Szeged, 1924. szeptember (5. évfolyam, 200-224. szám)

1924-09-28 / 223. szám

SZBGSB 1924 szeptember 27. tenger már nem vízsivatag és az óceán közepén járó gőzös nincs elszakítva a világtól; utasa, mintha odahaza volna, ugy értesül a világesemé­nyekről és a tőzsdei jegyzésekről. Ahol a rövid­látó állam nem monopolizálja a drótnélküli táv­irót és rádiót és nem ajándékozza oda favorizált magánosoknak, hanem szabadjára engedi a meg­termékenyítő kísérleteket, rnár cserkészcsapatok drótnélküli távíró segítségével érintkeznek egy­mással. A közlekedésnek és hírszolgálatnak ezek a mind tökéletesebb eszközei bámulatos fellendülést biz­tosítottak a kereskedelemnek is. Ahelyett hogy beigazolódott volna a félelem, hogy a rohamosan fejlődő gyáripar nem lesz képes termékeit elhe­lyezni, uj meg uj piacok teremtődtek a tömegter­melés számára. Más oldalról a nemrégiben még csak regeszerü elbeszélésekből ismert idegen or­szágok nyersterményei egyre növekvő tömegekben kerülnek feldolgozás és közvetlen fogyasztás cél­jából a civilizált országok piacaira. A régi ország­utakon egy mázsa buza saját értékének megfelelő összegért mindössze száz kilométerre volt szállít­ható, az uj utakon ez a távolság 400 kilométerre, a vasutaknál 4500 kilométerre, a modern óceán­járó gőzösöknél pedig 25000 kilométerre növeke­dett. A föld összezsugorodásával együtt a gazda­sági körzetek kitágultak. Megnövekedett az átlagos vagyonosság is. A nagyobb vevőerejü közönség fel tudta szivni ugy az iparnak, mint a rohamos gyor­sasággal feltört uj területek mezőgazdaságának termékeit. A tizenkilencedik század második felé­ben nem a fokozatos elnyomorodás volt a munkás­ságnak osztályrésze, hanem sorsa kétségtelenül jelentős javulást tüntet fel. Szellemi és anyagi színvonala egyaránt emelkedett és az összes kultur­államokban egyre intenzivebbé váló szociális tör­vényhozási intézkedések gondoskodtak a védelem­ről. Még a magukat túlélt céhhagyományok lég­körében élő független kézművesipar, amely fölött már sokan megkondították a halálharangot, sem ment tönkre. A statisztika az egész század folya­mán az önálló kézművesek számának növekedését bizonyítja. Sok tekintetben a kisiparnak át kellett ugyan alakulnia, de fennmaradása annál biztosabb alapokra helyeződött, mennél jobban tudott alkal­mazkodni a megváltozott viszonyokhoz. A természet korlátolt és állandó jellegű erőivel szemben az ember szellemi ereje szinte korlát nélkülinek bizonyult. A század elején Malthus sötét tanítása tartotta rémületben az emberiséget, a szá­zad vége felé ez a félelem teljesen eloszlott, vagy legalább is időtlen-időkre kitolódott. A gőzeke, a tőke, egyetlen szervezetbe olvasztották a világnak közgazdasági életét, melynek érzékeny szálai ide­gek módjára közvetítették az egyes pontokon je­lentkező rezzenéseket. Párosulva a gazdasági életnek ezzel a nagy nekilendülésével, sőt a gazdasági értékesítésnek a lehetőségétől sarkalva, egymást érték a különböző találmányok. A fizikában és vegytanban az uj ta­lálmányok még ujabbaknak lettek a szülőivé. Az optika fejlődése a legkisebb és legnagyobb dolgok világát nyitotta meg az emberek előtt. Az ultra­mikroszkóp szinte a molekulákat és atomokat lát­tatja velünk. Sir William Ramsay mérőkészüléke oly érzékeny, hogy 0.000,000.003 gram sulyeltérésre :agál. Ez< és hidrogén keveréspróbát megejteni," amelynél is reagál. Ezen is tulmenőleg sikerült olyan alkohol mélyszántás, csatornázás, műtrágya hihetetlen mér­tékben fokozta a mezőgazdaság termelékenységét. A mezőgazdasági technika és kémia minden esz­közének felhasználása mellett ugyanaz a terület, amely őseredeti állapotában legfeljebb néhány kó­borló nomád család táplálására elegendő, tízezernyi civilizált társadalmat tud eltartani. A sajtóból tizenöt-husz esztendő óta eltűntek azok a Kasz­szandra hangú cikkek, melyeknek szerzői azon tépelődtek, hogy mi lesz, ha a szén elfogy? Egé­szen természetesnek vette mindenki, hogy addig uj erőforrások állanak majd az ember rendelkezé­sére, a folyóvizek ereje, az apály és a dagály, a levegőnek az elektromossága, vagy talán a nap­nak sugárzó