Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-28 / 223. szám

1924 szeptember 28 SZ B Cl B D IDENYREI és mellénvkülönlegességek, harisnyák minden létező divatszinekben, fehérnemiiek, csakis elsőrendű minőségben rendelésre is a legolcsóbb szabott árakon SZÉCtlE Pl V I-T É R 17. TCCCron S55. POLLAK TESTVEREKMEL CSEKONICS-UTCn 6. 368 TCCCFON S5«. Csókokkal fogadták Csongrádon a fölmentett vádlottakat Csongrád, szeptember 27. (Saját tudósítónktól.) A pénteki fölmentő ité.'et után a csongrádi bombapör hét vádlottját Szolnokon virágesővel és harsány é'jennel fogadták fehérruhás lányok és tányérsapkás fiatalemberek. A Lörincz-féle ü vendéglő tetejére — amelynek a szolnoki ébredők-elnöke a tulajdonosa — pedig fölhúzták a nemzetisiiriü zászló'. A korcsmában nagy áldomás volt esle, ugy bogy a fölmentett hét vádlott már nem tudott elutazni a kora éjszakai vonattal Csongrádra, hiszen végig kellett hallgatni dr. Ulain és Lendvai István harsogó beszédeit, valamint Piroska János főhadnagyfestőművész szónoklatát, amelyben elmondotta, hogy most már nem iljük a fütykösök korát, az elvek harcának kell most jönnie ... A vádlottakat először kapacitálni próbálták, hogy maradjanak még Szolnokon, várják meg a vasárnapi nagyarányú fajvédő gyűlést, amelyen fel fognak szólalni Lendvai, Ulain, Zsirkay és még más fajvédő-be jnokok. A vádlottaknak először tetszett a gondolat, azonban még sem hagyták magukat kapacitálni, azzal az indokolással, hogy Simkó, Bölönyi és Fülöp nyolc hónapja nem voltak otthon, hiszen a Csillagbörtönben és a szolnoki fogházban Qltek vizsgálati fogságban. Igy csak szombaton reggel indulhattak útnak az annepelt vádlottak, akiket a kora reggeli órákban lelkesen búcsúztattak el Szolnokon. Mint a Szeged tudósilója jelenti, a fölmentett vádlottak szombaton délután fiikettőkor irkeztek meg Csongrádra a fiiegyházai szemilyvonattal. A város képe egészen nyugodt, sehol sem látszik, hogy a fölmentett mártírokat várnák, biszen senkisem gondolta, hogy már ilyen hamar haza fognak érkemi ünnepeltetésük színhelyéről. Azt gondolták, hogy tényleg meg fogják várni a vasárnapi ébredőgyűlést. A hazaérkezéstől csak a hozzátartozók, barátok és a beavatott ébredő-vezérek értesültek. Egy óra előtt körülbelül 50-70 en gyűltek » A belügyminisztériumban ugy tudják, hogy tek. Elsőnek Piroskáék szállottak le, majd gyors egymásutánban a többiek. A kisereglett rokonok, barátok is ibredök sorra csókolták a hit fölmentett vádlottat. Üdvözlőbeszéd egyáltalán nem hangzott fel, kis darabon kisérték még a fiatalembereket, majd a tömeg rendben és nyugodtan széjjel oszlott. A défu'áni órákban arról tárgyaltak a csongrádi ébredők, hogy valami bankettet, vagy baráti vacsorát kellene rendezni Piroskáék és a többiek tiszteletére. Dlóezeghy fegyelmit kér maga ellen. Budapestről jelentik: A belügyminisztériumban igen nagy izgslom észlelhető. Mindazoknak a kombinációknak a hálását, melyek a szolnoki Ítélettel kapcsolatban lábrakaptak, még növelte a minisztériumban az a hír, bogy a nemzetgyűlés első interpel/ációs ülésén a fajvédők interpellálni fognák Diószeghy tanácsos ellen, amire, minden valószínűség szerint, a liberális oldalról is interpelláció fog elhangozni a szolnoki iíélet ügyében. Rakovszky Iván belügyminiszter a késő délelőtti órákban jelent meg hivatalában, mert részt vett az éjszakai minisztertanácson. A miniszter azonnal magához kirette a belügyminisztirium főbb tisztviselőit is velük tanácskozás indult meg. A tanácskozáson félegy órakor megjelent Diószeghy miniszteri tanácsos is. Biztos helyről származó információ szerint Diószeghy tanácsos elhatározta, hogy fegyelmi vizsgálatot kir maga ellen és ezt a mai tanácskozáson már közölte is a miniszterrel. Más óidéiról származó értesülés szerint Rakovszky Iván belügyminiszter kijelentette, hogy azonosítja magát Diószeghy vei, aki, a miniszter meggyőződése szerint, korrekten teljssilette feladatát. Rakovszky egyébként végső elhatározásra majd csak a miniszterelnök