Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-30 / 224. szám

EjfM aatáiii ára 2000 korowi IMddl árak i Fahasábon I •un. 400, egy hasábon! 800 máslél hl lábon 120Q. SztWef. kOzt B százalékkal drágába Apróhirdetés 10 szótg 0001 kor. SzOvegkOztl köziem*, nyek toronként (5000 korona. Családi érteiltéi 45000 kot. V. évfolyam. Szeged, 1924 szeptember 30, KEDD. 224-ik szám. fiazárdia. A kártya hazárdjaira rossz világ jár, a néhány ezer kártya-kaszinóból már becsuktak vagy kettőt, ugy, hogy most már annak a tagjai kénytelenek más kaszinóban szerencsétlenkedni, vagy szerencséskedni. Azt olvassuk, hogy sorra kerülnek még egyéb kártyalokálok is és ha ez igaz lenne, akkor hazánk fővárosának gentlemanjei utóljára kiszorulnának a hidak alá, ahol eddig a fájer volt a legnépszerűbb és a huszonegy a legelegánsabb játék. Távol legyen tőlünk, hogy sajnáljuk a megriasztott gentlemaneket, sót hajlandók vagyunk a kenyérkeresetnek e nemét illetőleg a vásárhelyi magyarok példabeszédszerű álláspontját magunkévá tenni, amely ugy hangzik, hogy legjobb volna a munkát eltemetni, azt meg, aki sajnálja, levágni a torára. De, bár ez az őszinte álláspontunk a hazárddal szemben, mégis attól tartunk, hogy bármily erélyt tanusitron a rendőrség, hazánk kártyából élő polgárainak statisztikaja nem fog hanyatló tendenciát mutatni. Nem még abban az esetben sem, ha példának okáért nem a most alakult és frissen bútorozott játéktermeken adná ki a mérgét az államrendőrségi szigor, ahol a kigazdult spekulánsok, névtelen szerencsevadászok és homályos multu exisztenciák verejtékeznek a zöld posztó felett, — hanem azokban a nagymultu klubokban ütnének széf, ahol fényes nevek viselői és nsgyrangu méltóságok ápolják az ősi tradíciókat a kártya tekintetében. Nem valószínű ugyan, faa erről szó volna és ezekre a patinás nevű intézményekre is sor kerülne, de attól félünk, az se sokat használna. Próbálta már azt olyan ur is, aki még Nádossy főkapitánynál is nagyobb ur volt és szintén igen konstruktív férfiú, noha rdWnak hivták. H«mmurábi, a nagy babiloni király, az emberiség legrégibb fönmaradt törvénykönyvének szerzője már évezredekkel ezelőtt igen tiltotta a hazárdjátékot és kezeknek, £Őt fejeknek levágásával büntette, ami már abban az időben is körülbelül az egyetlen alapot kúrának látszott a játékszenvedély ellen. Mandazáltal a nagy Hammurábi elmúlt, a nagyszerflbüntető kódexe is elmúlt, a játékszenvedély azonban -herelr e-világon azóta is megmaradt Azonban ha végeredményben nem használ is, irtani semmi esetre se árt a játékdűh ellen való küzdelem s ha kiirtani nem tudja is, mert nem lehet, talán mégis mérsékli és szeliditi a bűnre csábító alkalom csökkentésével. De ha már odáig értünk a konszolidálás terén, hogy a kártyában is helyreállítjuk az erkölcsöket, talán jó lenne körülnézni az országban és észrevenni, hogy más hazardozások is folyntk Itt, nem kevésbé veszedelmesek, mint az, amit a bakasztalon üznsk. Nem szólunk a háború nagy hazárdjárói, amelyben egy ezeréves ország volt a tét s amelyben sikerült is eUártyáznunk négy esztendős játszmában, kontrákkal és rekontrákkal tarkitva, még a honfoglaló ősök sirjait is. Tulajdcnkép ez a hazárd háború volt a kezdete minden nyomorúságunknak és ez a felelős azért, hogy ma ebben az országban szállóigévé lett, hogy „becsületes munkából nem lehet megélni" és azért ma itt mindenki kénytelen