Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-07 / 205. szám

Fímymm $mém áyg? 3000 hmmenm igit MA rmtHÜCI L (№ nWtMUval «»cmbenj N* oo IMM Jbased* 1» ktt» kMteWvcl MladM "».BSTWi Mttüni 2030 1» iwn, KMIMM*I ín» i ed WWI kelrtoee «XX», BadaNdn H ftftma 45038 tfl, Hirdetési trák i Ptllusttxm 1 mm. 400, egy hasábon №0 Báliéi hasábon 1200. Szóve* kOzt a százalékkal drágább Apróhirdetés 10 szóig SOOS kor. SiövegkOzü Miiem*, njrek soronként 3000 korona. Családi értesítés «5000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 7, VASÁRNAP. 205-ik szám. Hajók ha éjjel találkoznak... Ez egy régi angol regénynek a címe, amit hogy ismerjen a nyájas olvasó, azt a nyájatlan írónak eszében sincs elvárni. Annál kevésbé, mert ő is abban a korban olvasta az ismeretlen angol klasszikust, mikor még minden regény szép, de azóta rég elfelejtette már, hogy mit csinálnak a hajók, ha éjjel találkoznak. Csak a címre emlékszik ö is, amit bizonyára sokan ismernek, hiszen képen is megfestették már, szállóige is lett belőle, mert — tessék csak átérezni — annyi romantika van benne, hogy annak lehetetlen ellenállni. £s ezek ufán tessék tudomásul venni, hogy a hely, ahol a cimbeli hajók találkoznak, Oenf. A földrajz ugyan csak genfi tót ismer, de a békés és boldog svájci várost ugy elöntötte az utóbbi veszehedős és boldogtalan időkben a nemzetközi diplomácia tengere, hogy alig látszik ki belőle. A hajók közül az egyik nyugatról jön, óceánjáró óriás hajó, a neve: Macdanáid. A másik keletről való, nem óceánjáró, nem óriás, amahhoz képest csak ladik, belvizi ; hajókázásra való, ennek a neve: Bethlen István. £s hogy miért van éjszaka, mikor ezek a hajók találkoznak? Azért, mert mikor egy külföldi államférfi, meg egy magyar államférfi bizalmas tárgyalásra találkozik, az történhet fényes délben is, de nekünk, magyaroknak akkor mindig "•jszaka van; meit hogy mit beszélgetnek rólunk és mit határoznak sorsunkról, azt mi majd csak akkor tudjuk meg, mikor a magyar kortfány cáfolni fogja a cseh, szerb és román tudósításokat. Addig az olyan éjféli tiíok, mint Faust szerződése Mefisztóval. Hogy mii mondott Macdonald Bethlennek és milyen oktatást adott Bethlen Macdonaldnak a magasabb politikából, azt nem olyan könnyű eltalálni, mint a régi jó világban volt, mikor nem a miniszterek, hanem az államfők, császárok és királyok jártak össze caókolódzni és sorsdöntő tárgyalások cime alatt megbeszélték, hogy nyáron sokkal jobb sört inni, mint málnaszörpöt. (Lásd Miklós cár és Vilmos császár bizalmas tanácikoxását Max Nordaunál.) Most komisz világ van, a királyokra kicsi van bizva és császár csak egy van, az abesszíniai, az is mezítláb jár. Most Herriot és Macdonald nevű urak ülnek össze kibeszélgetni magukat hasonló szimplex férfiúkkal, akik nem viselnek koronát, még hercegit se, még grófit se és nerc viselnek hímzett frakkot, csak szürke zskkót. £í tudja isten, ezek a szürke zakkók, amelyek azt akar|ák helyrehozni, amit a hímzett frakkok elrontottak, egész más témakörben mozognak, mint a néhai jó királyok és császárok... — £n a demokrácia hajója vagyok, — mondja a nyugatról érkezeti óceánjáró óriás. — Az én rakományom a hajnal, amire ezer évek óta vár az emberiség. A jogegyenlőség mellé én hozom a gazdasági egyenlőséget, az emberi jogok mellé én hozom a dolgozók jogait. Építőanyagokat is hozok: a nemzetek közt verendő hidak pilléreit és gerendáit, amelyeket se a gonoszság, se az ostobaság hullámai el nem szaggathatnak. Fegyverek is vannak a rakományomban : a józan ész, a kultura, a humanizmus fegyverei az utolsó ősvilági saurus, a háború ellen, amelynek sátáni müve elpusztította a világot s amelyet most el kell pusztítani az emberiségnek. A militarizmus ördögének meg kell halni, hogy