hazaérkezése ulán jut, minthogy előbb Bethlennel akar tárgyalni. össze a csongrádi állomáson és teljesen csöndben várták a vonatol. A hirre, hogy mégis megjönnek Piroskáék, félkettő felé már mintegy száz lőre szaporodott a csoport. Amikor a vonat beérkezett, a kis tömeg körülvette azt a kocsit, amelyben a fölmentett vádlottak érkezmiufán a bíróság kimondotta azt, bogy a nyomozás nem derített ki döntő bizonyítékokat, a szegedi ügyiszsig ujabb nyomozást fog elrendelni, nem azért, hogy uj bűnösöket találjon, hanem, hogy ujabb és most már kétségtelen bizonyítékokat szerezzen. jmJUUWUUULILLILL '" Az anyagi haladás százada. Irta: TonellI Sándor. A tizenkilencedik század az emberiség nagy anyagi haladásának az időszaka. Az előző évszázad második felében kezdődött nagy ipari forradalom megváltoztatta először a gazdasági termelésnek a képét, azután a társadalmi életnek minden jelenségét. Gazdaságiakban többet változott a világ száz esztendő alatt, mint a római birodalom bukásától kezdve a szövőszék és gőzgép feltalálásáig. Uj és addig nem ismert technikai eszközök birtokában a fehér emberiség rohamlépésekben indult meg a földkerekségnek a meghódítására. Az aggodalmak, amelyek kezdetben a megindult gazdasági haladáshoz fűződtek, nem igazolódtak. A gép és a mechanikai hajtóerő nem tette íeIf.siegessé a munkást. Akik Hargreaves szövőszékét 1767-ben összetörték, csalatkoztak. Egyrészt a gép hóditó elterjedését nem tudták megakadályozni, másrészt a gép egyre fokozódó mértékben megszámlálhatatlan százezreknek adott kenyeret, először a textiliparban, utána az összes többi iparágakban, a vasút nem tette feleslegessé a fuvarost, ellenkezőleg a forgalomnak intenzivebbé tételével uj meg Uj fuvarozási alkalmakat teremtett. A gőzhajóval ecetemben redukálta a távolságokat és idegen földrészek összekapcsolásával csaknem egy { gazdasági egységgé torrasz^^vontatásnak első sikeres kísérletei a muTszázad elejére nyúlnak vissza. Az uj találmány, akárcsak a gép.nem tgálkozott a tömeg osztatlan tetszésével, sőt a haladm nem akaióknak táborát úgynevezett intelligens elemek is szaporították. Nincs még száz esztendeje, hogy orvoskongresszusok palánkokat követeltek a vasúttól kétoldalt és jelzőzászlóval gyalog haladó vezetőt minden vonat elé, hogy megmentse a vonat utasait és a járókelőket az őrületes sebesség veszedelmeitől. Ma már bizonyos meghatottsággal vegyes szánakozást érzünk, ha látjuk a londoni South Kensington és a müncheni Deutsches Múzeum primitív ősmozdonyait, melyeknek utódai Amerikában már a század elején elérték nyilt pályán a száz kilométeres sebességet óránként. A Savahnah 1819-ben huszonhét nap alatt érkezett meg Amerikából Liverpoolba. Egykorú naplókból tudjuk, hogy milyen borzasztó volt az utazás a minden kényelem nélküli hajókon, a szük, piszkos és olajszagú kabinokban. Pedig ezek az első gőzhajók is szinte ki nem fejezhető haladást jelentettek a megelőző idők evezős hajóival és vitorlásaival szemben. Nem egészen száz esztendővel az első gőzhajók ideje után már ötvenezer tonnás hajóóriások szántották az óceánt, szalonokkal, téli kertekkel, tornatermekkel, uszodákkal és az emeletekkel felérő fedélzetek között közlekedő liftekkel. A háboruelőtti esztendőben az angol kormánynak egy rendkívüli követe tiz nap alatt odavissza megjárta Washingtont; kihallgatáson volt az elnöknél és még egy üres délutánja is maradt Newyorkban. Gyermekkorunknak meghitt alakja, Jules Verne angolja, aki nyolcvan nap alatt kerülte meg a földet, alaposan elmaradt a közlekedésnek mai teljesítményei mögött. Az egész kontinenseket átszelő vasutak és egyes földrészeket menetrendszerű pontossággal összekapcsoló nagy hajóvonalak, kiegészítve a technikának más alkotásaival, mint a szuezi és Panama-csatorna, az át nem hágható hegytömbök méhén áthatoló alagutak, a mérföldes hidak és az egész vonatokat szállító gőzkompok, valósággal összezsugorították a világot. A közlekedés terén is a haladás nagyobb 1800-tól máig, mint a rómaiak korától 