hazárdozní, az ÍB, aki nem is ismeri a kártyát. Minden dolgozó ember, aki mégis csak a becsületes munkájából akar élni, kénytelen a szabad ideje, az éjszakai nyugodalma, a maradék testi, lelki ereje feláldozásával és kockára tételével hazárdozní — egy falit kenyérért, meleg ruháért, téli tüzelőért; nem pompáért, drága élvezetekért, hanem a legnyomorúságosabb életföltételekért, magáért a puszta életéit. Mikor lesz ennek vége? Mikor tér vissza az a hazárdmentes világ, mikor az ember tudta, hogy miért dolgozik és nem kellett attól félnie, hogy amit évek munkájával ömekuporgatott, az egy reggelre elolvad, mint a hó s öregsége támaszának nem marad más, mint a koldusbot, de az ulán is foigalmi adót kell fizetni? Mikor érünk megint oda, hogy igenis meg lehet élni a becsületes munkából és csakis abból lehet megélni? Majd akkor, ha az ország legnagyobb hazardőrje, a kormány felhágy az Ötesztendős hazárdpolitikával, amely azon felül, hogy hazárdjáték, még hamis játék is. Majd ha Bethlen István hoz Qenfben és nem csempészi elő a mellényzsebből afout-nak a demokráciát, hogy amikor hazaér, itthon a Gessler Hermán figurájával cserélje fel. Vagy-vagy. Vagy genfi népszövetségi gyülér, vagy ceglédi és szolnoki népgyűlés. Egyszerre hazardírozni a kettővel nem lehet akkor, mikor nyerni nem lehet egyebet, csak annyit, hogy a kormány Bethlen Istvánhoz legyen címezve, — veszteni pedig mindent el lehet, ami megmaradt is: az ősök temetői után a nyili kártyával ül oda játszani a népek asztalá- | magunk sírhelyeit is. Memorandum Németországnak a Népszövetséghez való csatlakozásáról Pdrls, szeptember 29. A német nagykövet memorandumot nyújtott át Herriotnib Németországnak a Népszövetséghez való csatlakozása ügyében. A memorandumot nem hozzák nyilvánosságra, miután a német birodalom ebben az irányban sentmi kezdeményező lépést sem tett. A minisztertanács csütörtökön ül össze és megvitatja azt a kérdést, hogy a memorandum folytán milyen lépésre van szükség. Pdris, szeptember 29. A német kormány memorandumát, amelyet a Népszövetséghez való csatlakozása ügyében a francia kormány elé (erjesztett, egyelőre Franciaországban sem hozzák nyilvánosságra. Annyi kétségtelen, hogy a memorandumban a német kormány nem feltételeket szab meg, hanem kérdéseket tesz fel. Ugyanezt a memorandumot a mai nap folyamán az angol külügyminisztérium is megkapta. A japán delegátus a döntőbírósági eljárás ellen. A jogi bizottság ülésének föérdeklődése Adachl japán delegátus nyilatkozata felé fordul, aki kifejtette, hogy a japán delegáció élénken fájlalja, hogy a jegyzőkönyv értelmében a nemzetek közt felmerülő bizonyos konfliktusok a szignatárius hatalmak kizárólagos illetékessége alá tartoznak s igy ezekre vonatkozólag nem érvényes a döntőbírósági eljárás. A béke fenntartásának érdekében szükséges, hogy a Nemzetek Szövetsége olyan vitás eseteket is megtárgyaljon, amelyek elvben az egyes tagállamok nemzeti szuverénitása alá tartoznak. Mindenesetre teljesen megengedhetetlen az, hogy valamely államot minden további nélkül támadónak nyilvánítsanak, ha a Nemzetek Szövetsége tanácsának jelentése, vagy a döntőbírói Ítélet ellenére a vele vitában álló féllel háborúba bonyolódik, jóllehet, megállapították a konfliktus belső, tehát nem nemzetközi jellegéi. A bizottság Loucheur indítványát elfogadta. Mint a svájci távirati iroda ezzel kapcsolatban