az egész világra ráhasadhasson az emberiség legjobbjainak álma, az örökbéke. Hát te ki vagy, testvér? A magyar ladik csusszan egyet és igyekszik dörzsölődni az óceánjáró bordáihoz. — £n régen liberális voltam ... — Nem azt kérdem, testvér. Mi vagy most ? — £n ezután is liberális leszek ... — Most mi vagy? — Ha veled beszélek, az vagyok, ami te. Mindaddig az vagyok, mig veled beszélek. — Mi a rakományod? — Ojjé, csupa újítás! Luther Márton nem reformált annyit, mint én. Ujitom a házszabályt. Ujitom a sajtótörvényt. Ujitom a gyülekezési törvényt. Mindennek ellene vagyok, ami régi: a régi rendnek, a régi Iiberalizmu8nak, a régi választójognak, a régi sajtónak ... — Mivel bizonyítasz? — Kuna P. Andrással és nagyatádi Szabó Istvánnal. Egyik képviseli a színmagyar bölcsességet, másik a színtiszta demokráciát. — Farewell I — búcsúzott a nagy hajó. — Igaz, nem vennél fel egy kis hajnalt az én raRejtélyes jelek. irta: Móra Ferenc. Azt még csak ki tudnám találni, hogy mit üzentek a Marsról, ha egyáltalán üzentek valamit. Hanem, hogy üzentek-e, annak okos ember legyen a megmondhatója. És csak annyit mondhatok, hogy mikor én a világűrből érkezett titokzatos jelekről olvasok — ugyan most már nem igen olvasok, mert ugy elhallgattak vele az újságok, mint az olyan szenzációval szokás, amit a redakciók tolvajnyelvén bedöglöttnek hívnak —, mondom, a Marsból érkezett üzenet nekem mindig a királyhalmi relytélyes jeleket juttatja eszembe. A történetet Kiss Ferenc barátom-uramtól hallottam annak idején, tehát a hitelességéhez nem fér szó. A forrást azért nevezem meg, nehogy a pointgrayi csillagászok azt mondják rám, hogy már megint kitaláltam valamit. Királyhalmán, a város erdőbirtokainak központjában van tudvalevőleg az erdőőri szakiskola, ami olyan nagyszerű intézmény, hogy kirakatba tehetné Szeged. (Hála Istennek, hogy nem teheti oda, mert akkor mindjárt irigyei akadnának és elvinnék, mondjuk, Kecskemétre.) Az erdőőri szakiskolában állandóan folynak mindenféle szakbeli tudományos kísérletek, amelyeknek az a célja, hogy a homokszeliditést minél tökéletesebbé- tegyék és annak uj, meg uj fortélyait találják ki. Ezek közé a kísérletek közé tartozott a talajvizingadozások megállapítása is, ami a homoki erdészeinek nagyon fontos problémája. Ezt ugy csinálták, hogy néhány kilométeres körzetben ástak kilenc kutat és azoknak a vizébe egy-egy uszó dobot süllyesztettek, ami egy óramüvei volt összeházasítva. A dob a viz színén úszott s aszerint emelkedett, vagy süllyedt, amint a talajvíz állása változott a kipárolgásnak megfelelően. Az óramű pedig hiven jegyezte a változásokat a belétekert papírszalagra, rajzolván azokat a bizonyos grafikonokat, amilyeneket a tudományos könyvekben szokott látni és meg nem nézni az olvasó, azzal indokolással, hogy ő azt ugy sem értené meg. S hogy a megfigyeléseket kívülről semmi se zavarja s a kanászgyerekek bele ne korrigáljanak a talajvíz láz-görbéjébe, minden kut fölé kis faköpönyeget barkácsoltak, arra lakatot tettek s annak a kulcsa az inspekciós erdőőrnél volt, aki napjában háromszor: reggel, délben, este fölvette a „lelet"-et s jelentést tett róla az iskola szaktudósának. Sokáig nem is volt semmi baj se, a készülékek pontosan működtek s igazolták azt, hogy a talajvíz nem vízvezeték, nincsenek nagy kilengései, szép tempósan mozog fölfelé, lefelé, amint azt a tanyai erkölcsök megkívánják. Egyszer azonban az történt, hogy az egyik kútban a szokott grafikon helyett olyan csudálatos kriksz-krakszot talá't az erdőőr, mintha azt valami buta kis vizimanó firkálta voina, aki még nem járta ki a manó-iskolát s az öreg manó távollétében kezébe kaparitotta annak a ceruzáját. — Ezt csak a markoláb csinálhatta, — jelentette az erdőőr a gazdájának, mivel