1800-ig. A római császári posta elérhetetlenül fölötte állott a középkor és az újkor első három százada közlekedésének. Nem telt bele huszonöt esztendő a gőzmozdony feltalálásától és a római impérium minden közlekedési csodája csigavánszorgás lett a vasutak robogó lüktetése mellett. A közlekedésnek, a kereskedelemnek, iparnak és vele együtt a kulturának hallatlanul nagyarányú centrumai támadtak a modern nagy városok embertömörüléseiben. A mult század elejének legnagyobb városai elmaradt kis fészkek voltak a milliós lélekszámot meghaladó mai nagyvárosokkal szemben, melyeknek némelyike pedig alig néhány évtizedes múltra tekinthet vissza. Ezeknek fejlődését a modern városi közlekedésnek két eszköze, a közúti villamosvasút és az automobil tette lehetővé. A városi fejlődésnek határa ugyanis adva van abban az időben, mely alatt a lakók tömege lakásától a munka színhelyéig tetemesebb időveszteség és nagyobb anyagi áldozat nélkül eljuthat. Ezt a lehetőséget adták meg fokozódó mértékben az omnibusz, a közönséges villamosvasút, az emeletes városi vasutak, majd a földalatti nagyvasutak, végül pedig az automobil, amely a társadalom jobbmódu rétegeire nézve lehetővé teszi, hogy a nyüzsgő nagyvárosban való napi foglalkozás mellett kint, a szabadban, egészséges környezetben töltse szabad idejét. Vannak nagyvárosok, melyek középpontjuktól számítva már harminc kilométeres körzetre kitágultak. A lakosságnak fokozódó sűrűsödése Nyugat-Európában igazolni látszik azok jóslatát, akik azt mondották, hogy Európának ez a része egyetlen nagyvárossá fog összeolvadni, melynek centruma valahol a Rajna tájékán lesz, Páris lesz az előkelő Westendje, Berlin a keleti szegélye és Antwerpen az északi kikötője. Az automobil, amely két évtizeddel ezelőtt még ritkaságszámba ment és vagy a sportnak volt eszköze, vagy pedig a túláradó gazdaságnak a jelzője, megszűnt a kiváltságos helyzetben levők privilégiuma lenni. Autó-omnibuszok formájában a tömegszállitásnak az eszköze; a nyugati nagyvárosokban teljesen kiszorította a bérkocsit; Amerikában hovatovább olyan általános közlekedési eszközzé válik, hogy az fog a ritkaságok közé tartozni, akinek nincsen automobilja. De az automobil, amely a vasútnál annyival kényelmesebb eszköze a közlekedésnek, hogy háztól-házig szállít, közvetve segített megoldani a repülés problémáját. A pneumatik lehetővé tette az utomobilt, az automobilipar fellendülése pedig megteremtette a kicsiny, de nagy erőkifejtésre képes motort, melyre a repülőgépnek szüksége van. Alig tizenöt esztendővel a problémának a megoldáse után, hogy egy levegőnél nehezebb szerkezet bizonyos ideig a föld felszíne felett tudja tartani magát, Blériot átrepült a csatornán, a háború előestéjén pedig már odáig jutottunk, hogy a repülőgép a technikai tapogatódzások és a sport köréből a komoly közlekedési eszközök sorába emelkedett. Ma már menetrendszerűen közlekedő és csaknem teljes biztonságot nyújtó óriás repülőgépek segítenek a forgalmat lebonyolítani az egyes nagyvárosok között s a csatorna átrepülése históriai emlék gyanánt marad el a páris—timbuktui, london— ausztráliai ut, vagy az egész föld körülrepülése mögött. Csak idő kérdése, hogy megalakuljon az angol—ausztráliai repülőtársaság, amely London és Honkong, illetve Sydney között rendes repülőjáratokkal akarja a mai hajóutat időben egy hetedére megrövidíteni. A villamos táviró, melynek számbavehető eredményeit Morse érte el Washington és Baltimore között 1837-ben, a hírszolgálat gyors lebonyolítását tette lehetővé. 1866-ban fektették le az első tengeralatti kábelt s ma már nincs valamirevaló helye az egész földkerekségnek, az Északi foktól tói Afrika déli végéig és a Csendes-óceán szigetvilágától Ázsia szivéig, melyet kopogó kis gépek ne kovácsolnának össze az emberiség nagy kulturális közzéppontjaival. Talán még bámulatosabbak a drótnélküli táviratozásnak és telefonozásnak az eredményei, melyek a nirek közlésétszinte függetleníti a materiálisnak tekintett vezető közegtől. A f