megjegyzi, a japán delegáció fellépése bizonyos összefüggésben áll az Egyesült-Államok és Japán közt fennálló nehézségekkel, amelyeket az Uniónak a japán munkások ellen irányuló bevándorlási tilalma idézett elő. Kedden tárgyalja a plénum a döntőbírósági és szankciós Jegyzökönyvet. A döntőbírósági és szankciós jegyzőkönyv, amelyet eredetileg holnap akarták a Nemzetek Szövetsége közgyűlésén tárgyalni, előreláthatólag csak kedden kerül a közgyűlés pénuma elé, miután az első és a harmadik bizottság munkálatai rendkívül elhúzódjak. A harmadik bizottság Benes jelentése feletti tárgyalását csak szombatról vasárnapra virradó éjszakán tartott gyűlésén tudta befejezni. A jelentést néhány módositással élénk tetszés mellett elfogadta. Ezután Lang (Norvégia) határozati módosításait tárgyalták, amely szerint a közgyűlés javasolja a tanácsnak, hogy a leszerelési értekezlet a fegyverkezés korlátozásánál kritériumául a hadsereg költségvetésének magasságát tekinti. A javaslatot, amelynek többek között Paul Bonciurt és Hendeson is ellene volt, határozathozatal nélkül a közgyűlés elé utasították. Az orosz-magyar egyezség és a kisántánt. Budapest, szeptember 29. Az orosz-magyar egyezség megkötése meglehetősen nagy izgalmat keltett a kisántánt államaiban. Mig a nyugati lapok az egyezségnek semmi rendkívüli jelentőséget nem tulajdonítanak. A cseh, tzerb és főleg a román sajtó meglehetős idegességgel tárgyalja az eseményt és Iegelsőbben is megállapítja azf, hogy ezzel a lépéssel a magyar kormány megelőzte a kisántánt most küszöbön álló együttes akcióját. Nem tudja megállapítani, mi vonul meg e nagy sietség mögött. A román lapoknak általában az a felfogása, hogy a Bzovjet-diplomáciának rendkívül nagy sikere a magyarokkal való egyezség. Ezzel is bizonyos pressziót kívánnak elérni a besszarábiai kérdésben. A többi kommentárból is kiderül, hogy a kisántánt nem volt elkészülve Magyarország ezen lépésére és épp ezért még nem is döntött, hogy ezzel kapcsolatban mitévő legyen. Általában a cseh lapok szerint az egyezség még azért kiván különös figyelmet, mert a harmadik internacionálé által bejelentett balkáni offenzívánál az oroszok az egyezség utján rájuk nézve mindenképen előnyösebb helyzetbe jutnának. Ezt a magyarok nem is sejtik, ám a szovjetdiplomaták taktikájuknak eredményét ki akarják aknázni majd a balkánháboruban. A miniszterelnök tárgyalásai. Budapest, szeptember 29. Bethlen István gróf miniszterelnök az eddigi szándékától eltérően ma délelőtt megjelent hivatalában. A csongrádi bombamerénylet ügyében Rakovszky Iván belügyminiszter jelent meg a kormányelnöknél és minden részletre kiterjedően informálta. Híre jár, hogy Rakovszky Iván belügyminiszter a miniszterelnökkel folyta ott tanácskozáson tarthatatlannak mondta azt a helyzetet, hogy a nyomozó hatéságok tekintélyének csorbítására már többször történ ek konkrét esetek és fel is ajánlotta lemondását. Ez a híresztelés nélkülöz1 a kellő alapot és nem feiel meg a helyzetnek. Tény az, hogy ebben az ügyben megindult nyomozás befejezése után külön minisztertanácsot tartanak, amely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik és ekkor fogja a kormány álláspontját leszögexni. A belügyminiszterrel folytatott tanácskozás után Vass József kereste fel a miniszterelnököt. A tárgyalásról való távozásakor Vass József kijelentette, hogy magához kéreti a budapesíi