erdőőri körökben is csak ugy van az, mint más szegény embernél, mindig kéznél szokás tartani a markoláb nevű rejtélyes uraságot, hogy aminek nincs ura-gazdája, azt az ő nyakába varrják. A szakember meghökkenve nézte a krikszkrakszot. Olyan őrületes ugrásokat mutatott az, hogy tengerrengésnek is sok lett volna. De hát az alföldi tenger már régen elajánlotta magát tákományomból ? — Köszönöm, nem kérek, — csikorgott a ladik. — Éppen elég teher nekem a sötétség. Ha egy csöppet hajnallik, akkor én mindenestől elsüllyedek. A szakszer vezeti kongresszus a békéért. Hull, szeptember 6. A szakszervezeti kongresszus szombaton határozatot fogadott ef, amely szerint háborús veszély esetén a kongresszus azonnal összehívandó, hogy az iparosság mozgalmaiban döntsön és a szakszervezeti mozgalom segítségével mindent megtegyen a jövendő háborúk elhárítására. A kongresszus táviratot küldött Macdonaldnak, amelyben köszönetet mond neki genfi beszédéért és azt a reményét fejezi ki, hogy a miniszterelnöknek a leszerelésre és a döntőbíróságra vonatkozó javaslatait a Nemzetek Szövetségének kongresszusa hathatósan támogatni fogja. A fővárosi Néprajzi Muzeumot talán Szegedre helyezik. Budapest, szeptember 6. Ismeretes, hogy a kultuszminiszter az elmúlt napokban ugy határozott, hogy a tisztviselőtelepi főgimnáziumban helyezi el a Néprajzi Muieumot. A gimnáziumot pedig a főváros elnök-utcai polgári iskolájáb« helyezi át. Viczlán István vezetésével egy 20 tagu küldöttség kereste fel a kultuszminisztert, hogy ezen elhatározásának megmásitására kérje. A kultuszminiazter kijelentette, hogy elhatározása még nem végleges, bár minden esetre szeretné az ilyen uton való megoldást, de ha ném lehetséges, akkor más módhoz folyamodik s a Néprajzi Muzeum valószínűleg Szegeden helyeződik el. Viczián, akit egyedül fogadott a kultuszminiszter, közölte a választ a küldöttséggel és felkereste Felkusházy alpolgármestert, akitől a tisztviselőtelepi lakosok kérésének támogatását kérte. Folkusházy válaszában kije'entette, hogy a főváros a gimnázium kitelepítéséhez csak ugy járul hozzá, hogy ha az csak három évre történik. A választ a küldöttség megnyugvással vette tudomásul. iáinkról és csak azoknak a magántudósoknak a fantáziájában szokott kisérteni, akik fölényesen szokták kitanítani a tudatlanokat, hogy itt még Krisztus urunk idejében tenger volt. — Nem felejtették tegnap este nyitva azt a kutat? Az erdőőr megesküdött Szent Aurél püspökre, — ő az erdővel dolgozók, védőszentje, most legalább én is mondtam valami ujat Kiss Ferencnek, amit még ő se tudott eddig —, hogy a kut igenis le volt zárva és ahhoz teremtett lélek nem férhetett. Csak a markoláb volt az, hiába! — Hát a többi kutak mit vallanak? — Azokban mindnyájában rendes a grafikon, olyan, mim máskor. Annál bolondabbnak látszott a dolog, mert hiszen mi oka volt az ördögnek, hogy éppen csak egy kutat szálljon meg? (Mióta Arany János a Jóka ördögé-t megirta, azóta az ördögök szeretik a pusztai kutakat.) Hát hiszen ami az ördögöt illeti, az nem kötötte magát egy kúthoz. Ettől fogva hol egyik, hol másik kut grafikonján jelentkezett a titokzatos kriksz-kraksz, igen nagy izgalmat okozva a különben nem könnyen izguló erdei kedélyekben. S ki tudja, milyen szép tudományos teóriák lettek volna ebből, ha egyszer az erdőőr éppen olyankor nem nyitja fel az egyik kutat, mikor — a békák ugráltak le a dobról. A békulák ugyani* rájöttek arra, hogy az a legalkalmasabb sporttelep ugrógyakorlataik számára és mindenféle békakongresszusok rendezésére. Természetes, hogy ezekből az őrült ugrándozásokból csak őrült grafikonok keletkezhettek. Hát én nem tudom, hogy a földi szikratávíróp kon is nem valami világűrben békák produkálják-e I a titokzatos jeleket.