. Halalmukba'keritették a szibériai vasút egy részét és vezetőik bosszujokat igen sok esetben a védtelen német, magyar és török hadifoglyokon elégítették ki. A szibériai cseh csapatok nagyrésze csak a békekötés után került haza. Oroszországon kivül az olaszországi cseh hadifoglyokból is szerveztek légiókat, melyeket részint az olasz, részint pedig a francia frontra osztottak be. Katonailag a légiók, noha a légionáriusok szívesen játszák a csehszlovák állam alapitóinak a szerepét, komolyan ezeken a frontokon sem jöttek számba. Annál nagyobb volt a politikai jelentőségük. Az ügyes sajtópropaganda megnövelte a hirüket. Az egész ántánt figyelni« az „elnyomott" csehekre terelődött. Olyan szövetségeseknek tekintették őket, akik a monarchiát belülről igyekeznek szétbomlasztani. E feltevést igazolta, hogy a cseh képviselők, mikor Károly császár a Reichsratot hosszú szünet után 1917 májusában összehívta, az általános amnesztia dacéra a monarchia fenntartása ellen foglaltak állást s ugyanakkor 130 cseh kó és újságíró egy manifesztumban a csehek nemzeti törekvéseinek céljául a monarchiátél való elszakadást és a cseheknek a tótokkal való nemzeti egyesítését jelölte meg. Ez vok az első írott dokumentuma Magyarország későbbi szétdawbolásának. Ilyen előzmények után a cseh ügyek 1918 októberében jutottak döntő stádiumba. A bolgár front összeomlása után a cseh mozgalom külföldi vezetői elérkezettnek látták az időt, hogy céljaikat valóra váltsák. Benes a Clemenceauval folytatott tárgyalások után októben 14-én bejelentette az ántántnak az ideiglenes csehszlovák kormány megalakulását, négy nappal később pedig Massaryk, aki Amerikába tette át működésének szinterét, Washingtonban proklamálta a „csehszlovák nép" függetlenségét. Az ántánt a csehszlovákokat önálló hadviselő félnek ismerte el, Wilson pedig Buriánnak békét kérő jegyzékére adott válaszában közölte, hogy a csehek maguk döntenek, hogy mag akarnak-e maradni a monarchia kötelékében, vagy sem. Károly király még egy utolsó kísérletet tett a felbomlásra ítélt monarchia megmentésére. Teljes nemzeti autonómiát kinált Ausztria népeinek, a monarchia utolsó külügyminisztere, Andrássy Gyula gróf pedig közölte, hogy a monarchia elfogadja Wilson békefeltételeit. Reménytelen kapkodás volt a szalmaszál után. Az elkerülhetetlent nem lehetett elhárítani. Az összeomlás bekövetkezett. Csaknem egyidőben mindenütt kitört a forradalom. A prágai forradalom. Csehországnak Coudenhove gróf volt az utolsó helytartója. Coudenhove gróf október 28-án Bécsbe utazott, hogy az újonnan kinevezett Lammasch miniszterelnökkel tárgyalást folytasson. Távolléte alatt érkezett meg Prágába a hir, hogy Andrássy hozzájárult Wilson békefeltételeihez. E hírre a cseh képviselők bizottsága kimondotta nemzeti tanáccsá való átalakulását és felhívta a hatóságokat, hogy neki engedelmeskedjenek. Lammasch elnöklete alatt éppen minisztertanács volt Bécsben, mikor a národni vybor megalakulásának a hírét jelentették. A miniszterelnök ugy intézkedett, hogy Coudenhove gróf rögtön utazzék vissza Prágába és igyekezzék együttműködést teremteni a cseh nemzeti tanács és a régi császári hatóságok között. A gróf október 29-én érkezett vissza Prágába. A pályaudvaron fegyveres szokolisták várták, akik le akarták először tartóztatni, de azután beleegyeztek, hogy elmenjen a helytartósági épületbe. Ott a nemzeti tanács képviseletében Rasin, Soukup, Svehla és Stribrny képviselők jelentek meg nála és bejelentették a cseh nemzeti kormány megalakulását. A lefolyt tárgyalásra jellemző, hogy egyik fél sem említette, hogy milyen alapon történt a kormány megalakulása. A császári manifesztumról, valamint a Massaryk-féle függetlenségi nyilatkozatról és a köztársasági államformáról mindkét fél hallgatott. A cseh képviselők azt kívánták, hogy a helytartó körtáviratban értesítse a kerületi kapitányságokat, hogy a hatalmat a národni vybor vette át. Ezen a ponton támadt csupán nézeteltérés, mert a helytartó kifogásolta, hogy az uj kormányban a csehországi németek nincsenek képviselve. Kifogására Rasin adta meg a választ, hogy a „Deutschböhmen-kifejezés megszűnt és semmiféle feltételt el nem fogadhatnak. Délután a helytartó telefonon beszélt Béccsel és miután a belügyminiszterrel tudatta, hogy a körletparancsnokság és a vasút már a nemzeti tanácshoz csatlakozott, felmentését kérte. Felmentés helyett egyelőre szabadságolták. Bécsben ugyanis még mindig reménykedtek, hogy a dolgok esetleg kedvező fordulatot vehetnek és a felmentéssel nem akarták annak látszatát kelteni, mintha lemondtak volna Csehországról. Coudenhove szabadságolását írásban közölte a nemzeti tanáccsal, mégis délután fegyveres őrizet alá helyezték és több napig fogságban tartották. A császári uralom ezzel az aktussal Csehországban megszűnt. Az uj berendezkedés. A további események többé-kevésbé ismeretesek. November 14-én Prágában összeült a forradalmi nemzetgyűlés. Tagjait természetesen nem választották, hanem a cseh poliikai pártok delegálták őket. A németek, akik a szotosan vett Csehország lakosságának egyharmadrészét teszik, hiányoztak a nemzetgyűlésről, ök az osztrák köztársasághoz akartak csatlakozni és csak a *aint-germaini béke dön'ötte el akaratuk ellenére Csehországhoz való tartozásukat. A tótokat szintén csak néhány tag képvisel'e. A nemzetgyűlés legelőször az u| kormányt választotta meg. Az elnökséget Kramarz ve'te át, a külügyi tárcát pedig Benes, aki azonban Massarykkal együtt még egy ideig külföldön maradt. A tótokat a kabinetben Srobar ós Stefanik képviselték. Az utóbbi repülőgépen jött haza Franciaortzágból, de a leszállás alkalmával Pozsonyban összezúzta magát. A kormány megválasztásán kivül a nemzetgyűlés első ülése a Habsburg-Lothringen házat trónvesztettnek nyilvánította, Csehszlovákiát független köztársaságnak jelentette ki és első elnökül Massaryk Garrigne Tamást válasz'otta meg, aki december 21-én vonult be Prágába. Az uj cseh kormány azonban még hossz* ideig nem volt ura az országnak. A csehországi németek nem akarták elismerni az uj alakulást. Felsőmagyarországot a legionáriusok csak akkor tudták meg8zállani, mikor a magyar kor-