energiája. Az egész földkerekségen mindenfelé rengeteg, azelőtt soha nem ismert nagyságú vagyonok kelet­keztek. A tőkekoncentráció, különösen a fehér emberiségnek legújabb hajtásában, Amerikában, olyan mammut-alakulásokat hozott létre, amely a termelésnek egy-egy ágában fokozatosan az egész világot behálózták. Ipar, kereskedelem, közlekedés, 0.000,000,001 gramos sulyeltérést lehetett kimutatni. A elektroszkop azonban még ennél tízszerte ki­sebb mennyiségű rádiumnak a jelenlétét is jelzi, ami egy milligrain milliárdrészének felel meg. A mozgó kristályok és legalsóbbrendü lények megismerése elvezette a kutatást az élet szélső határáig. A fonográf megörökíti az emberi hangot, a kinematográf a mozgást az utókor számára. Ké­peket tudunk már dróton, sőt drót nélkül távolba közvetíteni. Az elektromos hullámok természetének megismerése az elért eredmények után már az idegen világok gondolkodó lényeivel való össze­köttetés lehetőségét vetíti előre. A gondolat egy cseppet sem képtelenebb, mint lett volna a római számára egy olyan készülék, amely egy perc alatt Rómából Hispániába röpíti az imperátor paran­csait. Egyáltalán nem túlzás, ha azt az állítást kockáztatjuk meg, hogy küszöbön áll a természet­ben lappangó olyan energiáknak a felhasználása, melyek minden eddiginél hasonlíthatatlanul na­gyobb erőt adnak az emberek kezébe. A háború előtt odáig jutottunk, hogy e jelensé­gek láttára az indusztrializálódott kapitalista tár­sadalom számára már semmi sem látszott elér­hetetlennek. Anyagiakban a fehér emberiség a ha­ladásnak olyan fokára emelkedett, melyhez ha­sonlót az emberiség történetének egy korszaka sem tudott felmutatni. Mellette kiterjedésében és intenzitásában egyaránt eltörpült a pax romana lüktető élete és gazdagsága. Összefoglaló módon ezekben rajzolhatjuk meg a tizenkilencedik századnak képét, amely mint his­tóriai periódus a világháború kitörésével ért véget. És ha valamikor eljön az ideje, hogy históriai táv­latból értékeljék ezt a századot, el fogják róla mondani, hogy az anyagi Haladásnak, nekilendü­lésnek, bizakodásnak és olyan átlagos jólétnek a százada volt, aminőt a nagy kataklizmán átment emberiségnek egy tagja sem fog már megérni soha. A szerb-horvát egyezkedés. Belgrád, szeptember fi. Zágrábi lapok jelen­tése szerint a horvátoknak a Davidovics- kor­mányba való belépése u'án Sándor király vala­hol Belgrádon kivQl találkozni fog Radiccsal. A találkozás uián Radics Belgrádba utazik és j valószínűleg részt vesz a parlament tanácsko­zásain. A találkozás célja az volna, hogy a horvátok közvetlen érintkezést kezdjenek a ko­ronával és a monarchiával szemben tanúsítóit eddigi ellenséges magatartásukkal felhagyjanak. R ]dics közölni fogja a királlyal, hogy a ju­goszláv királyságnak angol mintára való át­alakításával a horvát néppárt elejti a független horvát köztársaság kikiáltására vonatkozó kö­vetelését. 26 hold fekete föld Szeged­tnl fi km ra két lakásos kő épülettel, IU1 U Hin.-re istállóval 260 millió, melyből 200 millió egy év múlva fizethető. Modern 5 szobás magánház 320 millió. Kétemeletes modern bérház 500 millió. Lakásközvetités. Pafrilr Ari fül nyug. állpt. tanácsos, O. F. B. 1 Cl,m rtflWl által engedélyezett ingatlan­forgalmi irodája, törv. bej. cég, Szegeden. Iroda: Attila-utca 7. Telefon: 5—69 — Lakás: Stáclő­•tca 8/b. Telefon 13—36. 139 arisnyák LarcpelésHegyi cégnél, Püspökbazár­épület, Tisza Lajos-körut. Telefon 1403. NYOMTATVÁNYOK Ízléses kivitelben, jutányos árban Délmagyarország Hírlap- és Nyomdavállalat R.-T. könyv­nyomdájában Szeged, Petőfi Sándor-sugárut I. szám. Telefon 16-34. Férflöltönyazövetek elsőrendű minőség­ben Biharinal, Püspökbazár, Mikszáth-ulca. s« Telefon 1185 Sí. © 1* Z O O Z 1 Telefon 11-85 jLajuuiAnjxnmwiax^^ — — ************* Szeptember 29-én, 30-án és október 1-én, hétfőtől—szerdáig: Különleges műsorok! Az a disznó Morin (Chambre separéé) Maupassant világhírű novellája 5 felvonásban ZORO és HURU Főszereplő: RIMSZKY Egyidejűleg ZjV^JLYV^ ES 11 UJA. U. mint Dada Pazar vígjáték 5 felvonásban. Előadások kezdete: 5, 7, 9 órakor.

Next

/
Thumbnails
Contents